Art Is Resistance

Jump to Comments

Annak ellenére, hogy az utóbbi másfél évben – mióta dolgozom – most vettem ki először szabadságot, egyáltalán nem vagyok kipihenve, sőt, úgy érzem, egyre fáradtabb és fáradtabb leszek. Emiatt is van az, hogy valahogy hadilábon állok a “határidőkkel”, amiket kitűzögetek magam elé.

Egy kicsit bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy menjek-e egyáltalán a HoldfényCon-ra. Most olyan semmihez-sincs-kedvem hangulat kerített hatalmába, és még egy olyan dolog sem tud ebből kibillenteni, mint a cosplay. Ráadásul úgy tűnik, Gogo-t megint félre kell tennem. Szegényt már legalább fél éve tologatom, és úgy tűnik, hogy most sem fogok láncos buzogányt forgatni a fejem felett. Az ok nagyon egyszerű, úgy nem veszek fel cosplay-t, hogy nem vagyok vele megelégedve. A WGT-n sikerült vennem felcsatolható frufrut. Úgy gondoltam, hogy a saját hajam frufruval kiegészítve tökjó lesz. Igaz, Gogo haja  rövidebb és sötétbarna, de több képen simán feketének lehet nézni. Aztán mikor összepróbáltam az egészet, rájöttem, hogy nagyon nem jó – legalábbis nálam nem ütötte meg az “elfogadható” szintet. Azonnal rákerestem az eBay-en a frufrus sötétbarna parókákra, és találtam jót, de az legalább 2-3 hét lenne, mire megérkezne. Annyi idő meg már nincs. :S A szoknyához sem találtam megfelelő fekete-szürke-fehér skót kockás anyagot – pedig ez azért annyira nem extra dolog. Úgyhogy haj és szoknya híján Gogo marad a szekrényben. Viszont amint javul a forint-dollár árfolyam, meg fogom rendelni azt a barna parókát is.

Ha nem Gogo, akkor mégis mi legyen a HoldfényCon-os jelmez? Az már biztos, hogy nem bírom ki beöltözés nélkül… Szerintem az a megoldás lesz, mint amikor Yukari-val lekéstem a SakuraCon cospalyversenyére a jelentkezést. Vagyis gothulni fogok, csak kicsit másképp. Felveszem a legújabb fodros-bodros/habos-babos babaruhám, magas babacipellőkkel, gyönyörű loknis Plastikhaar copfokkal és hasonló tündéri kiegészítőkkel. Annyira tetszettek a Rozen Maiden babák áprilisban, hogy teljesen megihlettek, és most per pillanat jobban szeretnék én is porcelánbaba hangulatban sertepertélni, mint kis agresszor Gogo-ként. Persze továbbra is nagy Gogo rajongó vagyok, de amíg nincs meg minden ahhoz, hogy jó legyen, inkább nem égetem a karaktert és magam.

A nincs-kedvem-semmihez attitűd most az őszi projektem is érinti. Egy egész hét kiesett a WGT miatt. Ott sem időm, sem alkalmam apróbb kiegészítőkön ügyködni – amúgy sem azért mentem oda. Különben a WGT nagyon tanulságos volt cosplay szempontból is, mert volt egy-két steampunk pult, ahol különleges egyedi kézzel gyártott kütyük voltak kaphatók. Ahogy kézbe fogtam, megnézegettem őket, mintha megvilágosodtam volna pár megoldást illetően.

Ami még akasztja kicsit az őszi jelmezem készülését a már nem túl meglepő tény, hogy nagyon nehéz beszerezni az alapanyagokat. Itt is várom a forint-dollár arány javulását, de ha nem nagyon alakul a dolog, két hét múlva így is meg kell rendelnem a különleges műbőröket, mert haladni akarok. Bársonyt, brokátot, szatént már sikerült megfelelő színben és mintában kapni, de a műbőrökkel, vinylekkel mindig bajban vagyok. Ilyenkor szoktam nagyon irigyelni a fővárosban vagy annak közelében élőket.

Ja igen, találtam megfelelő parókát is az őszi jelmezemhez, egy gyönyörű 150 cm hosszú már-már Lady Godiva-ra emlékeztető gyönyörűséget. Na jó, attól nem kell félnie senkinek, hogy a parókát viselve meztelenül végiglovagolok a városon, mint az angol hölgy, de egy ilyen hosszú hajzuhatag már valóban öltöztet. Ha minden jól megy, július környékén megveszem a parókát, és elkezdek kísérletezni, hogyan tudnám a megfelelő formába önteni.

A változó tervek sorába tartozik az is, hogy úgy gondoltam, mára meg tudom írni a WGT beszámolót. Hát,  ahogy a mellékelt ábra mutatja, ez nem sikerült. Ha már beszámolót írok, azt igényesen szeretném, és nem ideömlesztve a honlapomra. Úgy akarom, hogy itt csak linkek lesznek a különböző napokról, amik egy-egy külön oldalra vezetnek majd. Mivel fényképezőgépet nem vittünk, hanem egy ismerős fotózott, várok a képekre is, hogy színesebb lehessen az irományom. Talán egy-egy videót is feltöltök majd a koncertekről, előadásokról. Ezen kívül egy hivatalos beszámolót is kell írnom majd az LD50-nek. Ahhoz egy másik emberkével is fel kell vennem a kapcsolatot, mert ő nagy szakértő, és kb. 2× annyi koncertre ment el a fesztivál alatt, mint én. De a személyes élménybeszámolót a jövő hét folyamán mindenképp felteszem. Meg kell emberelnem magam, mert ez így nem mehet tovább. Utálom ezt a monszun időjárást, elszívja minden energiám! Ezt a napot még feláldozom a lustaság oltárán, de aztán már tényleg összekaparom magam.

Megosztás a Facebook-on