Art Is Resistance

Jump to Comments

Csak hogy tartsam a menetrendet, most csak öt napot kellett várni az új postomra. Épp négy hetünk van a Sakura-MondoCon-ig. A jelmezem teljesen kész, jelentkeztem az egyéni craft versenyre, és a jelentkezésem  sikeresen el is lett fogadva. A jegyeket megrendeltem magamnak és a húgomnak (akinek épp ma van a névnapja. Boldog névnapot Tesó!), aki az öltöztetőnőm lesz. Már csak annyi teendőm van, hogy e-mailt küldjek a szervezőknek, hogy szeretném tesómat segítőként az öltözőbe vinni. Igaz, nagy keservesen fel tudom egyedül is ölteni a ruhát, de úgy vettem észre, úgy egyes alkatrészek elhajlanak a gallérokon miközben össze-vissza tekeregve próbálom őket felcsatolni, arról nem is beszélve, hogy segítség nélkül sokkal hosszabb ideig tart a készülődés. Értelemszerűen hely is kell  az öltözködéshez, és nem akarom rabolni a többiek idejét, továbbá az öltöző egy részét sem akarom befoglalni. Remélem, ezt az igényem elfogadják majd a szervezők. Az EuroCosplay-re még nem jelentkeztem, de ami késik, nem múlik. Még kicsit lamentálok, milyen pluszt kellene produkálnom a színpadon a ruci mellé. De ezeken kívül semmi gyakorlati dolgom nincs. Őszintén megvallva, kicsit unatkozom mióta mindennel elkészültem, mert nagyon megszoktam már, hogy ha van egy kis szabadidőm, lekuporodom a padlóra és fabrikálok. De tudom, kell egy kis szünet. Csak már be vagyok sózva a következő két projektem miatt. A HoldfényCon-on nem fogok indulni versenyen, ott csak egy poén cosplay-ben fogom borzolni a kedélyeket. (Bár még nem tudom, biztosan elmegyek-e.) Azt hiszem, az a szerelés minimális anyagi ráfordítással és 1-2 hét ügyködéssel elkészül. Szerintem majd májusban fogok vele foglalkozni. Az októberi nagy Con-ra szánt ruhácskám azonban már áprilisban el fogom kezdeni. Úgy gondolom, legalább 4 hónap kell hozzá, de főleg csak azért, hogy a megfelelő alapanyagokat beszerezzem. Már van sok ötletem, de úgyis csak élesben derül ki, beválnak-e.

Az ide nem igazán passzoló bevezető után rátérek a lényegre. Ígéretemhez híven a rózsás gallérról fogok regélni, ami Esther ruhadarabjai közül az egyik legkedvesebb számomra, mondhatni ez a gallér az én egyik kis büszkeségem. Történelmi áttekintést felesleges ehhez a részhez adnom, mert a nagy gallérok mindenki számára jól ismertek ebből az időszakból, és tucatnyi képet linkelhetnék be csak Erzsébetről, amiken ilyen óriási gallért visel.

A gallér volt az egyik első részlet, amin dolgozni kezdtem, de alapanyagok híján sokáig csak a sablont vágtam ki. Ezzel a gallérral is az volt a bajom, hogy az artwork-ön elég aszimmetrikus: a bal oldalon hatalmas, meg is van hajolva, és a csipkeszegély kétszer olyan széles, mint a jobb oldalon.  Ugyanúgy, mint a hátsó gallérnál, most is a kép jobb oldalát vettem alapul. Ott kifeszül a gallér, mint az I. Erzsébetet ábrázoló portrékon, továbbá ott egyenletesebb a csipkeszegély, csak valamivel kisebb a gallér sugara.  Nagyon fura, hogy ha az artwork-ön folytatnánk a gallér ívét egy láthatatlan vonallal az Esther feje által kitakart részen, az valahogy nem érne össze a bal oldalon véget érő résszel… Na mindegy.

Januárban kezdtem neki komolyabban a gallérnak, amikor végre sikerült mindent beszerezni. Az alapja a hátsó gallérhoz is használt vastag és merev acéldrót volt. Meghajlítottam a nyakrész ívét és a két legalsó pálcát, majd kellő hosszúságú pálcákat erősítettem a körívhez egymástól egyenlő távolságra. Miután a váz megvolt, vastag és merev lepedővászont tettem alá, és az lett a gallér alapja.

Ezek után a gallér elülső részét kiszabtam szaténból, és rávarrtam a vásznas-drótos alapra. Ez volt a leghosszadalmasabb és legnehezebb rész. Az egészet kézzel kellett megvarrni, minden pálca mindkét oldalát végigvarrni. Ezek a munkálatok kb. egy egész hétig eltartottak. Amint megvoltam vele, ekrü színű légcsipkét varrtam a gallér szélére. A csipke felkutatása kész művészet volt, mivel négy hónapon át nem találtam olyat, ami akár emlékeztetett is volna az eredetire. Aztán valami véletlen folytán mégis sikerült. Azonban amit találtam túl keskeny volt, így duplán varrtam fel, mint szegélyt. A rózsák a csipkeszegély szélén vannak. A csipkére nem lehetett volna őket megfesteni, így ismét vászonra festettem meg a 20 kis rózsát, és egyenként felvarrtam őket. A csipkeszegély és a rózsák felvarrása “láthatatlan”, azaz áttetsző műanyag cérnával történt, hogy ez öltések ne rontsák az összképet.

Jöhetett a gyöngyök felvarrása. Mivel nem volt 4 mm-es gyöngygirlandom, ezt üveg teklából varrtam fel gyöngyről gyöngyre, szintén láthatatlan műanyag cérnával. A gyöngydíszítéshez kb. 4 méternyi gyöngyre  és két napra volt szükség. Az alsó képen még nem látható, de minden csipke-csúcsra került egy-egy 8 mm-es gyöngy is.

A gallér pálcáinak végén csücsülő nagy rózsaszín hegyes gyöngyös díszítéshez még ősszel megvettem a rózsaszín akrilfüggőket. Egy baj volt velük, mégpedig a színárnyalatuk. Alapjában véve a függők erős rózsaszínek voltak és teljesen áttetszőek. Ezt úgy hidaltam át, hogy befestettem őket gyöngyház rózsaszín körömlakkal. Így a színük is megfelelő lett, és ahelyett, hogy áttetszőek maradtak volna, kaptak egy opálos fényt. Miután mind megvolt, vékony drótra fűztem őket, és kis kartonból kialakított süvegeket és tölcséreket ragasztottam rájuk. A karton részeket ezután ezüstre festettem, és ahol kellett feketével árnyaltam. A kis gyöngyös tűket ezután csak oda kellett illeszteni a gallér pálcáinak végéhez. Ezek a csúcsos díszek amúgy a “gyenge” pontjai a jelmezemnek, mert hajlamosak elhajlani ( ), és elég nehéz nekem beöltözve igazgatni őket.

Az első képen az akrilfüggő látható festés előtt és után. Nem tudom, jól visszaadja-e a különbséget.

A kész gallérról ezután már csak pár apróság hiányzott. A pici fekete mintákat fekete festékkel követtem el. Íme két kép a végeredményről:

A gallér rögzítése volt az újabb harci feladat, amit patentokkal oldottam meg. A galléra varrtam hat kis szalagot, melyeknek a végén helyezkednek el a patentok, és a fűzőhöz csatlakozhatnak 6 ponton. Erről sajnos nincs képem, és amúgy is igyekeztem úgy megoldani, hogy ne legyen feltűnő a rögzítés, amikor viselem a ruhát.

Most, hogy leírtam a munkálatokat, olyan egyszerűnek tűnik az egész.. Pedig nem volt az… Három hetem összes szabadidejét emésztette fel. Jó-jó, csiga lassú vagyok, de néha eléggé próbára tette az akaraterőm és az elkötelezettségem ez a ruhadarab. Talán azért is örültem neki annyira, amikor elkészült…

Jövő héten pedig az a részlet kerül bemutatásra, ami talán leginkább megdobogtatja a szívem, mégpedig a fűző. Erről már írtam kétszer is, megvillantva egy-egy részletet. Azonban a neheze még azok után a stádiumok után következett. Úgyhogy legközelebb azokról olvashattok.

Ja igen, múlt héten szombaton készült rólam pár kép, hogy egyben lássam a ruhát. Szívem szerint annyira, de annyira közzétenném a képeket, hogy meghallgathassam a véleményetek, de mégsem tehetem. Nem akarom elrontani a meglepetést, és különben is, kevesebb, mint egy hónap van a con-ig.

Kellemes készülődést, eredményes craftolást mindenkinek!

Megosztás a Facebook-on