Hát, eljött ez a pillanat is. Ami azt illeti, vegyes érzésekkel ülök most itt, és püfölöm a klaviatúrát. Sokféle érzés kavarog bennem, és meglehetősen nehéz őket szavakba önteni. Vicces, nem vicces, hogy valaki egy cosplay kapcsán így beszéljen – de azt hiszem, ez is hozzátartozik ahhoz, ahogy én kezelem a témát. Egyénileg. Mert ez itten, kérem szépen, a Calamity Jane-project nyitópostja.
Aki ismer (meg aki nem is, legfeljebb az oldalról), az tudja, hogy van nekem egy igen régóta dédelgetett álmom. Egy olyan ruha, egy olyan cosplay, amiben számomra rengeteg dolog egyesül. Jelentése van számomra az egész karakternek és egyúttal jelentősége is. Nem köntörfalazok tovább, bár ha így tennék, szerintem akkor is tudná mindenki már az első mondat után, hogy miről is van szó. Jane Judith Jocelynről van szó, a.k.a. Calamity Jane-ről, aki a Trinity Blood animében nem, mangában és regényben, az albioni vonulatnál viszont annál inkább szereplő hölgy.
De hogyan is találkoztam vele? Hogyan férkőzött a szívembe? Nos, ez egy igen régi történet. De elmesélem, csak hogy még nagyobb wall of text legyen itt, mert grafomán vagyok, és amúgy sem olvassák ezt el valami hű de sokan, szóval annyira nem izgat, ha untatok valakit. Mert itt most naplózok. Tehát. Az első hazai Trinity Blood-cosplayt, amire emlékszem is, Angelus követte el. Ez egy Abel Nightroad-szerelés volt. Akkor már láttam, vagyis egészen pontosan el kezdtem nézni az animét. Ami nagyon nem jött be… Volt két igen szimpatikus karakter benne, de ennyi. Unalmas volt és nem is igazán értettem. A cosplay viszont megmaradt. Akkoriban játszottam egy online, fórumos RPG-t, magyarított Harry Potter-témakörben, és ezen keresztül ismertem meg Nikót. Hogy hogy jön ez most ide? Nos, ő is conra járó volt meg animés körökben mozgott, és így beszélgettünk a cosplayről is, meg amúgy mindenről, ami az anime/manga/Japán szubkultúrával jár. (Azóta nem tudom, jár-e még conra, nagyon régen nem láttam…) A lényeg, hogy mondta nekem, hogy nagyon szeretne egyszer Esthert cosplayelni. És akkor mutatta nekem az AX-egyenruhát – na, nem az animéből, hanem szép, csinos Thores-arton. Hát, enyhén más volt, éppen csak egy „kicsit” esett le az állam pl. a rózsafüzértől. XD Utána megmutatta nekem a királynői (egészen pontosan a koronázási) ruhát is, és akkor már tényleg nem tudtam, mit mondjak. XD Vagyis tisztán emlékszem, hogy azt mondtam, ezt nem lehet megcsinálni. 
Azóta persze már tudom, hogy lehet, csak rengeteg türelem kell hozzá. 
Meg elszántság – ami egy ilyen habos-babos cucc esetében nem lenne meg nálam. De megvan másnál. Ugyanis ez volt a felvezető, ekkor kezdtem megismerkedni Thores Trinity Blood-témakörben alkotott munkáival.
Shibamoto Thores képeit már korábban nézegettem a neten, Noelle Boron korábban elgondolkoztam már, hogy jó lenne cosplayelni, csak aztán elég sokáig tartott, míg rávitt a lélek. A lényeg, hogy egy idő után megtaláltam az egyéni Mary Spencert ábrázoló artot. Borzasztóan tetszett Mary ruhája, hiszen világ életemben imádtam az elegáns katonai egyenruhákat. Persze nyilvánvalóan férfiakon tetszett a leginkább (egy fess férfiember sudár alakján igazán jól mutatnak, plusz a fess férfiember is sokkalta jobban mutat bennük – szemrevaló lesz tehát itt minden, igazi eyecandy nekem). Ennek ellenére a nőiesített verziónak is nagyon örültem – akkor még fogalmam sem volt, miért. Egyszerűen csak nagyon tetszett a ruha. Tudat alatt úgy el is raktároztam, de a továbbiakban nem hasznosítottam az információt. Aztán elindult az Esther királynő-őrület a honi cosplayes szcénában. És akkor megint ránéztem a szép kis TB-artokra, amelyek a regényhez készültek. Konstatáltam, hogy több van, mint volt, és bizony vannak nagyon szépek is… És aztán… Egészen véletlenül rábukkantam egy artra, ahol Mary Spencer már nem volt egyedül. Ránéztem Jane-re, és mindent megláttam benne, amit korábban hiányoltam Ms Spencerből és amiért Bloody Mary karaktere igazán nem fogott meg. Jane egyszerűen a tökéletes nő, akiből hihetetlen erő és vonzerő sugárzik egyszerre, aki még egy alapvetően férfi egyenruhában is maga a nagybetűs NŐ. Megtestesítette egyetlen arton mindazt, ami világéletemben lenni szerettem volna. Hihetetlen nemesség is tükröződik számomra a vonásain – és volt benne valami, ami egy számomra nagyon különleges karaktert is eszembe juttatott. És számomra minden, amiről Ő eszembe jut, különleges kinccsé válik. (Ezért van az, hogy Joseph Morganre pl. nem szeretek civil emberként, színészként tekinteni, nem akarok arra gondolni, hogy csak a munkáját végzi és ráadásul egy másik vámpírt játszik el, mert az ő vonásaiban tökéletesen életre kelt az az arc, ami az én fejemben élt évekig, és amit szinte szentképként voltam képes őrizni az elmémben.) Nem lesz túl meglepő szerintem ez sem – mindez a vámpír-rajongásomhoz köthető. Örök kedvencem marad Anne Rice e téren és az ő Krónikái – különös tekintettel hajdani plátói (fiktív) szerelmemre, Lestat de Lioncourtra. Igaz, már nem vagyok benne biztos, hogy még mindig Ő a kedvenc vámpírom, de borzasztó sokat kaptam a Kópé Királyfitól, és mindig különleges kincs marad számomra az Ő karaktere. S így minden, ami Rá emlékeztet. Na, de egy női karaktert hogyan hoztam össze Vele? Igen egyszerűen: Lestat édesanyja, Gabrielle, vámpírrá válása után férfiként szeretne boldogulni a XVIII. századi Franciaországban, hiszen tudjuk, akkor még a nőknek nem voltak jogaik – azonban hiába ölt magára férfi viseletet. Gabrielle mindazonáltal egy független, már életében is megfoghatatlan és messze Lestat alakja fölé magasodó személy volt. És számomra mindez Jane képében (szó szerint a képében) benne foglaltatott. Amikor ránéztem, egy fekete hajó Gabrielle-t (Gabrielle egyébként szőke) láttam az önmagamra vonatkozó álmaim megtestesülése mellett. És ez a két dolog az, ami végül álomcosplayjé tette a szememben Lady Jane alakját. Ugyan azóta rátaláltam egy karakterre, aki mindenek fölött áll a számomra, és annyiszor szeretném cosplayeli, ahányszor csak lehet, de Jane-t nem szeretném elengedni. Szükségem van még rá – magam miatt is. Talán ostobán hangzik, de úgy érzem, ez a cosplay is közelebb vinne ahhoz, hogy teljessé váljak, és végre az legyek, aki mindig is szerettem volna lenni és aki valahol mélyen bennem van, de egyelőre még képtelen vagyok és nem is merem igazán előhozni.
A dédelgetett cosplay-álom azonban igazán csak akkor kezdett materializálódni, mikor még a régi blogomra, a 2009-es év végén, kitettem a képet róla a tervek közé. Nekem ehhez nagy bátorság kellett. És hihetetlenül meglepett, hogy kaptam ennek kapcsán egy kommentet, majd egy üzenetet a számomra akkor még jóformán ismeretlen „Okkido” fedőnevű cosplayes társamtól. Nem igazán tudtam feldolgozni, hogy valaki megkeressen azzal, hogy márpedig ő pont a másik hölgyet, Mary Spencert tervezi, és milyen szép lenne egy duó ebben a témában… Igazából én azóta sem igazán dolgoztam fel ezt a bizalmat, és még mindig, folyamatosan ott van bennem a rettegés, hogy csalódást okozok… De igyekszem elkövetni mindent, amit csak tudok azért, hogy végül ne okozzak csalódást sem neki, sem pedig magamnak.
Ami pedig a Trinity Bloodot illeti… Már nem emlékszem pontosan, hogy Rhysa vagy Aoime ajánlására kezdtem-e olvasni a mangát (valószínűnek tartom, hogy mindketten ajánlották nekem) – de végül rászántam magam. És azóta megszerettem. Persze azért is elkezdett érdekelni, mert hirtelen nagy cosplayes érdeklődés kezdte övezni terv-szinten, én pedig kíváncsi lettem, miért is lehet ez, amikor az anime egyszerűen pocsék. XD (Na, jó, Leon García és Noelle Bor azért jó pontok maradnak a számomra ott is. ) Azóta pedig megszerettem, és általa sikerült valamelyest megismernem Jane Judith Jocelynt is.
TriplaJ-ről (ahogy én hívom) azt kell tudni, hogy az Albionos történeti vonal egyik szereplője. (Most ezt nem fejteném ki, nézzen utána, aki akar. A lényeg, hogy az angol fordítás tekintetében most éppen ez az aktuális a mangában.) Az albioni tengerészet altábornagya, a nemzeti kincstár alelnöke, a liberális front vezetője, a társasági elit örökös tagja. Erinből (a történetbeli Írország) származik, a helyi arisztokrácia, ha tetszik a helyi „uralkodó család” sarja. II. Bridget királynő (Albion királynője) unokahúga. Eleddig hét férjet fogyasztott el – de igencsak úgy tűnik, hogy annyira nagykanállal habzsolja a (szexuális) életet, hogy mindkét nemmel igen aktívan kacérkodik. ^^” Mindemellett pedig igazi jelenség – de ezt nem tudom szavakba önteni, ehhez át kell nyálazni a fejezeteket, amelyekben szerepet kap.
Jó öreg Trinity Bloodos szokáshoz híven azonban Jane-nek is van egy valós megfelelője. A hölgy mangabéli beceneve, a Calamity Jane ugyanis a vadnyugat egy jeles alakjához köthető. Az igazi Calamity Jane (magyarul Balsors Jane) Princetonban, Missouri államban született 1852. május 1-jén. Lánykori neve Martha Jane Cannary volt. 1865-ben, a család elhagyta otthonát és Virginia Citybe, Montana államba költözött. Az út öt hónapig tartott. Az utazás során Calamity a legtöbb idejét a férfiakkal töltötte. Mire a csoportjuk elérte Virginia Cityt, Jane már elég jó mesterlövésznek számított és korához képest nagyon bátor lovas lett. Miután szülei meghaltak, az ő feladata lett testvérei ellátása, ezért bármilyen munkát elvállalt, hogy élelmet és fedelet szerezzen a testvéreinek. A legtöbb elvállalt munkája nagyon sok időt igénylő és nehéz volt, sok férfi nem bírta volna. 1870-ben csatlakozott Custer generális csapatához, mint felderítő, az Arizonai Territóriumban folyó hadműveletek idejére. Jane Custer legvakmerőbb és legmerészebb felderítőjeként emlékszik magára, de ez inkább csak kérkedésnek tűnik. 1872-ben visszatért Fort Sandersbe, Wyoming államba, ahonnan a Muscle Shell indián kitöréshez vezényelték. Ez a hadjárat 1873 őszéig tartott. Ez idő alatt érdemelte ki a Calamity Jane (Balsors Jane) nevet. Személyét azóta is a vadnyugat legendás alakjai között tartják számon (bár sokan megkérdőjelezik személyes beszámolóinak hitelességét saját életének tekintetében), és számos film, könyv, sőt, még néhány játék is gondoskodik arról, hogy alakja halhatatlan maradjon. Köztük ugye, a Trinity Blood is – bár nem éppen cowgirlként szerepel benne.
Nos, most érkeztem el a történet végére. Ez lenne a Jane-sztori, vagyis az álomcosplayem felvezetője – a következőben pedig kedves csapattársammal, Okkidoval közösen fogjuk dokumentálni a cosplayünk munkálatait.
Hálásan köszönöm annak, aki elolvasta kisregényemet, a következők rövidebbek és képben jóval gazdagabbak lesznek!
Comments
3 Responses to “Álomból valóság? ~ Calamity Jane, I. felvonás”
Leave a Reply
-
About Me
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit, sed diam nonummy nibh euismod tincidunt ut laoreet dolore magna aliquam erat volutpat. -
Search
-
Blogroll
-
Subscribe
-
Meta
Nekem így is érdekes volt a wall of texted, hogy ismerem “az indítékokat”. xD Jó volt így összefoglalva olvasni.
Sok sikert a készítéséhez, és hogy megélhesd az “álmod”!
Várom már a duotokat :3
Igazán nincs mit.
Most néztem meg tüzetesebben először ezt a képet… hát nem semmi ez a ruha! Kitartást hozzá! Váltsd valóra az álmod!