xel

Talán már a cím is sokat mond. Ezután a con után semmi kedvem soha többet eljönni erre a rendezvényre. Most majd mindenki jön, hogy bizonyára nem tudok veszíteni és azért hisztizek. Jöjjenek csak, legalább olvasok egy jót. Sajnos nem ilyen problémák váltották ki ezt belőlem.  A szervezés és a hozzáállás volt az ami végleg elvette a kedvem az egésztől.
Hónapokig készülünk a craftre. Zenét is már jó előre megszerezzük. MEGHALLGATJUK előtte és AZT töltjük fel! Ennek ellenére a színpadon mit kell észrevennünk? Hogy ott állunk és várjuk a szám végét és SEHOL nincs! Már ott fent a színpadon megkérdeztük, hogy mi van és mit kapunk? Nem azt, hogy én se tudom, bocsi utána nézünk vagy valami hasonló, hanem, azt, hogy így töltöttétek fel. -.-”"” Köszönjük szépen és akkor üzenjük, hogy a zene nem volt sehol vágva, az a szám egészben úgy volt ahogy. Nem rövidítettük nem raktunk hozzá semmit! = nem is tudtuk volna így feltölteni. -.- De persze ez SENKIT nem érdekel, kb takarodjunk már had jöhessen a következő csapat. Ezek után persze ne akadjunk ki! Ne legyen egy büdös szavunk se. Azt hiszem nem kell bemutatni mennyire ki voltunk akadva. -.- Ugye ezt is majd csak akkor érti meg mindenki ha majd vele megtörténik. Ezek után valamikor késő délután tudjuk meg, hogy csakugyan volt ott valami az egész rendszerben.  Mentünk is szervezőt keresni, hogy akkor most mi volt. Akkor kaptunk egy olyat, hogy utána lesz nézve. Mondtuk jó, hát hátha lesz belőle valami, de semmi. Nap végén újra kerestünk egy szervezőt, hogy mondja meg, hogy mi történt. Ott is csak azt kaptuk kb, hogy senki nem tudja mi volt.  Az alapvető problémám pedig az, hogy még csak utána se néznek! Hozzánk vágták, hogy mi tehetünk róla, ennyivel el is volt intézve. -.- Elhiszem, hogy senkinek nem az az első dolga, hogy leugorva színpadról megnézze, de azért később utána lehetne nézni, hogy mi történt. Azért ahhoz is kell egy tartás, hogy gyorsan másra kenjük a dolgokat a probléma megoldása érdekében. Mondhatja nekem most akárki, hogy mit hisztizek miatta, de ha majd egyszer ő áll ott a színpadon úgy, hogy sehol a zenéjének a vége, majd talán átérzi, mert képzeljétek kvára úgy néz ki kívülről az egész, mintha nem tudnánk mikor van vége a számnak. -.-
De persze voltak még aranyos dolgok conon, például az öltöztető ajtajában ácsorgó csaj, aki kétszer egymásután baszta be az ajtót. Sajnáljuk, hogy hatalmas fegyverekkel a kezünkben nem tudtunk rögtön visszatolatni neki ajtót becsukni. -.- (hozzáteszem senki nem öltözött, szal nem tudom hol volt a probléma abban, hogy előtte leraktuk a fegyvereket.)
A nap megkoronázása volt amikor tök éhesen beálltam a K épületi sushisokhoz, hogy végre egyek valamit, erre még az a két paraszt eladó is folyamatosan csak beszólogatott, meg játszotta a fejét. -.- Meg is mondtam én nem is veszek ott kaját ahol ilyen eladók vannak. (és igen, tudom, hogy ezek nem a mondosokhoz tartoznak, de ettől függetlenül ott voltak, hogy tovább rontsák a nemlétező élményt)

Ebből a kisregényből pedig csak azt szerettem volna kihozni, hogy nekem itt volt elegem mindenből. A szombati napot idegeskedéssel és sorban állással töltöttem. Majdnem elájultam a melegtől, amíg arra vártunk, hogy a zsűri elé kerüljünk. Nem ettem egész nap semmit és vagy bunkók voltak velem vagy leszarták, hogy mit mondok. Úgy gondolom nekem nem éri meg azért 3800 Ftot kidobni, hogy ilyen “élményeket” tudjak gyűjteni. Nyugodtan írja mindenki, hogy szegény szervezők nem tudhattak róla.  Én is aláírom, hogy nem tudhattak róla, de akkor talán az az első, hogy utánanéznek, nem pedig egyből mi voltunk. :)  Nah akkor most had halljam az anyázásokat úgyse kaptam még eleget belőle! 8D Lényeg a lényeg, soha többé Mondocon.

Megosztás a Facebook-on