Art Is Resistance

Jump to Comments

Nem teljesen megfelelő név erre a kiegészítőre a nyakék. Talán jobban hasonlít egy nyakörvre, amit csipkegallér díszít, de egy királynő azért mégsem nyakörvet visel, úgyhogy kissé eufemisztikusan nyakéknek kereszteltem el eme “ékszert”.

Talán ez az egyik olyan darabja a jelmeznek, amelynek  elkészítéséhez nem kellett túl sok idő, ha jól számolgattam, olyan 6-7 óra kellett hozzá, vagyis nekem két délután. Viszonylag egyszerű, bár nem keveset gondolkodtam azon, hogy fogok elfogadható végeredményt kapni.

Röviden megint kitérnék az I. Erzsébet korabeli ékszerekre, nyakékekre, nyakláncokra.  A reneszánsz idején a férfiak körében a hosszabb láncok, míg ami a nőket illeti, a rövid gazdagon díszített láncok számítottak divatosnak. Annak ellenére, hogy Esther nyakékéhez hasonlót nem igazán találtam, kedveltek voltak a nyakörv-szerű ékszerek is.  Az érett reneszánsz ékszereire íme pár példa:

Ami nagyon “korhű” Esther nyakékében az a sok-sok gyöngy. Erzsébet korában igencsak keresett volt az igazgyöngy (csakúgy, mint napjainkban), és tengeri illetve édesvízi gyöngyöket is előszeretettel használtak. A nyakörv alapja és a medálok ezüst színűek, azonban a 16. században az arany sokkal gyakoribb volt. A medál maga nagyon hasonlít a reneszánszban kedvelt formákra. A vörös kő (ami ugye rubint akar szimbolizálni, hiába használtam csak strasszt) is megfelelő, mivel előnyben részesítették akkoriban a drágaköveket. A rubin mellett a gyémánt, a smaragd, az opál, a zafír, a topáz és más ásványok, mint például a kámea, a jáspis, az ónix, a kalcedon,  az achát vagy a heliotróp is elterjedt volt. Ilyen ékszereket valójában a felső rétegek viseltek, a középosztály tagjai körében inkább a tűzzománc ékszerek voltak elterjedtek.

De hogyan is készült az én verzióm Esther nyakék-nyakörvére? Elsőként a gallér részét varrtam össze. Gyakorlatilag ez volt a leghosszadalmasabb munkálat, röpke 3 órán keresztül tartott. Az elkészítését nem fogom részletezni, hiszen ugyanúgy jártam el, mint a kézelőknél.

A másik délután jöhetett a nyakörv/nyakék alapja. Reklámújság és cellux segítségével mintát vettem a nyakamról, majd azt viszonylag szimmetrikusra szabdaltam. Az alapra ezután a már szokásos dekorgumi borítás került. A dekorgumira ceruzával vázoltam fel a mintázatot.

A rutin folytatódott. A karperecekhez hasonlóan az alapot ezüstre festettem, majd a domborodó részeket 4 rétegben csőrös tubussal felvitt akrillal értem el. A végső simítás az “antikolós” árnyalás volt fekete festékkel. A gyöngyök nélkül még nem nyújt túl bizalomgerjesztő látványt szegényke.

A gyöngyök és a strasszok ráragasztása után már egyre inkább kezdett hasonlítani az artwork-ön látható ékszerhez. A strasszok előző életükben egy karkötő részei voltak. Pár száz  forintomba került a karkötő. A hobby boltban egy nagyobb strassz többe került, mint egy 20 kőből álló karkötő. Úgyhogy ez egy jó vétel volt. A medálokat nem túl meglepő módon dekorgumiból ügyködtem. A nagy medál köve a koronához használt fülbevaló párja, megspékelve apró gyöngyökkel és csillámos 3D festékkel. A másik medál nem látszik az artwork-ön, így magamtól kellett valamit kitalálni. Ehhez nézegettem az angol koronázási ékszereket, és végül úgy döntöttem, egy kereszt lesz talán a legautentikusabb választás.  Akarva-akaratlan, találkoztam már egy-két külföldi cosplayer Esther királynőjével, és nem igazán emlékszem, hogy ők hogyan oldották meg a kis medált. Egyetlen egy maradt meg számomra, mert az egy egészen nagy méretű rózsa medál volt. A rózsa bennem is felmerült, mert az a virág Anglia, azaz latin nevén Albion jelképe. De mivel jobban szeretem saját magam megtalálni a megoldásokat, és nem akarok másokat lemásolni, maradtam a keresztnél. Igazán egyszerű volt elkészíteni ezt is: az alapja dekorgumi ezüstre mázolgatva, fekete árnyalással, végül gyöngyökkel lett díszítve.

Ezután már csak a gallér hiányzott, amit már előre megvarrtam. Azt gondoltam, alá kell majd valamivel támasztanom a csipkét, hogy szépen hozzásimuljon az államhoz, de szerencsére magától a varrástól úgy állt, ahogy akartam. A nyakörv alsó részéhez ragasztottam egy kis csipkét. Ha elég alaposan megnézzük az artwork-öt, láthatjuk, hogy tényleg van ott egy kicsi. A csipke azért is jó, mert a nyakörv így nem dörzsöli ki a viselője nyakát. A képeken most látszik a nyakörv rész alapja, a szerencsétlen reklámújság, ami a kezeim közé került.

Az újságpapír takarása és a kényelmesebb viselés érdekében pamut vászonnal borítottam be a nyakörv belső oldalát. Az alsó csipke felhelyezését mutató képen látszik is a textil, mert ott már a felső szegélyre fel volt varrva.

A nyakék/nyakörv/gallér (Petőfit idézve “Minek nevezzelek?”) hátul egy delfinkapoccsal kapcsolható össze. Azt hittem, kényelmetlenebb lesz, de meglepő módon nem akadályoz abban, hogy mozgassam a fejem. Remélem, egy egész napos viselés után sem fogom utálni. Íme egy kép a “végeredményről”:

Ha elkészül az egész jelmez, lehet, hogy kicsit babrálni fogok még a csipkegallérral, mert szerintem egy kicsit széles. De úgy összességében ilyen egyszerű ez a kiegészítő. Jövő héten ismét itt leszek, egy teljesen más jellegű leírással. Kellemes hétvégét!

Megosztás a Facebook-on