Art Is Resistance

Jump to Comments

Ha az eddigi con-okat, melyeken részt vettem összevetem, mindenképp ez a legutóbbi HoldfényCon volt a legnyugisabb. Ha nem lett volna ott pár emberke, akkor talán azt mondanám, hogy a legunalmasabb volt. De ne legyünk ilyen negatívak.

De akkor kezdjük a legelején. Pénteken mindent kikészítettem, hogy véletlenül se hagyjak otthon semmi fontos dolgot, és korán lefeküdtem aludni. Szombaton reggel ötkor ébresztő, kényelmes készülődés, pakolászás. Először hátizsákot akartam vinni, de végül átpakoltam egy kézitáskába - ennek a mozzanatnak később derült ki a fontossága. A vonatom 6:34-kor indult. Nagyon örültem, hogy sikerült kifognom egy légkondis, alacsony padlós modern vonatot, így a már korán kezdődő hőségből semmit sem éreztem. Az úton nem történt semmi különös azon kívül, hogy észrevettem, hogy a telefonom a már korábban említett hátizsákomban maradt… Pont amikor tudtam, hogy sokakat kell felhívnom, vagy mások is keresni fognak. Kissé ideges lettem. :S Sebaj…

Korábbi tapasztalatok alapján direkt olyan helyre ültem, ahol nem tudott senki szembeülni velem. Gödöllő környékén felragasztottam a napellenzőim, vagyis a műszempillákat, igazgattam a sminkem, majd kis késéssel, 9h után befutott a vonatom a Keleti Pályaudvarra. Onnan gyalog indultam a Syma felé. Mikor a csarnok közelében jártam, kicsit félrehúzódtam, és felékesítettem magam a loknikkal. Alapvetően kis gombócokkal a fejemen indultam útnak, mert nem akartam, hogy a vonaton összekócolódjanak a fürtjeim. A csarnokhoz már “teljes pompában” érkeztem, ahol nem volt tömegnyomor, mint az Animecon-okon szokás. Beálltam a sorszerű képződmény végére, és vártam. Befutott Gabriel, nagyon örültem neki, majd érkeztek a Vampire live-osok is, akik az ELTE-s ismerősök voltak. Ők voltak az első számú tippjeim Vampire kapcsán. Pár szót váltottunk Michiyo-val, aztán rájöttem, hogy ahol én álltam nem is sor volt. A pénztárhoz simán oda lehetett libbenni, kiváltani az elővételes jegyet, és épp 10 óra lett, beengedtek minket. Nem volt tömegnyomor, nem volt tolakodás. A sima bejutás után még ajándékot is kaptam. Jól indult a Con.

A csarnokban viszonylag hamar körbesétáltam, Rogue-ot kerestem, hogy odaadhassam neki a fogacskákat, de még nem érkezett meg. Kisebb keringés után úgy döntöttem, hogy a bejárat közelében maradok, hogy még véletlenül se kerüljük el egymást. Szerintem olyan másfél órát ott szobroztam a bejárat környékén. Közben csevegtem ismeretlen emberekkel, akik lefotóztak. Odajött hozzám egy kisebb Naruto csoport, akik elmondták, hogy ők is Londonban lesznek az MCM Expo idején, és szurkolni fognak. Kicsit meglepődtem, hogy felismertek, mert én pl. néha kicsit nehezen ismerem fel civilben az emberkéket. *pirul* Betámadott a két Star Trek népszerűsítő srác is. Viccesek voltak. Találkoztam Rukival és Raffival is, örültem nekik.  Megtaláltuk egymást Zachary-vel, és sikerült beszélgetni, bár szerintem feltartottam szegényt - volt neki elég sok más és fontosabb dolga, mint hogy velem cseverésszen. De itt a blogom hasábjain is nagyon köszönöm neki a rengeteg segítséget, amit nyújt nekem. Végül egy kisebb várakozás után megláttam, hogy befutott Rogue. Elirányították a cosplay öltöző felé, és én is mentem segíteni neki, mert kevesebb, mint 20 perc múlva kezdődött a verseny. Villámgyors öltözés, sminkelés Rogue részéről, én pedig igyekeztem ott gyorsítani a folyamatot, ahol tudtam. A fogak behelyezése vicces volt, mert nem volt hozzá ragasztónk. Rágóval próbáltuk először, ami nem vált be. Aztán észrevettem, hogy a fogak dobozának aljában, a szivacs alatt volt még ragacsos textil. Az valamennyire tartott. A lényeg az volt, hogy a színpadon a helyükön maradjanak az agyarak. Rohanás le a színpadhoz, ahol a maradék ruhadarabok a helyükre kerültek, majd debütált a vámpírhölgyemény. Talán jobban izgultam, mint a saját színpadra lépéseim alkalmával. Úgy láttam, hogy a divattervező hölgyeménynek nagyon tetszett Rogue ruhája, és még kérdezett is tőle. Volt egy olyan érzésem, hogy ő kapja majd a különdíjat…

Különben az Original kategória valami eszméletlen jó volt! Kana nagyon eredeti jelmezt tervezett. Az ötlettől már csak a kiviteléz volt jobb. Nagyon-nagyon tetszett. Eddig is fontolgattam valami egyedi jelmezzel indulni, ha lesz rá lehetőség a jövőben, de így még inkább megjött hozzá a kedvem.

Rogue színpadi szereplése után újabb várakozás, majd a fotózás, aminél én most csak bámészkodó voltam. Egy kedves srác, aki korábban fotózott, útközben megdobott egy jégkrémmel - az első fagyiszerűség, amit idén ettem. Így utólag is még egyszer köszönöm neki. Visszaérve a csarnokba Gabriel keresésére indultunk, és rövidebb bolyongás után elkaptuk. Kiderült, hogy ő is minket keresett. Megmutatta a képeit a kiállításon - egy egész nagy felületen csak az ő képei voltak, amik nagyon szépen voltak. Ami még jobbá tette őket, azok  a szimbolikus címeik voltak. Ezen kívül minden kiállított kép készítője nagyon tehetséges volt. Ezután végre Gabriel is lencsevégre kapott minket, és készült pár kép a Darth Vader-ekkel is. Az egyiküknek - a nagyobb darabnak - olyan khm… “szaga” volt, mint a kendo klub izzadósabb férfitagjainak a  bogu-jának… Aki még nem érzett ilyet, elmondhatom, nem túl kellemes.

Ezután következett a nagyon rövid performance kategória. A számomra egyetlen igazán értékelhető előadás Vadócé volt - tökéletesen hozta a karaktert, és a háttérzene is poén volt. A Team Inferno is ügyes volt, de többektől hallottam, hogy mindig hasonló a műsoruk, ami pár év után már kissé unalmas. Én most láttam őket először… Akiket még “kiemelnék”, azok Joker-ék voltak… Nos, én nem szeretek kritizálni, de azzal a “koreográfiával” nem mertem volna kiállni. Akkor hűlt meg bennem a leginkább a vér, amikor a számuk végére értek, és többen a közönség soraiból kifütyülték őket, mire a leányzó az egyezményes középső ujjas jelzéssel reagált, miközben lelépdelt a színpadról… Nos, no comment…

Ezután ismét össze-vissza mászkáltunk, és mire észbe kaptunk, már el is érkezett az Eurocosplay ideje. Úgy voltam vele, hogy 17:30-kor lelépek, mert szerettem volna a 18:02-es vonattal hazamenni. De amikor elkezdődött a Eurocosplay, nem tudtam csak úgy elmenni, meg akartam nézni mindannyiukat, így az egy órával későbbi vonat mellett döntöttem. Kicsit meglepett, hogy csak öt versenyző volt a mezőnyben, hiszen úgy gondoltam, mindenki a nyári alkalomra készül. Gratulálok minden indulónak, tényleg mindannyian kitettek magukért. Sajnos, az eredményhirdetést már nem tudtam megvárni, de megvoltak a személyes kedvenceim. A Madárijesztő performace-a tetszett a legjobban. Eszméletlen hangulatos és ijesztő volt. Az angol nyelvtudásáért pedig külön dicséret jár neki, mert nagyon szép volt a kiejtése. A másik kedvencem, akinek a legjobban szurkoltam, Yuriko volt. A jelmeze még mindig nagyon aranyos volt (”hot”), a kiegészítői pedig hihetetlenek voltak. De tényleg bármelyiküket dicsérgethetném.

A versenyzők felvonulása után gyorsan szavaztam, majd megkerestem Rogue-ékat. Kicsit beszélgettünk, majd Gabriellel lassan elindultunk a Keleti felé. Sajnálom, hogy többektől nem sikerült elbúcsúznom, és kicsit hiányérzetem volt, hogy nem tudtam megvárni az eredményhirdetést. A pályaudvar felé még lefényképezkedtek velem román turisták, majd Gabriellel jó sok dolgot megbeszéltünk a séta közben. Köszönöm neki, hogy elkísért.

A vonatom hazafelé szintén kényelmes, alacsony padlós és légkondival felszerelt volt. Szerintem hamarabb is hazaértem vele, mintha a késéssel közlekedő nemzetközi InterCity-vel utaztam volna. A hazaút már kevésbé volt eseménytelen, mert volt pár utas, akik azzal poénkodtak, hogy biztos egy életre kelt porcelánbaba vagyok, és valaki ott hagyott a vonaton. Felajánlották, hogy hazavisznek, és kitesznek dísznek a házukba. Nagyon viccesek voltak, egyáltalán nem volt bántó, ahogy viccelődtek.

21:30 körül értem haza. Az otthon felejtett telefononom 24 nem fogadott hívás volt. Ebből 19-et a fotós ismerősömtől kaptam, aki kihozta nekem a Syma-hoz a WGT képeit, de nem vett belépőt, engem pedig hiába hívott, hogy menjek ki hozzá… Bocsánat… Otthon gyors vacsi, lazító fürdés, és szinte beájultam az ágyamba.

A versenyek nyerteseit csak másnap tudtam meg Rogue-tól - köszi az infókat. Nagyon gratulálok mindenkinek! A legtöbb díjazottra jól ráéreztem: pl. Kana original-jére, Rogue különdíjára, Vadóc előadására, Yuriko Eurocosplay-ére. Ezért külön nagy-nagy gratuláció jár Yuriko-nak! Örülök, hogy együtt megyünk Londonba, szerintem jól ki fogunk jönni. Mindenféle hízelgéstől mentesen nagy megtiszteltetés nekem, hogy együtt indulhatunk kis hazánkat képviselve. Azért pedig még külön köszönetet rebegek Yuriko-nak, amiért hozzájárul Esther tökéletesítéséhez azzal, hogy segít műszőrmét szerezni. Yuminak is nagy köszönet, bár szerintem ő nem fogja ezt olvasni. Zachary-t sem feledem.

Összegezve ez a con nagyon unalmas lett volna nekem, ha nincsenek azok az emberkék, akikkel beszélgettem. Az alapvető antiszociális hajlamaim félretéve olyanokkal is társalogtam, akikkel még azelőtt sohasem, mint Lenalee, Kana, Brigi. Legalább jutott idő mindenre, amit szerettem volna, kivéve a DDR-t, mert mindig olyan sokan szerettek volna táncpad-ezni, hogy az egész napom elment volna, mire sorra kerülök. Úgyhogy marad az otthoni táncszőnyegem. Fura volt nem cosplay-elni, nem pörögni, de ilyen alkalom is kell néha. Még pár képet bepakolok búcsúzóul:

Megosztás a Facebook-on