zoelyn

Ez is megvolt, életem második cp-s élménye, igaz a jelmez ugyanaz volt egy kis plusszal. :)

Megint egyedül mentem, most reggel nem kapkodtam úgy, mint a múltkor. Sokat gondolkodtam, hogy hogyan vigyem a fűrészt, hogy ne legyen túl feltűnő a civil embernek, végül egy hatalmas ikeás szatyor mellett döntöttem, a fűrészt meg lepedőbe burkoltam. Így aztán nem is volt probléma.

Mire odaértem a kapuhoz elég nagy sor fogadott, amit tűrtem egy ideig, míg végül szóltak, hogy akinek már van jegye, az mehet is be. Beérve irány a mosdó, mentem összerakni magam. Saku még nem volt ott, úgyhogy egy kis ideig egyedül mászkáltam, mígnem megtaláltam Mantist is, viszonylag korán. :D Aztán megtudtam, hogy lesz helybennevezős cp verseny is, úgyhogy mentünk is Sakuval jelentkezni. Saját zenét nem tudtunk adni, pedig jó lett volna. :(

Azt nem tudtam, hogy kell majd beszélni is, szóval picit megijedtem, de azt hiszem jól vettük az akadályt :D Meg előtte egy kis koreográfiát is megbeszéltünk, hogy ne legyen olyan káosz odafenn. Izgultam, pedig ez még könnyebb meló mint egy perf…na mindegy, még szokni kell. :)

Ezek után Sakuval kimentünk pár képet csinálni, elég hideg volt, még jó hogy nem kaptam tüdőgyuszit. XD

A nap vége felé jött a “szabad színpadfelhasználós” rész, mikor mindenki, aki tudott felment, nekem nagyon fájtak a lábaim a cipőm miatt, de a vége felé én sem bírtam ki és felugrottam. XD Viszont az eredményhirdetéskor már csizmára váltottam.

Összességében megintcsak jól éreztem magam, sikerült pár emberrel váltanom 1-2 szót, meg aztán lényegesen sokat dobott a cp-men a fűrész és köszönöm azoknak, akik megdícsérték, sokat bíbelődtem vele. ^^ Most pedig koncentrálhatok a tavaszi projektre. :)

Megosztás a Facebook-on

Csak hát nem éppen úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

Volt itt minden, hungarocell, karton, falap, dekorgumi és soksok ragasztó meg festék. Szerintem első próbálkozásnak nem lett rossz, de nagyon elégedett mégsem vagyok.

Leginkább a recékkel van a bajom, mert eredetileg bicikliláncot terveztem, de a súlya miatt nem tartja meg a ragasztó. Így jobb ötletem nem volt, hungarocellből vagdostam. Nem tudom elvigyem-e Animekarácsonyra, vagy maradjak a jól bevált ollónál. :D No mindegy, az biztos, hogy Grellként lehet majd engem megtalálni szombaton. :)

Megosztás a Facebook-on

Akkor ideje megejtenem az első posztom, és valószínűleg csapongani fogok, lesz benne élménybeszámoló meg egy kis rész a cp-mről.

Első cosplayemnek Grellt választottam a Kuroshitsujiból, mivel nem túl bonyolult ruhaügyileg, és amúgy is imádom a karaktert a dizájnjától kezdve Fukuyama Junig. Tulajdonképp csak a kabátot kellett megvarrnom, a mellény-ing-nadrág kombó már alapból megvolt. A kiegészítők meg egyszerűek voltak. Ugyan őszi conra terveztem, de az elmaradt, így lett belőle mondocon. Szerettem volna a fűrészt is megcsinálni, de nem gondoltam át egészen, hogy hogy lenne jó, kapkodtam, végül aztán feladtam. Így maradtam az ollós verziónál. A paróka volt még a nagy dolog, mert sokat vacilláltam, mire összehoztam a paypalos, ebayes dolgokat [köszönöm Blancának a segítséget így ismeretlenül is :3]. Aztán végül sikerült minden, zhennától megrendeltem egy szép darabot, ami 1 hét után meg is jött. :o Innentől már biztos volt, hogy Grell leszek.

Na de át is térnék a conra.
Reggel 7-kor keltem, hogy én majd biztosan elkészülök 9 előtt, így a 9:30-as buszt simán elérem. El is értem, bár a készülődés kis kapkodásba csapott át, még a szemüvegemen a koponyákat be kellett festenem, mert előző este kaptam meg. A parókát is be akartam állítani de nem sikerült, amit utólag nem bánok, mert jó volt úgy is. A szemöldökszínezésen sokat agyaltam, hogy hogy lehetne tartósan és dörzsölésbiztosan megcsinálni, aztán Aoime blogjában olvastam az akrilt, amit bevetettem végül, és tényleg jó lett a végeredmény. Ez a probléma is le volt tudva. Aztán azt gondoltam, hogy én a majd 10 centis sarkú cipőmben vígan kibillegek az Örsre, de pár lépcsőfok után rájöttem, hogy á dehogy. XD Spuri vissza egy lapos cipőért. Minél kevesebb cuccal akartam menni, de így alakult.
Mikor a helyszínre értem már volt egy kisebb sor, nem vészes, meg aztán 10-kor pontosan nyitottak, és egész gyorsan beértem. Rögtön mentem is a mosdóba átvedleni. Ott már ketten kérdezték, hogy csak nem? Mondom de. :D Meg már ott összefutottam egy Madam Reddel. :)
Tanulság, hogy még ha egyedül is mész, a nap végére lesz társaságod. Ugyan én csak Mantist ismertem, őt sokáig nem találtam meg, szóval egyedül lézengtem, mígnem kikötöttem az említett Madam Red mellett. Őt ezúton is keresem, mivel elérhetőségeket nem adtunk meg, csak megbeszéltük, hogy keressük egymást. Jók vagyunk. XD
A nap folyamán többen is megállítottak, fotót kértek, amihez nem vagyok még hozzászokva. Ahhoz meg pláne nem, hogy interjút is csináljanak velem. Irtó zavarban voltam, szerintem össze-vissza beszéltem. XD
Valahol a nap közepén gondoltam enni is kellene, de ilyen hajjal, aminek a frufruja is a szádig ér, nehéz pizzát enni. De megoldottam. Benéztem ide-oda, a vetítős terembe, a karaokeesokhoz is, de leginkább a nagyteremben voltam, amv-ket néztem, meg a cosplayesek érdekeltek nagyon. A veteránok előtt le a kalappal, nagyon inspirálóak. :D Ekkor már Reddel mászkáltam, és beszéltük is, hogy talán nevezhetnénk a versenyre, de én nem bíztam magamban, így elmaradt. De utólag a mezőnyt tekintve akár mehettünk is volna. :) Időközben sikerült Mantist is megtalálnom, azok a körmök. :D
Itt már szerintem keverem a dolgokat, a lényeg, hogy még kinn is voltunk, csináltunk pár közös fotót Reddel, amik szerintem nagyon jók lettek. Egy lány aztán odajött hozzám, hogy hadd öleljen már meg. Azért ez jól esett, még ha a karakternek is szólt. :D
Még érdekelt a seiyuu felolvasás, tök jó volt őket élőben hallani [Nobut meg Nanát különösen ^^]. A végén megvártuk az eredményhirdetést, aztán mentünk is haza. Felemelő érzés volt visszaváltani a lapos cipőmre.

Összességében jól éreztem magam, a dícséretek nagyon jól estek, de komolyan. Az már biztos, hogy lesz még több cp-m is, terveim vannak, majd az idő folyamán írok is róluk. :)

Megosztás a Facebook-on