Art Is Resistance

Jump to Comments

Ez a bejegyzésem pár nap késéssel érkezik a blog server-ét ért támadás miatt. Mindig megrökönyödöm, hogy egyeseknek miért okoz örömöt, ha kártékony programokat írnak, és azokat szabadon eresztik a neten… De az oldal karbantartóinak erőfeszítéseinek hála, úgy tűnik, ismét működik a honlap, és én is megejthetem a kimaradt epizódot.

A tárgyra térve kezdeném egy kis bevezetővel az abroncsos alsószoknyákat illetően. Az abroncsos alsószoknya tulajdonképpen egy alsónemű, ami a felül viselt szoknyának a kívánt formát és tartást biztosítja. Az alsószoknya két fontos alapanyagból áll, valamilyen textilből (a legkényelmesebb szerintem a pamut), és merevítőkből, amik többféle anyagból készülhetnek (régen fűzfa vesszőket, köteleket és halcsontot, manapság inkább rugalmas acél- vagy műanyagcsíkokat használnak). Az abroncsos alsószoknyák a reneszánsz vége felé, a 16. században (a cinquecento idején) jelentek meg, és még a mai napig előfordulnak (persze már csak alkalmi, főleg esküvői ruhák kellékeként). Az idő előrehaladtával mindig a divatnak megfelelően változott a merevítés által adott forma.

A 16. századi verziót angolul ”farthingale”-nek nevezik, melynek volt spanyol, francia és olasz változata. Ezek közül az olasz a legterebélyesebb, kocsikerék formának is nevezték. Ez az a forma, amit I. Erzsébet is viselt a szoknyája alatt. Találtam is egy képet, ami elég feltűnően hasonlít Esther ruhájához. Még a ruha mintája is kicsit hasonló, úgyhogy van egy olyan sejtésem, hogy az artwork eme festmény alapján készülhetett.

Az abroncsos alsószoknyák fejlődésének következő fontos állomása a 18. századi Versailles.

Az abrocsok alakja oválissá vált, és a szoknyák így szélesebb formát öltöttek. Az ilyen alsószoknya neve angolul/franciául “pannier” Íme egy kép Marie Antoinette-ről:

A 19. században kezdtek el krinolinokat készíteni, melyek olyanok voltak, mintha kalitkák lennének. Több textil alsószoknyával borították őket, hogy ne látsszanak az abroncsok. A krinolin a viktoriánus kor jellemzője, és több alakban is létezett. A kevésbé telt, inkább hátsó irányban terjedelmes verzió neve “crinolette” vagy “bustle”:

Ezek közül a veriók közül egyértelműen a 16. századi verzió hasonlít leginkább Esther szoknyájához és az a legkorhűbb is, azonban az artwork szoknyája mégsem annyira szögletesen nagy, hanem olyan szép kerekded, mint a 19. századi krinolin. Úgy gondoltam, ötvözni fogom a két típust, az első sikertelen nekifutás(ok) után sikerült valami olyasmit összehozni, ami már szerintem megfelel a CP-hez.

Mielőtt belekezdtem volna a munkálatokba, elég sokáig keresgettem a neten, és találtam néhány tutorialt… A legtöbb nem volt használható, azonban egy történész blogja nagyon tanulságos volt. Az ő hobby-ja az, hogy történelmi jellegű ruhákat varr (főleg a 18-19. századból). Az abroncsos alsószoknyája nem túl korhű módon készült, de ki látja azt a hatalmas felső szoknya alatt? Ilyen az ő verziója:

Az abroncsok rugalmas műanyag csövek (a nem túl korhű összetevő), a csíkok pedig textilből vannak. Az egészben csak az volt a hiba, hogy két hónap kutatás után sem találtam elég merev, de mégis hajlékony csöveket… Ráadásul kb. 25 m csőre lett volna szükség hozzá… Ez a megoldás ejtve lett.

Az első gyakorlati próbálkozásom: rugalmas tüll és merev acéldrót. Aoime módszerét használtam. Nagyon köszönöm neki, hogy közzétette az alsószoknyája készítését a blogján. Öt méter tüll, egy kis fehér vászon és 25 méter merev acéldrót voltak a hozzávalók.

Annak ellenére, hogy nagyon sok idő ment el erre a szoknyára, nem találtam jól sikerültnek. Azonban kellett egy alsószoknya sürgősen, mert október végén varrtam, és november 7-én volt a Vampire live. Az a baj, ezzel az alsószoknyával, hogy nem elég dundi, hanem inkább teltebb A alakú. Minden esetre az élő szerepjátszáshoz megfelelt. A ruha novemberben olyan 60%-on állt, ha az egészet vesszük figyelembe minde kiegészítővel együtt. Elég sok poént lelövök vele, de berakok két képet magamról a jelmezben. Nagyon-nagyon sok dolog hiányzik itt még a ruháról (bár másfél hónap varrás után már egész jól álltam vele), de valamennyit megmutat a végeredményből. Mivel az általam alakított karakter bigott katolikus volt, a rózsafüzért is viseltem mindkét nap. Mind a ruha, mind a rózsafüzér jól bírták a gyűrődést, egyiket sem kellett javítani. Íme akkor két elő-spoiler (az első képen épp elfordult a kereszt, a másodikon ne nézzétek a fejem, mert ultra gáz. :D)

Látszik, hogy a szoknya nem feszül ki, és egyáltalán nem dóm alakú. Úgyhogy újabb alsószoknya kellett. Persze ez az A-alakú sem megy kárba, mert más ruhákhoz még használható lesz, és a tönkre ment Yukari-s alsószoknyát is helyettesítheti.

Mivel akárhogy próbáltam, nem tudtam összehozni a megfelelő alakot, sajnos “segítséget” kellett igénybe vennem. Az eBay-ről rendeltem egy óriási alsószoknyát. Nagyon hamar, 9 nap alatt megérkezett. Az óriási szó nem elég érzékletesen írja le a méreteit. Túl hosszú és túl széles volt. Azonban nem estem pánikba, szétszedtem, és a kellő részeken alakítva kb. 2 nap alatt kissebbre varrtam. A végeredmény (az első kép csalóka, mert nem ilyen A alakú rajtam… Fura a puffokból feltornyozott állvány ):

Igyekeztem rövidre fogni, annyira nem sikerült. A következő epizódról még nem döntöttem, úgyhogy meglepetés lesz a hétvégén, ha nem jön közbe semmi.

Ja igen, úgy láttam, van egy elég valószínű dátum a tavaszi con-ra, április 24-25. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hiszen nem ütközik a németországi terveimmel. A CP-m minden valószínűség szerint márciusban teljesen elkészül. Ha úgy lesz, kényelmesen hátradőlve várhatom a con-t. Egyedül a helyszínnek nem örülök, mert elég messze van nekem a Keletitől, és sokan panaszkodtak korábban, hogy a Hungexpo nem az igazi. Remélem, ha csalódok is, csak kellemesen.

Megosztás a Facebook-on