Art Is Resistance

Jump to Comments

Akik azt remélték, hogy Sinaia-ban összefutottam egy medvével, azoknak rossz hírrel szolgálhatok: élek, és - úgymond - virulok. Végre véget vetek a hetek óta tartó hallgatásomnak, és most már igyekszem rendszeresen írni ezt-azt az aktuális ügyködéseimről.

Az utóbbi hónapban olyan sok dolgom akadt, hogy az itteni blogokat sem tudtam figyelemmel kísérni, nemhogy írni akár egy egysoros bejegyzést. De most lustálkodós hétvégét tartok (végre, valahára), és arra is rászántam magam, hogy színt valljak és abbahagyjam a titkolózást.

A korábbi prognosztizáció című bejegyzésemmel egyáltalán nem állt szándékomban lelőni a poént, de sajna, nem igazán úgy sült el a dolog. Úgy gondoltam, hogy a kis bevásárlólistám alapján nem lehet semmit sem kitalálni, hiszen ezernyi anime van, még több szereplővel, tehát, bármit írok, a karakter gyakorlatilag akárki lehet. De ilyen az én formám, és szinte azonnal lebuktam…

Azok, akik olvasták korábbi irományaim, már sejthetik ki a kiválasztottam a tavaszi AnimeCon cosplay versenyére. Igen, Esther Blanchett (Trinity Blood) az, mégpedig a királynői ruhájában az artbook-ból. Ez most már hivatalos. Az is, hogy a tavaszi Con második (vagy harmadik? :D) napján Yubari Gogo-nak a Kill Bill-ből szeretnék felöltözni (ha lesz egyáltalán kedvem két napig maradni). Az ő jelmeze már megvan, aztán majd kiderül, felveszem-e akkor…

De most vissza is térek Esther-re. Miért pont ő? Talán engem is elkapott a Trinity Blood cosplay divathullám? Az tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben elég sokan választanak ebből az animéből karaktert, de én mégsem azért döntöttem mellette. Talán mostanra értem be annyira craftmanship téren, hogy belevágjak ebbe. Yukari-ból rengeteget tanultam, és kamatoztatni akartam a tapasztalataim valami igazán látványos jelmezben. (Az már csak hab a tortán számomra, hogy szeretek ilyen királylány stílusú ruhákban feszíteni).

A Trinity Blood-dal 2007 őszén találkoztam, amikor Angelus felöltötte Nightroad atya gúnyáját (jómagam akkor az Angel Sanctuary csoport Rosiel-e voltam). Kíváncsiságból megnéztem az animét, ami nekem eléggé tetszett (most meg lehet kövezni, mert tudom, hogy elég sokaknak nem jött be). Tetszett a szimbolikája, a mitológiája és a grafikája is nagyon igényes volt. Sok kedvenc jelenetem van belőle (pl. mikor Abel atya leszáll a Keleti Pályaudvaron és így tovább). Az anime nézése közben párszor kiszemeltem egy-egy ruhát, amit szívesen megvalósítottam volna, de a szívem az utolsó rész közben dobbant meg a legjobban, amikor megkoronázták Esthert. Maga a karakter nem az én stílusom, tipikusan az a naiva típusú karakter, akiket legszívesebben felpofoznék (bár ő még nem olyan súlyos eset, mint pl. Oboro a Basilisk-ben, mert őt pl. élve ástam volna el jó mélyre. Egyszerűen agybajt kaptam az állandó siránkozásától). Esther akkor mentette meg a becsületét előttem, amikor összeszedte magát, és készen állt arra, hogy Anglia trónjára üljön, ahonnan végre érdemben is tehet valamit a békéért. Tehát végül nem csak a ruháért voltam oda, hanem a karakterrel is megbékéltem. Egy újabb tényező volt a meglehetős anglomániám. Szeretem az angol történelmet, és erős királynői mindig is lenyűgöztek. Az artbook-ban szereplő ruhán sok-sok apró angol szimbólum van elrejtve, melyek felett úgy általában sokaknak elsiklik a tekintete… De nekem, mint megszállott történésznek (amit sajna nem gyakorolhatok a mindennapokban, de dolgozom azon, hogy a munkám végre az legyen) igazi kaland a kosztüm megtervezése és elkészítése.

Mielőtt elkezdtem az első munkálatokat szabályos feltáró-kutató munkába kezdtem. Ugye aki kicsit is figyelt történelemórákon, annak feltűnhet az artbook-os kép láttán, hogy Esther feltűnően hasonlít a Tudor I. Erzsébetre (vörös haj, a póz és ugye maga a ruha XVII. századi stílusa). Úgyhogy rögtön előszedtem pár könyvem, és kutakodtam a XVII. századi divat után, hátha segít majd nekem a varrogatás közben. Elég érdekes dolgokra bukkantam, melyeket majd az egyes ruhadarabok készítésének részletezésénél fogok kifejteni.

A kosztümöt szeptember 19-én kezdtem el készíteni (ha jól emlékszem), és egyelőre jobban haladok, mint gondoltam. A kezdeti megtorpanásokat végül sikeresen elhárítottam, azóta pedig gördülékenyen megy minden. A legjobb az egészben, hogy a jelmez készítése közben komoly szabásmintákat készítettem életemben először, és meglepődésemre mind passzolt eddig. A varrásnak gyakorlatilag a vége felé járok (sajna ismét leginkább kézzel kell varrnom, mert Egerben nincs varrógép, a szüleimhez pedig egyre ritkábban tudok elmenni), a kiegészítőkkel is jól haladok. A gyöngygirland beszerzése volt vicces, mert ahonnan először rendeltem, időközben csődbe jutott… Szerencsére nem kellett előre küldeni pénzt, így nem ért kár. Csak annyi, hogy pánikoltam. Ha 40 méternyi üvegteklát kellett volna megvennem, az úgy konkrétan 12 000 Ft-omba került volna… De sikerült megoldanom kevesebb, mint a negyedéből. Valójában ezért is kezdtem el 9 hónappal a Con előtt a jelmezt. Hogy legyen időm mindent beszerezni, és azok pont olyanok legyenek, mint amilyennek lenniük kell. Pár apróság még hiányzik, de gyakorlatilag még 5 hónapom van, hogy megtaláljam őket.

Mivel már harmadik hónapja dolgozom a ruhán, elég sokra haladtam:

• Fűző: 90%
• Abroncsos alsószoknya: 100%
• Alsószoknya: 20%
• Felsőszoknya: 80%
• Palást: 0%
• Gallér: 0%
• A hátán az az izé: 0%
• Korona: 90%
• Rózsafüzér: 100%
• Kézelők: 50% (csak az egyik felét készítettem eddig el :D)
• Karperecek: 100% (bár lehet, újracsinálom őket)
• Nyakék: 0%
• Jogar: 0%
• Országalma: 0%

Mivel a fűző és a szoknya munkálatai a legbonyolultabbak, úgy érzem, a munka nehezebb részén túl vagyok. Amire kíváncsi leszek, az a szárnyszerű izé Esther hátán. Egyelőre csak elméleteim vannak, hogyan fogom rögzíteni.

Elég sok teendő áll még előttem, de annyit tudok, hogy az egyik célom már elértem. Azt szerettem volna ugyanis, hogy a ruha tartós legyen, amit beakasztok a szekrénybe, ha nincs rá szükségem, és ugyanúgy elővehetem, amikor fel szeretném ölteni. A még nem teljesen kész fűzőt és a szoknyát (minden extra kiegészítő nélkül) már terveimhez híven viseltem november 7-8-án egy live Vampire szerepjátékon, ahol épp illett a karakteremhez (vannak képek, de nem szeretném elrontani a meglepetést). A ruha nem sérült meg a két napos igénybevételen, sőt tisztítani sem kell (pedig izgultam, mert ugye a fehéren minden kis folt meglátszik, én pedig rengeteget mászkáltam benne…). A ruhának nagy sikere volt, és sokat adott a játék hangulatához. Az egyik idióta ki is talált a ruhához egy szlogent: ” A piros pöttyös az igazi”… Én inkább hószörnynek hívom, mert nagy és fehér…

De akkor itt be is fejezem, és hamarosan jelentkezem egy-egy ‘how it’s made’ bejegyzéssel.

Megosztás a Facebook-on