Art Is Resistance

Jump to Comments

Az előző héten már megígért felsőrész elkészítése a mai bejegyzésem témája. Ez a ruhadarab éppúgy nem “realisztikus”, mint a fűző, ha már bíborosi viseletről beszélünk. Ha nem az artwork-höz, hanem az egyházi öltözködési dogmákhoz akarnék hű lenni, akkor ez a felsőrész és a felsőszoknya egy egészet alkotna, és úgy reverendának nevezhetnénk. De akárhogy nézegettem a képet, nekem nem egy a két ruhadarab, és kényelmi szempontok alapján is egy garbóra és egy külön szoknyára daraboltam a reverendát - a fűző úgyis eltakarja a találkozási pontjukat. Eheti kulturális témájú hozzáfűzésem talán a bíborosi ruha színéről szólhatna, hiszen az bíbor, skarlát vagy talán karmazsin színben szokott pompázni. A bíbor a történelem legdrágább textilfestéke, évezredeken át a hatalom jelképe volt Európában, és az ókorban a Közel-Keleten. Először a föníciaiak használták (tyrosi bíbor), és a bíborcsiga kopoltyúüregének váladékából nyerték a színezéket, a festék 1 grammjához legalább 1000 csigát kellett elpusztítani. Az ókori Rómában a császár hordott bíborszín ruhát, a szenátorok csak bíbor szalagot, később a német császárok követték a ókori példát. A bíbor (és a skarlátvörös) öltözék a római katolikus egyház hagyományában máig fennmaradt, és az ókori színhierarchiát őrzi. (A bíboros “megkapja a bíbort” azt jelenti: beiktatják a hivatalába.) Az ókorban és középkorban népszerű skarlát kelme színét a kermeszből (bíbortetű) állították elő: a rovar, a név és a színezési technológia Perzsiából származott. A perzsa szó “saqirlat“ eredetileg nem színt, hanem drága ruházatot jelentett, még a középkori Európában is, és csak később kapcsolódott össze a ragyogó vörössel. Századokon át igen drága volt, csak uralkodók hordhatták. Később, a technológia fejlődésével már könnyebb volt előállítani, és pl. a brit hadsereg tisztjeinek kabátját is a bíbortetűből származó színezékkel festették, egészen a 1950-es évekig. A skarláttal azonos a színezési technológiája, de más néven terjedt el a karmazsin. Régebben, tévesen, azt hitték, hogy a kermesztetű a karmazsintölgy része, de valójában rovar. A legerősebb vörös festékanyagot a nőstény és petéi hordozzák. A karmazsin kelme (bársony, selyem) és bőráru évszázadokon át igen drága volt, a bíborra hasonlító szín, a ritka festőanyag, a bonyolult festőtechnika és a színtartósság miatt. Remélem, ezzel az infómegosztási rohamommal nem untattam senkit. Most már csak craftolásról lesz szó.

Hozzávalók:

• 60 cm karmazsin bársony
• arany lakkbőr
• 4 pár patent
• 1 db cipzár
• egy kis kemény vászon

Munkálatok ideje: 16 óra

A ruha alapanyagán egy ideig ellamentáltam, mert volt sok ötletem - csakúgy, mint az arany minták megvalósítására. Versenyben volt a szatén, a taft és a bársony; az arany mintákat illetően fontolgattam, hogy fessem-e vagy hímezzem őket. Az alapanyag szempontjából a bársony mellett döntöttem, mert azt éreztem a karakterhez méltónak; a mintáknál pedig mindkét előzetes ötletet elvetettem, és egy harmadikat találtam ki: arany színű műbőrből, felvarróként applikálom őket a bársonyra (ami különben sem lenne festhető vagy szépen hímezhető).

A bársony beszerzése nem volt egyszerű… Egész Miskolcon nem lehetett bársonyt kapni - semmilyen színben, nemhogy vörösben. Egerben nagyon drágának találtam a lehetőségeket, így a tesóm és anyukám segítségével Pestről “rendeltem” egy kis próbaanyagot a felsőhöz. Úgy gondoltam, ha ahhoz jó lesz, akkor az egész ruhához megfelel, és csak akkor veszek nagyobb tételben belőle.

A felsőhöz egy garbóm alapján készítettem el a szabásmintát. Nem volt bonyolult, azonban a bársony kicsit kifogott rajtam, mert elég nyúlós és plüssös - sajnos nem tükörbársonyról van szó -, de aztán mikor összeöltöttem a darabokat, valahogy mégis tetszett, amit láttam - annak ellenére, hogy ezen a különben sem jó minőségű képen nem túl bizalomgerjesztő szegényke.

Miután ez az alap megvolt, jöhetett az állógallér és a mandzsetta, amiknek a fázisairól elfelejtettem képeket készíteni :pirul:  Minden esetre a gallérhoz egy kínai nyakú felsőm használtam iránymutatónak. Kiszabás után belevarrtam egy kis merev vászonlepedő darabot keményítésnek, mert épp nem volt otthon vetex, én pedig nem tudtam várni a következő napig. A kívánt tartás így is meglett. A gallér elől franciakapoccsal “gombolható”. Mivel a garbó nyaka elég szűk, nem férne át a fejem, ha nem lenne hátul rajta egy cipzár.

A mandzsettát próbaanyaggal kísérleteztem ki, jobb híján a saját csuklómon - mondhatom, elég vicces volt.

Amint végre elkészült a bársonyalap, jöhetett a nehezebb része a dolognak, hogy “bearanyozzam” a felsőrészt. Erre a leglátványosabb lehetőségnek az arany műbőrt találtam, ami vissza tudja adni az artwork arany mintáinak fémes hatását. Először minden egyes mintát papírsablonnal kikísérleteztem, majd kivágtam őket, és színtelen cérnával próbáltam minél szebben felvarrni őket.

A felvarrogatott arany mintákat 3D-s arany textilfestékkel, majd égetett umbra akrillal kontúroztam, hogy  az artwork-höz még közelebbi hatást érjek el. A képen épp szárad a mandzsetta 3D festése:

Íme pár kész az elkészült darabról. A gallér közelébe fel kellett varrnom négy pár patentot: két pár a mellkereszt “aranylemezének” felfogatásához szükséges, a másik két párhoz pedig a palást kapcsolódik.

Most is bekerül egy spoiler, mert egyszerűen nem bírom ki, hogy ne rakjam be (különben az is csoda, hogy eddig kibírtam in progress bejegyzések nélkül ). Így néz ki a fűző és a felsőrész együtt:

Jövő héten sem maradok távol, és az ékszereket fogom bemutatni. Már kevesebb, mint egy hónap van a Con-ig. Ezzel nem a még munkálkodókra szeretném a szívbajt hozni, hanem csak az örömömnek adtam hangot, mert már alig várom, hogy Caterina debütálhasson.

További kellemes hétvégét! Jövő héten találkozunk. .)

Megosztás a Facebook-on