Yaven

A sok lelkesítő hozzászólás után kedvet kaptam, hogy azonnal bele is fogjak a kard készültének hosszú-hosszú történetébe.

Az egész eszement projekt akkor kezdődött, amikor vmi véletlen folytán megismertem Haseo karakterét. Azt tudni kell rólam, hogy oda vagyok a sok öves, fekete bőr ruhákért, szóval nem volt kérdéses, hogy meg akarom őt valósítani. Videójáték karakter lévén választékot is kaptam a kinézetéből;
1. verzió: fekete ruha, kilógó has, 2 kis penge
2. verzió: fekete ruha arany kiegészítőkkel, nagyon nagy kard
3. verzió: fekete tüskés ruha, kilógó lila mellkas, nagy kasza
x. verzió: fehér ruha, dupla pisztolyos penge

Mivel sem has, sem mellkas tájékon nem nézek ki úgy mint egy fiú, egyértelműen a 2-es verzió mellett döntöttem. A kard is elnyerte a tetszésemet (látnotok kellett volna, amikor hosszú perceken át figyeltem a képernyőn, hogy milyen szép XD), úgyhogy azonnal bele is kezdtem a tervezésébe.

Tervezés fázis

Mielőtt egy új jelmezbe belefognék, mindig azzal kezdem az előkészületeket, hogy megnézem a többi cosplayer hogyan boldogult vele. Ez esetben is találtam kb. 10 embert, akik bevállalták ezt a verziót és hát….a ruhát tényleg korrektül megcsinálták, de egyikük kardja sem volt kielégítő az én szememben. Két alapvető hibát fedeztem fel; a kard arányai és a színe nem volt megfelelő leggyakrabban.
Mivel nem akartam úgy járni, mint külföldi “kollégáim”, nagyon nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy ezt a két dolgot pontosan eltaláljam.

Méretezés I.:

Nagy kiegészítős cosplayeknél gyakori probléma, hogy nem tudják belőni, hogy mekkora is az a nagy. Erre egy egyszerű megoldást találtam. Keresünk egy olyan képet, amin a karakter és kiegészítője is látható tetőtől talpig, és lemérjük őket centivel (éljen a monitoron mérés! :D). Miután megkaptuk a méretük arányát (esetemben ez 13 cm-es karaktert és 16 cm-es kardot jelentett), a saját testmagasságunkat osztjuk a karakter magasságával (esetemben 175/13=13,46), majd a kapott értéket szorozzuk a kard hosszával (13,46*16=215). Így ki is jön a kard pontos mérete, mely 215 cm.
Ha ezt az értéket megkaptuk, sokkal könnyebbé válik a kard részleteinek méretezése.

Kiegészítők készítésénél nagyon fontos arra ügyelnünk, hogy a mérete (és a pénztárcánk) meghatározza az alapanyagot, az alapanyag pedig meghatározza, hogy milyen ragaszót és festéket használhatunk. A tervezést tehát mindig ebben a sorrendben vigyük véghez.

Méretezés II:
Mivel Haseo kardja roppant bonyolult, egyszerűbbnek láttam “feldarabolni” és részekből összeállítani.

Első résznek a nyelet neveztem ki, melynek hossza 60 cm.
A második rész nem tökéletes kör alakú. Ennek hossza 32,5 cm.
A harmadik rész az egyenes “test”, melyhez a pengéket illesztettem. Ez 112 cm-t tesz ki.
Negyedik résznek vettem a kard alján található hosszúkás, alul félkör alakú darabot. Ez kb. 48 cm-es.
Az ötödik rész pedig a kard tetején lévő 2 fura formájú nagy vértszerűség.

1. rész, a nyél:

Mivel a kard roppant hosszú és súlypontja nagyon szerencsétlen helyre esik (kb. test rész tetejére), ezért olyan alapanyagra volt szükségem a nyélhez, amely biztosan nem törik el, ráadásul könnyen is lehet a kör részhez kapcsolni. Mi is volna alkalmasabb erre, mint egy irtó kapa nyél? Az átmérője kényelmesen vastag, az alja pedig ellaposodik.
A nyél méretre vágása után neki is fogtam a díszítésének. A képen jól látszik, hogy a nyél tetejénél egy kúpszerű forma van, rajta két kisebb henger darabbal. Ez bizony jó sok fejfájást okozott…
Kezdetben agyagból akartam megcsinálni, de az csúfosan letört, így hungarocellből próbáltam meg kifaragni.

Ez a módszer már sokkal eredményesebbnek bizonyult, így miután a formát bevontam gipsszel, készen is állt arra, hogy felragasszam a megfelelő helyre. Miután megvoltam vele, a két kisebb hengert is ugyanezen módon készítettem el és ragasztottam fel.
Fontos tudnivaló: hungarocell, gipsz és fa találkozásánál faragasztót érdemes használni (bár egy örökkévalóságnak tűnik, mire megragad^^”)
Itt látható, hogy festés után milyen lett:

A nyél kettes számú díszítő motívuma a 4 darab gyűrű rajta. Közelről megnézve a képet látszik, hogy ezek kiemelkednek, 2 részből állnak és a nyél teteje felé eső felük árnyékolva van. Ezt én úgy valósítottam meg, hogy a gyűrűket 3 egyforma dekorgumi csíkból készítettem, melyből 2 egymás mellé került, a harmadik pedig a test felőli darab tetejére (na ha ezt valaki megértette, annak elismerésem…beszéljen inkább a kép magáért).

A nyél harmadik díszítő elemével -ami a kerek résznél van- is sokat szenvedtem, de mivel ez még mindig nem 100%-os, inkább később írok róla.

2. Kerek rész

A kard kerek, valamint test részét hosszas mérlegelés után hungarocellből készítettem el.
Korábban gondoltam arra, hogy esetleg fenyővel, vagy gipszkartonnal dolgozzak, de az előzetes számításaim alapján is olyan nehéz lett volna így a kard, hogy megemelni nem bírtam volna. (Márpedig ha vki ismeri a .hack// szériát, akkor tudhatja, hogy a hatalmasabbnál hatalmasabb fegyvereket úgy forgatják, mintha pehelysúlyuk lenne )

Itt is, mint mindig a méretezéssel kezdtem. Most megkímélnék mindenkit a száraz számadatoktól, elég annyit írni, hogy a kerek rész alapját 2 db 3 cm vastagságú kivágott hungarocell formából csináltam.
Mielőtt még a díszítésüket elkezdtem volna tervezni, arról gondoskodtam, hogy a nyél és a kerek rész egységgé formálódjon. Ehhez a kör rész tetejéből kivágtam egy olyan széles vájatot, hogy a nyél éppencsak beleférjen, de jó hosszút, hogy bele lehessen ragasztani. Mivel a nyél vékonyabb, mint a kerek rész, ezért a maradék vastagságon hungarocellel töltöttem fel a vájatot, amibe megint sok ragasztót nyomtam. Az eredmény biztos kötés, mely bírja a strapát.

Ezen a képen jól látszik, hogy a hungarocell csiszolása mennyi szemetet termel…a szüleim majdnem szívrohamot kaptak, amikor meglátták a sok fehér darabkát.
Am. a nagy darabok csiszolásához faráspolyt használtam, mert így sokkal gyorsabban elkészültem, mint csiszolópapír darabkákkal.
A ragasztó száradása után a kör rész minden oldalát bevontam polisztirol lappal (az ötletet Aoime blogjáról kaptam, ezúton is köszönet érte). Polisztirol + hungarocell ragasztásához is faragasztó ajánlott.
A díszítésnél itt is hungarocellhez nyúltam; kivágtam a megfelelő méretű és alakú díszítő darabokat, majd ezek összes oldalát bevontam polisztirollal. (Hosszú és macerás feladat volt, örülök, hogy vége.)

A következő munkafolyamatokról nem készítettem fényképet, de a 90%-os képen minden látszik.

Tehát a két kör alakú darabot a kerek alap egy-egy oldalára ragasztottam.
Nagyon fontosnak éreztem, hogy ez a darabja a kardnak térbeli legyen, így a középső arany részt egy kerek dekorgumi alapra ragasztott hungarocell félgömb adja. A térbeliséget tovább növeltem a hozzáragasztott lilára, illetve feketére festett kartonpapír formákkal.
Festés után nagyon meg voltam elégedve ezzel a résszel.

Megosztás a Facebook-on

3 hónapnyi kihagyás után végre ismét tudok időt fordítani a blog írására. Jó sok dolog történt az elmúlt időszakban, amikről majd külön-külön is szeretnék bejegyzéseket készíteni, de egyelőre a legutóbbival kezdeném, a Connal.

Már a 2011-es tervek készítésénél számoltam azzal, hogy most tavasszal nem lesz időm különleges jelmezeket csinálni, de bevallom azért reménykedtem benne, hogy esetleg a Nintendo cp versenyen tudok indulni. Sajnos ezen tervemet az egyetemi beadandók abszolút törölték, így szombaton cosplay nélkül, csak átlagemberként vettem részt a rendezvényen.
Miután a jegyeinket kalandos úton átvettük, és elnéztünk az árusokhoz, gyorsan letelepedtünk a nagyteremben. Életemben először sikerült a craftmanship versenyt kényelmesen, ülve végignéznem, de bevallom kissé csalódást jelentett számomra. Azt már tudtam előre, hogy kevés volt a jelentkező, de arra nem számítottam, hogy a színvonal az előző évekhez képest esik.
Ne értsetek félre, a csapatokért odáig voltam (mindegyikért!), de az egyénieknél kevés induló nyerte el a tetszésemet. Nem is az volt a gond, hogy nem voltak kimagaslóan technikás darabok, hanem inkább az igényességet hiányoltam egyeseknél. Egyszerű darabokat is meg lehet csinálni korrektül és szépen, úgy hogy azok tökéletesen megállják a helyüket a mezőnyben (szerencsére volt erre is példa, de csak kevés). Ha meg már az ember nehezet választ, akkor csinálja szépen végig és ne higyje azt, hogy a méretek miatt a minőségre nem kell figyelni. Bocsánat, hogy ezt mondom, de láttam kiábrándítóan rossz technikai megoldásokat, amikre egyszerűen nem tudok választ találni. Különösen akkor nem, amikor korábban ez egyáltalán nem volt jellemző a craftos versenyzőkre.

A vasárnapi performance-ról szerencsére már sokkal jobbakat tudok mondani; szinte mindenki hozta a legjobb formáját. Látszott a csapatokon, hogy sokat készültek és igényes koreográfiát állítottak össze.
A mi csapatunk végül nem indult személyes problémák miatt, de remélem be tudjuk pótolni az Őszi MondoConon.

A Con amúgy nem volt most nekem olyan nagy élmény, mert kevés ismerősöm volt csak ott és velük is szinte mindig keresgéltük egymást. A cosplayelés is nagyon hiányzott, a versenyre készülődéssel és minden nehézséggel együtt. Na majd remélem nyáron már tényleg jelmezben tudok elmenni.
Evvel kapcsolatban egyelőre az a nagy kérdés, hogy szombaton Marge Simpson, vagy American McGee’s Alice egyik szereplője legyek? A döntés sajnos nem rajtam múlik, hanem az ismerőseim naptárán.
Haseo-t viszont mindenképp szeretném vinni Eurocosplayre, mert ha nem is nyerek vele (valószínű XD), legalább nagyobb és változatosabb lesz a felhozatal, mint vasárnap. (No comment, hogy mindössze 5-en jelentkeztek egy ilyen nagyszerű lehetőségre.)
A régóta ígérgetett Haseo “hogyan készült?” bejegyzéseket is megejtem majd valamikor, remélhetőleg minél hamarabb.

A Conos jelölteknek és nyerteseknek pedig gratulálok, mind nagyon megérdemeltétek az eredményeiteket.

Megosztás a Facebook-on

Az utolsó bejegyzésem óta folyamatosan azon járt az agyam, hogy hogyan kéne összeállítanom a 2011-es cosplayes terveimet, és most nagy sokára úgy érzem kezd kialakulni a végleges sorrend. De még mielőtt rátérnék a jövő nagy terveire, én is egy kis visszatekintéssel kezdem.

2010-ben 3 cosplayre jutott időm;
Vörös Királynő az American McgGee’s Alice-ból

Morrigan a DragonAge-ből

Haseo a .hack//G.U.-ból

A Vörös Királynő létet nagyon élveztem, mert jó volt csoportban dolgozni, pózolni meg méginkább. A ruha+smink+fejfedő kombó nagyon füllesztő volt, de az emberek reakciója kárpótolt mindenért. Tetszett ebben a cosplayben, hogy sok ötleteléssel járt a megvalósítása, de maguk a munkafolyamatok nem nyúltak el túlságosan.

Morrigan egy jó tapasztalat volt arra, hogy mit NEM szabad csinálni. Eleve rossz ötlet volt olyan karakterrel versenyre menni, akit nem ismerek túl jól, de igazán ott rontottam el a dolgokat, hogy későn kezdtem neki a készülődésnek. Így hulla fáradtan jelentem meg a Conon, ami sosem jó.
Visszanézve viszont meglepően jól sikerültnek látom a jelmezt, meg néhány képet, szóval végülis örülök, hogy ezt is létrehoztam. (Ok, közel sem 100%-os a dolog, de azért elfogadható. :D)

Haseo egy gyötrődés volt. Persze már akkor tudtam, hogy nem lesz egy egyszerű jelmez, amikor megpillantottam, de “szerelem” volt első látásra a karakter, tehát hajtott a lelkesedés. A munka nagy része alatt a lendületem ki is tartott, csak az Őszi MondoConos versenylemondás után váltam passzívvá. Aztán Animekarácsony előtt megint nagyon ráhajtottam, de még így sem készült el 100%-osra a jelmez, szóval igencsak rossz hangulatban és fáradtan mentem Conra. Ott aztán az emberek véleménye nagyon jó hatással volt rám, a megnyert díj meg méginkább, szóval most visszanézve már egyértelműen pozitívan ítélem meg ezt a cosplayt. Magasan ez volt a legtechnikásabb cp, amit eddig csináltam és büszekeséggel tölt el, hogy sikerült nagyjából elérnem azt, amit kitűztem magam elé. Nagyon sok tapasztalatot szereztem a készítése alatt és ezeket a jövőben is szeretném kamatoztatni.

2011

A 2011-es évre korábban 1 nagy cosplayt terveztem, most azonban úgy érzem, hogy Haseo után kicsit lazítani szeretnék. Így idén inkább kisebb projektekkel fogok megjelenni, de remélhetőleg minden Conon újjal. Ez így elmondva nagyon egyszerűnek tűnik, a valóságban azonban elég necces lesz a kivitelezése, mert -többek között- idén kell szakmai gyakorlatra mennem, nyelvvizsgáznom és nem utolsósorban diplomáznom is. Szóval még semmi sem biztos.
A Conok közül egyelőre csak a budapestiekkel számolok, mert nem tűnik valószínűnek, hogy lesz időm és pénzem is a vidékiekre kimenni.

1.)Tavaszi MondoCon: május 14-15.
Sajnos erre a Conra nem fogok tudni túl sokat készülni, mert pont a szorgalmi időszak vége utáni hétvégére rakták, ami nálunk a legkeményebb időszak. Szombatra kérdéses, hogy el tudok-e készülni bármivel is, így ezt inkább üresen hagyom. Vasárnap már jó előre megbeszéltük a csoportos performance-t néhány japános csoporttársammal, így az már (majdnem) biztos. Ekkor Shannon leszek az Umineko-ból.

2.) Nyári HoldfényCon: augusztus 27-28.
Erre a Conra megint nem lesz sok időm készülni, viszont ekkor már szeretnék egy komolyabb cosplayt összehozni. Egyelőre szombatra egy saját tervezésű ruha és Marge Simpson között vacillálok, vasárnapra pedig (ha ekkor lesz az Eurocosplay) elhoznám Haseo feljavított verzióját -végre normális koreográfiával.

3.) Őszi MondoCon: október ?
Az évben az első Con, amire lesz időm készülni! Ide van már egy nagyon extra tervem, de ez még egyelőre titok. Persze lehet, hogy addigra erőt vesz rajtam a hosszú fekete haj és bőr ruha mániám és végül Shanoa-t csinálom meg. Csak vele az a gond, hogy a Castlevania-val sosem játszottam és nem akarom, hogy a múlt évi Morriganes eset megismétlődön. Viszont ha valakit esetleg érdekelne egy Castlevania craft csoport, az írjon, mert csoportban nagyon szívesen megvalósítanám. (Főleg, hogy gyönyörű női és férfi karakterek vannak még a játékokban.)

4.) Animekarácsony: december ?
Nagyon necces, hogy egyáltalán ott tudok-e majd lenni a rendezvényen, az meg méginkább kérdéses, hogy sikerül-e összeállítanom addigra valamit. Terv szinten a Vörös Királynő felújított változata jutott eszembe (merthogy elvileg decemberben jelenik meg az új American McGee’s Alice játék!), de ez még változhat.

5.) Conból ugyan nem szándékozom többre ellátogatni, de játszom már egy ideje a gondolattal, hogy milyen epikus lenne GameShow-ra is jelmezben menni. Ennek az időpontja október vége/november elejére esik. Vicces módon az ide szánt cosplayt találtam ki legelőször; ez Eleanor Big Sister suit-ja lenne a Bioshock 2-ből. Nem egy egyszerű darab, de a játékért nagyon rajongok, mert szerintem látványvilágilag a legegyedibb a piacon most fellelhető egyéb alkotások között, szóval úgy érzem muszáj megcsinálnom. Ezzel kapcsolatban próbálom fűzni az ismerősimet, hogy ők is jöjjenek cp-ben erre az eseményre. Ha meg esetleg a mostani írásommal valakinek meghoztam a beöltözésre a kedvét, az még jobb.

Végül pedig köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, aki az elmúlt évben bátorítottak, segítettek, vagy csak szimplán elviseltek. Remélem mindannyiunknak sikerekben gazdag lesz a 2011-es év is.

És minden elismerésem azoknak, akik ezt végigolvasták.

Megosztás a Facebook-on

Animekarácsony december 18-án…amikor először megtudtam a dátumot, nagyon örültem neki. “Végre lesz időm rendesen elkészülni Haseo-val” -gondoltam magamban naívan. Aztán teltek-múltak a hetek és én még mindig nem csináltam -szinte- semmit a cosplayen. Mondjuk ez annak köszönhető leginkább, hogy a suli és egyéb elfoglaltságok szinte minden időmet elvették, amikor meg épp szünetem volt, betegen feküdtem az ágyban. :S
Eljött a Con hetének keddje és én szomorúan tapasztaltam, hogy még mindig az Egyetemen dekkolok vmi beadandóval. “Nem baj -gondoltam- van még 3 napom, ami alatt biztosan elkészülök a cp-vel. Elvégre csak kisebb javításokat igényel.”
Mikor szerdán végre nekifogtam teendőimnek, elképedve számoltam, hogy az a néhány “kisebb javítás” bizony minimum 20 pontba szedhető össze. O.o Még mindig -viszonylag- optimistán nekifogtam a készülődésnek. A következő 72 órában összesen aludtam 10 órát (mondjuk ez még mindig több, mint amennyit az őszi MondoCon előtt aludtam) és csak dolgoztam a cosplayen. Gondolom minden cosplayer ismeri az érzést, amikor túl sokáig csinál vmit egyhuzamban; szörnyen belassulnak a munkafolyamatok. Velem is ez történt. Az idő kíméletlenül haladt előre, én meg mintha egy helyben toporogtam volna.
Eljött a Con reggele és még mindig nem voltam készen. -.- Azt hiszem inkább most megkímélem az olvasókat az akkori lelkiállapotom részletezésétől. Elég annyi, hogy kivoltam és egy hajszál választott el attól, hogy megint lemondjam a versenyt. Végül aztán mégiscsak elmentünk Fiszivel a Conra. Az óra ekkor 12 óra 50 percet mutatott…
Szerencsére kb. 5 percre lakunk a Millenáristól, de a B épület pont a messzebb eső végében van a helynek, ráadásul nagy karddal és csúszós cipővel nem lehet vmi jól haladni.
A lényeg az, hogy 13 óra 10 perckor sikerült leadni a felesleges cuccainkat a ruhatárba. Siettem is volna a versenyre, amikoris egy nagy reccsenő hangot hallottam. Nagyon nem lepődtem meg a dolgon, az utálatos hangot ismertem már Mondoconról. Igen, leszakadt a kardom alja. Mily öröm és milyen jól időzítve!
Amikor a színpadhoz értem, már az 5. versenyző vonult fel, így kértem a hátrább helyezésemet, hogy kicsit rendbe hozhassam a kardomat. Idő közben az egyik penge is megadta magát (ami miatt csak a saját hülyeségemet okolhatom). És itt fordult a szerencsém végre jóra. Az öltözőbe érve csupa segítőkész emberbe futottam, akiknek 1000 hálám mindenért. Főleg a 2 oldalú ragasztó mentette meg a becsületemet.
Ugyan az alsó résszel nem tudtam mit csinálni (ha a 4 kisszög, meg a pillanatragasztó ellenére is leszakad, akkor azon már csak egy teljes átalakítás segíthet). Felmentem a színpadra, megpróbáltam élvezni amit csinálok és lejöttem…rossz helyen. Szegény segítőkre szerintem jónéhányszor hoztam idegbajt. Bocsánatot kérek emiatt.
Aztán onnantól jött a fényképezés, és a stressz végre elszállt rólam. Jöttek az ismerősök meg az ismeretlenek, gratuláltak és érdeklődtek, elkérték és szemlélgették a kardomat. Nagyon jó érzés volt! Már akkor tudtam, hogy a sok munka megérte a fáradtságot.
A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor egyik ismerősöm ismerőse (egy kb. 160 cm-es, 13 éves lány) elkérte a kardomat és elkezdett vele hadonászni. Nem viccelek; a kislány a magánál jóval nagyobb kardot komolyabb erőfeszítés nélkül emelgette, forgatta, stb. Tudtam, hogy elértem a célomat; úgy hoztam létre Haseo kardját, hogy az az eredetihez nem csak külsőleg, de használhatóságában is hasonlítson. (Mert persze egy animében teljesen természetes az, hogy az ember egy 2 méteres -rossz súlyelosztású- karddal hadonászik, de a valóságban azért a gravitáció igencsak közbeszól.)
Ez után megnyugodva tértem vissza az öltözőbe, ahol nyugovóra helyeztem 2 méteres büszkeségemet (X’D). Miután feljavítottam a csizmám, elmentem megkeresni az ismerőseimet.
Mondanom sem kell, a Con innentől fogva tökéletesen alakult, nagyon jól éreztem magam. Egyedül azt sajnáltam, hogy lemaradtam a Vampire Knight első kötetéről, de majd azt is bepótlom vmikor. Viszont nagyon sok más jó alkotást beszereztem helyette, és szerencsére jutott időm arra is, hogy konzolozzak, karácsonyfadíszt csináljak, meg még beszélgessek is a barátokkal. Az előadások közül a japán táncot néztem meg (lenyűgöző volt az az elegancia és kecsesség, amit ott láttam), valamint a Star Wars-os előadás végét. Sajnáltam, hogy lemaradtam az elejéről, mert meglepően érdekes volt.
Aztán jött az eredményhirdetés, ahol én úgy gondoltam, majd az esélytelenek nyugalmával nézegetem a nyertes cosplayeket. Aztán meghallottam a nevemet. Az ismerőseim mind alátámaszthatják, hogy mindössze annyi hozzáfűznivalóm volt a dologhoz, hogy fahangon megszólaltam: “Ez az én nevem”. Persze miután megkaptam az oklevelet, meg a díjakat, már ugrándozva ölelgettem a többieket, hogy igen, MEGÉRTE!
Visszanézve is így gondolom. Megérte a sok fáradtság, a nagyon sok stressz, de nem a díjért. Azért érte meg, mert kitűztem magam elé egy célt, amit elértem.

Megosztás a Facebook-on

Ez a bejegyzés csak részben fog a cosplayről szólni, mivel mostanság láttam egy-két olyan alkotást, amiről muszáj írnom.

Nem tudom ti már éreztetek-e így, de én az elmúlt egy évben kezdtem kiábrándulni az animékből. Nem arról van szó, hogy a mostani sorozatok rosszak lennének, csak túl kevés az eredeti ötlet és a jó kivitelezés. Az ember meg a 20. próbálkozás után belefárad az erőltetett poénokba és a sablonos történetekbe. Már kezdtem azt hinni, hogy kinőttem a műfajból, ám szerencsére a havi Vampire Knight manga adag tartotta bennem a lelket. A sok próbálkozásnak meg is lett az eredménye; találtam 3 olyan gyöngyszemet, amit muszáj megosztanom veletek (túl erős a belső kényszer, hogy másképp tegyek XD).

Az elsőt szerintem majdnem mindenki ismeri: a Kuroshitsuji 2. évadáról van szó. Az 1. évad kiábrándító befejezése után félve kezdtem el nézni az újat, ám pozitívan csalódtam. Az egész story nagyon jól van felépítve, a karakterek érdekesek (különösen Alois fogott meg) és még a befejezés is teljesen korrekt volt. Ha valaki még nem látta volna, annak nagyon ajánlom.

A második a Nodame Cantabile animéje: megmondom őszintén, foggalmam nincs, hogy miért kezdtem el nézni, hiszen biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni. Aztán mégis valamiért megfogott. Története ugyan nincs nagyon, de a szereplők szerethetőek, és a nézőnek igénye van arra, hogy végignézze a sulis bukdácsolásukat. A komolyzenei adagot is nagyon jól eltalálták; csak 1-2-szer éreztem úgy, hogy túl sok volt a zenéből. Összefoglalva: szerintem ez egy nagyon jó mű, ami sok emberrel megszeretteheti a komolyzenét. Örülök neki, hogy az Animax műsorára tűzte, már csak az lenne jó, ha a szinkronszínészek nem géphangon adnák elő a szerepüket. (Am. miért van az, hogy bármikor az Animaxra kapcsolok mindig ugyanazokat az unott hangokat hallom? Roppant kiábrándító, hogy evvel rontanak el egy csomó jó sorozatot. :/)

A harmadik újdonsült kedvencem a Shiki anime+manga lett. Nem szeretném lelőni túlságosan a poént, de azért annyit elmondok, hogy aki igényes, szerelem-mentes, brutális, vámpíros horrortörténetet szeretne látni, az nézzen bele mindenképp.  Am. szerintem a mű legnagyobb érdeme, hogy a szereplők személyisége és cselekedeteik nagyon realisztikusak, ráadásul a történet is fordulatokban gazdag. És végre nem a vámpírok a sajnálatra méltő pozitív hősök.

Most jut eszembe, tegnapelőtt néztem meg az Appleseed-et is. Shirow Masamune munkája alapján készült a film, és szerintem még a Ghost In The Shell-en is túltesz a történet. Mondjuk félidőnél voltak olyan pillanatok, amikor az órámat néztem, hogy ez még meddig tarthat, de az elejét és a végét nagyon jól megoldották. A zenék pedig nagyon tetszettek, pedig én nem is vagyok techno-s.

És akkor még a cosplayről is néhány szót illene írnom. Jelenleg Haseot javítgatom az Animekarácsonyos fellépésre, szerintem már el fogok vele készülni. Amiatt vagyok csak ideges, mert terveztem hozzá koreográfiát is, csak éppen nincs hol elpróbálnom (értsd: egy 2 méteres karddal hadonászó embert sehol sem látnak szívesen). Na de kétségbeesve nem vagyok, elvégre majd csak lesz valahogy.

A jövőbeni terveimet illetően az elmúlt hetekben szorgalmasan néztem az animés, játékos oldalakat és találtam is néhány nekem való karaktert. Néhányukat mondjuk azonnal el is vetettem kellő anyag, eszköz és tudás hiányában (páncélos karakterekről van itt szó, meg egyéb világító lényekről), de van most 7 olyan karakterem, akiket bármikor elkezdenék és még további 4 olyan, akiken gondolkozom. Ennek a felét szerintem nem fogom megcsinálni 2011-ben, mivel az életben is elég sűrű év elé nézek, ráadásul szeretnék félrerakni pénzt a két álomcosplayemre (ezek majd csak ősszel-télen várhatóak), de azért majd igyekszem. Amik egyelőre publikusak, azok a tavaszi-nyári terveim: egyik alkalommal szeretnénk steampunk csoportot csinálni, másik alkalommal .hack//-ből Midorinak szeretnék beöltözni (remélem azt is sikerül majd csoportban), és nem utolsó sorban lesz egy performace-os rövidke szereplésem is Umineko-s Shannon-ként. Ami a többi karaktert illeti; főleg videójáték szereplőkről van szó (mostanában egy anime-hős sem mozgatta meg a cosplayes fantáziámat. :/).

És végül, de nem utolsó sorban lenne egy nagyon fontos közlendőm. Nem tudom ki mennyire emlékszik, de még a nyári Holdfényconra csináltam egy Morrigan (Dragon Age-ből) cosplayt. A jelmez maga 1-2 apróságtól eltekintve teljes (a bal vállon lévő tollas cucc, meg a jobb kesztyű hiányzik), én viszont már nem szándékozom felvenni. Ha van olyan, aki szereti a karaktert és lenne kedve beöltözni, annak szívesen odaadom az egészet ingyen. (Méret szempontjából a felső igazítható, a szoknyához viszont egy olyan 95-100 cm-es csípőkerület ajánlott, mert nehéz alakítani.)Képeket a régebbi postjaimban, meg a cosplay.hu-s galériámban találtok.

Elnézést a post terjedelméért, legközelebb megpróbálok kevesebbet írni. ^^”

Megosztás a Facebook-on

Óriási vigyorral az arcomon ülök a gép előtt most. Mi az oka? Ezen a Conon a legrosszabb cosplayes rémálmaim váltak valóra, és mégis ha visszagondolok a hétvégére, csupa kellemes emlék jut eszembe. Kezdjük mondjuk a Cont megelőző csütörtök-péntekkel, amikor éjt nappallá téve dolgoztam. Irtó fáradt voltam, de legalább megdöntöttem az egyhuzamban ébren levési rekordomat. Yeah! XD Aztán jött a szombat reggel és a kapkodás, meg az otthon felejtett cuccok és még sorolhatnám… Egyszerűen nem érdekel! Tök poén volt félkész cuccal magyarázni random embereknek, hogy a pillanatragasztóm nem kötött meg és egyebek. Az is jól esett, hogy többen kifejezték sajnálatukat a nem szereplésem miatt. Na és a lényeg! Jutott időm az összes ismerősömre! Annyira jó volt végre mindenkivel találkozni, az idő miatt sem kellett aggódnom, a versenydrukk meg ugye nem létezett számomra többé. Ilyen jól még soha nem éreztem magam Conon. Talán még direkt jó is volt, hogy előtte annyi sz@rság történt velem, mert így a rendezvény minden pillanatát tudtam értékelni és élvezni. Még persze tudnék ömlengeni egy csomót, de most megkímélem az olvasókat.

A cosplayversenyt a terem végéből sikerült megnéznem, nos…kissé csalódás volt. Ne értsetek félre; a jelmezek nagyon tetszettek, sok jó ötletet láttam. Viszont számomra -és az ismerőseim is ugyanezt állapították meg- az egészből hiányzott a tipikus cosplayes életérzés; amikor az illető örül annak, hogy végre alakíthatja a kedvenc szereplőjét és ez meg is látszik rajta. Kissé olyan feelingje volt az egésznek, mintha kötelességből lettek volna ott a versenyzők és a jól begyakorolt koreográfiát adnák elő már 100-adszorra. Nem tudom mennyire érthető amit mondok; a cosplayversenynek -szerintem- egy különleges alkalomnak kell lennie, a cosplayer munkájának a fénypontja ez, amikor a hosszú hónapokig tartó munka után végre büszkén mutogathatja kreációját. Ezt a különlegesség érzetet hiányoltam.

Ennek kapcsán el kell mondanom, hogy a szombati félresikeredett terveim miatt egyre boldogabb vagyok. A fejemet tenném rá, hogy én sem adtam volna elő a karaktert úgy, ahogy eredetileg szerettem volna. Márpedig itt van ez a srác a bazi nagy kardjával és az állandóan mogorva tinédzser fejével, akit egy álom játszani. Annyi lehetőség van benne, hogy bűn lett volna ezt egy “kötelesség fellépéssel” elrontani. Ha az ember a hobby-ját nem tudja élvezni, akkor valamit nagyon rosszul csinál és ezen változtatni kell. Én is ezt tettem és most már világosan látom, hogy ezentúl nem fogom magam a “tökéletesnek kell lennie” és a “muszáj elkészülnöm időre” baromságokkal fárasztani. Inkább rákoncentrálok arra, hogy mennyire szeretem az adott karaktert és milyen kihívás lesz megcsinálni.

Ami azt illeti, Haseoval ugyan még nem vagyok 100%-ig kész, de már tudom mi lesz a jövő évi óriás projektem. Egyelőre nem szeretném elárulni, mivel a meglepetés erejével akarok lecsapni (khömm…elszólás XD) az emberekre, de azt garantálom, hogy ha elkészül, nagyon brutálisan fogom hozni a formát. Még nem tudom melyik Conra viszem ki, de remélem, hogy akkor majd sok embernek fogok vele örömöt (…) szerezni.

A bejegyzésem zárásaként pedig szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek ezért a fantasztikusan jól sikerült Con-ért. Nagyon sok kedvemre való programot találtam, a kedvencem pedig a Kokia beszélgetés és koncert volt -gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

Megosztás a Facebook-on

Azt hittem nem létezik rosszabb állapot annál, mint amikor az ember a Con előtt 3 órával még nincs kész a ruhájával (és nem is aludt^^”), de most sajnos beigazolódott az ellenkezője. Nem is nagyon tudom megfogalmazni ezt az érzést. Még tart a reménykedésem és a tegnapról hozott jókedvem, de már sejtem, hogy ma olyan döntést kell hoznom, amitől a szívem megszakad. Csak még leírni sem merem, hogy esetlegesen a MondoConos ruhám elnapolása is szóba jöhet. Pedig azt nem szeretném. Ez a ruha pont őszi viselésre alkalmas, ráadásul máris annyi energiát fektettem bele, hogy nem tudnám elviselni, ha mégsem jönne össze. Mit mondjak; ez az egyik álomcosplayem és már alig várom, hogy viselhessem.

Miért a rosszkedvem? Egyszerű; a ruha elkészülte jelen pillanatban nem rajtam múlik. Tegnap este összeszámoltam, hogy mennyi pénzre lenne szükségem a befejezéshez és majd’ elájultam. Az összeg kb. 15.000-re rúg. O.o Na ez ahhoz mérten, hogy eddig 19.000 Ft-ot költöttem rá igencsak sokk. Tudom, csúnya anyagiak, de sajnos ez is hozzátartozik a cosplayhez. Mit hozzátartozik, pénz nélkül nincs anyag, anyag nélkül nincs cp. Én meg még nem dolgozom, így az ösztöndíjra vagyok utalva, amit *dobpergés* október második hetében kezdenek el folyósítani. Igen, tökéletes az időpont. :S Van még egy második lehetőségem is; a kölcsönkérés. No komment, szerintem mindenki úgy érez evvel kapcsolatban, mint én. Na most vagy lenyelem az elveimet, vagy elnapolom a ruhát…

Na de a szívfájdalmon túl azért vidámabb dolgokról is be szeretnék számolni, mert az előző 2 hétre igazán nem lehetett panaszom; a nyaralásnak hála eltűnt a stressz az életemből, nagyon jól szórakoztam, ráadásul sok szép helyet láttunk és még fürdésre is bőven jutott idő. Először a Balatonhoz mentünk, majd át onnan Bosznia-Hercegovinába (Jajce környékén szálltunk meg néhány napra; azt a helyet mindenkinek csak ajánlani tudom, mert meseszép és nyugalmas) végül pedig lementünk a tengerpartra, onnan pedig átnézegettünk a horvátokhoz is. Közben meg valami megmagyarázhatatlan módon sikerült 4 könyvet is kiolvasnom, köztük a Starcraftos Tűzkeresztséget és A pengék királynőjét. *Nyaaa* Megint nagy fan lettem, bár a SC II-höz még fel kéne tuningolni a gépem, de sebaj. Addigis marad a TeCső. Lényeg a lényeg, jövőbeni terveim között mostantól szerepel egy Ghost nevezetű is. (Habár én jobban szeretem a protossokat, de a testfelépítésüknek köze sincs az emberekéhez, így ők kilőve. XD)

Van még egy másik tervem is, amit kivételesen titokban akarok tartani (nem mintha hadititok lenne, csak szerintem a karakter viccessége miatt nem kéne előre lelőni) ezt decemberre akarom megcsinálni, versenyen kívülre.

A jövő évre nézve egy, max. kettő komoly cosplayben gondolkozom, ezek egyike animés témájú, a másik videójátékos lesz. A többi conos napon meg szerintem inkább fényképezgetni fogok. (Hiába, hiányzik már a “nincsen semmi dolgom a Conon” érzés. )

Na most így a végére még a tegnapi cosplay.hu-s rendezvényről is ejtenék néhány szót. NAGYON JÓ VOLT! Elvileg csak ketten mentünk volna Fiszivel, de közben Alice is csatlakozott nagy örömünkre/örömére, mivelhogy végre megkapta az áhított elismerést a ruhájára és még ingyen conjegyet is kapott. (American McGee’s Alice cosplay rulz! ) A program/beszélgetés is jó volt, végre beleláttunk, hogy mi is történt a szervezés terén, meg feltehettük a kérdéseinket (amiből sok volt). Jónéhány kedves ismerőssel is összefutottam, akik jelenlétére nem is számítottam. Aztán Salomeval is tudtunk beszélgetni egy sort (bár szegény kb. vallatáson érezhette magát a kérdésáradat miatt^^”). Összefoglalva; nagyon jól éreztem magam tegnap és nagyon sok mindent tudtam meg. A lelkesedésem a cosplay iránt megint nőtt, a jövőbeni tervek hallatán pedig eldöntöttem, hogy a legközelebbi nagyobb megmérettetésen már én is részt akarok venni. (Ez persze a Kupa utánra vonatkozik.)

Megosztás a Facebook-on

Nem is tudom hol kezdjem a mondanivalóimat. Egy részről hihetetlenül boldog vagyok, mert végre ez a nyár nem az unalomról szól, hanem a cosplayes tevékenykedésről, ráadásul meglepő módon a szüleim ott támogatnak engem, ahol tudnak. Még apukám is csomót dícsér és segít a megfelelő vágó/csiszoló/egyéb eszközök kiválasztásában, habár magához a jelmezhez nem engedem. (Múltkor is poénból rálépett, én meg majdnem szívrohamot kaptam.^^”) Aztán ott van a jelmezkészítés hátulütője, hogy bizony stresszelek. Ez 2 dolognak tudható be: vészesen fogyik a pénzem és az időm is. Volt néhány rossz döntésem a cosplaykészítés elején és azokat most nagy szívás javítgatni.

2 hónapom maradt a cp készítésre, amiből előre láthatólag alapból 3 hétig nem leszek itthon. O.o A jelmezem fele annyira sem készült el mostanáig, mint terveztem. Lassan már ott tartok, hogy hagyom az egészet a francba, de akkor semmit sem ér az eddigi gürizésem, ráadásul magamnak és a szüleimnek is nagy csalódást okoznék. Tudom, hogy ez egy 20 éves szájából nevetségesen hangzik, de számomra mégis nagyon sokat számít, hogy a szeretteim mit gondolnak a munkámról. Összegezve tehát; nem hagyom magam, továbbra is csinálni fogom a cp-met, és elkészülök vele október 2-ig. Nem fogok rajta agyalni és stresszelni többet; kihozom magamból a legjobbat és majd meglátom, hogy ez milyen végeredményt szül. Ha nem leszek vele teljesen megelégedve, sebaj, ezt a jelmezt kivételesen többször is fel akarom majd venni, szóval max. dolgozom még rajta a jövőben.

Am. nagyon-nagyon megszerettem a kardomat; még így félkészen is büszkén mutogatom, mintha a gyerekem lenne. XD És ez a másik okom a folytatásra, az összes barátom/haverom drukkol nekem, szóval a mentális energiáik segítségével tuti sikerülni fog. Fő az optimizmus.^^

Íme egy kép, csak úgy ízelítőnek a “drágaságomról”:

Jelenleg még “csak” 200 cm közeli, de 10 cm-rel nő majd. A formáján is még javítok természetesen, meg előttem áll az egész festés. Na de ennyit erről.

A mai bejegyzésem másik témája a Salomeval és Bullfroggal elkezdett eszmecserénk továbbvitele. Sok mindenről volt szó már eddig, valahol ott hagytuk abba a “vitát”, hogy a performance-osok hozzáállásán változtatni kéne, ill. szóba kerültek a fotókon szereplő cosplayerek. Átgondoltam, hogy számomra mi az, amitől egy performance emlékezetessé válik; 1. egységes színpadi kép 2. szép jelmezek 3. díszletek 4. karakteresség 5. az előadás megszerkesztettsége (legyen bevezetés, tetőpont és lezárás). Ezek közül az 1, 4. és 5. pontot gondolom a legfontosabbnak. Amellett én még mindig azt támogatnám, hogy legyen több színdarab jellegű előadás és kevesebb önjelölt móka-miki és táncikálás. Ez persze csak az én véleményem, szívesen fogadok más elgondolásokat. És ha már múltkor írtam róla, íme az Anime Boston Umineko csoportja, akik annyira tetszenek: Umineko performance

Ami sokkal jobban foglalkoztat, az a fényképezés kérdése. Bevallom őszintén; ebben a dologban leginkább rossz tapasztalataim vannak, főleg, hogy ezt sokkal profibban is meg lehetne csinálni. Itt most természetesen nem az átlag amatőr fényképezős látogatókról van szó, hanem a hivatalos fotózásról. Zavar, hogy az amúgy szép jelmezek és tehetséges fényképészek összeengedése nagy százalékban rossz/jellegtelen képeket eredményez. Ott látom a problémát, hogy a fényképezést nem közös munkának fogják fel az érintettek, hanem kötelességnek, amit le kell tudni. Akadnak persze kivételek is, de úgy vélem, hogy ezek hátterében személyes kapcsolatok állnak. Ne értsen senki félre, teljesen természetes dolog, hogy jobban elengedi magát az ember, ha egy ismerős fotózza, és a fotós is könnyebben kezeli a “modellt”, ha ismeri. Viszont nem tartom korrektnek, hogy az előbb említett helyzetek hiányában a minőség annyit romlik. Nem egy helyen olvastam már, hogy külföldi Conokon megszokott jelenség, hogy a versenyzős cosplayereket elkülönített, megfelelően “felszerelt” helyen fényképezik a hivatalos fotósok. Információim szerint ilyenkor a cosplayerekre bőven jut idő, hogy kipróbálhassák pózaikat, illetva a fotósok is kényelmesen elvégezhetik a munkájukat. Szerintem ez nagyon hiányzik a hazai Conokról. Eddig ugyan csak 2 fotózáson vettem részt, de mindkét esetben ugyanazok a problémák voltak: 1. a fotózásra a színpadi szereplés után került sor, amikor a cosplayerek és a fényképészek már kellően kifáradtak 2. a fotózás helyszíne nem volt előre elkülönítve (ez három problémát is felvetett: a) a háttér semmilyen volt b) néha random emberek feltűntek a képen c) a helykeresés miatt nem tudtak a cosplayerek elszakadni a csoporttól, hogy kissé rendbe tegyék a jelmezüket) 4. hiányzott a fotózásról egy rendező, akinek mind a sorrendre, mind a kellő idő biztosítására ügyelnie kellett volna 5. a hivatalos fényképészek nem tudtak szabadon mozogni az amatőrök tömkelege miatt.

Hiszem, hogy közös céljuk a cosplayereknek és a fotósoknak is, hogy jó képek készüljenek, mert ez az önreklám mellett a hazai cosplayerek megítélésén is sokat javítana. Nem tartom jogosnak azt a felfogást, hogy a hazai jelmezek sokkal rosszabbak lennének, mint a külföldiek. Ennek a hátterében pontosan azt látom, hogy általánosságban az emberek így mérlegelnek: egy jó képen a gyenge cosplay esztétikusabb, mint a gyenge képen a jó jelmez.

Mind a cosplayerek, mind a fotósok részéről megvan a kellő tehetség a kitűnő fényképek eléréséhez, csupán lehetőséget kéne biztosítani, hogy a felek kihozzák magukból a legjobbat. Ehhez pedig az szükségeltetik, hogy elkülönített teremben/szabadban, előre megállapított időkereten belül és a verseny előtt legyen a fényképezés. Verseny után meg még kaphatnának lehetőséget az amatőrök is a fényképezésre.

Megosztás a Facebook-on

Mai témáim röviden:

• agyag és gipsz: tények és tévhitek
• őszi cosplay: eddigi lépések, problémák

Hosszú bevezetést most nem fogok írni, mert sem hangulatom, sem életerőm nincs hozzá (a túl hidegre beállított légkondik miatt megfáztam és még hőemelkedésem is van).

Akkor lássunk is hozzá az első témához. Jogosan vetődik fel a kérdés; miért kezdtem el pont ezzel a két anyaggal kísérletezni? A válasz egyszerű; észrevettem a hobby boltban, hogy ezeket az anyagokat direkt olyan helyre pakolják, amelyek alig észrevehetőak és jó messze vannak a hasonló tulajdonságú, sokkál drágább társaiktól. Kíváncsi lettem, hogy vajon az árkülönbségen túl mi másban különböznek még.

Kezdjük az agyaggal:

165 Ft-ért vettem egy kilót belőle (összehasonlításképp 100 g-nyi levegőn száradó gyurmát 175 Ft-ért kapni), majd hazaérve azonnal neki is fogtam a megmunkálásának. A gyurmákhoz képest sokkal könnyebb átgyúrni, formázni az anyagot; kevésbé reped és könnyebben hozható létre belőle vékony falú, esetleg szétágazóbb alakzat. A felülete is szépen alakítható simára. Száradási ideje a tárgy méretétől függ; de általánosságban elmondható, hogy egy hétnél tovább nem kell szárítani. Elkészülte után az agyag tárgyat hasonlóképpen lehet csiszolni, mint a gyurmát. Tévhit az, hogy kiégetés nélkül az agyag törékeny és nem befesthető. Tapasztalataim szerint a megszáradt agyag kevésbé törik, mint a gyurma, ráadásul temperával és akrilfestékkel is festhető. (A temperás festésnél viszont csak minimális vizet szabad használni.) Ragasztani is lehet, ehhez előbb a felületét le kell törölgetni. Két féle ragasztót használtam; egy vizes alapú univerzális hobbyragasztót és faragasztót. Mindkettő hatékonynak bizonyult, de ha a ragasztandó felület komolyabb igénybevételnek van kitéve; érdemes az utóbbit használni. Két dologra kell figyelni, ha agyaggal dolgozunk; 1. az agyag nem szereti a párás, meleg levegőt (elkövettem azt a hibát, hogy ilyen időben próbáltam meg belőle valamit alkotni, de állandóan felrepedezett), 2. nagy tárgyakat nem érdemes belőle csinálni, mert a súlya is nagy lesz, ami csupa problémát vet fel.

Gipsz:

Szintén 165 Ft-ért vettem 1 kg-ot belőle. Megmunkálhatósága nagyban különbözik az agyagétól. A gipszet vagy negatív formába érdemes önteni, vagy hungarocellre. Utóbbi megoldás nagyon hasznos tud lenni, hiszen nem csak a hungarocell felületét teszi simává, de még annak a szilárdságát is nagyban javítja. Tévhit az, hogy a gipsz könnyen törik; ugyan a kiálló kicsiny részek tényleg törékenyek, de hungarocellre öntve pont hogy kevésbé fog eltörni az adott tárgy. Két tényező van, amire érdemes figyelni: 1. a gipsz száradása során először melegszik (kb. fél óra), majd nagyon lehűl (1-2 nap). Ez a hőmérséklet ingadozás nem tesz jót a közelben lévő ragasztott felületeknek; általában a kötés elgyengül, rosszabb esetben meg is szűnik. (Faragasztóval próbáltam ki, hogy mi történik, ha egyszerre ragasztom és gipszelem egy hungarocell lap két oldalát; ekkor a ragasztó csak azután kötött meg, hogy a gipsz nagyjából megszáradt.)  2. a gipszet minél vastagabban visszük fel, annál nagyobb a súlya (itt érezhető, meghatározó súlytöbbletről van szó). Csiszolhatóság szempontjából a gipsz kíváló anyag, csakúgy mint festés terén; akrillal és temperával egyeránt színezhető.

Időközben eszembe jutott egy harmadik megoldás is a gipszre; ez a gézzel és enyvvel való “kezelés”. Régebben olvastam egy rpg-s oldalon, hogy ezen három összetevővel kíváló páncélt lehet készíteni. Én még nem próbálkoztam ilyesmivel.

Most jött el az ideje, hogy leleplezzem az őszi projektemet. Íme:

Ok, tudom, nagy fába vágtam a fejszém. ^^” Amikor először megláttam Haseo karakterét, már tudtam, hogy őt cosplayelnem kell és a lelkesedésem azóta sem csökkent. Sőt, mióta megnéztem a .Hack//Trilogy filmet, még inkább fanatikus vagyok. Ennek a rajongásnak csupán egy hátránya van, minél tökéletesebbre akarom megcsinálni a jelmezt, viszont nincs túl sok időm. Augusztusban alig leszek itthon, szeptemberben meg már suli van, szóval bele kéne húznom a munkálatokba. Egyelőre a karddal foglalkoztam sokat, meg ötleteltem a többi dolgon, de a karvékőkkel még mindig gondban vagyok. És még egy hatalmas problémám van; kinéztem egy megfelelő parókát EBay-en, a pénzem is meglenne rá, csak éppen a közelemben élőkkel együtt nekem is csak elektronikus kártyám van, amivel nem lehet fizetni. :S Gondolkodtam azon is, hogy ha valakinek már nem kell, szívesen megvenném a hasonló fazonú parókáját, szóval ha esetleg olvassa ezt egy ilyen ember, légyszi írjon nekem. Az még nagyobb segítség lenne, ha valaki hajlandó lenne helyettem megrendelni a parókát. Természetesen kifizetném neki még a rendelés előtt a teljes árat. Szóval ha akad ilyen ember, kérem írjon.

Képeket a félkész kardról szándékozom a közeljövőben feltenni; ebben csak az akadályoz meg, hogy nem találom a mobilom kábeljét.

Ennyi voltam mára, ismét sikerült egy kisregényt összehoznom.^^

Megosztás a Facebook-on