Én is beszámolok
Gondolkodtam mikor írjam meg a beszámolót, mert hol ilyen hol olyan hangulatom volt, és talán jobb ötlet lenne még ha emészteném a dolgokat. Aztán úgy gondoltam írok, és lesz ahogy lesz.
Visszagondolva annyi mindent másképp csinálnék, néha azt érzem, hogy lehetett volna jobb is, ha nem hagyok mindent az utolsó napokra. Én láma azt képzeltem, hogy hej de könnyen és gyorsan megleszek, hát marhára nem.
Szombati napra virradva nem aludtam semmit, hajnali fél 5-ig dolgoztam mindenen, aztán eleve úgy terveztem hogy 6-kor felkelek, hogy kényelmesen elkészüljek, úgyhogy arra a másfél órára nem akartam lefeküdni, mert talán a telefonra sem ébredtem volna fel. Saku segített elcipelni a dolgokat, és bár nagyon igyekeztem, hogy ne tegyek kárt semmiben a sisak 1-2 darabja útközben letört, ami csak méginkább növelte az amúgyis meglévő idegességemet. A helyszínen gyorsan bejutottam, megtaláltam az öltözőt és kezdődött a készülődés. Még jó, hogy előtte sminkeltem otthon, mert ott úgy remegtem, mint a kocsonya. Aztán látom, hogy a sisak is bajban van…szerencsére bekészültem ragasztóval. És ami még borzasztóan zavart, hogy egy pillanatra sem állt szimmetrikusan a fejemen. Próbáltam valahogy elrendezni, de nem engedelmeskedett.
Picit elveszettnek éreztem magam, de sok időm nem maradt ezen merengeni, menni kellett a zsűri elé. Nagyon izgultam, és azon gondolkodtam egyébként, hogy milyen fura, hogy kb olyan ideges vagyok, mint valami vizsga előtt, pedig ez mégiscsak egy szórakozás, vagy nem tudom hogy mondjam. A zsűri előtt elmondtam mindent, aztán óvatosan kimentem az ajtón, bár egész végig a mozgásom koordinációja elég nehéz volt, ráadásul a sisak leghátsó szarva mindig beleütődött a hátdíszbe, remek. :D De épségben maradt minden.
Aztán következett a színpad. Minden tervezgetés ellenére a “ha ideges vagyok elfelejtek mindent” effektus lépett fel és csak csináltam ami éppen eszembejutott. A pózolás nem tűnik nehéznek de ott én kicsit megilletődtem. Mindenesetre legalább nem botlottam meg a ruhámban. Utána a színpad mögött gyülekeztünk, váltottunk pár szót akivel épp lehetett.
Aztán fotózás, és a kötelező feladatok végeztével csak kórincáltam mikor kivel. :D Úgy terveztem, hogy az eredményhirdetést megvárom és csak aztán megyek haza, így is lett. Nagyon örültem és meglepődtem, hogy nyertem egy kategóriában, bár a fáradtság kicsit elnyomott mindent.
Ranmao ruhája is vasárnapra készült el, és én annyira akartam egy rendes fűzőt varrni, de annyira nem ment, úgyhogy egy nagyon egyszerű fekete topomat áldoztam be, és utólag nem is bántam meg. A kosztüm egy kis szatyorban is elfért, amivel jóval könnyedebben mentem a conra. Ám itt sem volt minden zökkenőmentes, a bokadíszem folyton le akart jönni az elején, bármennyire is tetszett az az aranyszínű fonál/zsinór, ha azt elvágom elkezd foszlani. Majd megcsinálom sima szalagra. Szerettem Ranmao lenni, csinos karakter, és még melegem sem volt benne. :D Jó, Edeaként sem sültem meg odabenn. Kinn már picit más volt a helyzet, de a pecsás nyári con után jó érzés volt nem szétolvadni(tudom, nincs is még augusztus).
A perf meg…egyelőre nem néztem youtubeot de nem is merem. :D Nem mintha annyira rossz lett volna, bár rontottam/tunk pár helyen. A craftozás könnyebb. :D Szokni kell még ezt.
Vasárnapra virradóra sem aludtam egyébként addig bíbelődtem mindennel. Szóval látva a vasárnapi képeket, nem lepődtem meg a fejemen.
Ami pedig tényleg váratlanul ért, az a stúdiófotózás nyeremény, vagy mi. Nem is volt a fejemben, hogy lesz ilyen, az pedig, hogy egyike vagyok a 3 nyertesnek még inkább meglepett. Ekkor már aztán tényleg zombi voltam, de örültem én csak nem fogtam fel, hogy ez most mi is. De majd kapunk róla infókat és akkor minden tiszta lesz.
Hazaérve totális rumli várt, mindenfelé ruhacafatok, cérnadarabok, boából származó szöszök (én nem tudtam, hogy ez ennyire hullik), amit ma végre sikeresen feltakarítottam, így már nyoma sincs a cp készítésnek. Tegnap este még olyan kellemes elégedettséget éreztem, ma viszont ürességet. DE hamarosan itt a Holdfénycon, amire akartam jegyet venni, de igazából abba a csarnokba ahol az árusok voltak el sem jutottam a 2 nap alatt.
Szóval összességében jól éreztem magam, és örülök, hogy tudtam olyanokkal is beszélni akikkel eddig még nem, remélem ebben is fejlődöm majd. Igazából még most is rettentő fáradt vagyok, az alváshiány jelei intenzíven mutatkoznak. :D Lehet ki is hagytam dolgokat.
Gratulálok minden nyertesnek, jelöltnek, szerintem rengeteg jó kosztüm volt ezen a conon, úgyhogy csak így tovább. :)
