Art Is Resistance

Jump to Comments

Igaz, az ígértem, hogy nem fogom elhanyagolni a blogom, mégis csak most, a hónap végén sikerült időt szakítanom arra, hogy a 2012-es év első bejegyzését megkomponáljam. Összegzést nem fogok készíteni, mert a meglehetősen szerény számú, azaz kettő, elkészült cosplayemmel nem igazán van mire büszkélkednem…

De akkor inkább most témát váltanék, mivel egy igazán fontos fordulóponthoz érkeztem, már ami a cosplayt illeti. Most, közel három év után, két év tologatás és halasztgatás után realizálódni fog egy régi terv, amely nem más, mint… prrrrrrrr… dobpergés… Mary Spencer aka. Bloody Mary, szintén a Trinity Bloodból. Joggal fintorognak most többen is, hogy „Jajj ne, egy újabb TB cosplay.” Tőlem pedig ez már a harmadik… De persze ennek a jelmeznek is – mint az összes többiek – fontos személyes jellege van.

Akkor kezdeném ott, hogy miért is ő, miért csak most? Már Esthernél is írtam, hogy a Trinity Blooddal akkor ismerkedtem meg, mikor Angelus Abel cosplaye után belevágtam az animébe. Igazából nekem nem volt nagyon rossz véleményem róla, olyan közepes kategóriába soroltam – főleg a sok történelmi referencia – ami az egyik „perverzióm”, valamint az önálló univerzum miatt, melyet a szerző teremtett. Ezt persze mind Esthernél, mind Caterinánál ecseteltem, nem is egyszer, nem is szűk szavúan. De vissza Maryhez… Sajnos csak az anime végén tűnik fel, csak néhány epizódban, de azonnal feltűnt nekem a brit Royal Navy nőiesített egyenruhájában. Aztán találtam néhány artot, melyeken ő is szerepel, és akkor azonnal éreztem valamit… Pedig a karakterről nem túl sokat tudtam – ugyanis az animében minimális információt közölnek róla, a manga sem tartott még ott, hogy ő szerepelne benne. Valahogy megfogott a férfias nőiessége, nem is beszélve arról, hogy nagyon érdekelnek az egyenruhák – és tanulmányaim nyomán értek is hozzájuk valamelyest. Így, mint a korábbi cosplayeimben is, most is több szeletét az érdeklődési körömnek, személyiségemnek egyesíthettem egyetlen jelmezben: történelem-hadtörténet, és talán – ha volt – egyik előző életemben férfi lehettem… Na, de ezt befejezem, mielőtt páran még ferdébb szemmel néznek rám.

A jelmezzel akkor lendültek előrébb a terveim, amikor véletlenül megláttam, hogy Rogue szintén tervbe vett egy hasonló egyenruhát, pontosabban szólva épp Mary „párját” Jane-t. Nem vagyok egy ismerkedő típus, nagyon ritkán veszem fel a kapcsolatot másokkal, nem hogy letámadom őket, hogy cosplayeljünk együtt. De akkor épp ez történt… Aztán elkezdődött a párbeszéd, az egyeztetés, aminek egy nagyon kedves barátot köszönhetek, és kapcsolatunk már rég felülemelkedett a cosplay témakörén. Így hát ezután ketten fentük a fejszénk erre a kemény fára.

Maryt eredetileg rögtön Esther után terveztem felölteni, még 2010-ben, de hogy meglehessen a páros, áttoltuk a projektet 2011 tavaszára. Így a B terv, Caterina került terítékre. 2011 tavaszán azonban valahogy Haydeé került hozzám közelebb, így miattam toltuk a csoportot. Őszre időzítettünk, de mindenféle dolog miatt nem készültünk el… Még decemberre sem… De idén tavasszal már nem halogatjuk tovább. Azt hiszem, ez eddig a legmaratonibb projektem, hiszem tavaly márciusban kezdtem el rajta dolgozni – igaz azóta nem folyamatos volt a munka, mert elkészült két másik jelmez is. De egy szó, mint száz, áprilisban nem csúszik tovább.

Most pedig pár szót a karakterről… Mary Spencer az albioni flotta ezredese, aki II. Brigitte királynő halála után ideiglenesen uralkodott Albionban. Amikor előkerül a „Remény Csillaga”, azaz Esther, átadja neki a trónt, és a testőre lesz. Azonban ahogy halad előre a történet úgy derülnek ki egyre piszkosabb titkok… Spoiler következik, úgyhogy aki még nem szeretne tudni ezekről, ugorjon a következő bekezdésre. Tehát… Mary az albioni koronaherceg lánya, ráadásul Mary anyja szította azt a lázadást, melynek végül II. Brigitte az áldozatává vált… Mivel a királynő meghalt, Mary akár magának is követelhetné volna a trónt, mint a koronaherceg leánya… És ez meg is fog történni, Esther ellen fordul, és ahelyett, hogy egymás mellett harcolnának, ezt egymás ellen teszik… Hát nem érdekes párhuzam ez, ha  I. Erzsébet és I. Mária történetét nézzük? Az I. Erzsébet és Esther közötti analógiákról szintén írtam korábban, és most még szövevényesebbé vált a történet, mivel a névegyezés nem véletlen, Mary akár I. Mária alteregója is lehetne: hiszen Mária és Erzsébet a mi valós dimenziónkban szintén harcoltak a trónért. Ami pedig a helyzet pikantériáját adja, az az, hogy a Véres Máriaként emlegetett királynőhöz hasonlóan, Mary beceneve szintén Bloody Mary (és ez nem a koktél, sem a tükör előtt játszható horrorjáték). Az előbbi onnan kapta „kedves” titulusát, hogy keményen lépett fel a protestánsok ellen – katolikus lévén, utóbbi pedig véresen vert le egy belfasti lázadást a Trinity Blood regényben.

De nem is szaporítom tovább a szót, hamarosan következnek a már korábban is megszokott epizódok, melyek a jelmez készülésének hosszú folyamatáról szólnak. Van miről írni, készüljetek.

Megosztás a Facebook-on