Art Is Resistance

Jump to Comments

Ahogy ígértem, ezen a héten a fülekre kerül sor. Már sokszor emlegettem, hogy ez a technika teljes mértékben új volt nekem, de szerencsére minden elsőre sikerült. Le is írom a folyamat lépéseit, hátha egyszer hasznára válik valakinek.

Hozzávalók:

• egy kis üveg (29 ml) folyékony latex gumi
• süthető gyurma
• vazelin
• modellgipsz
• kartonpapír
• hintőpor

Elkészítés ideje: kb. 20 óra

Ha a hozzávalókat nézzük, akár azt is gondolhatnánk, hogy valami elvetemült perverz bulira készültem, de ne aggódjon senki, és a 18 éven aluliak is nyugodtan olvassanak tovább.

Az első fázis itt is, mint legtöbbször, a tervezés. Eleinte azt fontolgattam, hogy kiöntsem-e a fülem gipszből, hogy azon építsem meg a megvalósítani kívánt füleket. De úgy gondoltam, nem bonyolítom túl a saját dolgom, és csupán papíron készítettem 1:1 arányú terveket. Ez is érdekes tapasztalat volt, mert most az először szembesültem azzal milyen kis aranyos, kerek füleim vannak. A fül formájával, hosszával és hegyességével gondban voltam, mert ahány kép van Haydée-ről, annyiféle a füle mérete és formája. Így egy “átlagolt” méretű, alakú verziónál maradtam, ami se nem rövid, se nem túl hosszú…

Mivel úgy szerettem volna, hogy a fül ragasztó nélkül és szépen megüljön a fülemen, de a hallásom ne korlátozza, úgy terveztem meg a formáját, hogy ne csak a fülem hegyére kerüljön, hanem körbeölelje a fülkagylóm, szabadon hagyva a hallójáratot.

A formatervezés után süthető gyurmából megformáztam a hegyes fület - először csak az egyiket, mert nem tudtam sikeres lesz-e a módszerem.

Ezután jött a dolog egyik legnehezebb része, amiről nincsenek rendes fázisfotóim, mivel a könyökömig szmötyis voltam közben. Ez pedig a gipsz öntőformák elkészítése. A módszer nem az én sajátom, hiszen egy profi maszkkészítő honlapról merítettem az ötletet, és lestem el a technikát (ha valaki kíváncsi rá, kattintson ide). A lényeg az egészben az, hogy kell egy mesterdarab - amely a jelen esetben a süthető gyurma fülecském -, és azt kell egy edényben körbeönteni gipsszel. Azonban nem elég csak úgy ráönteni a gipszet. Előtte be kell kenni a mesterdarabot vazelinnel, hogy ne tapadjon bele a gipsz, és a száradás után könnyebb legyen kivenni az öntőformából, valamint kell egy választófal a forma két darabja közé. Ez az igazán trükkös rész. Ezt a válaszfalat kartonpapírból készítettem el, a legjobb olyannal dolgozni, ami nem ázik át könnyen. Kivágtam belőle egy olyan formát, ami szorosan illeszkedett a gyurmafülemhez. Az edénybe helyeztem a fület, félig felöntöttem gipsszel, majd elhelyeztem a választófalat, kis idő után a fület teljesen befedtem gipsszel. Én elég sűrűre kevertem a gipszet, így könnyebb volt vele dolgozni. Több, mint egy napig hagytam kiszáradni az egészet, majd óvatosan kiszedtem a rugalmas műanyagedényből a művem. Nagyon örültem, mikor azt láttam eredményként, amit szerettem volna. A fül is simán kijött a formából. A gipsz öntőforma mindkét felébe  szimmetrikusan kis lyukakat fúrtam, majd az egyik felébe kis golyókat ragasztottam gipsszel. Így könnyebb összeilleszteni a két felet öntéskor.

A munka legnehezebb részével ekkor megvoltam… Olyan három röpke napot vett igénybe… A latexöntés ezután igazi sétagalopp volt. Az összeillesztett, szorosan összekötözött formába beleöntötten a latex kb. 1/4-ét, és körbe-körbe mozgatva próbáltam egyenletesen eloszlatni. Ez viszonylag sokáig tart, mert egyenletesre akartam, és ha csak úgy hagytam volna állni, akkor a latex nagy része a fül hegyébe folyva szilárdult volna meg. Úgyhogy egy film megnézése közben szépen folyatgattam a formában a gumit. Ezt a folyamatot még egyszer megismételtem, akkor már maradt egy kis felesleg is, amit ki kellett önteni a a formából. Amikor annyira megszilárdult a latex, hogy nem folyt, kb. 1 napig hagytam száradni. Mondanom sem kell, hogy alig vártam, hogy meglássam a végeredményt.

A forma persze először nem volt az igazi, a fül tövénél kicsit túlfolyt, de azt szépen levágtam, majd jó alaposan behintőporoztam a fület, ugyanis a latex könnyen összetapad. Íme a végeredmény elől- és hátulnézetből a trimmelés után:

A másik fülhöz ugyanezt a procedúrát kellett megismételni, természetesen tükörképként (ami másik mesterdarab és másik öntőforma elkészítését is jelenti). Nem lettek teljesen egyformák, de nagyon örülök, hogy sikerült őket megcsinálni.

Szerencsére sikerült, amit szerettem volna, ragasztás nélkül a füleimre illeszthetők. Persze most még csak úgy néznek ki, mintha viaszdarabok lennének, de majd egy kis fehér sminkkel pont megfelelnek majd. A legjobb, hogy a négyzetfülbevalók pont eltakarják a fül külső-alsó illeszkedési pontját, a paróka pedig a fülem tövénél lévő illesztést.

Azóta rájöttem, hogy megrendelni olcsóbb lett volna, de így legalább pontosan teljesen rám vannak méretezve a latexfülek, és így igazán személyes darabok. Mivel nagyon sok macerával és anyagi ráfordítással jár, meg fogom gondolni a jövőben, ha más stílusú latextestrészt kell viselnem, hogy újra belevágjak-e ebbe…

A jelmezzel globális értelemben bekanyarodtam a célegyenesbe. Gyakorlatilag már színpadképes, egyedül az extra “fícsört” kell csak kiviteleznem, amiről még január elején írtam.

Egyelőre még nem tudom, melyik részlettel, de két hét múlva újra írok Haydée munkálatairól. Addig is kellemes hétvégét.

Megosztás a Facebook-on