Szakadó eső és jégvihar
Ez most nem igazán kapcsolódik a cosplayhez, inkább amolyan mellékes sztori, ha már éppen így esett ^^
Ma délelőtt még mit sem sejtve indultam haza Pestről, a szokásos hétvégi rpg party után. Tűzött a nap, még nekem is melegem volt, pedig ha már én is azt mondom meleg van, akkor _tényleg_ meleg van (tekintve hogy még 25 fokban is meg tudok fagyni ha arról van szó).
Végül kiértem a Délibe, felpakoltam a szokásos kis légkondis vonatra, aztán nekiindultunk. Nem messze Tatabányától felhívtam az öcsémet hogy jöjjön ki értem az állomásra kocsival, mondta hogy oké, mert úgyis esik az eső. Esik?… kinéztem a vonat ablakán a verőfényes napsütésre. Oké mondom, biztos szemerkél valami odahaza.
Eltelt 10 perc, a vonat beért a város első állomására (én a másodiknál szoktam leszállni). Láttam hogy valamennyire borult az ég, meg mintha szemerkélne az eső. Na mondom, biztos erre gondolt, de végül is nem vészes.
Aztán jött a második állomás… Már az elején kezdett gyanússá válni a sok rohanó ember, aki mind-mind mintha menedéket keresne valami elöl. Aztán a vonat megállt, az ajtók kinyíltak… és megláttam a vastag “jégfüggönyt” (akkor még jég volt). Néztem ahogy a velem együtt leszállni szándékozók tanácstalanul toporognak a vonat ajtajában. Szerencsémre az egyik fedett tetős padsor épp a közelben volt, bezsúfolódtam én is oda még néhány emberrel, bár az erős szél miatt így is teljesen átázott mindenki. Vártunk hátha alábbhagy, de nem jött be a dolog. Közben néhányan megunták a várakozást és sikítva/kiabálva kirohantak az eső/jégfüggönybe. Előkotortam egy vékony hosszú ujjú felsőt (igen, én 30 fokban is hordok magamnál ilyet), felmértem a peronok és a váróépület közti távot, mély levegő aztán futás. Mire a váróba értem úgy néztem ki mint aki ruhástól ugrott be a medencébe, de sebaj, a váróban lévők szinte kivétel nélkül úgy festettek mint én. Közben az öcsém felhívott hogy az utakon ömlik a víz, az autók elakadtak, ő pedig egy híd alatt dekkol mert leállt a forgalom (időnként eszembe jutott hogy mintha 10 perccel ezelött még tűzött volna a nap vagy mi…).
Beletelt vagy 20 percbe mire megtette az 5 perces utat az állomásig, de addigra legalább kívülről tudta mely útszakaszokon lehetetlen közlekedni. Elindultunk haza, bár nem jutottunk messzire. Az állomás mellett láttuk hogy az egyik szakaszon felgyűlt a víz (egyébként a csatornákból is ömlött _kifelé_, ugyanis az már nem tudta befogadni ezt a vízmennyiséget, ezért csőtöréses effekttel köpte vissza), és egy szerencsétlenül járt illető próbálta kifelé tolni a beragadt autóját, kevés sikerrel. Valamiért senkinek nem akaródzott segíteni, az autósok mind megfordultak és továbbmentek. Öcsémmel egymásra néztünk, majd megállapította hogy én ennél vizesebb én már amúgy sem lehetek, ő meg úgyis kimaradt a vizes jóból, szóval akár ki is szállhatnánk. Kiugrottunk a kocsiból, és a szakadó esőben meg a lábszárig érő vízben “becsobbantunk” mi is a “mentésbe”. Öcsém és a kocsi tulaja tolták, én meg az autóban ülve próbáltam lavírozni a hullámok között (aki ismer az tudja hogyan vezetek… ) ^^;
Végül sikerült “partra evezni”, vizes egy élmény volt : D
Véletlenül nálam volt a fényképezőgépem, így csináltam néhány képet emlékbe ^^
Merülésre felkészülni!
Van kedve esetleg valakinek szörfözni? - Egyébként itt útpatka is lenne elviekben, de az is épp búvárkodik
Ez itt nem a Balaton : D - Megtaláltam a patkát, azon állok : D
Öcsém autója, a képet úgy tessék nézni hogy az a vízmennyiség lejtőn lefelé halad : D - itt már kezd kisütni a nap
Sz*rrá ázott Yuriko “autómentés” után, mögötte a tenger : D
július 5th, 2009 at 20:11
Hát Yuriko-san ez kegyetlen lehetett. oO Mondjuk valahol élvezni is lehetett a dolgot, mivel az embernek nem minden nap van ilyesfajta élménye. :D
Azért örülök, hogy megúsztad, a szó - teljes értelmében.
július 5th, 2009 at 22:33
Szia Yuriko!
Részese voltam ennek az eseménynek. Tatabányán voltam a hétvégén ( szokásosan, mert minden hétvégémet ott töltöm), és szó szerint, leírás szerint én is megszívtam ugyanígy. xD Én éppen Kaposvárra indultam haza, de amikor megláttam az esőt/vihart, akkor inkább megvártam a következő járatot.
Talán láttalak is, a lényeg, hogy én is menekültem, ahogy csak tudtam.
Elképesztő ez az időjárás, én mondom.
Tehát egy cipőben /sajnos nem gumicsizmában xD/ jártunk.
Üdv : Daimoon
július 5th, 2009 at 23:23
mostanában valami nagyon nem stimmel az időjárással. -.-”
délután nekiálltam felfújni egy kis medencét az udvaron, mondván sütettem magam kicsit a napon, meg a víz is majd felmelegszik ilyen melegben. mikor végeztem, elkezdett dörögni az ég, majd égszakadás következett… én spuri be a házba, a medencével meg nem tudom, mi történt, de a vihar után nem maradt benne víz és le is engedett szépen. ennyit a tervemről. ^^”
július 6th, 2009 at 07:12
Jézus!
Nálunk itt pesten pénteken volt dél körny egy nagyobb zuhi, az emberek, mint a heringek az aluljáróban, úgy kellett átpasszíroznom magam köztük—én meg ernyő nélküli ebédszüneten voltam.
Eltelt egy időbe, mire vissza kommandóztam magam a melóhelyre :(
Autó jól van ugye?
július 6th, 2009 at 09:36
Hát a képek nagyon komolyak :s Én tavaly Ausztriában voltam kb 1 hónapot Klagenfurtban. Na ott a hegyek közepén mindennapos volt az ilyen. Napközben 30fok felett, aztán vagy pont a szabadtéri előadás kezdetén égszakadás, vagy még délután. Hát legalább 3-4 előadást mosott el az egész, de volt olyan hogy a tavon lévő színpadról evakuálni kellett az embereket mert életveszély volt a színpad mozgása és a villámok közelsége… Élménynek felejthetetlen, ahogy gondolom neked is, de azért jó lenne ha nem ismétlődne meg :(
július 8th, 2009 at 10:53
Nálunk is ilyen melónál a Lajos utcában egy-egy nagyobb esőzés után.
Élmény olyankor hazamenni! :)
július 8th, 2009 at 11:10
Ayame:
Igazándiból nekem is az volt a második gondolatom hogy “na ilyen sincs minden nap” : D
Daimoon:
És merrefelé szoktál járni ha itt vagy? ^^
Lona:
Legalább van egy legális indoka az embernek miért ért vissza késve ^^;
A kocsinak szerencsére nem lett baja (öcsém ott kapott volna szívinfarktust ^^; ).
blanca:
Nekem is ez a problémám mostanában. Bekészülök valamire (barkácsolás, gyantázás az udvaron, stb. - úgyis 30 fok van egész nap), hazaérek délután, erre 10 percen belül beborul az ég és jön a vihar. Egyre inkább nincs rendben az időjárás.
vadoc:
Nekem most speciel egy érdekes élmény volt, épp hazafelé mentem tehát semmi konkrét dolgom nem volt, de mondjuk már én se örültem volna ha ez épp az egyik programomat teszi tönkre.
Salome:
gumicsizma : D
július 8th, 2009 at 15:02
Ismerősöknél szoktunk lenni, nem messze a belvárostól^_^ Néha lebicajozunk a Sárkánytűzbe szétnézni, kártyázni^_^
Majd egyszer összefuthatunk, ha ráérsz a nyáron^^
július 13th, 2009 at 22:44
Persze, szívesen, bár én meg pont hétvégenként vagyok legtöbbször Pesten ^^;;;
De azért szokott lenni kivétel : )
Sárkánytűzben szerintem már jópár éve nem voltam, talán azóta hogy tulajt cserélt, és a régi ismerősök is szétszéledtek onnan. De lehet nem ártana újra szétnéznem ott egyszer ^^
július 18th, 2009 at 10:42
van ilyen de ilyenkor ki kell használni ugorj egyet max még jobban elázol… meg náthás leszel…őőő mondjuk azt nem kívánom :D