Yaven

Régóta ígérgetem, hogy beszámolok a 2010-es Sakuraconon viselt tüskés kiegészítők készítési menetéről, de a megvalósításnak csak most jött el az ideje.

Íme egy kép, hogy mikről is beszélek:

Először a karkötők készítési útmutatója következik; erre biztosan többen kíváncsiak és az elkészítésük is jóval egyszerűbb, mint a gallérnak.

Első lépésben megvettem a kellő alapanyagokat (kartonpapírt –ami helyett dekorgumit v. vastagabb műbőrt is lehet használni, miltonkapcsokat és levegőn száradó gyurmát –ebből 100 g elég kb. 15 nagyobb tüskéhez). Miután az alapnak való négyzetet kivágtam és lefestettem feketére, fogtam a miltonkapcsokat és átfúrtam őket belülről a kartonon a leendő szögek helyénél (itt megjegyezném, hogy érdemes az aljuknál széthúzni a szárakat, majd a végüknél ismét összeszorítani őket, hogy ne essen le róla a gyurma) . Ezek után megformáztam gyurmából a tüskéket és még száradás előtt ráhúztam a miltonkapcsokra arra vigyázva, hogy közben ne repedjen meg az oldaluk. A gyurma kiszáradása után már csak a karkötő zárhatóságát kellett megoldani, amit én újabb miltonkapoccsal csináltam. (Bár erre sokkal alkalmasabb lett volna a ragasztott tépőzár, de most már mindegy. :D)

Egyszerűen elkészíthető, látványos kiegészítőket lehet evvel a “technikával” csinálni, amik ráadásul jóval tartósabbak lesznek, mintha a szögek csak ragasztva lennének.

Egyre vigyázzon az, aki ilyet csinál; ugyan a tüske vége előbb törik le, mintsem komoly bajt okozhasson, de azért fájdalmas, ha valakibe ezzel mennek bele. Tapasztalatból írom^^”

Malomkerékgallér elkészítése:

Az én verzióm (ami az American McGee’s Alice c. játékban szerepelt) nagyban eltér a hagyományostól, mivel nem egy anyagból hajtogattam, hanem az oldalakat külön-külön varrtam össze.

A gallér alapját 4 kartonpapír adta (ami helyett a 2. helyen jobb lett volna dekorgumit használni). Miután ezeket méreteztem (a külső kerülete meghaladta az 1métert! ), kivágtam és összeragasztottam, elkezdtem rátűzdelni a legkülsőre a bőrt, a belsőkre pedig a fekete textilt úgy, hogy kb. 1 cm alul és felül is lelógjon. (Most már inkább faragasztóval csinálnám ezt a műveletet.) Ez után következett a szögek berakása; az előzőekben már leírt módszerrel. A következő lépésben a felső és alsó összekötő textileket kellet megvarrni ugyanolyan módszerrel, mint a rakott szoknya készítésnél. A felső rész díszítéséhez apró vörös bőr szíveket vágtam és varrtam fel. Ezek után következett a legnehezebb rész; a textil és kartonpapíros részek összevarrása. Nagyon kellett ügyelni a pontosságra, ráadásul még a varrandó felülethez is nehéz volt hozzáférni. Még mielőtt az alsó részt is felvarrtam volna, a belsejébe tömőanyagot és az elejébe egy gyurmadarabot raktam nehezítésnek; ettől lett szép a gallér “tartása”. Az alsó rész felvarrása után már csak egy dolog maradt hátra; gondoskodni a gallér összeköthetőségéről. Azt hiszem a 16 szalagommal kicsit túlzásba estem, de alul és felül is legalább 2-2 helyen érdemes összekötni. A gallér elkészülte összesen 2 hétbe telt, mivel végig kézzel varrtam.

Ennyit gondoltam mára, de néhány napon belül ismét jelentkezem egy –szerintem- hasznos kísérletezgetés eredményével. További szép napot!

Megosztás a Facebook-on

Sokat gondolkoztam azon, hogy mit írjak bele a HoldfényConos beszámolómba, míg végül arra jutottam, hogy nem is kell ennek a bejegyzésnek teljes egészében erről szólnia. Persze nagyon erős benyomások értek ott (jók is rosszak is bőven), de fontosnak tartom, hogy ne a múlt eseményeit boncolgassam, hanem a jövő felé tekintsek. Ez persze nem jelenti azt, hogy röviden ne foglalnám össze a véleményemet.

Megmondom őszintén; a mostani rendezvény egyszerre volt a legrosszabb és a legjobb is számomra. A legrosszabb része sajnálatos módon pont a cosplayverseny volt, a legjobb pedig a társaság és a programok. Nagyon tetszett, hogy annyi féle érdeklődésű ember gyűlt össze, akik ráadásul nyíltan és kedvesen viselkedtek egymással. Vicces és egyben nagyon jó érzés volt a sok trekkert, meg star wars-os arcot az animések mellett látni, hiszen mindhárom téma rajongója vagyok. A Wii-s játékok is jó szórakozást nyújtottak; szerintem legalább egy órán keresztül voltam a kardozós cucc közelében. XD A figurakiállítás nagyon tetszett; csakúgy mint az elhelyezése; a nélkül tudtam végigböngészni őket, hogy közben elvesztettem volna a “pajtásaimat”. Na de mielőtt levonnám a következtetést, hogy mennyire király dolog is volt ez; muszáj beszámolnom a rendezvény “sötét oldaláról”, a cosplayről.

Röviden: 1. Már alapból rossz karaktert választottam, akihez közömbösen álltam és akiről túl kevés információm volt (a 10 éves gépem nem vitte a játékot, ezért youtube-os videókra hagyatkoztam <–rossz ötlet volt). 2. A jelmez készítését leginkább a 2-es szám jellemezte; ugyanis szerencsétlen módon majdnem mindent csak másodszorra sikerült megcsinálni, ráadásul a Con előtti nap valamivel kevesebb, mint 2 órát aludtam. 3. Nagyon meleg volt, én meg nylon harisnyát+műbőr szoknyát+téli csizmát viseltem. 4. Sokat kellett várni a színpad mögött és nem is igazán akartam versenyezni, mivel a jelentkezésemet azért adtam le, hogy több legyen a cp-s induló. 5. A színpad nagyon nem tetszett; kicsi volt, a zsűri is ott székelt és még csak a világítást sem találták el. (Mazochista módon én azt kedvelem, amikor a lámpák szinte vakító fényűek és a közönség csak egy nagy fekete massza. Itt viszont mindenkinek láttam az arcát és a nem túl nagy érdeklődését. ) 6. A színpadon kérdezés para volt és nem jutott eszembe az a szó, hogy ragasztószalag. XD 7. A közönség egykedvűnek és túlontúl higgadtnak tűnt (ami a rendezvény többi programjánál tetszett, de a hangulatomat éppen nem dobta fel a craft versenyen). 8. Ahhoz képest, hogy elvileg a karakterem egy híres játékból van, alig ismertek fel. O.o 9. Majdnem elájultam az alacsony vérnyomásom miatt (Ez a meleg, az éhség és a sok állásnak volt köszönhető.) 10. És végezetül; nagyon-nagyon hiányoztak a barátaim! Ismerkedni ugyan volt lehetőségem a többi cosplayessel és néhányuk igazán kellemes társaságnak bizonyult, de teljesen más az, amikor a legjobb barátnőmmel poénkodhatunk és önthetünk egymásba lelket a színpad mögött. (Szerencsére a kinti fotózkodás után mindegyik kedves ismerősömet megtaláltam, onnantól pedig már jó volt minden. :D)

Az egész HoldfényConos cosplayes alakításomat úgy tudnám értékelni; hogy szép kivitelezés, de 0 lélek benne. A karakterhűségre törekedtem és úgy érzem, hogy maga a ruha megütött egy olyan szintet, hogy azt ne szégyeljem, viszont a beleélés rész nagyon nem ment. Ezt most nem találtam el, na. Azért egy viszonylag tűrhető képet berakok. (A fényképet Baldy galériájából linkeltem.)

És hogy ne ilyen negatívan zárjam a beszámolót, még ejtenék néhány szót az Eurocosplayesekről, akik fantasztikus munkát végeztek. Ugyan nem a kedvencem, a tigrises lány nyert (bocs, de nem tudom a neved^^”), viszont azt gondolom, hogy ebből a mezőnyből mindenki méltó volt arra, hogy képviselje hazánkat. Yurikonak pedig gratulálok, az a koreográfia nagyon ütős volt.

A rövid beszámoló közben igencsak terjedelmes lett, de azért még gyorsan rátérnék a blogos terveimre. A közeljövőben szeretném megosztani az eddigi ruháim extrább részleteinek készítési “útmutatóit” (pl. a Sakuraconos szöges malomkerékgallérét, meg a Holdfényconos karvédőkét), e mellett pedig elkezdtem kísérletezgetni 2 anyaggal, amik eredményéről a napokban beszámolok. A készülő őszi cosplayes ruhámat is hamarosan felfedem, csak előtte még szeretném beszerezni a kellő anyagokat, nehogy felsüljek vele. Evvel kapcsolatban sokáig gondolkodtam rajta, hogy titokban tartsam-e, de végül arra jutottam, hogy a blognak mi más értelme lenne, ha nem ez. Én sem szeretem a titkolózó megszólalásokat, ráadásul hazudnék, ha azt mondanám, hogy még soha nem merítettem ötletet más cosplayes írásaiból, így azt tartom fairnek és normálisnak, hogy én is megosszam a saját ruhám “titkait”. Amúgy ha valaki ezen felbátorodva lesz olyan pofátlan, hogy az ötleten kívül mást is eltulajdonít (pl. egy egész kiegészítő megcsinálását, stb.), azt tuti, hogy az őszi kiegészítőmmel szétverem. >:)

És végezetül ha megtalálom azt a gombot, amivel új kategóriát lehet csinálni, akkor a jövőbeni terveimet is megmutatom majd.

Megosztás a Facebook-on

Lassan 2 éve lesz, hogy megismerkedtem az animék világával és eldöntöttem, hogy elmegyek egy Conra. Az első rendezvény nagy hatással volt rám (2008 őszén); a cosplayereket már akkor elismeréssel néztem, habár még nem gondoltam arra, hogy én is közéjük lépjek. Aztán a legjobb barátnőm Fiszi hatására elkezdtem agyalni egy saját ruhán (itt megjegyezném, hogy miatta lettem animés is:)). Az eredmény jóindulattal is csak amatőrnek volt nevezhető, de legalább szereztem néhány tapasztalatot a varrás terén.

Az első igazi cosplayemet a 2009-es MondoConra csináltam meg; ekkor Treff Kártyát alakítottam az American McGee’s Alice c. játékból két barátnőmmel. Rögtön indultunk is a helyben jelentkezős versenyen, és örömmel tapasztaltuk, hogy ugyan díjat nem nyertünk, de nagyon sok ember ismert fel bennünket és örült nekünk. (És nem utolsó sorban sok fénykép is készült rólunk. :D) A sikeren felbuzdulva azonnal el is döntöttük, hogy bővíteni fogjuk a csoportot. Erre azonban csak a 2010-es SakuraConon került sor.

Az előtte lévő 2009-es Animekarácsonyon régi nagy vágyamat teljesítettem be; Matt-nek öltöztem a Death Note-ból. A ruhám összes kiegészítője boltban vásárolt cucc volt, de ez csöppet sem érdekelt, hiszen a kedvenc szereplőm lehettem végre!

Az első komoly cosplayemet a mostani (2010-es) SakuraConra készítettem el. Ekkor a -csápos- Királynő szerepébe bújtam egy nap erejéig (szintén az American McGee’s Alice-ból). Részletekbe itt most nem mennék; elég annyit mondani, hogy bár volt a készülődésnek egy sötét és utálatos oldala, mégis pozitív emlékként fog megmaradni ez a jelmez az emlékezetemben.

El is érkeztem a jelenbe; blogot indítottam. Megmondom őszintén, korábban nem rajongtam a műfajért, de cosplayes körökben egy nagyon hasznos és élvezetes dolognak tartom ezek olvasását. Úgy gondolom az írásnak is eljött az ideje; van már némi tapasztalatom és mondanivalóm a régebbi ruháimmal kapcsolatban, ráadásul a jövőre nézve is vannak terveim, amiket szeretnék megosztani másokkal. Aztán majd meglátom, hogy mennyire lesz időm és szorgalmam frissíteni az oldalt.

Egyelőre ennyit gondoltam írni, a közeljövőben viszont lehet majd számítani képekre, meg leírásokra a régebbi és tervbe vett cosplayekkel kapcsolatban. Ha valaki ezt végig bírta olvasni, annak elismerés és köszönet jár.

Megosztás a Facebook-on