Art Is Resistance

Jump to Comments

Mielőtt a címadó ruhadarab munkálatainak ecsetelésébe kezdenék, jöjjön megint néhány globálisabb téma. Mint pl. az örömteli bejelentésem, hogy 2010. március 11-én, csütörtökön este elkészült a ruha! Felpróbáltam egyben az egészet, és nagyon jó érzés volt. Ami meglepett, hogy teljesen egyedül fel tudtam mindent venni. Na igen, nem volt egyszerű, el is tartott egy ideig, de a legkritikusabb részeket is teljesen önállóan aggattam magamra, úgyhogy nagyon örülök. Az egyetlen dolog, ami csütörtökön még nem volt kész, az a jogar. De az már sétagalopp a többihez képest, és holnap be is fejezem, amivel teljesítem a még hiányzó 2%-ot a fullos jelmezhez. *kicsit büszke magára*

Más téma, hogy még mindig az EuroCosplay-en törpölök… Jó, azt eldöntöttem, hogy megpróbálom, de hogy mit fogok a CP mellé produkálni, az egy méretes kérdőjel a fejemben. A versenyszabályzat szerint lehet énekelni (ettől megkímélném a világot), táncolni (nem kockáztatok), a karakter bőrébe bújva beszélni (szerintem nem passzolna a ruhához és a koncepcióhoz), valamint pózolni (kicsit unalmas, de jobb híján…).

Ja igen, és végre sikerült jelentkeznem a craft egyéni versenyre. Nem volt könnyű… A szervezők nem válaszoltak a mail-emre, amit küldtem, de megfogadva többek tanácsát újra regeltem a Mondo honlapján, és csodák csodájára ez volt a megoldás. A jelentkezésem még nem zártam le, mert még fel akarok tölteni fázisfotókat a jogarról is. Hétfőn csak nem lesz még késő.

Ezen a héten hétfőn találkoztunk Shina Ayame-vel, és beültünk egy forró csokira. A forró csoki nagyon jól jött, mert elég hideg volt az idő; de annál is kellemesebb volt a beszélgetés. Remélem, hogy többször is megismételjük majd a találkozót.

De akkor rá is térek Esther királynői ruhájának újabb epizódjára. Eheti választottam a hátsó gallér, amit eleinte hátizének hívtam. Az artwork eszméletlen fura és aszimmetrikus… A kép jobb oldalán a kiegészítő gallér magasságú, úgy tűnik, a vállhoz csatlakozik, míg a bal oldalon inkább olyan, mintha egy elfuserált szív alakú szárny lenne. Gondoltam, ha olyan alakúra csinálom ezt a részt, hogy a hátam közepén kelljen rögzíteni, nagy bajban leszek, mert a palást miatt az nem lenne kivitelezhető. Hónapokig idegesített ez a probléma. Szívem szerint sokszor inkább egy az egyben lehagytam volna, mint kiegészítőt, de mégiscsak craftmanship, és a “tökéletes kivitelezés” volt a cél. Úgyhogy ismét csak a viselettörténeti “kutatásom” gyújtott világosságot elmémben. Jó néhány képet találtam Erzsébet korából, ahol a nyak körül viselt gallér mögött volt még egy ráadás szív alakú, áttetsző, csipkés gallér. Két példa I. Erzsébetről:

Aztán találtam néhány Erzsébet-korabeli rekonstrukciót, ami rengeteget segített a saját verzióm elkészítésében:

Elhatároztam, hogy a kép jobb oldalát fogom követendő mintaként használni, és azt a szárnyszerű izét második gallérként fogom kivitelezni. Ez a kiegészítő egy igazán meglepő darab volt, hiszen azt hittem, nagyon nehéz lesz. Ezért is hagytam a végére. Ennek ellenére igazán egyszerű volt megcsinálni (ha a háton való rögzítés témáját nem vesszük számításba). Az általam használt alapanyagok a képen láthatók:

Igen, vastag acéldrót, vékony acéldrót és szívószál. A jobb oldali képen látható, hogy az újságpapír sablonra pakolt drótok hogyan állnak össze egy egésszé. A vastag drótból megpróbáltam nagyjából egyforma amplitúdójú sinus-görbét formálni, és a két görbét a vékonyabb dróttal fogtam össze úgy, hogy a távtartók szívószál darabok lettek. Íme még két közeli:

Egy kis részen látható, hogy gyöngyház színűre festettem a vázat, mert annyira kíváncsi voltam, hogy fog kinézni fehéren. Felkerült pár gyöngy belülre, és átfűztem  még drótokat a szívószálakon a kis lándzsás csúcsokhoz. A vékony dróttal valamiért nagyon bénáztam, és a munkálatok után olyan volt a kezem, mintha kiéhezett macskák közé lógattam volna, vagy legalábbis rózsabokrot simogattam volna.

A festéshez először kellett egy matt fehér alapozó réteg, amire jöhetett a gyöngyház festék. Miután ez megvolt, következett az organza felragasztgatása, és kis lándzsák fabrikálása dekorgumiból és gyöngyökből.

A hátsó gallér maradhatott volna így is, de gondoltam, kicsit felturbózom még keskeny csipkeszegéllyel. Íme a végeredmény:

A vállamon való rögzítésével elszórakoztam pár napot, és épp ezen a héten, csütörtökön találtam meg a megoldást (patentok, csipeszek). Úgyhogy most már egyetlen dolog miatt sem aggódom a cosplay-jel kapcsolatban.

Sajnos most nincs több időm írni, de nem akartam elmaradni a szokásos bejegyzésemmel. Végre itt egy hosszú hétvége, pihenjen mindenki sokat!

Megosztás a Facebook-on