Art Is Resistance

Jump to Comments

Esther munkálatainak leírásától eltérően most kronologikus sorrendben fogom elmesélni, hogyan készült Caterina, annak alapján, mikor kezdtem el az adott ruhadarabot. A Sakura/MondoCont követően, kisebb tervezgetés után először a fűzőnek láttam neki májusban.

Kezdeném is a már-már szokásos okoskodásommal, mert korábban nekem sem volt teljesen tiszta, hogy mi a különbség a fűző, a mieder és a corsage között (annak ellenére, hogy rendszeres fűzőviselő vagyok). Kezdjük a miederrel (magyarosabban míder, angolul bodice), mivel az jelent meg legelőször, már a kora középkorban. Gyakorlatilag a ruhák felsőrésze volt akkoriban, nagyon gyakran fűzős, de nem volt alakformáló funkciója. A mieder szó kétféle ruhadarabot takarhat. Németországban inkább mell alatti, hosszan a csípőre lenyúló fehérnemű-szerű ruhadarab értendő eme név alatt; az osztrák és  magyar területeken pedig fűzős, díszítő jellegű felsőruházat. Ezt a típust lehet szerintem a legtöbb helyen kapni, és árban is elég elérhető. Sokan azt gondolják, hogy a mieder egyenlő a fűzővel, pedig egyáltalán nem…  A miederből alakult ki a XIV. században az igazi fűző, ami erős acélmerevítőkkel, szoros fűzőkkel több centit is karcsúsíthat viselőjén. Ez az a ruhadarab, amiről a legtöbbeknek a pihegés jut eszébe, aminek az összes közül a legborsosabb az ára - kevés helyen is lehet kapni kis hazánkban, legtöbbször csak rendelésre készítik, mivel ez egy nagyon személyes ruhadarab. Az evolúciós létra csúcsán a corsage áll, ami a fűző könnyített verziója, leggyakrabban csak néhány darab műanyag merevítő van benne, és a menyasszonyi ruhák fűzőnek hitt felsőrészei is “csupán” corsage-ok. Ugyanúgy, mint a mieder-nél itt sem az alakformálás az elsődleges szempont… Azt mondanám, hogy inkább a dekoltázs kiemelése, a test természetes vonalainak hangsúlyozása a fontos.

A fenti kis kitérő amiatt született, mert nem tudom eldönteni, hogy amit összehoztam Caterina-nak a fűző vagy a corsage kategóriába tartozik. Mivel ismét csak műanyag “halcsontokat” kaptam, inkább corsage… De abból nem néhányat, hanem egészen pontosan 16-ot varrtam bele, és durván össze tudom magam húzni vele, több centit karcsúsít, így inkább fűző lehetne… De ez egy olyan részletkérdés, ami szerintem csak engem foglalkoztat. Nézzük a munkálatokat.

Felhasznált anyagok:

• 1/2 m fehér selyem brokát
• kb. 2 m széles arany szaténszalag
• kb. 2 m széles fehér organza szalag
• kb. 2 m keskenyebb fehér organza szalag
• 6 m 6 mm széles fehér szaténszalag
• 5 m halcsont
• 24 db ringli
• 14 db gomb + arany színű festék
• 13 pár francia kapocs
• zsinór

Munkálatok ideje: 45 óra

Esther után nem voltam tanácstalan, hogyan is fogom ezt a mutatványt végrehajtani, azonban volt sok új ötletem, és azok szerencsére, úgy ahogy, működtek is. Most már nem használtam saját fűzőket alapnak, hanem a szabásmintát teljesen a saját elképzeléseim szerint alakítottam ki, úgy, hogy minél jobban hasonlítson az art-on szereplő ruhadarabra. Persze a képen Caterina sikeresen eltakarja a fűző nagy részét, de azt sikerült megállapítanom, hogy ez a fűző elől arany színű gombokkal záródik. Caterina rengeteg art-on szerepel, de ahány festmény, annyiféle a ruhája is. Ezen a képen speciel nincs arany díszítés a fűzőjén egy szélesebb szegélyt leszámítva. Az anyag viszont mintás, és fodros szalag szegélyezi. A fűző formája sem szokványos, nem csúcsban végződik alul, hanem egyenes vonalú.

Nagyon nagy hasznomra volt a szabásminta kialakításában a “klónom”, azaz a próbababám. Először is betekertem folpackkal, amit széles celluxszal merevítettem. Ezután alkoholos filccel felrajzoltam rá, hogy milyen alakú legyen a fűző, valamint bejelöltem a paneljei helyét is, ahová a halcsontok kerülnek majd. A celluxos folpackot ezután lefejtettem a babáról, körbevágtam, majd a panelek vonalánál feldaraboltam, és kész is az alap szabásmintája.

Ezután természetesen csak ki kellett szabni az anyagot. Selyem brokátot választottam alapként, szép rózsás mintával, ami emlékeztetett az arton látható mintára. Egy olyan anyagba szőtt mintát sajnos nem tudtam volna hitelesen megfesteni, legfeljebb, ha csipkét varrok rá, de az az opció annyira nem tetszett. A Trinity Blood artokba több dolgot bele lehet látni - nos, én úgy láttam/látom, hogy a fűző anyaga önmagában mintás, mint a brokát. A kiszabott fűzőpaneleknél arra kell nagyon figyelni, hogy nehogy összekeverjük a darabokat, így érdemes megjelölni őket. Én egyszerűen J betűvel és 1-6-ig való számozással jelöltem a jobb oldali paneleket, és B betűvel és ugyanolyan számozással a bal oldali paneleket.

A varrás hasonló módon történt, mint Esthernél. Először összevarrtam a fűző paneljeit, majd jöhetett a bélés, ismét vastag és merev pamutvászonból. A fűző szegélyéhez az arany szalagot kettéhajtottam, és “kitömtem” több szál zsinórral, hogy olyan hatást keltsen, mint a képen. Végül a halcsontok és a “szinten tartó” szalag következett, ami nem engedi, hogy a panelek egymáshoz képest nagyon elcsúszkáljanak. A fűző összevarrása gyakorlatilag a vonaton történt (néztek is az utasok…), így sajnos nincs róla fázisfotó. De különben nem túl érdekes látvány. Amint ezekkel megvoltam, jöhettek az organza fodrok is. Ezzel megvolt a fűző alapja, de csak most jött a trükkösebb része. A képen a gombok körül látható egy kis domborodó sáv. Így a gombok tervezett helyénél kis félkör zsebeket készítettem, amiket szintén zsinórral “tömtem ki”, majd a félkörök belső oldalát is körbevarrtam. Ez így talán egyszerűnek hangzik, de igencsak fájtak az ujjbegyeim a varrogatás után.

A kis gombfészkekbe ezután jöhettek a gombok, 7 darab mindkét oldalra. Mivel arany színűt nem találtam sehol, az alapvetően gyöngyház fehér gombokat nekem kellett aranyra pingálni. A fűző elülső összekapcsolását francia kapcsokkal oldottam meg.

Ezután nem maradt más hátra, mint a ringlik beütése - ami már egész jól ment, és sikerült nem kilapítani egyet sem. Az alábbi képen megfigyelhető a fűző helyes befűzési módja is. Az vettem észre, hogy a legtöbb helyen vagy legfelül, vagy legalul húzzák össze a fűzőt (vagyis inkább corsage-t), ami így csak ott nem karcsúsít, ahol kellene. Épp ezért kell a két meghúzó szálat a fűző közepéhez tenni, mert ott kell a legerősebben meghúzni.

A fűzővel így meg is lennénk, íme pár spoiler kép a végeredményről:

Mivel ezek után nem találtam elég szorosnak a fűzőt, még a halcsontok mentén pár centit bevettem a derekából - csak, hogy tökéletesen passzoljon. Most már csak a saját derekamon kell dolgoznom, hogy amennyire tudom, visszaadjam Caterina darázsderekát. Lehet, ez mellékesnek tűnik, de nekem fontos, hogy jól érezzem magam ebben a jelmezben.

Remélem, semmit nem felejtettem ki. Jövő héten a felsőrész munkálatai következnek.

Megosztás a Facebook-on