Art Is Resistance

Ezen a héten még nem kezdek bele az egyenruha munkálatainak ecsetelésébe. Ehelyett közzéteszek pár dolgot, amit nagyon érdekesnek találtam… Ha hamarabb rálelek erre - vagy ha az alkotó hamarabb elkészíti ezeket a flash-es játékokat, könnyebb lett volna a dolgom még Estherrel is. Ezek a játékok pedig nem mások, mint amivel főleg ovis koromban nagyon szívesen játszottam papírbabák formájában - öltöztetős, avagy ‘dress-up’, amit most több Trinity Blood karakterrel is játszhatunk online.

Ezek a karakterek érhetőek el jelenleg:

(Mivel az alkotó nem engedélyezte a flash-ek belinkelését a DA-n kívül, csak ezeket a pici ízelítő képeket tettem be. A játékok a képekre kattintva elérhetők.)

Caterina sajnos még nem rendelkezik efféle virtuális ruhásszekrénnyel. Remélem, több karaktert is viszontláthatunk ilyen formában. Lehet, hogy lesznek, akiknek ezek a képek nem elég pontosak, de nekem nagyon-nagyon tetszett az alaposság, a lelkesség, a referencia kutatás, ami ezek mögött a játékok mögött rejtőzik.

A jövő héttől pedig “hű bajtársammal” együtt, párhuzamosan elkezdjük publikálni a barkácsfotókat és a leírásokat. Addig is kellemetes időtöltést a dress-up-okhoz.

Megosztás a Facebook-on

Igaz, az ígértem, hogy nem fogom elhanyagolni a blogom, mégis csak most, a hónap végén sikerült időt szakítanom arra, hogy a 2012-es év első bejegyzését megkomponáljam. Összegzést nem fogok készíteni, mert a meglehetősen szerény számú, azaz kettő, elkészült cosplayemmel nem igazán van mire büszkélkednem…

De akkor inkább most témát váltanék, mivel egy igazán fontos fordulóponthoz érkeztem, már ami a cosplayt illeti. Most, közel három év után, két év tologatás és halasztgatás után realizálódni fog egy régi terv, amely nem más, mint… prrrrrrrr… dobpergés… Mary Spencer aka. Bloody Mary, szintén a Trinity Bloodból. Joggal fintorognak most többen is, hogy „Jajj ne, egy újabb TB cosplay.” Tőlem pedig ez már a harmadik… De persze ennek a jelmeznek is – mint az összes többiek – fontos személyes jellege van.

Akkor kezdeném ott, hogy miért is ő, miért csak most? Már Esthernél is írtam, hogy a Trinity Blooddal akkor ismerkedtem meg, mikor Angelus Abel cosplaye után belevágtam az animébe. Igazából nekem nem volt nagyon rossz véleményem róla, olyan közepes kategóriába soroltam – főleg a sok történelmi referencia – ami az egyik „perverzióm”, valamint az önálló univerzum miatt, melyet a szerző teremtett. Ezt persze mind Esthernél, mind Caterinánál ecseteltem, nem is egyszer, nem is szűk szavúan. De vissza Maryhez… Sajnos csak az anime végén tűnik fel, csak néhány epizódban, de azonnal feltűnt nekem a brit Royal Navy nőiesített egyenruhájában. Aztán találtam néhány artot, melyeken ő is szerepel, és akkor azonnal éreztem valamit… Pedig a karakterről nem túl sokat tudtam – ugyanis az animében minimális információt közölnek róla, a manga sem tartott még ott, hogy ő szerepelne benne. Valahogy megfogott a férfias nőiessége, nem is beszélve arról, hogy nagyon érdekelnek az egyenruhák – és tanulmányaim nyomán értek is hozzájuk valamelyest. Így, mint a korábbi cosplayeimben is, most is több szeletét az érdeklődési körömnek, személyiségemnek egyesíthettem egyetlen jelmezben: történelem-hadtörténet, és talán – ha volt – egyik előző életemben férfi lehettem… Na, de ezt befejezem, mielőtt páran még ferdébb szemmel néznek rám.

A jelmezzel akkor lendültek előrébb a terveim, amikor véletlenül megláttam, hogy Rogue szintén tervbe vett egy hasonló egyenruhát, pontosabban szólva épp Mary „párját” Jane-t. Nem vagyok egy ismerkedő típus, nagyon ritkán veszem fel a kapcsolatot másokkal, nem hogy letámadom őket, hogy cosplayeljünk együtt. De akkor épp ez történt… Aztán elkezdődött a párbeszéd, az egyeztetés, aminek egy nagyon kedves barátot köszönhetek, és kapcsolatunk már rég felülemelkedett a cosplay témakörén. Így hát ezután ketten fentük a fejszénk erre a kemény fára.

Maryt eredetileg rögtön Esther után terveztem felölteni, még 2010-ben, de hogy meglehessen a páros, áttoltuk a projektet 2011 tavaszára. Így a B terv, Caterina került terítékre. 2011 tavaszán azonban valahogy Haydeé került hozzám közelebb, így miattam toltuk a csoportot. Őszre időzítettünk, de mindenféle dolog miatt nem készültünk el… Még decemberre sem… De idén tavasszal már nem halogatjuk tovább. Azt hiszem, ez eddig a legmaratonibb projektem, hiszem tavaly márciusban kezdtem el rajta dolgozni – igaz azóta nem folyamatos volt a munka, mert elkészült két másik jelmez is. De egy szó, mint száz, áprilisban nem csúszik tovább.

Most pedig pár szót a karakterről… Mary Spencer az albioni flotta ezredese, aki II. Brigitte királynő halála után ideiglenesen uralkodott Albionban. Amikor előkerül a „Remény Csillaga”, azaz Esther, átadja neki a trónt, és a testőre lesz. Azonban ahogy halad előre a történet úgy derülnek ki egyre piszkosabb titkok… Spoiler következik, úgyhogy aki még nem szeretne tudni ezekről, ugorjon a következő bekezdésre. Tehát… Mary az albioni koronaherceg lánya, ráadásul Mary anyja szította azt a lázadást, melynek végül II. Brigitte az áldozatává vált… Mivel a királynő meghalt, Mary akár magának is követelhetné volna a trónt, mint a koronaherceg leánya… És ez meg is fog történni, Esther ellen fordul, és ahelyett, hogy egymás mellett harcolnának, ezt egymás ellen teszik… Hát nem érdekes párhuzam ez, ha  I. Erzsébet és I. Mária történetét nézzük? Az I. Erzsébet és Esther közötti analógiákról szintén írtam korábban, és most még szövevényesebbé vált a történet, mivel a névegyezés nem véletlen, Mary akár I. Mária alteregója is lehetne: hiszen Mária és Erzsébet a mi valós dimenziónkban szintén harcoltak a trónért. Ami pedig a helyzet pikantériáját adja, az az, hogy a Véres Máriaként emlegetett királynőhöz hasonlóan, Mary beceneve szintén Bloody Mary (és ez nem a koktél, sem a tükör előtt játszható horrorjáték). Az előbbi onnan kapta „kedves” titulusát, hogy keményen lépett fel a protestánsok ellen – katolikus lévén, utóbbi pedig véresen vert le egy belfasti lázadást a Trinity Blood regényben.

De nem is szaporítom tovább a szót, hamarosan következnek a már korábban is megszokott epizódok, melyek a jelmez készülésének hosszú folyamatáról szólnak. Van miről írni, készüljetek.

Megosztás a Facebook-on

Most egy villámgyors bejegyzés arról, hogy még élek és szorgosan barkácsolok, annak ellenére, hogy az utóbbi két hónap nem ezt illusztrálja. Lehet, hogy néhányan észrevették, hogy az őszi con óta (ami számomra olyan, mintha meg sem történt volna) nem tettem tiszteletem egyetlen con-on sem (pedig a múlt heti HC-re komolyan terveztem a felbukkanást), de sokkal fontosabb és sürgősebb dolgokkal kellett foglalkoznom. A cosplay persze nem szorult túlságosan a háttérbe, de továbbra sem vagyok hajlandó összecsapni a jelmezeim, csak azért, hogy mindig új szerelésben jelenhessek meg a rendezvényeken. Szerettem volna legalább három szettet bemutatni ebben az évben, de ez nem sikerült, úgyhogy marad az évi kettő komolyabb munka. Ami a blogom illeti, hamarosan özönleni fognak ide a bejegyzések, hisz az egyik jelmezem 85-90%-os állapotban van, a másik pedig 20% körül. Az előbbi alany könnyen kitalálható, ha valaki vet egy pillantást az “Aktuális” lapomra - ismételten Trinity Blood-ozni fogok, egy többször tolt, halasztott karakter személyében. Egy picit parkolópályára helyeztem ezt a projektet, mert Rogue nélkül nem lenne az igazi. A másik cosplay-ről egyelőre annyit árulok el, hogy szerintem az eddigi legnagyobb vállalkozásom, és ha jól sikerül, azzal nagy lépést teszek a “cosplay-en keresztüli önmegvalósítás” mezején.

Terminator-os zárásként annyit mondhatok, “visszatérek”.

Megosztás a Facebook-on

Ezt a bejegyzést már kb. három hete tervezem, és csak most sikerült belevágnom. Szerencsére sok a munkám szeptemberben, ami azt is jelenti, hogy cosplay alapanyagokra is több juthat (persze, ezek nem élveznek prioritást a napi szükségletekkel szemben ) - ez azért is örvendetes számomra, mert szemezgetek egy pár technikával, és talán most lesz lehetőségem kipróbálni őket.

A cím egyelőre még nem az új technikák kipróbálása során szerzett tapasztalataimról fognak szólni, hanem a legutóbbi szerkómmal kapcsolatos élményekről vonom le a következtetést. Fentről lefelé fogok haladni…

Ezelőtt még nem fordult elő, hogy elveszett a parókám szállítás közben, és mondhatom, igazi rémálom. Azt hiszem, ezek után még hamarabb fogom megrendelni a kiszemelt parókákat, és négy hét után azonnal zaklatni fogom az eladót, ha még nem érkezett meg a csomag. Ennek ellenére a másodszor kiküldött parókával maximálisan elégedett voltam. Szinte ugyanolyan a textúrája, mint az eredeti hajnak, simán fésülhető, alig gubancolódik. Szerintem fogok még a CosplayWigtől rendelni.

A hajtűvel elégedett voltam, pedig eleinte attól tartottam, túl nagy lett. Szépen a helyén maradt egész nap, nem lehet rá panaszom.

A füleim szerintem elég hosszúak lettek, de nem álltak el, így nem voltak túl feltűnőek… Most az egyszer hátrány lenne, hogy nem elállóak a füleim? Erre még ki kell találnom valami megoldást.

A felsőrész felső, fodros-csipkés része rendben volt, viszont az alsót teljesen újra fogom varrni. Sajnos, túlságosan szétálltak a hasra lógó részei, úgyhogy azokat a részeket át kell gondolnom. A rögzítéshez is kell még kb. 4 patent ott, ahol a két rész összekapcsolódik. A mellvért szerintem rendben volt, én legalábbis elégedett vagyok vele. A felsőhöz csatlakozó ujjak is majdnem rendben voltak, de a tollakat le kell majd árnyalnom, mert nem voltak elég szignifikánsak. Valami chameleon-arany árnyalásban gondolkodom, hogy jobban kivetőek legyenek a tollak kontúrjai.

Az öv is jó lett szerintem, csak a derekamon kell még formálni. Csak néha olyan nehéz egy órával korábban felkelni egy intenzív tornáért… Ne de jövőre úgyis darázsderekat kell elérnem, úgyhogy erőt veszek magamon…

A szoknya szintén elfogadható, nem hiszem, hogy sokat fogok még dolgozni bármelyik rétegén. Ami biztos módosítás, az itt is a toll díszítés árnyalása. A bugyi is épp olyan lett amilyenre szerettem volna, csak engem feszélyezett eleinte - vagy talán mindvégig -, hogy a lábaim szinte teljesen fedetlenek voltak.

A cipőkre az egyetlen panaszom csak az lehet, hogy csúszott bennük a talpam. De ezt egy szilikon talpbetéttel könnyen kiküszöbölhetem a következő alkalomra. Na igen, a nap végére nagyon fájtak a talpacskáim, de egy 10 cm-es sarkú cipellőben kinek nem fájt volna?

A “mace” legnagyobb hibája, hogy nem teljesen egyenletes a felülete. Ezen még igyekszem javítani, és szebb formát elérni, mikor legközelebb kézbe veszem.

A fenti kisebb bekezdésekből nyilvánvalóan már mindenki számára világos, hogy még fel fogom venni az Arcana Robe-ot - és ez így is van. Talán a legközelebb tavasszal lesz rá megfelelő időjárás - reméljük. De akkorra még más újításokat is tervezek a fent leírt javítások mellé. Először is készítek egy pajzsot, mivel egy one-handed fegyverrel nagyon védtelen egy Mystic Muse. Ha belefér, még akár egy másik, kétkezes fegyvert is összerakok. Ha sikerülne, szeretnék egy Agathiont és egy másik kis “kiegészítőt”, amit egyelőre meglepetésnek szánok.  A tavaszi con-on kívül jó lenne még, ha sikerülne összehozni egy fotózást… Valami megfelelő helyszínen. Én egyelőre a szilvásváradi Fátyol vízeséssel szemezgetek (mert szép, mert vizes és mert közel van). Csak a fotós hiányzik… Ha valakinek lenne kedve hozzá, epedve várom a jelentkezését…

Most pedig pár szót a közeljövőről… Az őszi jelmezt kedves csapattársammal, Rogue-gal közös megegyezés alapján toljuk, hogy minél jobban meg tudjuk valósítani a látomásunkat. Így számomra eléggé kérdésessé vált, hogy egyáltalán elmegyek-e az őszi MondoCon-ra. Bevallom, nekem már elég régóta nem nyújtana tartalmas szórakozást egy con, ha nem lenne a cosplay. Ha van cosplay, a lelkesedésem akkor sem elég két napra. Főképp emiatt nem maradtam a második napra a HoldfényCon-on. Az utóbbi hetekben egyszer volt kedvem menni, aztán nem… Végül úgy döntöttem, hogy mégis bekukkantok szombatra. Egy original cosplay lesz rajtam - ha nevezhetjük cosplay-nek, mert inkább historical/periodical costume lesz, amivel majd jól kilógok a sok anime/manga tematikájú ruci közül.

Ezen kívül elöljáróban annyit, hogy az idén októberre tervezett csoport valószínűleg decemberben debütál, jövőre pedig egyelőre egyetlen 100%-ig biztos tervem van az Arcana Robe felpimpelése mellett. Sajnos, rá kellett döbbennem, hogy nem tudok 3 jelmezt elkészíteni egy évben, úgyhogy most túlvállaltam magam. Ahhoz képest, hogy idén “pihenni” szerettem volna, ez nem jött össze. A jövőre tervezett szerkómat már elkezdtem, és úgy saccolom, hogy kb. 9 hónapos munka lesz. De erről még jó sokára kezdek el postolni. Addig is a decemberi egyenruha munkálatai következnek az őszi con után.

Mostantól igyekszem ismét rendszeresen, hetente egyszer blogolni - remélem, sikerül, és lesz is miről.

Megosztás a Facebook-on

Sajnos, az idei nyári HoldfényConról nem tudok sokat írni… Nagyon gyorsan elszaladt… Csakúgy, mint ez a hét, ami azóta eltelt. Igazából fel sem ocsúdtam.

A con előtti két hetem olyan húzós volt, hogy mire észbe kaptam, már augusztus 26-a volt, és össze kellett pakolni az Arcana Robe-om. Tehát annak ellenére, hogy fél évig erre az alkalomra vártam és ügyködtem, fejben meglehetősen készületlenül ért a dolog.

Mivel most nem akartam két napig ott maradni, nem is aludtam pénteken a húgoméknál. Ehelyett 5-kor keltem fel, és a 6:30-as vonattal indultam a Keletibe. Szerencsére volt aki várjon a pályaudvaron - a “Férfi” archetípusa, Khal Drogo e világi fizikai megtestesülése ~ ahogy többen is gondolhatják, mióta elindult a Trónok harca c. sorozat. De én még jócskán a GoT előtt ismertem meg, és évek óta együtt Lineage-ezünk. A kedvemért tolta picit a terveit, hogy megnézhessen elfként (egy kicsit felturbózott Amallae-ként - aki a karakterem), és hogy kicsit beszélgessünk - úgyhogy nagyon köszönök neki mindent, nagyon élveztem a társaságát.

Na, de a lényeg, hogy megérkeztünk együtt a Millenárishoz. Kicsit hamarabb be tudtam menni, mint cosplay versenyző, hogy elkezdjem az átlényegülést. Az öltöző.. Hát… Érdekes volt a full átlátszó falaival… A lámpákat nem lehetett felkapcsolni, mert még inkább közszemlére tettük volna “bájainkat” - így igazán nehezített körülmények között lehetett csak sminkelni… Legközelebb viszek magammal lámpát is… :S Sikerült felöltenem a Robe-ot, megtaláltuk egymást Tamással, és aztán körbenéztünk a helyszínen. Számomra ez volt az első HoldfényCon a Millenáris területén… Nekem a SYMA jobban tetszett, mert ott a színpad jobban el volt különítve, nem ordított bele az arcunkba a zene egész nap. Beszélgetni is nehéz volt, még az öltözőben is… Minden esetre fenn, a galéria részen kifangirlködtem magam a Warhammer 40k terepasztaloknál, és akadtak páran, akik felismerték az Arcana Robe-os elfem. (Néhányan őszintén meglepődtek, hogy én magam is játszom, sőt, képben vagyok a játékkal kapcsolatban. Ennyire nem látszik rajtam az alkalmankénti kockulás? )

Nagyon gyorsan elment az idő, és már sorba is kellett állni a zsűrihez. A sétálással sajnos problémáim voltak, mert a harisnyában nagyon csúszott a szandálom talpa… A zsűri előtti sorban állás azonban még ettől is rosszabb volt - ekkor kezdődött az Arcana Boots bosszúja. A fájdalom ellensúlyozására azonban a társaság egyre jobb lett. Ugye ott volt Tamás, de végre megérkezett és elkészült Rogue Daenerys hasonmásaként (ezúton is csak ismételhetem magam, hogy gyönyörű lett ). Ott láttam először egyben Rhysa druidját, ami szintén eszméletlen volt. Beszélgettem kicsit Liviával is, aki megint eljött egészen Romániából. Annyira lefogyott! Alig ismertem meg. Nagyon szép, minőségi jelmezt hozott most is. A HoldfényCon-on két flash-em volt amúgy. Ez egy olyan pillanat, amikor egy-egy cosplay mögött megérzek valami pluszt… Valamit az alakított karakter személyiségéből. Az egyik flash Rogue-nál volt, a másik AngelBridget-nél. Én nem vagyok egy Harry Potter rajongó, sőt… Nagyon kimaradt az életemből, és nem tervezem bepótolni. De Alan Rickman-t kedvelem, és egy kis félreértés miatt tudom, ki az a Severus Snape. Nos, ahogy AngelBridget ott vonult a fekete szerkójában - igazán férfias mozdulatokkal - nekem bevillant a professzor. Úgyhogy köszönöm mindkettőtöknek ez élményt. Ilyenkor fizikailag is átélem, miért is jó cosplayelni.

A zsűrizés után mehettünk is sorba állni a színpadhoz… Tamásnak sajnos mennie kellett… Így kicsit egyedül maradtam. A sorban állás közben sikerült egyszer pár percre beszélni Gabriellel, aki utána nyomtalanul eltűnt… Nagyon hiányolom ám… Bár kétlem, hogy most lenne ideje, kedve ezt olvasni. A sorban sem unatkoztam, végre közelről szemügyre vehettem Szilvi original jelmezét, ami nagyon tetszett, és szerintem az egyik legjobb volt a con-on. Ott volt még Beus is, akinek mindig csodálom a jelmezeit, hogy milyen egyszerű anyagokból milyen jó darabokat alkot. Ayame is egyre jobb jelmezeket készít, a Gunner-je annyira tele volt részletekkel… *-*

Aztán sorra kerültem. Most először gyakoroltam be kész koreográfiát a színpadra. Csakhogy amikor itthon gyakoroltam, nem vettem fel harisnyát a cipőhöz… Most igen, és a csúszós talp miatt a koreográfia a kukában landolt… megint rögtönöznöm kellett, ami enyhén szólva is siralmasan sikerült… *elássa magát*

A színpad után betereltek minket a zsűri szobájába, és szinte szó szerint “fogva tartották” a cosplay mezőnyt. Ez volt számomra a nap egyik mélypontja… Annak ellenére, hogy itt sikerült még kicsit szocializálódni, halálosan fáradt voltam… Aztán mikor végre mehetettünk amerre akarunk, elkapott Licorne egy interjúhoz a TV2-vel… Egész jó interjú volt - mármint ami a kérdéseket illeti. Azóta is hallom az ismerősöktől, hogy láttak… Én valószínűleg sosem fogom magam visszanézni.

Ezután szegény Rogue-ra akaszkodtam, és ott “szédelegtünk” a helyszínen, és én kezdtem magam egyre feleslegesebbnek érezni. Bullfroggal ezután sikerült egy kicsit érdemben csevegni - a nap folyamán azért többször is összefutottunk -, és a szabadtéren készített is rólam képeket. Nagyon köszönök mindent. Zoelynnek is, hogy csatlakozott hozzánk, beszélgettünk, és ő volt a “fegyverhordozóm” is. Éééésss… halkan megjegyzem, én is szeretnék egy olyan pólót, mint amit aznap viselt… *-*

A fotózás után már tényleg elfogyott minden erőm… Elhatároztam, hogy visszavedlem, és ha tudom, úgy várom meg az eredményhirdetést. Köszönöm a lányoknak, hogy paravánt tartottak nekem, így a sztriptízem nem tudták figyelemmel kísérni a női öltöző környékén oldalgó “perverzek”. Aztán kicsit beszéltem Dudussal is, akinek élőben nem láttam a cosplay-ét. De a mutatott fotókon nagyon tetszett.

Teltek múltak a percek, már rég az eredményhirdetésnek kellett volna mennie, de még mindig a Soul Calibur-os versenyzők gyilkolták egymást. Sajnos, már nem maradhattam tovább… Úgy döntöttem, nem örvendeztetem meg húgomékat éjszakai vendégként, hanem az utolsó vonattal hazamegyek. Díjra, jelölésre nem számítottam. A kategóriámban volt két favoritom is, akiket szinte biztos befutónak tartottam, így végképp nem volt okom ott maradni.

Bullfrog kíséretében elindultunk a Moszka térhez (sosem fogom Széll Kálmán térnek nevezni… akkor sem! Passzív ellenálló vagyok ). Nagyon köszönöm a kíséretet Meg úgy az egész napi társaságot.

A vonat indulása előtt 10 perccel értem a Keletihez, pont ideális időt futottam. Félkómás állapotban a Clash of Kingst olvasva zötykölődtem hazafelé… Majdnem sikerült rossz helyen leszállnom… De aztán végül oda érkeztem, ahová kellett. Sántikálva hazahúztam a bőröndöm, lemostam magamról az út porát… És hiába voltam olyan fáradt, hogy szavakban kifejezni is nehéz, még megnéztem a Kört a TV-ben… Jó kis altató volt.

Aztán azóta kiderült, hogy díjazásban részesültem… Talán engem lepett meg a legjobban - és ez nem álszerénység… Sajnos, a korábbi bejegyzésemben emlegetett kis ezüstlevélkét is elveszítettem… (Fogalmam sincs, hogyan került az öltöző asztalára a táskámból, ahol, Etke-sensei-ék látták… Mellesleg a gofrim is eltűnt a kézitáskámból…). Egyelőre várom a szervezők jelentkezését… Hátha utólag is megkaphatom a nyereményem (bevallom, kíváncsi vagyok, kaptam-e én is bugyit ), annak ellenére, hogy nem tudtam ott maradni az eredményhirdetésre. Titkon azt is remélem, hogy visszakaphatom az ezüstlevélkét…

Sajnos, hiába volt tele a HoldfényCon szombati napja kellemes eseményekkel, a negatív incidensek - amelyeket inkább nem is részleteztem - mégis többségben voltak. Sajnos, azt kell, hogy mondjam, nem éreztem teljesen jól magam. Legszívesebben elölről kezdeném azt a napot, hogy felhőtlenül élvezhessem több hónapos munkám gyümölcsét… De ami késik, nem múlik. Fel fogom még venni az Arcana Robe-ot a közeljövőben - pár módosítás és jó pár tuningolás után. Túl sokat jelent nekem ahhoz, hogy elsüllyesszem a cosplayes szekrényemben.

Búcsúzóul egy kép Benji objektívjéről, ami nagyon tetszik nekem a közel műtermi körülmények miatt (is).

Megosztás a Facebook-on

Kedves Cosplayer Társaim!

Nagy problémával fordulnék Hozzátok. A HoldfényCon szombati napján - remélhetőleg - az öltözőben hagytam egy bizonyos tárgyat. Egy apró fehér organza tasakban lévő kicsi levél alakú ezüst ékszerről van szó. Eredetileg a kézitáskámban volt, de lehet, hogy valamivel kirántottam, és csak itthon vettem észre, hogy nincs meg. Az öltözőben a bal oldali sarokban öltöztem, valahol ott kellett leesnie. Egy nagyon kedves barátomtól - ha nem a legjobb barátomtól - kaptam ajándékba tegnap, és nagyon fontos számomra. Kérem a becsületes megtalálót, hogy jelentkezzen. Köszönöm szépen a segítséget.

Megosztás a Facebook-on

A HolfényCon előtti utolsó bejegyzésem megkomponálásának fő apropója, hogy végre minden szükséges kellék megvan a Lineage II Mystic Muse cosplayemhez, ugyanis megérkezett a paróka. Postást szerintem nem vártam még ennyire. A paróka rekordgyorsasággal, öt nap alatt (és ebben benne van az előző hétvége) érkezett meg. Szerencsére pont olyan, amilyet szerettem volna.

A fru-fruját még be kell majd lőni, de olyan lelkes voltam, hogy már hozzá is csatoltam a hajtűt egy fotó erejéig. Így ma végre tudtam sminkpróbát is tartani, és egyben felpróbálhattam a cosplay-t.

Ez a parókám az egyik legszebb az összes közül (az Esther paróka vágás előtt volt a legszebb), és hőálló szálból van. Szerintem ezentúl most már mindig ilyen típusú és minőségű parókákat fogok rendelni, mert a kanekalon sajnos nagyon könnyen kócolódik, nehezen formázható - míg ez selymes, természetes fényű és kevésbe gubancolódik.

Na, ennyi örömujjongás elég is a parókáról… Az utóbbi időben sikerült megemberelnem magam, hogy heti két bejegyzést írjak, viszont a kommentekre az utóbbi időben nem nagyon válaszoltam… Mea culpa maxima mindenkitől, aki ennek ellenére is hagyott nekem üzenetet. Ez nem az érdektelenségem jele volt, mert igenis nagyon sokat számítanak nekem a kommentek. Egyszerűen annyi az egész, hogy kb. annyit blogolok mostanában, hogy lóhalálában megírok egy-egy bejegyzést, aztán nem is járok errefelé. Ilyen egy dolgozó lány élete - nem mintha panaszkodnék. Az üres perceim valahogy nem szerettem volna kockulva tölteni. Ha nem lenne túl égő, visszamenőleg válaszolnék minden egyes véleményre, de erről már csúnyán lecsúsztam. Így még egyszer bocsánat mindenkitől, aki szokott olvasni - nem állt szándékomban senkit magamra haragítani.

De két nap múlva HoldfényCon! Már ezerrel “edzem” rá. Ma is kék kontaktlencsében mentem dolgozni - mindenki nagy megrökönyödésére -, és holnap is úgy megyek, hogy szoktassam hozzá a szemeim, valamint gyakoroljam a lencsék behelyezését és kivételét. Ezen kívül szó szerint edzettem az utóbbi hónapokban, hogy kis “barokk felhőcskékkel” ne legyek illúzióromboló elf. A színpadi koreográfia is alakul, bár Craftmanship lévén ezt nem kell túlzásba vinni, mert a sok és gyors mozgást nem lehet rendesen fotózni.

Most csak szombaton leszek ott a Millenárison idő- és kedvszűke miatt. De az időjárás jelentést nézve ez jó döntésnek tűnik. Téli gyerek lévén nem vagyok oda a nyárért… Legszívesebben ilyenkor Svédországba teleportálnék. Úgyhogy nagy túlélő harc lesz nekem a Con… De sebaj, az utóbbi fél évben ezért a napért dolgoztam a legújabb jelmezemen. Nekem már megérte a sok erőfeszítést, remélem, másoknak is tudok egy kis örömöt szerezni.

Holnapután akkor találkozunk!

Megosztás a Facebook-on

A jelmezem utolsó mozzanatához érkeztem, amivel gyakorlatilag a múlt héten, 17-én készültem el, és így az Arcana Robe főbb munkálatait lezárultnak mondhatom. Épp időben készültem el minden darabbal, mert ezen a hétvégén még egy kicsit “nyaralni” is voltam a Balatonnál (bár nem vagyok egy nyaralós típus, sőt… Így épp elég volt a 2,5 nap).

Eredetileg egy Infinity fegyverszettet terveztem a jelmezhez, ami legalább három fegyverből állt volna (Infinity Rod, Infinity Stinger, Infinity Blade és talán az Infinity Scepter), aztán meggondoltam magam… Az elsődleges okom az volt, hogy az Infinity fegyverek Hero fegyverek, és nem olyan gyakran fordulnak elő magában a játékban, mint ahogy a cosplayerek választják őket. Bár a ruhám S-es szintű, és így akár mehetett is volna hozzá az S-es fegyverszett, mégis valahogy off-nak éreztem volna a témát. Így egy olyan fegyvert választottam, ami maximálisan passzol a ruhához, mind forma-, mind színvilágában: az Arcana Mace-t; ami számomra nagyobb kihívást is jelentett, mint bármelyik letisztult, egyszerűbb vonalvezetésű Infinty fegyver.

Hozzávalók:

• 4 mm-es falap
• indigó
• egy régi seprű nyele
• faragasztó
• paperclay
• modellező anyag
• dekorgumi
• műgyanta
• akrilfestékek: fehér, gyöngyház rózsaszín, gyöngyház fehér, gyöngyház barack, bronz, égetett umbra
• chameleon effektfesték: rózsa-arany
• chameleon effektlakkok: ezüst, arany
• 4 db Swarovski kristály

Munkálatok ideje: kb. 40 óra

A tavaszi con-on nagyon tetszett Yuriko Infinity Scepter-je, és amikor beszélgettünk, megkérdeztem tőle, hogyan érte el azt a gyönyörű eredményt. Ő el is árulta a titkát, amit pár hete blogbejegyzésben is megosztott a nagyérdeművel. A módszer az egyszerűsége miatt olyan nagyszerű - úgyhogy gondoltam, én is kipróbálom. Sok dolgot tanultam közben.

A Mace-t először méretarányosan megrajzoltam. Nem volt olyan könnyű dolgom, mert jó referenciaképet szerezni nem kicsit volt nehéz. Itt is sok képből dolgoztam, de a leghasználhatóbbak az egyik “klántárs” által küldöttek voltak (hát igen, az egy szerveren játszó magyarok tartsanak össze. :D), és talán az új Orchid Seed Lineage Elf figurája (a második kiadás egyik fegyvere épp egy Arcana Mace ). A megrajzolt mintát indigóval felrajzoltam egy falapra, amit a nagybátyám vágott körbe nekem lombfűrésszel. Már nem tudom, hogyan háláljam meg neki a sok ilyen jellegű segítséget… Remélem, egyszer nekem is lesz hasonló szerszámarzenálom, mint neki, és akkor nem kell átmennem segítségért kuncsorogva… *pirul*

A képen is látszik, hogy a Mace-t három részre osztottam: a fejre (ami valójában egy démon feje és a szárnyai karmostól, szarvastól meg minden), a nyélre (ehhez kellett a régi seprű) és a nyél végére (aminek formavilága igazodik a fej démonos-bőrredős stílusához). Nagyon fontosnak tartottam egy az egyben elkészíteni a pálca minden részét.

Az volt a tervem, hogy szétszedhetős lesz a fegyverem, de sajnos ezt nem sikerült megoldani - elvben lehetett volna, de akkor nagyon instabil lett volna a fej csatlakoztatása; a pálca nyelét nem akartam csavarosra csinálni, mert nem nagyon iktatható be az egységbe egy olyan “törésvonal”. Így az a “megoldás” lett megvalósítva, amit Yuriko blogjában is olvashattunk. A nyelet befűrészeltem mindkét végén (ami nagyon sokáig tartott… a nyél eszméletlen kemény volt, nem kicsit szenvedtem vele), és majd azokba a nyílásokba csúszott bele a fej és a hegyes vég. De mielőtt összeállítottam volna a konstrukciót, már elkezdtem megformázni a fejet.

A minta első ránézésre elég bonyolult… Másodikra is… Úgyhogy szépen részekre bontottam megformálás közben. A falapra először paperclay-jel vittem fel a domborulatokat egy kis dekorgumi alapozásra (csakúgy, mint a mellvértnél). Mivel ez elég göcsörtös eredménnyel jár, nem a végső megoldásnak szántam. Egyszerűen azért kezdtem ezzel, mert annyira könnyűre szerettem volna a pálcát, amennyire csak lehet. Hogy a formák szép felületűek legyenek, száradás után még egy réteg került fel a paperclay-re, most modellező anyagból (aka. levegőn száradó gyurmából). Egy napi száradás után kicsit lecsiszoltam, és jöhetett a fekete leves… a műgyanta. Eddig igyekeztem kerülni a mérgező alapanyagokat, de most ezt is ki kellett próbálnom. Fixáláskét először csak két rétegben kentem le a mintát. Aztán ugyanezekkel az eljárásokkal megformáztam a fej másik oldalát. Azt is két réteggel fixáltam, és amikor megszáradt, az egészet lekentem. A legdurvább a műgyantázásban az anyag szaga… Gondoljatok a legbüdösebb oldószeres festékre, és szorozzátok meg tízzel… Ide nagyon fontos a védőfelszerelés - legalább egy maszk és védőszemüveg. A fej egyik felét otthon, anyukáméknál csináltam meg a teraszon. Ott nem volt probléma. A többi részét azonban Egerben, ahol nincs kertünk… A fürdőszobában dolgoztam, ahol - talán meglepő módon - szép nagy ablakunk van. Kereszthuzatot csináltam, hátha nem kábulok el a fejlődő gázoktól. Igaz a gyanta hamar, kb. 20 perc alatt megszilárdult (az idő attól függ, mennyi térhálósító komponenst csepegtetünk a gyantába), de kb. egy hétig lehetett érezni a lakásban a szagot… :S

A nyél hegyes fele is hasonlóan készült. Itt már azonnal a nyélre építettem a formákat. A hegyet faragasztóval erősítettem bele a befűrészelt nyélbe.

A fejet csak ezután tettem fel a nyélre, szintén faragasztóval, és ismét paperclay-modellező anyag kombinációval megformáztam a nyél és a fej találkozási-csatlakozási pontját. Újra legyantáztam az egészet, hogy szépen egyben legyenek a részek. Ami itt nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, az a fej tömege a sok gyanta miatt. Hiába könnyítettem ki a szerkezetét paperclay-jel, a gyantától elég nehéz lett, és féltem is, hogy a nyél nem fogja rendesen megtartani. A másik ilyen dolog a gyanta cseppesedése. Alapvetően elég egyenletesen terül a gyanta, azonban olykor átfolyik a másik oldalra, vagy megfolyik, és akkor kis hülye dudorokban szilárdul meg. Mivel Egerben nincsenek rendelkezésemre álló szerszámok, ezeket nehéz volt mérsékelnem… Az ujjbegyeim bőrét is lecsiszoltam, mire nagyjából egyenletessé tettem a felültetet. Sajnos, nem lett tökéletes az eredmény, de tanultam az esetből, és remélem, legközelebb ügyesebb leszek.

A megformálás után már csak a korona hiányzott az egészről, mégpedig a festés. Csakúgy, mint a Robe setnek, a Mace-nek is érdekes irizáló arany-rózsaszín színe van, ezt úgy igyekeztem előállítani, ahogy matt fehér akrillal lealapoztam az egész pálcát, majd gyöngyház rózsaszínűre festettem az egészet. Ebben az állapotában még úgy nézett ki, mint valami óriási Barbie baba kellék. Ezután a fejet és a szár hegyét chameleon effektfestékkel pár rétegben rózsa-arany színűre pingáltam. A szár nyaka és a nyél vége gyöngyház fehér színt kapott. Az “antikolást” bronz és égetett umbra festékkel végeztem, valamint az “ékkő”-szerű betétet is bronz színűek lettek. A fejet és a szár hegyét ezután több rétegben arany chameleon lakkal tettem csillogóbbá, és ugyanilyen lakk, ezüst színben, került a szár nyakára. A démon szemei mindkét oldalon vörös Swarovski kristályok (még Esther után maradt).

Úgy gondolom, a festés egész jól sikerült, mert ha más-más szögből nézzük a fegyvert, olykor arany, máskor rózsaszín metál színűnek tűnik.

Remélem, bírni fogom a cipelését egész nap jövő szombaton.

Köszönöm Yurikonak, hogy megosztotta az Infinity Scepter-je készítési módját.

Így a végére értem az Arcana Robe “műhelytitkainak” bemutatásával. Remélem, voltak benne mások számára is hasznos mozzanatok. Alig várom, hogy jövő héten szombaton felvehessem eme ruhácskát, amin az utóbbi hat hónapban ügyködtem. Az egyetlen bökkenő a paróka, ami még mindig nem érkezett meg - de legalább már tudom, hogy úton van (az eredetileg rendelt elveszett, most a csereparókát várom). A hátralévő egy héten pedig már csak a színpadi koreográfián kell dolgoznom - ami ugye az én gyenge pontom, mert nem nagyon szoktam rá időt szánni… De majd most.

Jó készülődést az utolsó hétre.

Megosztás a Facebook-on

Ez volt az első mellvért, amit elkészítettem, és lehet, hogy nem lett fenomenális, de én nagyon örülök neki, és nagy kedvet csinált nekem ahhoz, hogy a jövőben páncélos karakterekkel foglalkozzak.

Számos módszeren gondolkoztam, és először vákuumformázással szerettem volna megoldani a kérdést - úgyhogy először ezen az úton indultam el. A vákuumdobozhoz az ezermester nagybátyám segítségét kértem, a mellvért alapját pedig paperclay-ből és modellező anyagból - mezei nevén levegőn száradó gyurmából - terveztem elkészíteni. Úgy is lett… Az alábbi képek ennek a zsákutcának az állomásait mutatják be:

Itt gyakorlatilag az volt az elgondolásom, hogy az elkészített “mesterdarabra” vákuumformázással ráhúzom a melegített műanyag lapot, ami így egy könnyű és merev mellvértet fog eredményezni. A mesterdarabhoz az alap lelke egy paperclay vért, ami “csupán” négy napig száradt, de még utána is eléggé deformálódott… Miután leműtöttem a klónomról, jól lecsiszoltam, felvázoltam a mintát, és levegőn száradóból ráépítettem a domborulatokat. Az anyagkombináció nagy hibája, hogy a nedves gyurmától tovább deformálódott a paperclay alap, a domborulatok pedig száradás közben szépen elkezdtek repedezni, így többször is javítani kellett őket. A mellvért kis lelógó részei sajnos elég bénák lettek… Meg úgy szépen elmászott az egész, és egyáltalán nem lett szimmetrikus… Úgyhogy kifejezetten elégedetlen voltam az egésszel, bár reménykedtem, hogy a vákuumformázás jól fog sikerülni. Végül bele sem fogtam, mert úgy gondoltam, olcsóbban és egyszerűbben is hasonló eredményt fogok tudni elérni. A vákuumformázást viszont jövőre mindenképp alkalmazni fogom a következő igazán nagy projektemnél. Csak győzzem kivárni.

Most akkor arról pár szót, hogy végül is mit választottam járható útnak.

Hozzávalók:

• fél csomag paperclay
• dekorgumi
• gyöngytoll
• 3D festék
• süthető gyurma
• akrilfesték: fehér, gyöngyház fehér
• chameleon effektfestékek: rózsa-arany, rózsa-türkiz
• ezüst chameleon effektlakk
• 3 cm-es csepp alakú strassz
• azúr-türkiz körömlakk
• 7 db patent
• pamutvászon
• újságpapír
• csiríz

Munkálatok ideje: 41 óra

Találtam egy nagyon hasznos papier maché tutorial-t a neten, és annak a főbb nyomvonalain indultam el. A klónom betekertem folpackkal, és arra pakoltam fel kb. 10 rétegnyi csirízes papírmasét. Amikor szépen kiszáradt, megint paperclayhez nyúltam, amit rásimítottam a stabil alapra. Száradás után körbenyiszáltam az egészet. A vágások mentén ragasztópisztollyal rögzítettem a vért széleit, hogy ne foszladozzon a papírmasé. Ez a darab sokkal jobban illeszkedett a már elkészült felsőrészhez, mint a korábbi szerencsétlenkedésem.

A domború formákhoz az alapot dekorgumiból készítettem el, amire szintén paperclayből gyurmákoltam meg a végleges formát a csigavonalaknál. A középső részeknél a dekorgumin 3D-festék - gyöngytoll kombóval értem el a megfelelő térbeli hatást. A pár napos száradás után jöhetett a festés a már többi darabon is bevált színekkel.

Ezután már csak a vértet szegélyező korongok hiányoztak. Ezek a többi kis vértdarab-szerű részek díszítéseihez hasonlóan dekorgumiból készültek, majd megfelelő színűre lettek festve. Az ezüstös csillogásért még lefestettem pár rétegben ezüst chameleon lakkal. Már korábban láttam pár verziót az Arcana Robe-ra, és szinte mindegyiken arany színűre készítették el a vértet, amit nem értek, mert én akárhogy nézem, rózsaszínes-ezüstös-szivárványos színűnek látom, semmint sárga aranynak… De persze minden copslay a készítőjének szemszögét tükrözi.

A mellvért patentokkal csatolható fel a felső részre, amiket egy pamutvászon bélésre varrtam fel, mielőtt a vért belsejére került.

Röviden ennyi lenne a mellvért készítésének folyamata, ami így bejegyzésként szintén nagyon egyszerűnek tűnik… Én minden esetre sokat tanultam belőle, és egyre jobban érdekel a téma.

Ja igen, jelenthetem, hogy tegnap sikeresen befejeztem a jelmez utolsó mozzanatát, így augusztus 17-ével 100%-os állapotúnak nyilvánítom az Arcana Robe-om. Mivel már egy kiegészítőn kívül mindenről írtam, nem marad más hátra a hétvégére, mint a fegyver, amit választottam - ami, hogy minél jobban passzoljon a robe sethez, nem lett más, mint egy Arcana Mace. De akkor hamarosan arról is írok.

Megosztás a Facebook-on

Erről a ruhadarabról sajnos nincs túl sok fázisfotóm, de igyekszem majd minél érzékletesebben fogalmazni vele kapcsolatban. Szerintem a jelmez egyik legbonyolultabb részéről van szó, és annak ellenére, hogy már májusban elkezdtem rajta dolgozni, az utolsó simításokat a napokban fejeztem be. Sok része elég értelmezhetetlen - főleg az anyagválasztás terén, mert nehéz eldönteni, milyen az anyag esése. De akkor bele is vágok a közepébe.

Hozzávalók:

• vanília színű brokát
• pamutvászon
• vetex
• arany lakkbőr
• sok-sok barna szaténszalag
• széles elefántcsont színű csipkeszegély
• hattyútollak
• textilfesték médium
• akrilfestékek: gyöngyház barack, gyöngyház rózsaszín, arany, gyöngyház fehér, égetett umbra
• chameleon effektfestékek: rózsa-arany, rózsa-türkiz
• arany 3D festék
• dekorgumi
• süthető gyurma
• 3 cm-es csepp alakú strassz
• türkiz-azúr körömlakk
• 2 db patent

Munkálatok ideje: 30 óra

A szoknya szabásmintájának kikísérletezése jó kis feladat volt, amihez sok képet használtam fel, hogy minden vonal olyan legyen, mint amilyennek lennie kell. A szoknya szerintem két részből áll, egy tollas alsó és egy díszes felső rétegből.

A két részt alapvetően úgy kezdtem el, mint a felső darabjait. A brokátot vetexszel és pamutvászonnal merevítettem, amitől szép tartása lett az anyagnak. Az alsó rétegnek a belső oldalára is került brokát. Majd ezután a felső réteg díszítésén kezdtem ügyködni, ami ezen a képen még elég szánalmasan néz ki:

A díszítés arany lakkbőrből készült, amit arany 3D festékkel szegélyeztem, és próbaképp már ekkor felerősítettem a lakkal bekékített eredetileg fehér strasszt, dekorgumi kerettel. Persze ezek után még sok munka volt a díszítéssel. Az Arcana Robe szoknyájának fenekén szintén vannak olyan kis “vértszerű” - funkció nélküli - részek. Amikor a szoknyának nekiestem, még nem kísérleteztem ki a már több résznél bemutatott 3D festékes-gyöngytollas módszert, így a szoknyán lévő darabok csak dekorgumiból vannak, a szokásos módon színjátszóra festve. A bogyók itt is süthető gyurmából lettek megformázva.

A felső részhez még tartozik egy kis arany dekoráció, amin szép domborodó minták vannak. A mintát több kép alapján készítettem el, hogy minden stimmeljen, majd dekorgumiból vágtam ki, hogy a festéses kezelés után arany lakkbőrre erősítsem. Az így elkészült kis darabokat - szám szerint kettőt - barna szalaggal szegélyeztem, és felkerülhettek a szoknyára.

Miután ez megvolt, következhetett a textilfestés. A felső rétegen nem kellett olyan sokat árnyalni, azonban az alsó részen annál többet. Mivel textilfestékek terén nincs olyan széles színpaletta, most is textilfesték médiummal és gyöngyház akrilfestékekkel értem el a számomra megfelelő hatást. Csak ezután szegélyeztem be (fércelve) a szoknya széleit mindkét rétegnél sötétbarna szaténszalaggal.

A csipkedíszítéshez ugyanazt a csipkét használtam, mint a felsőrésznél. A csipkeszegélyt hosszas kutatás után sikerült beszerezni az eBay-ről, és hogy teljesen olyan legyen, mint az eredeti, chameleon effektfestékes utókezelésnek kellett alávetni.

A legfontosabb hiányzó elem ekkor már csak a tollazás volt. Az ujjaknál bemutatott hattyútollakkal oldottam meg itt is a problémát. Az alsó szoknya négy rétegből áll, két külső brokátréteg, és belül egy vetex- és egy vászonréteg. A tollak a belső merevítő rétegre kerültek fel a külső és a belső oldalon egyaránt.

Ekkor már nagyon örültem, hogy hamarosan elkészül a szoknya, azonban egy nagy nehézségbe ütköztem, az pedig a szoknya merevsége. A játékban eldönthetetlen, hogy merev vagy lágy a szoknya esése, de én az álló helyzetű screenshotok és az artok alapján a merev verzió mellett döntöttem. A felső réteg tartása nagyon szép lett, az alsó réteg elülső része is szépen felvette az ívet, azonban hátul folyton beesett. Mindvégig azt reméltem, hogy ha felkerülnek a tollak, a leghátsó rész merevítése is megoldódik, de sajnos nem így lett, tehát ki kellett találnom valami megoldást. Először arra gondoltam, hogy varrok egy “fenékpárnát”, mivel a sajátom - szerencsére - nem elégséges méretű, hogy eltartsa a szoknya tollas farkincáját. Ezt az ötletet azonban elvetettem, mert elég nevetséges szoknyaformát eredményezhetett volna, és tök béna lenne, ha a HoldfényConon a fenékpárnám kellene igazgatnom. Aztán halcsontokat varrtam a szoknya hátsó részébe sugár- és keresztirányban. Nagyon fura lett, így inkább kiszedtem… Végül nem maradt más ötletem, három ív dekorgumiból kiszabtam a szoknya hátsó részének formáját, összeragasztottam őket, és bevarrtam a vetex és a vászonréteg közé. Végül ez oldotta meg a kérdés. Azért remélem, nem lesz nagyon természetellenes a szoknya állása… :S

Csak ezután varrhattam végig varrógéppel a szegélyeket, ami közben három tűt is elhasználtam… Szerencsére a tollak annyira nem sínylették meg a varrógépes affért.

Végső simításként csak az maradt hátra, hogy a hátsó díszítést árnyaljam, és felvarrjam a derékpántot barna szaténszalagból, amire felkerültek a patentok melyekkel a ruhadarab elől összekapcsolható.

Remélem, nem hagytam ki semmit… Így leírva olyan egyszerűnek tűnik a sok munka, amit erre a darabra fordítottam. Jövő héten a számomra két legtechnikásabb darab, a mellvért és a Mace (a “varázspálca”) munkálatairól fogok írni.

Megosztás a Facebook-on