Monster Hunter - Chrome Razor
Nem sokkal a befejezés előtt áll a Kirin következő kiegészítője, egy Buster Sword (ami Chrome Razor névre hallgat).
Nagyon tetszett az első kardom, de sajnos a színpadi fellépéshez nem túl jó, mivel az egyszerű pózoláson kívül nem alkalmas másra a súlya miatt (utólag tudom hogy lehetett volna könnyebbre megoldani, de most már mindegy…tanultam belőle). A színpadon viszont nem árt, ha az ember legalább meg tudja lendíteni a saját kardját ugyebár…
Szóval … szétnéztem a kardok között, és kerestem egy olyan formájút (értsd: nem áll ki belőle minden pici vacak ami letörhet, és amit meg kell emiatt erősíteni, növelve ezzel a súlytömeget), aminél szóba jöhet egy súlyban könnyített verzió.
Némi keresgélés után ő lett a nyertes:
Be kellett ruháznom hozzá egy új tábla hungarocellre meg a fanyélre, de a többit megoldottam az előző projektek maradékaiból.
Normál esetben falapot használtam volna supportnak, és arra került volna szendvics stílusban a hungarocell, de most a súlyt a minimumon akartam tartani, legalábbis amennyire lehetséges volt. Helyette a markolathoz használt fanyél látja el ezt a funkciót, ami majdnem teljes hosszban alkotja a gerincet.
Itt a két kép között jó nagy ugrás van, de valahogy elfelejtettem több fázisképet csinálni.
Festés előtt az egészet fehér alapozóval festettem le (ez aztán a mondat). Erre az utóbbi időben szoktam rá, tartósabban és szebben kihozza a fedőfesték színeit, és a felületi egyenetlenségeken is segít valamennyit helyenként.
A kard végső színe érdekes. Az artwork verzión vöröses-barnás-bronzos jellege van, míg a CG verzió már szürkés fémszínű. Az egyszerűbb a szürke lett volna, de már a kisebbik kard is ilyen színű volt, szóval így a változatosság kedvéért a bronz mellett döntöttem.
Tehát maradt az artwork verzió. A képen azonban nem csak egyszerű bronz színe volt, olyan mintha kissé kormosabb, kopottasabb jellege lenne. Ezt a részt végül úgy oldottam meg, hogy levadásztam egy flakon bronz akrilt, ez lett az alap.
Volt egy fél adag szürkés-fekete festékem is, ezzel árnyaltam néhány helyen foltokban, hogy meglegyen az a kissé kormosabb-kopottasabb effekt. Így nagyjából megkaptam azt a színt, ami a képen is van (árnyalatnyi eltérésekkel persze).
A súlya kellemes, két kézzel kényelmesen lehet lóbálni, és ha nagyon muszáj még fél kézzel is kitartom (ami nálam már nagy szó).
Jelenleg kb. 90%-on áll, az éle nincs lefestve még, azért olyan fura fehéres helyenként, illetve még a markolat festése hiányzik.
június 8th, 2010 at 11:45
Nagyon szép lett!! :)
De még mindig nem tudom felfogni, hogy hogy tudod a hungarocellt ilyen szépen lecsiszolni xDD 1x kipróbáltam, de csimbókokban jött szét :D… nem szoktad ilyen masszával is lekenni?
mindenesetre minden elismerésem x)
június 8th, 2010 at 12:15
Nem mindegy a hungarocell típusa, többféle létezik, többféle tömörségben, de még a sima fehér fajtánál is van olyan ami szemcsésebb, és van ami tömörebb (egyébként az obiban láttam a fehérnél hogy színes csíkkal jelölik, azt hiszem a kék csíkos volt a legszemcsésebb, és talán a narancs a legjobb, árban is különböztek).
Meg a csiszolópapír finomsága sem mindegy, általában 3 félét használok.
A végén mindig kell valami a felületére, változó hogy éppen mit választok (műgyanta, papírmasé, műanyag, stb.), attól is függ mennyire számít éppen az adott dolognál a súly vagy a keménység.
Itt most nekem a súly volt az elsődleges szempont (az éle emiatt sajnos elég sérülékeny is lett, mert azt maséztam, de max nem csapdosom neki senkinek és akkor oké lesz…^^; ).