Art Is Resistance

A HolfényCon előtti utolsó bejegyzésem megkomponálásának fő apropója, hogy végre minden szükséges kellék megvan a Lineage II Mystic Muse cosplayemhez, ugyanis megérkezett a paróka. Postást szerintem nem vártam még ennyire. A paróka rekordgyorsasággal, öt nap alatt (és ebben benne van az előző hétvége) érkezett meg. Szerencsére pont olyan, amilyet szerettem volna.

A fru-fruját még be kell majd lőni, de olyan lelkes voltam, hogy már hozzá is csatoltam a hajtűt egy fotó erejéig. Így ma végre tudtam sminkpróbát is tartani, és egyben felpróbálhattam a cosplay-t.

Ez a parókám az egyik legszebb az összes közül (az Esther paróka vágás előtt volt a legszebb), és hőálló szálból van. Szerintem ezentúl most már mindig ilyen típusú és minőségű parókákat fogok rendelni, mert a kanekalon sajnos nagyon könnyen kócolódik, nehezen formázható – míg ez selymes, természetes fényű és kevésbe gubancolódik.

Na, ennyi örömujjongás elég is a parókáról… Az utóbbi időben sikerült megemberelnem magam, hogy heti két bejegyzést írjak, viszont a kommentekre az utóbbi időben nem nagyon válaszoltam… Mea culpa maxima mindenkitől, aki ennek ellenére is hagyott nekem üzenetet. Ez nem az érdektelenségem jele volt, mert igenis nagyon sokat számítanak nekem a kommentek. Egyszerűen annyi az egész, hogy kb. annyit blogolok mostanában, hogy lóhalálában megírok egy-egy bejegyzést, aztán nem is járok errefelé. Ilyen egy dolgozó lány élete – nem mintha panaszkodnék. Az üres perceim valahogy nem szerettem volna kockulva tölteni. Ha nem lenne túl égő, visszamenőleg válaszolnék minden egyes véleményre, de erről már csúnyán lecsúsztam. Így még egyszer bocsánat mindenkitől, aki szokott olvasni – nem állt szándékomban senkit magamra haragítani.

De két nap múlva HoldfényCon! Már ezerrel “edzem” rá. Ma is kék kontaktlencsében mentem dolgozni – mindenki nagy megrökönyödésére -, és holnap is úgy megyek, hogy szoktassam hozzá a szemeim, valamint gyakoroljam a lencsék behelyezését és kivételét. Ezen kívül szó szerint edzettem az utóbbi hónapokban, hogy kis “barokk felhőcskékkel” ne legyek illúzióromboló elf. A színpadi koreográfia is alakul, bár Craftmanship lévén ezt nem kell túlzásba vinni, mert a sok és gyors mozgást nem lehet rendesen fotózni.

Most csak szombaton leszek ott a Millenárison idő- és kedvszűke miatt. De az időjárás jelentést nézve ez jó döntésnek tűnik. Téli gyerek lévén nem vagyok oda a nyárért… Legszívesebben ilyenkor Svédországba teleportálnék. Úgyhogy nagy túlélő harc lesz nekem a Con… De sebaj, az utóbbi fél évben ezért a napért dolgoztam a legújabb jelmezemen. Nekem már megérte a sok erőfeszítést, remélem, másoknak is tudok egy kis örömöt szerezni.

Holnapután akkor találkozunk!

Megosztás a Facebook-on

A jelmezem utolsó mozzanatához érkeztem, amivel gyakorlatilag a múlt héten, 17-én készültem el, és így az Arcana Robe főbb munkálatait lezárultnak mondhatom. Épp időben készültem el minden darabbal, mert ezen a hétvégén még egy kicsit “nyaralni” is voltam a Balatonnál (bár nem vagyok egy nyaralós típus, sőt… Így épp elég volt a 2,5 nap).

Eredetileg egy Infinity fegyverszettet terveztem a jelmezhez, ami legalább három fegyverből állt volna (Infinity Rod, Infinity Stinger, Infinity Blade és talán az Infinity Scepter), aztán meggondoltam magam… Az elsődleges okom az volt, hogy az Infinity fegyverek Hero fegyverek, és nem olyan gyakran fordulnak elő magában a játékban, mint ahogy a cosplayerek választják őket. Bár a ruhám S-es szintű, és így akár mehetett is volna hozzá az S-es fegyverszett, mégis valahogy off-nak éreztem volna a témát. Így egy olyan fegyvert választottam, ami maximálisan passzol a ruhához, mind forma-, mind színvilágában: az Arcana Mace-t; ami számomra nagyobb kihívást is jelentett, mint bármelyik letisztult, egyszerűbb vonalvezetésű Infinty fegyver.

Hozzávalók:

• 4 mm-es falap
• indigó
• egy régi seprű nyele
• faragasztó
• paperclay
• modellező anyag
• dekorgumi
• műgyanta
• akrilfestékek: fehér, gyöngyház rózsaszín, gyöngyház fehér, gyöngyház barack, bronz, égetett umbra
• chameleon effektfesték: rózsa-arany
• chameleon effektlakkok: ezüst, arany
• 4 db Swarovski kristály

Munkálatok ideje: kb. 40 óra

A tavaszi con-on nagyon tetszett Yuriko Infinity Scepter-je, és amikor beszélgettünk, megkérdeztem tőle, hogyan érte el azt a gyönyörű eredményt. Ő el is árulta a titkát, amit pár hete blogbejegyzésben is megosztott a nagyérdeművel. A módszer az egyszerűsége miatt olyan nagyszerű – úgyhogy gondoltam, én is kipróbálom. Sok dolgot tanultam közben.

A Mace-t először méretarányosan megrajzoltam. Nem volt olyan könnyű dolgom, mert jó referenciaképet szerezni nem kicsit volt nehéz. Itt is sok képből dolgoztam, de a leghasználhatóbbak az egyik “klántárs” által küldöttek voltak (hát igen, az egy szerveren játszó magyarok tartsanak össze. ), és talán az új Orchid Seed Lineage Elf figurája (a második kiadás egyik fegyvere épp egy Arcana Mace ). A megrajzolt mintát indigóval felrajzoltam egy falapra, amit a nagybátyám vágott körbe nekem lombfűrésszel. Már nem tudom, hogyan háláljam meg neki a sok ilyen jellegű segítséget… Remélem, egyszer nekem is lesz hasonló szerszámarzenálom, mint neki, és akkor nem kell átmennem segítségért kuncsorogva… *pirul*

A képen is látszik, hogy a Mace-t három részre osztottam: a fejre (ami valójában egy démon feje és a szárnyai karmostól, szarvastól meg minden), a nyélre (ehhez kellett a régi seprű) és a nyél végére (aminek formavilága igazodik a fej démonos-bőrredős stílusához). Nagyon fontosnak tartottam egy az egyben elkészíteni a pálca minden részét.

Az volt a tervem, hogy szétszedhetős lesz a fegyverem, de sajnos ezt nem sikerült megoldani – elvben lehetett volna, de akkor nagyon instabil lett volna a fej csatlakoztatása; a pálca nyelét nem akartam csavarosra csinálni, mert nem nagyon iktatható be az egységbe egy olyan “törésvonal”. Így az a “megoldás” lett megvalósítva, amit Yuriko blogjában is olvashattunk. A nyelet befűrészeltem mindkét végén (ami nagyon sokáig tartott… a nyél eszméletlen kemény volt, nem kicsit szenvedtem vele), és majd azokba a nyílásokba csúszott bele a fej és a hegyes vég. De mielőtt összeállítottam volna a konstrukciót, már elkezdtem megformázni a fejet.

A minta első ránézésre elég bonyolult… Másodikra is… Úgyhogy szépen részekre bontottam megformálás közben. A falapra először paperclay-jel vittem fel a domborulatokat egy kis dekorgumi alapozásra (csakúgy, mint a mellvértnél). Mivel ez elég göcsörtös eredménnyel jár, nem a végső megoldásnak szántam. Egyszerűen azért kezdtem ezzel, mert annyira könnyűre szerettem volna a pálcát, amennyire csak lehet. Hogy a formák szép felületűek legyenek, száradás után még egy réteg került fel a paperclay-re, most modellező anyagból (aka. levegőn száradó gyurmából). Egy napi száradás után kicsit lecsiszoltam, és jöhetett a fekete leves… a műgyanta. Eddig igyekeztem kerülni a mérgező alapanyagokat, de most ezt is ki kellett próbálnom. Fixáláskét először csak két rétegben kentem le a mintát. Aztán ugyanezekkel az eljárásokkal megformáztam a fej másik oldalát. Azt is két réteggel fixáltam, és amikor megszáradt, az egészet lekentem. A legdurvább a műgyantázásban az anyag szaga… Gondoljatok a legbüdösebb oldószeres festékre, és szorozzátok meg tízzel… Ide nagyon fontos a védőfelszerelés – legalább egy maszk és védőszemüveg. A fej egyik felét otthon, anyukáméknál csináltam meg a teraszon. Ott nem volt probléma. A többi részét azonban Egerben, ahol nincs kertünk… A fürdőszobában dolgoztam, ahol – talán meglepő módon – szép nagy ablakunk van. Kereszthuzatot csináltam, hátha nem kábulok el a fejlődő gázoktól. Igaz a gyanta hamar, kb. 20 perc alatt megszilárdult (az idő attól függ, mennyi térhálósító komponenst csepegtetünk a gyantába), de kb. egy hétig lehetett érezni a lakásban a szagot… :S

A nyél hegyes fele is hasonlóan készült. Itt már azonnal a nyélre építettem a formákat. A hegyet faragasztóval erősítettem bele a befűrészelt nyélbe.

A fejet csak ezután tettem fel a nyélre, szintén faragasztóval, és ismét paperclay-modellező anyag kombinációval megformáztam a nyél és a fej találkozási-csatlakozási pontját. Újra legyantáztam az egészet, hogy szépen egyben legyenek a részek. Ami itt nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, az a fej tömege a sok gyanta miatt. Hiába könnyítettem ki a szerkezetét paperclay-jel, a gyantától elég nehéz lett, és féltem is, hogy a nyél nem fogja rendesen megtartani. A másik ilyen dolog a gyanta cseppesedése. Alapvetően elég egyenletesen terül a gyanta, azonban olykor átfolyik a másik oldalra, vagy megfolyik, és akkor kis hülye dudorokban szilárdul meg. Mivel Egerben nincsenek rendelkezésemre álló szerszámok, ezeket nehéz volt mérsékelnem… Az ujjbegyeim bőrét is lecsiszoltam, mire nagyjából egyenletessé tettem a felültetet. Sajnos, nem lett tökéletes az eredmény, de tanultam az esetből, és remélem, legközelebb ügyesebb leszek.

A megformálás után már csak a korona hiányzott az egészről, mégpedig a festés. Csakúgy, mint a Robe setnek, a Mace-nek is érdekes irizáló arany-rózsaszín színe van, ezt úgy igyekeztem előállítani, ahogy matt fehér akrillal lealapoztam az egész pálcát, majd gyöngyház rózsaszínűre festettem az egészet. Ebben az állapotában még úgy nézett ki, mint valami óriási Barbie baba kellék. Ezután a fejet és a szár hegyét chameleon effektfestékkel pár rétegben rózsa-arany színűre pingáltam. A szár nyaka és a nyél vége gyöngyház fehér színt kapott. Az “antikolást” bronz és égetett umbra festékkel végeztem, valamint az “ékkő”-szerű betétet is bronz színűek lettek. A fejet és a szár hegyét ezután több rétegben arany chameleon lakkal tettem csillogóbbá, és ugyanilyen lakk, ezüst színben, került a szár nyakára. A démon szemei mindkét oldalon vörös Swarovski kristályok (még Esther után maradt).

Úgy gondolom, a festés egész jól sikerült, mert ha más-más szögből nézzük a fegyvert, olykor arany, máskor rózsaszín metál színűnek tűnik.

Remélem, bírni fogom a cipelését egész nap jövő szombaton.

Köszönöm Yurikonak, hogy megosztotta az Infinity Scepter-je készítési módját.

Így a végére értem az Arcana Robe “műhelytitkainak” bemutatásával. Remélem, voltak benne mások számára is hasznos mozzanatok. Alig várom, hogy jövő héten szombaton felvehessem eme ruhácskát, amin az utóbbi hat hónapban ügyködtem. Az egyetlen bökkenő a paróka, ami még mindig nem érkezett meg – de legalább már tudom, hogy úton van (az eredetileg rendelt elveszett, most a csereparókát várom). A hátralévő egy héten pedig már csak a színpadi koreográfián kell dolgoznom – ami ugye az én gyenge pontom, mert nem nagyon szoktam rá időt szánni… De majd most.

Jó készülődést az utolsó hétre.

Megosztás a Facebook-on

Ez volt az első mellvért, amit elkészítettem, és lehet, hogy nem lett fenomenális, de én nagyon örülök neki, és nagy kedvet csinált nekem ahhoz, hogy a jövőben páncélos karakterekkel foglalkozzak.

Számos módszeren gondolkoztam, és először vákuumformázással szerettem volna megoldani a kérdést – úgyhogy először ezen az úton indultam el. A vákuumdobozhoz az ezermester nagybátyám segítségét kértem, a mellvért alapját pedig paperclay-ből és modellező anyagból – mezei nevén levegőn száradó gyurmából – terveztem elkészíteni. Úgy is lett… Az alábbi képek ennek a zsákutcának az állomásait mutatják be:

Itt gyakorlatilag az volt az elgondolásom, hogy az elkészített “mesterdarabra” vákuumformázással ráhúzom a melegített műanyag lapot, ami így egy könnyű és merev mellvértet fog eredményezni. A mesterdarabhoz az alap lelke egy paperclay vért, ami “csupán” négy napig száradt, de még utána is eléggé deformálódott… Miután leműtöttem a klónomról, jól lecsiszoltam, felvázoltam a mintát, és levegőn száradóból ráépítettem a domborulatokat. Az anyagkombináció nagy hibája, hogy a nedves gyurmától tovább deformálódott a paperclay alap, a domborulatok pedig száradás közben szépen elkezdtek repedezni, így többször is javítani kellett őket. A mellvért kis lelógó részei sajnos elég bénák lettek… Meg úgy szépen elmászott az egész, és egyáltalán nem lett szimmetrikus… Úgyhogy kifejezetten elégedetlen voltam az egésszel, bár reménykedtem, hogy a vákuumformázás jól fog sikerülni. Végül bele sem fogtam, mert úgy gondoltam, olcsóbban és egyszerűbben is hasonló eredményt fogok tudni elérni. A vákuumformázást viszont jövőre mindenképp alkalmazni fogom a következő igazán nagy projektemnél. Csak győzzem kivárni.

Most akkor arról pár szót, hogy végül is mit választottam járható útnak.

Hozzávalók:

• fél csomag paperclay
• dekorgumi
• gyöngytoll
• 3D festék
• süthető gyurma
• akrilfesték: fehér, gyöngyház fehér
• chameleon effektfestékek: rózsa-arany, rózsa-türkiz
• ezüst chameleon effektlakk
• 3 cm-es csepp alakú strassz
• azúr-türkiz körömlakk
• 7 db patent
• pamutvászon
• újságpapír
• csiríz

Munkálatok ideje: 41 óra

Találtam egy nagyon hasznos papier maché tutorial-t a neten, és annak a főbb nyomvonalain indultam el. A klónom betekertem folpackkal, és arra pakoltam fel kb. 10 rétegnyi csirízes papírmasét. Amikor szépen kiszáradt, megint paperclayhez nyúltam, amit rásimítottam a stabil alapra. Száradás után körbenyiszáltam az egészet. A vágások mentén ragasztópisztollyal rögzítettem a vért széleit, hogy ne foszladozzon a papírmasé. Ez a darab sokkal jobban illeszkedett a már elkészült felsőrészhez, mint a korábbi szerencsétlenkedésem.

A domború formákhoz az alapot dekorgumiból készítettem el, amire szintén paperclayből gyurmákoltam meg a végleges formát a csigavonalaknál. A középső részeknél a dekorgumin 3D-festék – gyöngytoll kombóval értem el a megfelelő térbeli hatást. A pár napos száradás után jöhetett a festés a már többi darabon is bevált színekkel.

Ezután már csak a vértet szegélyező korongok hiányoztak. Ezek a többi kis vértdarab-szerű részek díszítéseihez hasonlóan dekorgumiból készültek, majd megfelelő színűre lettek festve. Az ezüstös csillogásért még lefestettem pár rétegben ezüst chameleon lakkal. Már korábban láttam pár verziót az Arcana Robe-ra, és szinte mindegyiken arany színűre készítették el a vértet, amit nem értek, mert én akárhogy nézem, rózsaszínes-ezüstös-szivárványos színűnek látom, semmint sárga aranynak… De persze minden copslay a készítőjének szemszögét tükrözi.

A mellvért patentokkal csatolható fel a felső részre, amiket egy pamutvászon bélésre varrtam fel, mielőtt a vért belsejére került.

Röviden ennyi lenne a mellvért készítésének folyamata, ami így bejegyzésként szintén nagyon egyszerűnek tűnik… Én minden esetre sokat tanultam belőle, és egyre jobban érdekel a téma.

Ja igen, jelenthetem, hogy tegnap sikeresen befejeztem a jelmez utolsó mozzanatát, így augusztus 17-ével 100%-os állapotúnak nyilvánítom az Arcana Robe-om. Mivel már egy kiegészítőn kívül mindenről írtam, nem marad más hátra a hétvégére, mint a fegyver, amit választottam – ami, hogy minél jobban passzoljon a robe sethez, nem lett más, mint egy Arcana Mace. De akkor hamarosan arról is írok.

Megosztás a Facebook-on

Erről a ruhadarabról sajnos nincs túl sok fázisfotóm, de igyekszem majd minél érzékletesebben fogalmazni vele kapcsolatban. Szerintem a jelmez egyik legbonyolultabb részéről van szó, és annak ellenére, hogy már májusban elkezdtem rajta dolgozni, az utolsó simításokat a napokban fejeztem be. Sok része elég értelmezhetetlen – főleg az anyagválasztás terén, mert nehéz eldönteni, milyen az anyag esése. De akkor bele is vágok a közepébe.

Hozzávalók:

• vanília színű brokát
• pamutvászon
• vetex
• arany lakkbőr
• sok-sok barna szaténszalag
• széles elefántcsont színű csipkeszegély
• hattyútollak
• textilfesték médium
• akrilfestékek: gyöngyház barack, gyöngyház rózsaszín, arany, gyöngyház fehér, égetett umbra
• chameleon effektfestékek: rózsa-arany, rózsa-türkiz
• arany 3D festék
• dekorgumi
• süthető gyurma
• 3 cm-es csepp alakú strassz
• türkiz-azúr körömlakk
• 2 db patent

Munkálatok ideje: 30 óra

A szoknya szabásmintájának kikísérletezése jó kis feladat volt, amihez sok képet használtam fel, hogy minden vonal olyan legyen, mint amilyennek lennie kell. A szoknya szerintem két részből áll, egy tollas alsó és egy díszes felső rétegből.

A két részt alapvetően úgy kezdtem el, mint a felső darabjait. A brokátot vetexszel és pamutvászonnal merevítettem, amitől szép tartása lett az anyagnak. Az alsó rétegnek a belső oldalára is került brokát. Majd ezután a felső réteg díszítésén kezdtem ügyködni, ami ezen a képen még elég szánalmasan néz ki:

A díszítés arany lakkbőrből készült, amit arany 3D festékkel szegélyeztem, és próbaképp már ekkor felerősítettem a lakkal bekékített eredetileg fehér strasszt, dekorgumi kerettel. Persze ezek után még sok munka volt a díszítéssel. Az Arcana Robe szoknyájának fenekén szintén vannak olyan kis “vértszerű” – funkció nélküli – részek. Amikor a szoknyának nekiestem, még nem kísérleteztem ki a már több résznél bemutatott 3D festékes-gyöngytollas módszert, így a szoknyán lévő darabok csak dekorgumiból vannak, a szokásos módon színjátszóra festve. A bogyók itt is süthető gyurmából lettek megformázva.

A felső részhez még tartozik egy kis arany dekoráció, amin szép domborodó minták vannak. A mintát több kép alapján készítettem el, hogy minden stimmeljen, majd dekorgumiból vágtam ki, hogy a festéses kezelés után arany lakkbőrre erősítsem. Az így elkészült kis darabokat – szám szerint kettőt – barna szalaggal szegélyeztem, és felkerülhettek a szoknyára.

Miután ez megvolt, következhetett a textilfestés. A felső rétegen nem kellett olyan sokat árnyalni, azonban az alsó részen annál többet. Mivel textilfestékek terén nincs olyan széles színpaletta, most is textilfesték médiummal és gyöngyház akrilfestékekkel értem el a számomra megfelelő hatást. Csak ezután szegélyeztem be (fércelve) a szoknya széleit mindkét rétegnél sötétbarna szaténszalaggal.

A csipkedíszítéshez ugyanazt a csipkét használtam, mint a felsőrésznél. A csipkeszegélyt hosszas kutatás után sikerült beszerezni az eBay-ről, és hogy teljesen olyan legyen, mint az eredeti, chameleon effektfestékes utókezelésnek kellett alávetni.

A legfontosabb hiányzó elem ekkor már csak a tollazás volt. Az ujjaknál bemutatott hattyútollakkal oldottam meg itt is a problémát. Az alsó szoknya négy rétegből áll, két külső brokátréteg, és belül egy vetex- és egy vászonréteg. A tollak a belső merevítő rétegre kerültek fel a külső és a belső oldalon egyaránt.

Ekkor már nagyon örültem, hogy hamarosan elkészül a szoknya, azonban egy nagy nehézségbe ütköztem, az pedig a szoknya merevsége. A játékban eldönthetetlen, hogy merev vagy lágy a szoknya esése, de én az álló helyzetű screenshotok és az artok alapján a merev verzió mellett döntöttem. A felső réteg tartása nagyon szép lett, az alsó réteg elülső része is szépen felvette az ívet, azonban hátul folyton beesett. Mindvégig azt reméltem, hogy ha felkerülnek a tollak, a leghátsó rész merevítése is megoldódik, de sajnos nem így lett, tehát ki kellett találnom valami megoldást. Először arra gondoltam, hogy varrok egy “fenékpárnát”, mivel a sajátom – szerencsére – nem elégséges méretű, hogy eltartsa a szoknya tollas farkincáját. Ezt az ötletet azonban elvetettem, mert elég nevetséges szoknyaformát eredményezhetett volna, és tök béna lenne, ha a HoldfényConon a fenékpárnám kellene igazgatnom. Aztán halcsontokat varrtam a szoknya hátsó részébe sugár- és keresztirányban. Nagyon fura lett, így inkább kiszedtem… Végül nem maradt más ötletem, három ív dekorgumiból kiszabtam a szoknya hátsó részének formáját, összeragasztottam őket, és bevarrtam a vetex és a vászonréteg közé. Végül ez oldotta meg a kérdés. Azért remélem, nem lesz nagyon természetellenes a szoknya állása… :S

Csak ezután varrhattam végig varrógéppel a szegélyeket, ami közben három tűt is elhasználtam… Szerencsére a tollak annyira nem sínylették meg a varrógépes affért.

Végső simításként csak az maradt hátra, hogy a hátsó díszítést árnyaljam, és felvarrjam a derékpántot barna szaténszalagból, amire felkerültek a patentok melyekkel a ruhadarab elől összekapcsolható.

Remélem, nem hagytam ki semmit… Így leírva olyan egyszerűnek tűnik a sok munka, amit erre a darabra fordítottam. Jövő héten a számomra két legtechnikásabb darab, a mellvért és a Mace (a “varázspálca”) munkálatairól fogok írni.

Megosztás a Facebook-on

Ma a fejemen lévő kiegészítők kerülnek sorra.

A Lineage 2-ben lehetőség van designolni a karakterünk különböző fejdíszekkel, melyeknek nem igazán van hatása ütőerőnkre, azonban meglehetősen tetszetősek, egyesek pedig kifejezetten humorosak (pl. csirke fejfedő ). Az Arcana Robehoz eleinte egy Angel Circletet terveztem, ami nagyon jól passzolt volna a ruha ujjának szárnyas mintája miatt.

Aztán meggondoltam magam, mert igazából nem szerettem volna egy ilyen nagyon feltűnő kiegészítőt, és így döntöttem végül egy hajtűnél, pontosabban szólva a “nefelejcses” Forget-Me-Not Hairpinnél (őszintén szólva nem értem az elnevezést, mert a hajtű lila, a nefelejcs pedig kék…). Szerintem mindegyik hajtű nagyon szép, főleg a Maiden’s tetszik nekem, de a színösszeállítása miatt választottam a szóban forgó hajdíszt.

Hozzávalók:

• 1 ív dekorgumi
• 1 db kör alakú strassz
• 6 db kicsi strassz
• gyöngyfűző drót
• erősebb vékony acéldrót
• hajcsipesz
• körömlakkok: csillámos lila, világoskék, rózsaszín, gyöngyház fehér, magenta
• akrilfesték: gyöngyház barack, bronz
• chameleon effektfesték: rózsa-türkiz

Munkálatok ideje: 5 óra

A méretarányos rajzolt sablonnal kezdtem, majd kétszer kivágtam dekorgumiból a virágot, az egyik forma áttört lett, a másik nem. Mielőtt összeragasztottam volna őket, a szirmok szélére összesodort gyöngyfűző drótot ragasztottam, hogy a szirmok szépen hajlíthatók legyenek. Az összeállítás után jöhetett a festés. A szirmokat gyöngytollal szegélyeztem a 3D hatás miatt. A kis harmatcseppekhez strasszokat használtam. A virág közepe is egy színtelen strassz lett, amit először lila, majd magenta lakkal színeztem meg.

A hajtű szárának alapja szintén dekorgumi, amit erős acéldróttal merevítettem, hogy hajlítható legyen. A festés és árnyalás után egy kis bujtató segítségével rögzítettem a virág fejének hátoldalához, és ugyanebbe a bujtatóba csúsztattam be a hajcsipeszt is, aminek a segítségével majd a hajamba tűzhetem.

A füleknél követtem a már bevált módszert, amit Haydéenél alkalmaztam, mivel ugye “járt utat…”

Hozzávalók:

• egy üveg latex
• modellező gipsz
• kisebb gyöngyök
• vazelin
• műanyag tálszerűség
• süthető gyurma
• kartonpapír
• hintőpor

Munkálatok ideje: kb. 20 óra

Nem igazán foglalnám itt a helyet azzal, hogy még egyszer leírom ugyanazt a folyamatot, mint Haydée-nál, aki kíváncsi rá, ezen a linken megnézheti. A mostani fülekről annyit, hogy majdnem kétszer olyan hosszúak, mint az előző próbálkozásom, összesen 12 cm-esek. Megint szépen megülnek a fülemen ragasztó nélkül is. De mivel elég hosszúak, így esélyes, hogy beleakadnak valamibe, így fogok használni most ragasztást. A mostani füleket le is fújtam testszínű festékkel. Haydéenél erre nem volt szükség, mert úgyis fehérre sminkeltem őket. Az alábbi képen látszik a kétféle fül közötti különbség.

Még azt kell kiötölnöm, hogyan fogom úgy felvenni őket, hogy elálljanak.

Mivel maradt otthon elegendő latexem, öntöttem egy másik pár ugyanilyen fület, amit most eladásra kínálnék fel, tehát figyelem:

ELADÓ LATEX ELF FÜLEK

Tudnivalók:

• hosszuk: kb. 12 cm
• ragasztás nélkül is fenn maradnak
• világos bőrszínűre vannak fújva
• szerintem bármilyen méretű fülhöz igazodnak
• áruk: 5000 Ft
• átvétel: személyesen mondjuk a HoldfényCon-on, vagy postai utánvétellel

Aki érdeklődik, írhat ide, a részleteket pedig mailben megbeszéljük, vagy írjon PM-et a cosplay.hu-n keresztül.

A kicsi kereskedelmi jellegű off után még egy mozzanat, ami – remélhetőleg – a fejemre kerül a jelmez viselése során, a paróka. Még július legelején rendeltem a Cosplaywig-től egy gyönyörű sápadt szőke parókacsodát, ami eddig nem érkezett meg, úgyhogy felettébb ideges vagyok… Az eladónak jeleztem a problémát, és hajlandóak csereterméket küldeni… Csak érkezzen meg időben… Nem szeretném emiatt lemondani a versenyt. A paróka remélhetőleg ilyen lesz:

Mára akkor ennyi lennék. Hétvégi adagnak a szoknyát tervezem bemutatni. A legnehezebb részek pedig a jövő hétre maradnak. Addig is minden jót!

Megosztás a Facebook-on

Most az egyik kedvenc részemről fogok regélni. A lábbelik sajnos sokszor eléggé a háttérbe szorulnak amikor cosplay-ről van szó, pedig ez az egyik olyan elem, ami nélkül nem lehet teljes a jelmez. Amikor jól sikerült, annyira nem észrevehető, amikor viszont nem megfelelő, akkor az egész összhatásnak annyi. Kicsit olyan, mint egy kísérőhangszer. Amikor szól, nem vesszük észre, de amikor nincs ott, feltűnik a hiánya.

Mint minden eddigi jelmezemnél, most is hónapokat töltöttem a megfelelő alapcipő keresésével. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden héten cipőboltokba szaladgáltam, sokkal inkább nyitott szemmel jártam. Általában nem olyan cipőt keresek, ami egy az egyben hasonlít formára, sokkal inkább a potenciált figyelem, hogy mit lehetne kihozni egy-egy alapcipő áldozatból.

Ez most is így történt, és július elején sikerült is megtalálni a megfelelő alanyt. A legfontosabb döntőérvek a sarok ékformája, az enyhén platformos talpak és a bokaszíjas forma voltak. Most is nagy szerencsém volt a cipellőkkel, mert nem csak olcsóak voltak, de még az árukból plusz 15% akciós kedvezmény jött le. Íme, a kiindulási állapot, itt még nem igazán emlékeztetnek az Arcana Boots-ra. (Hiába nem csizmák, sokkal inkább szandálok, a játékban így nevezik őket.)

Hozzávalók:

• 1 pár szandál
• dekorgumi
• süthető gyurma
• 4 db pici patent
• 3D festék
• gyöngytoll
• akrilfestékek: fehér, gyöngyház fehér, gyöngyház barack
• chameleon effektfestékek: rózsa-arany, rózsa-türkiz
• szivárványos gyöngyök
• gyöngyfűző gumi
• 4 db csepp alakú függő
• 2 db égszínkék csepp alakú strassz

Munkálatok ideje: 16 óra

Az első lépés a megfelelő felsőrész szabásminta elkészítése (szerencsére a talppal nem kell bajlódni, ha jó alapot választunk). Ezzel elég sokat szoktam bajlódni, de a folpack-celluxos módszeremmel még így is egyszerűbb, mint órákon át próbálkozni. A celluxos fóliát a kitömött cipellőre tekertem, felvázoltam nagyjából a formát, majd körülvágva sablonként használtam őket. Ezután papíron egyszerűbb volt pontosítani a mintákat.

Következhetett a cipő megcsonkítása, mivel el kellett távolítani a “felesleges” pántokat, csatokat – amik persze újra lettek/lesznek hasznosítva – egy cosplayer sosem dob ki semmit, ki tudja, mire lehet még jó a jövőben? Miután a cipő elnyerte az általam kívánt formát, felvarrtam a dekorgumiból “kiszabott” felsőrészeket. Ez a folyamat meglehetősen fájdalmas volt, hiszen nehéz volt áttuszkolni a tűt a meghagyott bőrpántokon. A dekorgumi alapokra természetesen előtte már kidolgoztam a dombormintát 3D festékkel és gyöngytollal. A domborminták alakja nem kis fejtörést okozott, mert a referenciaképeken nem túl látható, de mindent megtettem, hogy hű maradjak az eredeti ornamentikához. Amikor a felsőrész felkerült, jöhetett a középső díszes darabka, majd a pánt, amit a saját bokámon kísérleteztem ki szintén a fóliás módszerrel. A pántok hátul egy-egy pici patenttal kapcsolódnak.

A cipőről sem hiányozhatnak a kis korongbogyók, melyek most is süthető gyurmából készültek. Egyelőre fogalmam sincs, összesen hány ilyen kis korongot kellett sütnöm a jelmezhez… De jó sokat. Majd megszámolom, mert kíváncsi vagyok rá. Ezekkel a részekkel elnyerték a cipellők a végleges formájukat, amit végül csak a korábbi domború elemekhez hasonlóan le kellett festenem.

Íme egy előtte-utána kép:

Mivel ezek nem cipők, hanem csizmák, van egy “láthatatlan” száruk, aminek a tetejét kis pántok szegélyezik. A pántok alapjaként a cipőről levágott szíjakat használtam fel, és dekorgumit varrtam hozzájuk. Ezután felkerültek a kis gyöngydíszek előre és hátulra, majd lefestettem a pántokat. Mivel hátul is díszítettek a pántok, így a vádlim belső részénél kapcsolhatók össze kis patentokkal.

Hátulról sajnos nem sikerült értékelhetően lefotózni a lábam. Így is elég szörnyű ez a fenti homályos kép. Remélem, a lényeg azért kivehető.

Röviden ennyi lenne a cipők elkészítésének története. Nekem nagyon tetszenek, de kicsit félek, hogyan fogok bennük közlekedni. Elég gyakorlott vagyok magassarkú cipőben járás terén, de ezeknek a szandáloknak nagyon meredek a talpuk – a platformok ellenére -, valamint a bokapántok miatt nincs megfelelően alátámasztva a sarokrész, így elég instabilak. Remélem a legjobbakat, és egy hasra esés-mentes HoldfényCont.

Megosztás a Facebook-on

Rohamléptekkel közeledik a HoldfényCon, és hogy előtte a legújabb jelmezem minden fő részének készülését be tudjam mutatni, ezen a héten is kétszer fogok írni – vagyis azon leszek… A mai epizód főszereplője a címből könnyen kitalálható.

A Lineage II-ben minden fajnak tipikus szabású és stílusú ruhái vannak. Az elfeknél két fő stílusvonal különíthető el (szerintem), ha robe-okról van szó. Az egyik a rövid ujjú inges, a másik a háromszög alakban elől-hátul nyitott felsős, felcsatolható ujjakkal. Az Arcana Robe az utóbbi vonalhoz tartozik. Őszintén szólva, nem szeretek ruhaujjakat szabni, és eléggé meg szoktam szenvedni velük, mire sikerül a felsőruházat karnyílásához igazítanom, miközben persze elvárás, hogy rendesen tudjam hajlítani a könyököm, de ne legyen bő az ujj… Ezzel a robe-bal ezeket a nehézségeket elkerülhettem, hiszem nem kellett vállrészt szabni, az ujjak pedig sima trapéz alakúak.

Hozzávalók:

• vanília színű brokát
• vetex
• arany lakkbőr
• fehér szatén ferdepánt
• dekorgumi
• süthető gyurma
• hattyútollak
• 2 db kék szív alakú akrilgyöngy
• azúr-türkiz gyöngyház körömlakk
• akrilfestékek: háromféle arany, égetett umbra, gyöngyház fehér, fehér, gyöngyház barack, gyöngyház rózsaszín
• chameleon effektfestékek: rózsa-türkiz, rózsa-arany
• textilfesték médium
• 3D festék
• gyöngytoll
• acéldrót

Munkálatok ideje: 39 óra

A munkálatok itt is azzal kezdődtek, hogy kikísérleteztem a szabásmintát. Ez ennél a darabnál meglepően könnyen ment. Az ujjakra vetexet vasaltam, majd jött az alsó csipkeszerű minta kialakítása. A 39 óra munka két kis ruhaujjal irreálisnak tűnhet – de épp a kézi hímzés miatt tartott ilyen sokáig. Szerintem két hetes programot biztosított nekem délutánonként-esténként a szegés.

A hímzés után textilfesték médiummal kikevert akrilfestékkel a felső részhez hasonlóan megpingáltam az árnyalást. Az ujjakat felül fehér ferdepánttal is szegélyeztem.

A szárnyas szívdíszítés alapja arany lakkbőrből, és a tollai dekorgumiból készültek. A dekorgumi részeket többféle arany festék keverékével lefestettem, majd barnával árnyaltam. A szív közepére sajnos nem találtam megfelelő strasszt, de amikor még tavasszal meglátogattam Rogue-ot, egy hobbiboltban találtunk kék szív alakú áttetsző akrilgyöngyöket a kellő méretben, melyekre rögtön lecsaptam. A gyöngyök színén és csillogásán azúr-türkiz körömlakkal javítottam. Az elkészült szárnyas díszítést azonban ebben a fázisban még nem tehettem fel véglegesen az ujjakra.

Nekem nagyon tetszenek azok a kis háromszög alakú részek, amelyekkel az ujjak a felsőhöz csatlakoznak. A háromszögek alapja dekorgumi, és a már korábban is bemutatott 3D festékes-gyöngyollas módszerrel értem el a domború hatást rajtuk. A megfelelő többrétegű festés után a háromszögeket arany lakkbőrrel szegélyeztem. A kis karikákat acéldrótból hajlítottam, majd őket is lefestettem aranyra. Miután végiggépeltem a felső részét az ujjaknak, felkerültek a süthető gyurmából készült kicsi korongbogyók, melyek gyöngysorszerűen szegélyezik a ruhadarabokat. Persze a bogyókat is hasonlóan festettem le, mint a háromszögeket.

Ezek után már csak a kedvenc részem hiányzott. Eddig nem volt szerencsém tollakkal dolgozni, de ezt a hiányosságot most pótoltam. Sikerült rendelnem igazi hattyútollakat: gyönyörű, hosszú, selymes tollakat. Ráadásul a tollak gerincét kettéhasították, így azok nem voltak merevek, hanem szép ívben követték mindennek az ívét, amihez hozzápakoltam őket. A tollak egy szaténszalagra varrva érkeztek meg hozzám, így kezdeti macerát jelentett, míg leoperáltam őket a szalagról.

A tollakat az ujjakra való felhelyezésük előtt formára és méretre kellett vágni. Ez meglepően kevés szeméttel járt, mert szerencsére már alapból nagyon jól meg voltak tisztítva. Eleinte kikísérleteztem a megfelelő elrendezési formákat, majd jöhetett a varrás. Ez is kézzel történt, mert nem mertem varrógép alá tenni a tollakat, nehogy megszaggassa őket a tű. A felvarrás után rá kellett döbbennem, hogy az öltések nem elegendőek ahhoz, hogy a tollak szépen felsimuljanak az ujjakra, így sajnos ragasztót is kellett használnom – pedig nem szerettem volna. Utolsó simításként a legfelső réteg toll tövénél szatén ferdepánttal varrtam fel szegélyt – szintén kézzel.

Az utolsó simítás már csak az ujjak összevarrása volt. A kis karikákkal így már felcsatolható a felsőrész kis patentos bujtatóihoz.

Nem az ujjak részei, de a kezeimen fogom viselni őket, úgyhogy itt írok egy kicsit a “kesztyűkről”. Ezek igazából kis gyöngyös kézfej ékszerek, de a játékban Arcana Gloves név alatt futnak.

Hozzávalók:

• szivárványos gyöngyök
• gyöngyfűző gumi
• süthető gyurma
• dekorgumi
• kartonpapír
• akrilfestékek: háromféle arany
• gyöngyfűző drót

Munkálatok ideje: kb. 5 óra

A kézékszerek központi eleme egy-egy hexagon, melyeket ugyanúgy készítettem el, mint a felsőrész medálját. Süthető gyurmából, dekorgumiból és kartonból, majd megfelelő színűre festettem őket. Ezen kívül gyöngyfűző drótból sodortam kis bujtatókat, melyeket a keretbe applikáltam. A gyöngyfűző gumit ezekbe a bujtatókba fűzhettem, mikor a kezemen fűzögettem a gyöngyöket. Ez a fázisfotó a még nem teljesen befejezett darabot mutatja – még hiányzik róla egy ívnyi gyöngyfűzés.

Huh, elég hosszúra sikeredett ez a bejegyzés… A hétvégén a cipőket szeretném bemutatni – ami, “cipőfetishisztaként” külön öröm lesz számomra.

Megosztás a Facebook-on

Az idő szűkössége miatt sűrűsödnek a bejegyzéseim, és ha már legutóbb a felsőrész egyik darabját vettem górcső alá, most jöjjön egy újabb rész a kellőképp összetett darabról.

A felsőt mindenképp két különálló fő darabból képzeltem el. Fizikailag máshogy nem is lehetne le- és felvenni… Mondjuk nekem van egy olyan érzésem az összes Lineage szerkóval kapcsolatban, hogy olyan tervezők álmodják meg őket, akik semmit sem tudnak a viselhető ruhák tulajdonságairól. Arról nem is beszélve, hogy szerintem mindannyian pasik… És pasiknak tervezik a ruhákat…

Hozzávalók:

• vanília színű brokát
• vetex
• pamutvászon
• dekorgumi
• 1 db csepp alakú strassz
• azúrkék-türkiz körömlakk
• elefántcsont színű csipkeszegély
• pezsgő színű organza szalag (2 és 4 cm-es)
• 2 csomag rózsaszín akrilgyöngy
• gyöngyfűző drót
• 4 db patent
• 1 db bontható zipzár
• süthető gyurma
• szivárványos csillogású fehér gyöngyök
• gyöngyfűző gumi
• nagyon kicsi arany lakkbőr
• arany, antik arany akrilfesték
• chameleon effektfesték – rózsa-arany, rózsa-türkiz
• 3D festék
• gyöngytoll

Munkálatok ideje: 51 óra (a két rész együtt)

A felsőrész felső részéhez ( ) is úgy kezdtem hozzá, mint az alsóhoz. A klónom segítségével elkészített szabásmintát felhasználva lett meg az alap. A brokátot megint vetex-szel merevítettem, a bélés ismét pamutvászon lett. Ennek a három rétegnek együtt szép tartása lett.

Ezután elkészült az állógallér is. Ezen persze nem fért át a fejecském, és meg kellett oldani a megfelelő nyílást. Végül egy bontható zipzárt építettem be a bal oldali vállrészbe, mert hátul nem lehetett a leendő fodrok miatt.

Ezután a szélekre felkerült a csipke. Ez egy igazán nehéz részlet volt, mert akármilyen sokat is rohangáltam, még hasonlót sem találtam sehol. Végül az eBay-en gyöngyszemre leltem, és rendeltem is belőle 3 m-t. Az eBay-es csipkeszegélyben igazából csak a potenciált láttam meg, elég sokat kellett vele bíbelődni, míg olyan lett, mint amilyet szerettem volna. Ugyanez a csipke lett a szoknya éke is. Az alábbi képen épp ott látható. A csipke mintája majdnem megfelelő volt alapjáraton is, de egy kis arany chameleon festék, és voila! Az állógallért is a csipkével díszítettem, és köré fodroztam a 2 cm-es organza szalagot. A 4 cm-es organza szalag a hátsó rész háromszög vonalát szegélyezi, olyan jabot szerűen.

A felső-felsőrész egyik éke a gallér alatti kis ékszer. Az alapját dekorgumiból készítettem el. Igazából ennél a darabnál találtam ki a már korábban is bemutatott 3D festékes-gyöngytollas domborítást, amivel az öv díszei és a mellvért részei készültek. Gyöngyház helyett erre a darabra arany-antik arany keverék lett felfestve, majd bekerült a strassz a foglalatába. A strasszal nagy szerencsém volt. Eredetileg víztiszta színű volt, és épp három volt kapható a boltban. A kék színért azúr-türkiz irizáló körömlakkal pingáltam le a köveket.

Másik látványos eleme ennek a ruhadarabnak a hátsó arany színben csillogó rózsaszín gyöngy díszítés. Ez a részlet nagyon egyszerű volt: a megrajzolt minta alapján gyöngyfűző drótra húztam a gyöngyöket, majd rózsa-arany chameleon effektfestékkel értem el a kellő hatást.

Ezek után már csak a felsőrész elejének gyöngyös-csillagos nyakék-szerű része hiányzott. Ehhez a csillagot süthető gyurmából és dekorgumiból készítettem el. A hosszúkás gyöngyökhöz nem találtam hasonlót, így azokat is gyurmából sütöttem. A szivárványos gyöngyök a kedvenc rövidárumból vannak.  Az elkészült darabokat gyöngyfűző gumira fűztem fel, hogy még véletlenül se érjen fonálszakadásos baleset a jelmez viselésének napján.

Az utolsó apró mozzanatok azok a pici arany lakkbőr bujtatók, melyekhez az ujjak karikái kapcsolódnak. A felső rész patentokkal valamint a gyöngydíszítéssel kapcsolódik az alsó félhez.

Röviden ez lenne a felső másik része. Jövő hétre szintén két bejegyzést tervezek. Ha minden jól megy, az ujjakat a kézfej ékszerekkel együtt és a cipellőket fogom bemutatni.

Kellemes hétvégét, jó munkát a HoldfényCon előtti utolsó 4 hétre.

Megosztás a Facebook-on

Ez a nap is eljött, és a blogom betöltötte második “életévét”. Ez igazából a komoly szándékú cosplay próbálkozásaim második évfordulója egyben. Párszor majdnem feladtam a blogírást, de úgy tűnik, sikerült kitartanom, és ha más talán nem is olvasná, önmagam ösztökélésére mindig jó volt kicsit leülni pötyögni. Ha esetleg másoknak sikerült ötleteket adnom, vagy segítenem az irományaimmal, az már tényleg csak hab a tortán. Volt egy pár komoly törés számomra az utóbbi 365 napban, és nagyon remélem, hogy nem túl kommunikatív alapbeállítottságommal nem sértettem meg senkit – nem állt szándékomban. De félre is ezzel, egy év elteltével ismét köszönetet mondok mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a jelmezeim alakulását, és esetleg kommenttel fejezte ki véleményét vagy tanácsot adott.

Megosztás a Facebook-on

Az Arcana Robe felső része több részre tagolható (a felső állónyakú, háromszög alakban elől és hátul nyitott rész, az alsó, mellvérttel kiegészített rész és a két karikákkal csatlakoztatható trapéz alakú ujj), ezért ezt a ruhadarabot én is több epizódban fogom bemutatni. Ezen a héten a felsőrész két fő darabja van terítéken, ma kezdjük az alsó darabbal.

Hozzávalók:

• 1 db melltartó, melynek minden pántja (a hátsó is) szilikon
• vanília színű brokát
• vetex
• vastag pamutvászon
• arany lakkbőr
• barna szaténszalag
• tépőzár
• dekorgumi
• süthető gyurma
• körkapocs
• rózsaszín fényű áttetsző lakk
• 3D festék
• gyöngytoll
• fehér akrilfesték
• gyöngyház fehér akrilfesték
• chameleon effektfestékek – rózsa-arany, rózsa-türkiz
• ezüst chameleon lakk
• gyöngyház barack akrilfesték
• gyöngyház rózsaszín akrilfesték
• textilfesték médium

Az elkészítés ideje majd a másik fő résszel együtt.

Az egész darab alapja egy melltartó, melynek minden pántja – beleértve a hátsó vízszintes pántot is – szilikon. Tudom, hogy nagyon igénytelen a szilikonpánt, és ha csillog úgyis látható, tehát a fő funkcióját nem igazán teljesíti. Viszont most nekem tökéletes szolgálatot tesz, mert annyira nem feltűnő, mintha normál pántok villannának ki a felső alul, tekintetbe véve, hogy a ruha háta szinte teljesen nyitott.

A felső szabásmintáját a már jól bevált módszerrel alakítottam ki: folpack+cellux a klónomra, és alkoholos filccel megrajzoltam a vezérvonalakat. A celluxos fólia levágásával meg is volt a szabásminta, amit felrajzoltam az anyagokra. Hogy szép legyen a ruha tartása a brokátra vetexet vasaltam, és minden egyes darabot merev pamutvászonnal béleltem.

A Lineage II magasabb szintű ruháinak, főleg az S kategóriásoknak az egyik nehézsége, hogy érdekes fémes, irizáló hatása van az anyagoknak. Az Arcana Robe vanília alapszíne mellé szépen rózsaszínen csillog, aminek a visszaadása számomra sajnos a lehetetlennel határos. Azonban a rózsaszín árnyalásról nem szerettem volna lemondani, így egy gyöngyházas hatást álmodtam meg. Gyöngyház színű textilfestéket nem túl meglepő módon nem találtam, azonban kifogtam a problémán, mert sikerült beszereznem egy úgynevezett textilfesték médiumot, ami 1:1 arányban akrilfestékkel keverve textilfestéket eredményez. Így festettem meg a felső – és később a többi ruhadarab – rózsaszínes-barackos árnyalását. Aztán ezt az egészet rávarrtam a melltartóra.

A mellvértnél majd írok róla bővebben, miért, de sok lehetőség kipróbálása után úgy döntöttem, hogy a mellvért kis alsó lekanyarodó részeit ehhez a felső részhez applikálom. A darabok úgy készültek, mint az öv díszítései. A dekorgumi alapra először 3D festékkel, majd gyöngytollal felvittem a domborodó mintát, majd több réteg festékkel kialakítottam a szivárványos hatású festést, amit ezüst chameleon lakkal fixáltam. A kis bogyókorongok itt is süthető gyurmából készültek.

A felsőrész díszítése is elég furcsa, mert nem igazi csillogó arany, hanem inkább olyan tompább, barackos árnyalatú valami. Erre szerintem pont megfelelt a sápadt arany színű lakkbőr, amiből kivágtam a cikornyás formát, majd felöltögettem a felsőre. A széleket 3D festékkel kontúroztam.

A felső hátsó részén a két fő részt egy dekoratív arany színű pánt kapcsolja össze. Ezzel eléggé meggyűlt a bajom, mert a vékony lakkbőr tartása nem valami szép, és több alapot próbáltam, hogy ezen változtassak (vászon, dekorgumi, filc). Végül a második filc próbálkozás, egy 3 mm vastag fajta vált be. Ezzel jól kitoltam magammal, mert utána kézzel hímeztem körbe, hogy nézzen ki valahogy. Ez – mondanom sem kell – nagyon sokáig tartott, és nagyon fájtak tőle az ujjaim. Került rá egy kis rózsaszín fényű lakk is, hogy minél jobban hasonlítson az “eredetire”. A két végére tépőzárakat varrtam, amivel a fentebb bemutatott felsőhöz kapcsolódik. A tépőzár azért is praktikus, mert ha “alakváltozáson” esnék át a con-ig – akár pozitív, akár negatív előjellel -, nem lesz probléma ezzel a pánttal. A pánt felső részére került egy kicsi kapocs, ami a felső másik darabjának gyöngydíszítéséhez kapcsolódik.

Utolsó simításként a felső kis lelógó, köldököt körülölelő részeit ugyanolyan barna szaténszalaggal szegélyeztem, mint az övet is.

Ez a bejegyzésem is elég rövidre sikerült, de hamarosan, még a hétvége folyamán folyt. köv. Addig is mindenkinek jó craftolást!

Megosztás a Facebook-on