Ennek a nem túl fantáziadús nevű csoportnak én voltam a szülőanyja. ^^ És most vissza fogok emlékezni a conra, valamint az előtte lévő hetek készülődéseire.
Amerikában voltam még amikor kiderült, hogy lesz street fashion kategória, persze azonnal rácuppantam az ötletre - pont előtte tavasszal egyeztem ki magammal az ügyben, hogy nem fogom én cosplayre költeni a pénzem, a lolita mint divat és életstílus sokkal fontosabb nekem. Azóta egy márkás darabbal is bővült a ruhatáram szóval mondhatni jól betartottam a fogadalmat. De most, hogy versenyezni is lehetett e szívemnek kedves divattal természetesen kapva kaptam az alkalmon és szerveztem egy csoportot a Lollypop blogomon.
Hamarosan össze is állt a csoport, természetesen jó sok kavarodással meg ilyesmi, de azt hiszem ez mindig kell. Közben átkoztam magam, hogy minek vállaltam el, de mostanra többször rájöttem, hogy ha lesz még alkalom ismét megteszem. 
Tehát, ugorjunk vissza Amerikába. Történt egyszer egy olyan, hogy miután hetekig nem kaptam munkát programokat kerestem. Egy St. Louis-i con után ihletet kaptam rajzolgatni, kreáltam is jópár loli outfit tervet. De mikor nővéremmel elautókáztunk egy Grafton nevű kisvárosba és a bolhapiacon kaptam négy és fél méter fehér és három és fél méter sötétkék csipkefodrot kevesebb mint egy dollárért, azonnal eldöntöttem, hogy én bizony sailor lolita leszek a con erejéig. (Amúgy a goth, punk, bittersweet vonalon mozgok). Egyhamar meg is született a terv, ami később természetesen többször átváltozott kedv, idő és pénz függvényében.
Az anyagokat már itthon vettem meg, négy méter sötétkék vásznat és két méter fehér lepedővásznat - ennyire volt pénzem. Mint kiderült a fehér anyag nem lett volna elég egy új blúzra (ami miatt meg is vettem egy Burdát, jó sok pénzért), ezért egy régit alakítottam át. De kezdjük csak sorban.
Először megcsináltam a ruha elejére a nagy masnit és a derékkötőket. A derékkötők később nem kerültek felhasználásra, hiszen megváltoztattam a tervet, és empire vonalú lett a ruha a hagyományos deréktól bővülő helyett. Ezek után jó két hetes kimaradás következett, ez alatt beszereztem cipzárt és szalagot is. Majd kiszabtam a szoknyához három, egyenként másfél méter széles és 60 centi magas téglalapot, ezekből varrtam össze egy jó hosszú, négy és fél méteres panelt. Ez akkor vált egészen szoknyaszerűvé miután az alját felhajtottam, csipkéztem, és rávarrtam a szalagot, és több mint két órát töltöttem azzal, hogy kézzel befodrozzam.
A ruha felsőrészének a szabásmintáját egy meglévő míderem alapján csináltam - mióta azt a felsőt legutóbb hordtam híztam egy kicsit, ezért attól félve, hogy szűk lenne ráhagytam még, amit nem kellett volna. Így körülbelül négy centivel lett szélesebb nálam a ruha, amiből ugyan be fogok venni, de ez csak a conon lett nagyon szembeötlő számomra. (Mellesleg annyira nem is baj, hiszen levegőt kapni végtére is, nem is olyan rossz dolog). A szoknya a con előtti hétfőn, maga a teljes ruha pedig csütörtökön készült el. De az előtte lévő héten még szabogattam, varrogattam egy kicsit minden nap.
Pénteken már csak a táblácskámat kellett megfesteni, ami botrányosra sikerült szerintem, de legalább volt ami lekötött és nem azt vizualizáltam magam előtt, hogy hogyan fogok felbukni a kilenc centis magassarkúmban.
A con az nagyon jó volt - a zsűri kedves volt, elnézte ahogy hebegtünk, habogtunk. Megkérdezték honnan van az egyencipőnk. A színpadra lépésnél ezer hála a segítőknek akik mindenkit felsegítettek a színpadra, nélkülük egész biztosan felborultam volna az első pillanatban az idegességtől. De nem így történt, csak a színpad közepén bicsaklott meg a lábam a nagy ugrálásban, de elvileg az sem volt nagyon észrevehető, és nyaktörés sem lett belőle szerencsére.
Hallom a közönségben voltak akik nem díjazták a kategóriát… “Nah bakker most jönnek a lolik…” De “kedves” barátaim jól letolták őket, szóval fujjolás sem volt. :’D Igazándiból szerintem ez egy tök jó kategória, és most legalább nem olyan fellépéseket láttunk mint a SakuraConon a “Dir en Black” nevű (előre is bocsánatot kérek de igazam van) nevű förmedvény ahol lányok csupa feketében paróka meg ilyesmi nélkül yaoiztak a színpadon két percig. Amit ebből ki akartam hámozni az az, hogy remélem tavasszal is lesz ilyen kategória, ha igen akkor megint lehet számítani ránk! Ha tetszik, ha nem. 
Csupán egy dolog ronthatta el a kedvet - a színpadra vonulás előtt közölték velünk, hogy nyertünk. Én nem voltam ott, a cont szemléltem sweet lolinkkal, de a többiek igen. Ezek után a csapatunkból, egy elég szoros baráti körből csippentettek ki egy embert nyertesnek (aki addigra haza is ment). Ez nem túl szép dolog szerintem, és az addigra felspanolt lányokat is lelombozta. De ennek ellenére büszkék vagyunk magunkra és szívesen neveznénk legközelebb is.
Ami nagyon nagy élmény volt ezzel szemben az a fotózás. Itt néznék szépen Bullfrogra, hogy ha tudja, esetleg el tudná nekem küldeni a képeket a yakaiichan_kukac_gmail_pont_com ra? *w* Egymást is fotóztuk, nagyon sok szép kép lett, amiket majd az unokáinknak is mutogathatunk. :’)
Az emberek egyébként nagyon jófejek voltak, sokan felismertek a színpadról, és rengeteg dicséretet zsebeltünk be, ami még inkább hajt minket még egy verseny felé - akkor talán nem csak három nevező lenne. Sokan mondták, hogy milyen klassz volt a rajz a háttérben - ezt Ely csinálta! Taps, hála, köszönet és imádat érte neki amiért a lezárási határidő előtt két nappal nem ölt meg amikor mondtam neki, hogy mikorra is kéne befejezni. =D
A vasárnap az igazándiból nem volt semmi különös - nem is írok róla nagyon. Egy egyszerűbb loli outfitet dobtam össze, szombatról megtartottam a két copfomat, és úgy néztem végig a perfet, ahol sajnos megint túlerőben voltak az unalmas, táncos, blícses előadások. Viszont örültem, hogy olyan kevésbé ismert animék mint a Fairy Tail vagy a Perfect Girl Evolution is jelen voltak. Nagyon diplomatikus módon a takarítókra szavaztam, valaki nem tudja véletlenül, hogy hány szavazatot kaptak? Mi ugyanis a perf után inkább hazatértünk feltakarítani a szombat esti buli maradványait.
Hát gratulálok mindenkinek aki végigolvasta ezt a jó kis csapongó bejegyzést, valamint a rengeteg gyönyörű cosplayesnek akikkel találkoztam de nem volt módom beszélni velük! Legyetek jók, tavasszal találkozunk!
tlopakodtam tesómhoz, egy “NINCS EGY FELESLEGES ÖVED?” felkiáltással. Szegény mituán magához tért, kihúzott egy fiókot ami tele volt régi, csúnya övekkel. Ezek között két kincset találtam: az egyik egy vékony bőrcsík, ami valami pólóhoz volt vagy ilyesmi a másik egy fekete öv amit én adtam neki amikor kinőttem, de azóta szétjött. 
