Salome Cosplay Kuckója

Szóval a lényeg a lényeg, jól elpáholtam Angelust. Kapott egy sorozatot ököllel hasba és utána még a földre is levágtam. Jó érzés volt.

Hogy hogyan is történt mindez?

Írtam még régebben egy bejegyzést, hogy elkezdtem aikidozni. Nagyon szeretem, a társoság fantasztikus, a sensei nagyon keményen fog minket, de így is végigröhögjük az edzéseket. Olyannyira tetszik a dolog, hogy végül rászántam magam a nyári táborra, és Mono-nak hála el is jutottam rá.

A helyszín a Gyömrői Teleki Kastély volt. Maga a kastély kicsit lepukkant, de nagyon hangulatos. A kertje hatalmas és gyönyörű, a szobák tágasak, az ágyak kényelmesek. Amikor megláttam a kastélyt az első gondolatom az volt hogy itt cosplayes fotózást kell csinálni.
Az egyetlen fájó pont a dologban a közös zuhanyzó volt. Elég szégyenlős vagyok és nem szeretem mutogatni a hurkáimat. Úgy oldottam meg a dolgot, hogy az edzések után megvártam, amíg visszatérnek az emberek a zuhanyzóból, így nagyrészt egyedül, vagy csak egy-egy ember társoságában tudtam zuhanyozni.
A falu (város?) is nagyon szép, tiszta rendezett. Van két tó, egy kicsi horgásztó és egy nagyobb, ahol egy (elkerített, fizetős) strand van. A strand is szépen kiépített, nagyon kellemes hely.

A napi program elég sűrű volt és fárasztó. Reggel 8-kor reggeli, 10-től 2 órás edzés (erősítés), fél 1-kor ebéd, 2-től egy 4 órás edzés (technikázás), utána szabadidő és 7-kor vacsi majd megint szabadidő.  Mivel puhányak vagyunk, ezért ez nem egészen így alakult, a délutáni edzések 2-3 órásak lettek.
Az első nap a délelötti edzés kinn volt a fűben, ahol egy csomó embernek kijött az alergiája, többekközött nekem is. Szép piros foltocskák díszítettek minket mindenhol. Ráadásul a tűző napon edzettünk, harmincakárhány fokban. Vedeltük a vizet és folyamatosan locsoltuk magunkat. A délutáni edzést (és a következő napokon minden további edzést) már benn tartottuk, így nem kellett félnünk a leégéstől és a piros kiütésektől. A pénteki nap gyorsan elmen. Úgy volt, hogy Zackary-ék ott fognak strandolni Gyömrőn, ezért próbáltuk elérni őket, de egyikük telefonja sem válaszolt.
Az edzéseken kaptunk fogvédőt, amit nem tudom hogy fogok a kiálló fogaimra passzítani, és bemutatott minket sensei az új ugróköteleknek és gumikéseknek. Egy élmény volt. Ami a legjobban tetszett hogy hozott egy katanát és megmuatatta az alapokat. Egy kicsit gyakorolgattam is vele. Elég nagy súlya van és utána egész este fájt a karom. Sokat kell még vele gyakorolnom, de szerintem menni fog.
Szombaton kedvesem lejött fotózni, ebédidőben ért oda. Ekkor vertem meg Ange-t, hadd legyen megörökítve. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy felváltva püföltük egymást, úgyhogy én is kaptam tőle rendesen. A délutáni edzés után elmentünk kedvessel a táborozók kedvenc éttermébe, a Dzsungelbe, ahol fagyival töltött palacsintát majszoltunk. Nagyon finom volt, egyszerre forró és jéghideg, tele gyümülcsdarabokkal. Egyébként ott minden nagyon finom. Eredetileg kedvesem úgy tervezte, hogy este hazamegy de ott ragadt és a vasárnapot is velünk töltötte, amnek nagyon örülük, mert nagyon hiányzott már. Kínomban a mobilomat smaciztam esténként, amin ő a háttérképem. Két nap nagyon hosszú idő nélküle.
Végül eljött a vasárnap ahol már olyan hulla fáradt volt mindenki, hogy azt el nem tudom mondani. Kínunkban röhögtünk, amikor már nem voltunk képesek fekvőtámaszt nyomni, mert a karizmunk nem engedelmeskedett.

Most, hogy eltelt pár nap itthon, őszintén szólva nagyon hiányzik a tábor és az edzések. Bírtam volna még egy hétig, ha van közben egy-egy nap pihenő. Tegnap a mozgáshiányos kínlodásomban elkezdtem nyújtani, este meg elmendtem kedvessel a Margitszigetre sétálni, ahol az volt a program, hogy a házas és a hontalan csigákat kerülgettük, akik kamikaze módon igyekeztek besuhanni az emberek lába alá. Rengetegen voltak, ezért a csigamentő akció ezúttal kimaradt. Szerintem még most is ott lennénk és szedegetnénk őket.

További képek facebook-on.

Megosztás a Facebook-on

Trackback URI | Comments RSS