(Én az a piros vagyok, ott bal oldal. Középen Enma/Bloody Fox és végül, de nem utolsósorban Cassidy. A képet egyik ismim készítette.)
Üdvözletem!
Nos, hát… mindkét AnimeCon letudva. Így utólag a MAT által megrendezett Őszi Animeconról is szeretnék írni egy beszámolót, amit majd követ a Mondocon-os. Előre szólok, csak az olvassa el, akinek van türelme és kedve hozzá. Nem fogom leszólni egyik társaságot se, mert pártatlan vagyok, de mindenhol kiemelem a pozitív és negatív tapasztalataimat is amennyire tudom.
Őszi Animecon 2010
Péntek délután Naki-néni felült a fonyódi vonatra, majd lassan elindultunk… pontosabban indultunk volna, de még álltunk vagy félórát, mert egy külföldről ide utazott nőcit le akartak szállítani. Én megértettem a nyavalyát a nőcinek, de most nem részletezem az esetet. Mindenesetre beültem egy fülkébe, ahol két öreg néni volt csak. Később csatlakozott hozzánk még két másik néni, és így 5-ösben morogtunk, mert 1 óra késéssel érkezett meg a vonatunk. Miután sikeresen lekászálódtam a Keletinél (Ezúton köszönöm a Taxis bácsinak a bőrönd leszedős segítséget, míg a fiatalabb faszinak meg köszönöm, hogy végignézte a szenvedésem a tizenkilós cuccommal.-.-„) elindultam legjobb barátosnémékhez, a bőröndömet magam után húzva. Hamarosan összefutottam pár „kedves” tizenéves nőnemű egyénnel, akik kedves szavakkal illettek engem, míg én magamban még kedvesebben elküldtem őket mindenhová. Hamarosan, olyan húsz perc séta után odaértem barátosnémékhez, majd felkászálódás, kis pihenés, majd az este pizzával és kockulással telt. Reggel agyonfagyva (Köszönöm kedves fűtést felügyelők, hogy nem kapcsolták be a fűtést.), náthásan és kellemes torokfájással ébredtem, majd egy pohár tea után összekaptam magam és felöltöttem fél-Steampunk külsőmet. A szokásos gyaloglás után elértem a Pecsa-hoz, ahol egyből kiszúrtam egy deviantartos ismerősömet az elővételes sorban, majd megrohamoztam, ahol egy újabb ismerőssel is összeakadtam. Így hármasban araszolgattunk, majd kissé szétvált csapatunk és a dA-s leányzóval fél napot együtt mászkáltunk. Közben összeakadtam Steampunk ismerősökkel, akik egy kisebb kiállítást tartottak Steampunk témában, majd megnéztem a rajzversenyes képeket, vásárolgattam pár copic-ot, végigvigyorogtam a rajzversenyt pár haverral és morogtunk a kíváncsiskodókra, mert ahányszor valaki bejött a sátorba, a padló megremegett a fenekünk alatt. Délután kiderítettem, hogy egyik rajzom 11-ik, míg a másik 16-ik lett, amitől szinte vinnyogtam örömömben. 
Eredményhirdetésnél dA-s társam nyert egy dinnyekupont a másnapi dinnyeszabdalásra, amit odaadott nekem, lévén csak szombatra jött el. Ennek örömére én is nyertem egy jegyet.xxD
Az egyik jegyet végül másnap lepasszoltam egy társamnak, aki továbbadta valakinek, aki el se jött a dinnyézésre.-.-„
Asszem szombat este (Ejj, az öregség… már a memóriám se a régi… a 22 vénséges évemmel.-.-„) volt a Kiyo-Kiko Taiko koncert, ami nagyon tetszett, de nem néztem végig, mert késő este nem túl kellemes dolog egyedül mászkálni a Városligetben.-.-
Hazaérve kaja, mosakodás és bedőltem az ágyamba.
Vasárnap
Jóformán alig aludtam a nátha miatt, s így kialvatlan állapotban kellett felöltöznöm és conra mennem. Egy ideig ácsorogtam egy sor végén, mire egyik szervező szólt, hogy hátul is van kapu, és senki nem áll ott, miért nem megyünk át páran oda. A csapat azonnal kettészakadt, mire én is a távozók után vetettem magam, hogy pár lépés múltánn visszasoroljak az előző sorba.xxD
Bejutván újfent a Steampunk csapat nyakán lógtam. Kicsit belehallgattam az egyéni performance-ba és gondolatban téptem a hajam szálasával…O_o
A csoportos perfre már nem maradt idegem, így inkább haverokkal beszélgettem. A nap folyamán vettem magamnak avokádós sushi-t, de megfogadtam, hogy inkább házi gyártmányt eszek ezután… valahogy nem a kedvességéről volt híres a faszi, akinél vettem én pedig nem az ilyetén modortalansághoz szoktam hozzá. Vehetne illemórákat a japánoktól.-.-„
Valamikor du volt a nagy dinnyekaszabolás, ahol nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek a dinnyevágó bandán, no meg a hajléktalanon, aki szegény le akarta nyúlni az egyik dinnyét. A szeleteltből vittek is el páran, de egészségükre, jobb, mintha rá romlana a szervezőkre.xD
A dinnyekaszabolásom nem ment valami jól, mert köbö 8-ikra szeltem ketté szegény dinnyét.xxD
Miután kivagdalkoztam magam beszédbe elegyedtem egy csajszival, majd később elváltak útjaink.
Estefelé elköszöntem társaimtól, a contól, a PeCsa hangulatától és elindultam hazafelé. Útközben megnéztem az ARC plakátkiállítást, ami nagyon megnyerte a tetszésemet, majd hazaérve újfent mosakodós, pakolós, alvós dolog következett. Másnap összekaptam magam, aztán futás a vonatra (Próbáljatok meg 50 kg-os csomaggal gyorslépésben haladni a kutyakulás budapesti utcákon úgy, hogy elkerüljétek e nem odaillő anomáliák által okozható kellemes illatokkal ellátott leendő foltokat a cuccotokon. ) Végül felkászálódtam a fonyódi vonatra, majd egyik kedves, idős utastársamnak köszönhetően egy megállóval elébb szálltam le. Végülis mindegy, anya eljött értem Fonyódligetre.xxD
Másnap a náthámnak és a con-utóérzetnek köszönhetően kihagytam egy napot az iskolából, majd elmentem az orvoshoz.
Összegezve:
Helyszín: Szokásos, leszámítva az elveszett zsúfoltságot, de az kinek hiányzik?
Szervezés: Nagyjából megfelelt. A kevés conozó ellenére úgy gondolom a szervezők kitettek magukért.
Kaja+pia: Bevihető volt, szekusok nem nyúlták le.
Sushi: Majd gyártok magamnak… pffff…-.-„
Programok: Tetszettek, jók voltak, ennyi. Ami nem volt jó, az nem a szervezőkön múlott, hanem a conozókon.
Ismerősök: Felsorolni is sok lenne kikkel találkoztam, és örültem is nekik:J
Pénzköltési lehetőségek, egál motyó kínálat: Nem volt sok stand, de végülis még az elfogadható szinten volt.
Beszerezve: Egy szerzői képeslap, és hat occó copic.:)
+ egy sushi-zó bambusz és egy műanyag tekerőszerkezet, de mindkettő ajándékba, ja és egy Miyavi-s kitűző, de az se nekem.:)
Őszi Mondocon 2010
Ez a con egy fokkal náthamentesebben indult az előzőhöz képest. Mondjuk itt volt nagy hajtás, hogy elkészüljek időben a cosplayemmel. Esténként iskola után azt gyártottam. Pénteken indulás előtt is varrtam, aztán du 4 felé összepakolódtunk és apuék felvittek Bp-re. Mikor elmentek, kimentem barátosnémék háztömbjének kertjébe lefújni a staff-om arany festékkel, majd köbö 30-40 perc várakozás után összepakolódtam és vissza akartam menni. Csak egy bibi volt, nem nyílott a bejárati ajtó. Rángattam össze-vissza, de nem tudtam bemenni. Kellemes érzés volt kint állni a hidegben és szagolni a büdös festékszagot, miközben az ablakok mögül láthatatlan szemek követik minden mozdulatomat, nehogy grafitit rajzoljak az aranysprayemmel a kerti bútorokra.-.-„
Végül felhívtam barátosnémet, aki lejött kimenteni engem, de mire odaért kissé elvesztettem a türelmemet és meglöktem erősen az ajtót. Csodák csodájára akkor már hajlandó volt kinyílni. Úgy látszik BP-en az ajtók csak az agressziót ismerik, ahhoz szoktak hozzá.xxD
Miután felmentünk lepakoltam az összes lefújt cuccost az emeleten, de a lakáson kívül a lépcsőházban, majd bementem, mosakodás, átöltözés és nekiestem a varrásnak. Hajnali fél 1 volt, mire úgy-ahogy végeztem a varrással-ragasztással. Addigra már leégettem az egyik mutatóujjamat, csupa aranyszínű festék volt az összes ujjbegyem és már majd leragadtak a szemeim. Sajnos szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nincs elég aranyzsinórom, s így a cipőmről az lemaradt.
Szombat
Reggel korán keltem és befejeztem a staffom, majd civilbe öltözve (+ a cosplay cipőm a lábamon) útrakeltem a Keleti pu felé, hogy ott metróra szálljak. Nem néztem a fejeket, de biztos érdekesen nézhettek rám a cipőm és a staffom miatt.xxD
A Keletinél megkérdeztem pár embert hol lehet menetjegyet kapni, majd lementem a metróhoz. Ott ért az első nagy probléma, beragadt a jegyem a lyukasztógépbe. Az egyik ellenőrnek kellett kulcsot szereznie és szétszednie a gépet, hogy ki tudja venni a meggyűrődött, kissé szakadt jegyem, majd ráírtak egy érvényesítő kódot, így érvényessé vált. Mondom ez szép. Természetesen a metró által keltett szélben elég érdekes élmény egy félig karton staffal lemenni a mozgólépcsőn. Asszem a 2008-as Őszi Animecon ( Már megen ez a fránya öregség…pfff….) idején volt egy rossz tapasztalatom a mozgólépcsőkkel. Előtte nem féltem tőlük, semmi bajom nem volt velük, de miután elestem egy felfelé menő mozgólépcsőn… nos, azóta kissé irtózom tőlük… O_O”
A lényeg, hogy sikeresen leértem és lekéstem a metrót. Különösebben nem zavart, mert úgyis jött hamarosan még egy.
Ahogy ott álldogálok megláttam két csajszit és egy fiatal srácot, akik gyanúsan conozóknak néztek ki, majd rövid kérdezősködés után egy csapatba verődve beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy a srác pl. Lineage2 kocka, míg az egyik csajszi szintén craftmanship-be versenyzik. Így tehát együtt mentünk egy ideig, majd hamarosan elváltak útjaink egy időre. A con helyszínén egy segítő megkérdezte, hogy versenyzem-e, majd soron kívül megkaptam a jegyem és egy srác vezetésével irány a cosplay öltöző. Köbö 20 perc után szembesültem a ténnyel, hogy sírvafakadok, ha összehasonlítom a többiekével az én cosplayem. Hatalmas szintkülönbség volt köztünk.-.-„
Hamarosan azonban jött a feketeleves, ugyanis a két fehér „lábszárvédőm” otthagytam barátosnéméknél. Nagy szükségem lett volna rájuk…:S
Rinyáltam egy ideig, hogy mi legyen menjek – ne menjek versenyre, míg végül a bevállalás mellett döntöttem és nem adtam fel. A cosplay öltözőben sok érdekes emberrel ismerkedtem meg, sőt találkoztam olyanokkal is, akiket dA-ról már ismertem egy ideje, de élőben még asszem nem találkoztunk.
A zsűri előtt első craftosként csak hebegtem-habogtam és hiába próbáltam erősnek mutatni magam, ha egy kis béna izé vagyok. Azt se tudtam mit mondjak .-.-„
Zsűrizés után irány a színpad mögötti tér, ahol sokat beszélgettem cosplayes társaimmal, majd hamarosan eljött az én időm. Felmenni is alig tudtam a színpadra, a nadrágom is csúszott (Persze, okos gyerek a verseny után jön rá, hogy biztostű is létezik a világon…pfff-.-„), és társaim szerint látszott rajtam, hogy izgulok. Konkrétan semmi érdekes póz, mozdulat nem jutott eszembe, ezért csak forogtam, mint valami felhúzott búgócsiga. Csodás, mondhatom. -.-„
A kinti fotózáson agyonfagytunk egy társammal, de egy harmadik egyén készségesen felvállalta, h mancsaival melengeti vállunkat, míg mi a támasztékai voltunk, hogy pihenhessenek fáradt lábai.xD
Sokat nevetgéltünk, majd a fotósok csináltak rólunk pár képet (Amiből egy darabot nem láttam viszont eddig…pfff…-.-„). Közben barátaimmal is összefutottam, és beszélgettünk. Pár kockával is megismerkedtem, sőt egy leányzóval vagy 1 órán keresztül dumáltunk. Köbö 2 óra fagyoskodás után visszaöltöztem átlagos ruhába, leszámítva a cipőimet. A staffomat a szervezők készségesen félrerakták vasárnapig, majd elköszöntem, minden ismerősömtől és irány haza. Érdekelt volna Kokia koncertje, de nem sok kedvem volt egyedül a metrónál bóklászni az éjszaka közepén. Úton hazafelé nagy nehezn találtam egy nyitva lévő boltot és vettem magamnak ehető dolgokat, mert már az éhhalál küszöbén kapartam a betont.
Hazaérve tusolás, majd megvártam, hogy barátaim és egyben szállásadóim (Akik még nálam is nagyobb Lineage2 kockák) hazaérjenek a moziból, aztán alvás.
Vasárnap
Korán keltem és gyorsan összekapkodtam a cuccaimat, majd felvettem a másik conon is igénybe vett Steampunk öltözékemet. Egyedül az ingem volt másik, mert azt nem találtam otthon.xxD
Conra érve kerestem pár ismerőst, majd elmentem a rajzverseny helyszínére és a nap nagy részét ott töltöttem. Nagy sajnálatomra nem volt nálam a vízfestékem, mert se otthon se-sehol nem találtam meg. A mai napig kunsztom sincs, hogy hol lehet.-.-„
Végül festés helyett copicoztam. Megismerkedtem megint pár új egyénnel, találkoztam köbö 2 éve nem látott ismerőssel és sokat nevettünk. Háromféle téma közül lehetett választani, de nem lehetett őket keverni. Én a zombis témát választottam és szokásomhoz híven elhü**ültem az egészet. Sajnálom, de komoly dolgokat nehezen tudok rajzolni.xXD
A rajzverseny után mindenkitől elköszöntem, jártam még két kört a vásárlós részlegen, majd visszaszereztem a staffom és nehéz szívvel, de szép emlékekkel elhagytam a helyszínt. Anyuék eljöttek értem kocsival, majd irány barátosnémékhez és onnan haza.
Remélem senki nem haragszik meg, hogy nem kezdtem el név szerint felsorolni mindenkit, akivel találkoztam, de túl hosszú lett volna a lista, és ígyis kissé túllőttem a célon bloghosszúság-ügyben.xD
Összegezve:
Helyszín: Nem volt rossz, habár sokat kell menni az épületek között és könnyen eltéved az ember.
Szervezés: Nekem megfelelt. Egyedül a hangosítás idegesített és kicsit úgy láttam, hogy enyhe fejetlenség uralkodik a rajzversenynél.
Cosplayem: Nem lett túl jó, de hozzám képest jó lett. Csak azt sajnálom, hogy nem voltak meg a… na mindegy. Szeretem ezt a ruhát a játékban, és ezek után is szeretni fogom. Nem érdekel, hogy páran kiröhögtek miatta, nem vagyok egy primadonna alkat ugyan, de nekem is jogom van azt cosplayelni, amit jól esik. No, azért egy Kamael-t vagy Dark elfet már nem vállanék be, van annyi önkritikám.xxD
Kaja+pia: Bevihető volt, szekusok itt sem nyúlták le.
Sushi: Előző conos tapasztalatok miatt lemondtam róla.
Programok: Nem sokat láttam belőlük a két nap alatt sajna. Szombaton a craftmanship foglalt le, míg vasárnap a rajzverseny.
Ismerősök: Sok, sok, sok új ismerős. No meg a sok, sok, sok régi, akikkel jó volt találkozni.:)
Pénzköltési lehetőségek, egál motyó kínálat: Párszor körbefutottam őket, de annyira nem voltam vásárlós kedvemben. Még a jegyemet se kuponoltam el, mert egyszerűen nem volt olyan, amire szívesen felhasználtam volna. Kezdek megijedni magamtól, ahogy haladnak előre a conok, egyre kevesebb mindent veszek. Lassan eljutok arra a szintre, hogy egy üveg Pokka fogja jelenteni a költekezésemet.O_o
Beszerezve: Két manga, egy szerzői kiadású füzet, egy zacskó wasabis mogyoró. Barátosnémnek egy füzet és egy Lineage2 poszter.
Emlékezetes pillanatok:
Igen… asszem van pár ilyen.
Szombat: cosplay-öltözős beszélgetések; találkozás kockákkal; “Maci” segédlete, hogy ne fagyjunk meg egy társammal; életem első craftmanshipje; közös Lineage2 csaj fotó…stb.:D
Vasárnap: kentaro pink haja és macskafülei, ahogy néz a rácsok között; rohanó Hungary-chan, aki valakit üldöz; rajzversenyes beszélgetések haverokkal; rájönni hogy egyik haverom ott ül tőlem egy embernyire, akivel köbö 2 éve nem találkoztam; Pedobear leselkedése Cassidy-ékre; kentaro a hátán cipel 1-1 leányzót;Steampunk ruhában kínai gyorsétterembe menni…stb. Most hirtelen ennyi jut eszembe. J
Azt hiszem ezzel kimerítettem a hosszú blog fogalmát.xD
Gratulálok, ha eljutottál idáig!:)
Jó volt a con.:)
Megosztás a Facebook-on
Tags:
Utawarerumono- Eruruu: Ő egy régebbi tervem, de ddig még nem sikerült megvalósítanom.
Lineage 2 -Elf : Egyszer majd őt is megvalósítom, de az még sokára lesz.
Digimon- Wargreymon: Legextrémebb cosplay-tervem, de egyszer valóra váltom. Szeretm ezt a karaktert és vagyok annyira elszánt, hogy megpróbálom megvalósítani.:)
