Ez a bejegyzés most nem a varrásról fog szólni… ennek nagyon egyszerű oka van: napi 24 órában gyerekezem! (ez a bejegyzés a laza 10 percekben születik amennyi időm arra van, hogy egyek valamit és közben az internet segítségével igyekszem képben maradni)

Ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy a terhesség-szülés-anyaság szentháromságában milyen tabukkal és bajságokkal találkoztam eddig (és még csak alig 3 hetes Ficánka!!!).  Azért döntöttem úgy, hogy őszintén leírom ezeket, mert saját “káromon” okulva fontosnak tartom, hogy a leendő anyukák (és apukák!!!) tudják mire vállalkoznak. Nem mellesleg tudni és megélni ég és föld… de ha nem tudod mire kell számítsál az eléggé sokkoló tud lenni… azért ne tessék megijedni… bár az írói vénám hagy kívánni valót maga után, igyekszem szokásos “humorommal” megfogalmazni a mondandómat…

Félreértés ne essék, aláírom, hogy életem legjobb döntése volt a párommal, hogy gyereket vállaltunk! Viszont a sok szép és édesded történet, meg a finom célozgatások, hogy az eleje milyen nehéz volt… hát ezekből Dunát lehet rekeszteni és nem takarja az igazságot! Utólag bizonyára megszépülnek majd a dolgok…

És mivel elég sok minden gyűlt össze bennem, így több bejegyzésben teszem közzé a gondolataimat.

Hát akkor a kezdetekről:

Terhesség - a természet csodája!

- előzmények: (2010. május) eldöntöttük, jöhet a gyerek… most pont ideális minden körülmény! Első felvetés: Egészséges vagyok-e? Megoldás: nőgyógyász, kötelező szűrések, tanácsadás. Eredmény: teljesen egészséges tetszik lenni, csak próbálkozzanak és kezdjen el terhességi vitamint szedni! Reakció: Akkor mindent bele! Termességi vitamin… nem szedek be mindenféle szart és  punktum!
- folyamat: (2010. szeptember eleje) még mindig semmi… mi lehet a baj? lehet nem is tudok teherbe esni? NAGY kétségbeesés… PÁNIK! Pedig odatesszük magunkat rendesen… valami nem stimmel… utána olvasás neten… ja hogy figyelni kéne az ovulációt… vegyünk tesztet… bőszen figyeljük… és megtesszük amit megkövetel a haza!
- És igen! Megjelenik a 2 csík! Bejelentkezés az orvoshoz, és a vizsgálat után a bizonyság… az a kis folt az ultrahangon a baba! A doki óva int: még csak 5 hetes… bármi lehet… a 12. hétig semmi sem biztos… no szex, no megterhelés, mi is a munkája? stresszes… nem jó… mihamarabb megyünk táppénzre… és szedje a terhes vitamint! És minden meggyőződésem ellenére szedem a terhes vitamint nagy bőszen az előírtak szerint. Bejelentem a munkahelyemen a nagy hírt. Megbeszéljük, hogy egy hónap alatt mindent átadok és megyek táppénzre, mert ez a munka túl stresszes… és jönnek a gratulációk és hogy kíméld magad, mert a 12. hétig még bármi lehet! Én meg számolom visszafelé a napokat, hogy mikor telik le a 12 hét és stresszelek, hogy vajon megmarad-e a baba, hisz annyian mondják: a 12. hétig még bármi lehet!

- És kezdődik a várva várt kaland: havonta egyszer nőgyógyász, havonta egyszer védőnő… közben ezer vizsgálat (ultrahang, vérvétel)… mindegyiknek az eredményére mint a Megváltóra várni, hogy minden rendben van-e a gyerekkel… a leletek alapján minden rendben van… és mindegyiken rajta van, hogy a vizsgálati eredmény nem 100%… És eljön a bűvös 12. hét amikor is az ultrahangon a gyereket túl kicsinek találják… aggódás, hogy ez akkor most mit jelent… lehet hogy semmit, várjuk meg a következő eredményt… a következő ultrahangon a gyerek már nagyobb is mint kéne lennie… aggódás, hogy ez most akkor mit jelent… doki megnyugtat, hogy semmit, jól fejlődik… pocak nő, baba nő… ahogy egyre nagyobb rám tőr a pánik: hogy fogok egy ilyen nagy babát megszülni???  Megnyugtatnak: nem nő nagyobbra mint amekkorát meg tudok szülni… ilyen  a természet! A biztonság kedvéért elkezdek kevesebb terhes vitamint szedni… mert ugye jó kislány módjára szedtem ahogy elő van írva.
- És jöttek a parák: Sokat van megfázva kismama, tessék c-vitamint szedni! BKV-n maszkot hordani… influenza PARA! Nem jó a vérkép, vasat  kell szedni napi kettőt! Dagad a láb, magne b6-ot kell szedni! tornásszak, ne tornásszak… tessék kismama mindennap kimenni sétálni… dagad a láb, tessék pihentetni és felpolcolni!Ugye kismama szedi rendesen a terhesvitamint? (Ha mindent beszedek amit előírtak napi 5 bogyó lett volna… hát beosztom a hetet és minden nap 1 bogyót vettem be!) Mondtam már, hogy gyűlölöm a bogyókat? Kínzás volt minden egyes lenyelt szem! És az utolsó csepp a pohárban az utolsó ultrahangon: idegen doki bácsi közölte, hogy nem lehet olyan nagy a gyerek mint amit a gép számol, és hogy túl vastag a méhlepény… cukros lehetek… azonnal beszéljek a kezelő orvosommal! És hány fagyit meg csokit eszik meg a kismama naponta? (Anyádat azt! Gyakorlatilag mindent megvontam magamtól! Tej termékeket eszem meg gyümölcsöt meg zöldséget meg müzlit meg szárnyas húst! Nem eszem semmi cukrosat, se sósat, se fűszereset! Hetente egyszer beficcen egy jégkrém vagy szelet süti… Nekem senki se mondja, hogy ennyitől cukros lettem hirtelen, holott eddig minden eredményem teljesen jó volt!).
- És hirtelen feltűntek a “szakértők”! A nőgyógyász, a védőnő, az ismerős kismamák és anyukák, az anyós, az anyám, egyéb kisgyerekes rokonok, a kisgyerekes barátok, a nénik a villamoson… És persze mindenki mást mond… mindenki tanácsol… a neten is megtalálható minden elv minden képviselője… Én meg próbálok eligazodni, hogy akkor most mit szabad és mit nem és mit ajánlott és mi nem!
- És a szex… lehetne… van is… de a pocak egyre nagyobb és egyre macerásabb… aztán eljön a nap amikor már nem ajánlják… mert koraszülést okozhat… úgyhogy újabb megvonás… a 9 hónapból 6 hónap böjt… de a babáért mindent! Sokan azt mondják ez hülyeség, a gyereknek nem árt, de a dokim köti az ebet a karóhoz, és én Neki hiszek… jobb félni mint megijedni!
- A pocaklakó meg csak nőt-nődögélt rendíthetetlenül! És ahogy közeledett a kiírt időpont nem volt semmi jele annak, hogy meg szeretne érkezni. az utolsó 2 hétben elkezdek fájdogálni… jósló fájások… bármit jelenthet… akár heteket is… mikor jön már ez a gyerek? A vizsgálatokon semmi jel… zárt méhszáj, ctg-n nincs jelem méh összehúzódásnak… gyerek köszöni jól van, jó helyen!
- És hogy Én hogy vagyok? Az első 16 hét úgy telik mintha folyamatosan másnapos lennék… de nem ám kis másnaposság! Olyan istenesen hányingeres szédülős, amikor az ember naponta többször elgondolkodik a fürdőszobában, hogy most hányjon vagy ne hányjon… és közben éktelenül szédül… de menni kell dolgozni még és vizsgálatokra és szervezkedni, mert pitty-putty itt lesz a baba és akkora mindennel el kell készülni! Ezután jön a végre tudok normálisan enni, bár egyre kevesebb ételt tolerál az emésztésem… no zsíros, no sós, no cukros, no fűszeres stb… a végtelenségig és azon túl… Majd eljön a nap úgy a 34. hét környékén amikor már csak nemes egyszerűséggel bálnának hívom magamat… nem tudok sokáig feküdni, ülni, állni… így váltogatom a pozíciókat… nem megy az alvás… Manóka meg maga az Alien királynő… mintha ki akarna törni a hasfalamon keresztül… nyűglődöm és már nagyon türelmetlen vagyok… és minden nap könyörgök egy kis zivatarért a kánikulában és hogy történjen valami… csak egy jelre várok, hogy Kíra meg akar végre érkezni!

Szumma szummarum: a terhesség tényleg egy csoda! A természet tévedhetetlen! Biztosan van oka, hogy valakinek semmi baja a 9 hónap alatt, fájdalmak és problémák nélkül éli meg az egészet. Én szerencsés vagyok! Minden bajságom meg nyüszögésem ellenére komolyabb problémák nélkül zajlott a 9 hónap! Sokan vannak akik nem ilyen szerencsések!

Megosztás a Facebook-on

Mondocon

Csak röviden mert mindösszesen 3-4 órát bírtam kint lenni…
A meleget eltekintve nagyon jól éreztem magam és rettenetesen elfáradtam…
Örülök mindenkinek akivel sikerült összefutni és beszélgetni egy kicsit és nagyon sajnálom, hogy van akit még futólag sem láttam… igyekeztem körbe járni a helyszíneket, de sajna a fogadóba már nem jutottam el… a lábam már nem bírta a kihívást… :S
Pocaklakónak szerencsére nem volt komoly ellenvetése a sok kéz ellen ami mind rá volt kíváncsi…
A sütik zsűrizése mókás volt, sokat nevettünk, de most úgy érzem legközelebb nem vállalom, tekintve hogy szoptatáskor nagyon figyelni kell miket eszik meg az ember mert a gyerek közvetlenül megkapja a anyatejjel a cuccokat… és most azért volt rendesen ételfesték meg keményítő, meg még ki tudja mi… Ha valamelyik versenyző igényli szívesen mondok/írok véleményt a sütijéről pü-ben…
Az az igazság, hogy hiányzik a cp meg a pörgés, de egy darabig biztosan nem lesz erőm ezzel komolyan foglalkozni…

Holdfénycon augusztusban

Mivel párom mind a két nap kint lesz a szerepjáték révén ezért Kírával mi is biztosan kimegyünk legalább az egyik napon pár órára… mivel ez lesz a lányom első conja itt majd kiderül hogyan bírja a rendezvényezést… persze a tömegbe meg nagyon zajos helyre nem fogom bevinni, ahhoz még azért túl kicsi lesz… ha mást nem, a Millenáris parkjában fogunk sétálni és nézelődni…
Tervezem, hogy valami egyszerű cp-t összedobok a gyereknek (tekintve, hogy még igen csöpp lesz egy kezes-lábas szerűségre gondoltam, de konkrét ötletem nincsen)… és ha nagyon lesz rá időm akkor Én is cp-ben leszek(de erre elég kevés az esély)…

Őszi Mondocon

A tervek szerint kimegyünk… ha minden jól megy akkor többet tudunk majd kint lenni, mivel lányom nagyobb lesz már… erősen függ, hogy mit fogok betervezni attól, hogy a Holdfénycont hogyan bírjuk…
Ja és ha lesz időm és energiám akkor Kíra Picachu lesz egy helyes kis plüss kezes-lábasban… hogy jut-e idő magamnak is gyártani cp-t majd meglássuk…

Az Animekarácsony olyan messze van még, hogy arra még tervezni sem tudok…

És persze ha lesznek kisebb cp.hu-s rendezvények azokon is igyekszünk majd megjelenni…

Most egy darabig el leszek tűnve az éterből… a következő hetek csakis a lányunk érkezéséről és az itthoni összecsiszolódásról szólnak majd… ha majd mind szalonképesek leszünk akkor visszatérek egy újabbb bejegyzéssel…

Megosztás a Facebook-on

Szombaton feleség lettem és úgy gondoltam megosztom Veletek milyen is ez…

No persze a cp-hez nem sok köze van, de mivel tesóm segítségével saját kezűleg készült a ruhám így azért nem teljesen off a téma.

Kezdeném onnan, hogy elkészültem a gyertyákkal (előző bejegyzés) és a hajdísszel (tartozom még a bejegyzéssel, pótolni fogom). A ruha készítéséről nem készültek képek és ebben a  posztban úgyis nagyjából mindent leírok…

A ruha készítését az utolsó hétre terveztem, hogy biztosan beleférjek, de volt egy-két dolog amivel nem számoltam:

1. 30 hetes terhes hassal lehetetlenség a földön dolgozni. Azaz nem tudom kimásolni a szabásmintát és rámásolni az anyagra. Mikor erre rájöttem felhívtam tesómat, hogy át tud-e jönni segíteni. Szerencsére átjött és elvégezte ezt a munkát.

2.  Egyedül képtelenség egy ilyen ruhát felvenni ekkora hassal. Ennek megoldását is tesómnak köszönhetem. lelkesen rakta rám és szedte le rólam a ruhát míg készült.

3.  Szintén a terhesség egyik “átka”, hogy lazulnak az ízületek, azaz rettenetesen fájnak a kezeim. Így elég lassan lehet csak haladni, főleg az aprólékos munkákkal. Szóval ami normál esetben elkészül 1 óra alatt az most 2-3 órába telt…

1000 hála tesómnak aki két napot is velem töltött, és így sikerült a ruhát kivitelezni! Csókolom a két dolgos kezét! Nélküle nem sikerült volna…

Íme a végeredmény:

És voltak egyéb bakik is:

1. Páromnak elkészítettem a mellényt szabásmintából… valamit nagyon sikerült benéznem, mert rövid lett… konkrétan a derekáig ért… és mivel ki volt számolva az anyag (ennyi volt a boltban amikor vettem), így nem tudtam újra megcsinálni. Ezért a páromnak tervezett mellényt, nyakkendőt és díszzsebkendőt nem sikerült elkészíteni… :S (csak akkor néz ki jól, ha megvan mind a három… a mellény nélkül mit sem ért volna a másik kettő)

2. Párom ugye beszerezte az öltönyt már jó pár hete. Az esküvő előtti napon mondtam neki, hogy készítse elő a cuccait. Kiderült, hogy nincs megfelelő nyakkendője. Gyors telefon az apjának hozzon egyet… probléma megoldva. Mikor az Én drága emberem felvette a nadrágját kiderült, hogy hosszú, fel kellett volna varrni (persze erre már nem volt idő). És ekkor a cp-s rutin előjött és szépen feltűztem a nadrág alját biztosító tűvel úgy, hogy ne látszódjon.

3. Még ősszel vettem egy terhes harisnyát, gondolván kelleni fog az esküvőre… szerdán felpróbáltam, azaz megpróbáltam felerőltetni magamra, de nem sikerült. Ebből okulván felpróbáltam a jó kis kényelmes cipőmmel is… nem jött fel a lábamra. Kicsit elkeseredtem, majd inkább megmosolyogtam a helyzetet, hogy azt gondoltam ami jó volt rám a terhesség előtt az a 30. héten is jó lesz… naiv e vagy… És itt megemlíteném, hogy a férjem egy angyal! Megnyugtatott, hogy nem kell semmivel sem rohannom, ha valami nem készül el (akár a ruhám is), pénteken elmegyünk és megveszünk mindent ami még kell! Mindenünk lesz az esküvőre amit csak szeretnék…

4. Jut eszembe: ami még kell… hát épp hogy csak nem felejtettem el, hogy kell a tortára valami dísz, így pénteken azt is megvettük.

Íme:

5. És persze a boleró anyag amit vettem jó vékony volt, az időjárás meg úgy nézett ki, hogy nem lesz éppen esküvőre alkalmas, ezért a bolerót se varrtam meg, hanem azt is pénteken szereztük be.

6. A ruha: majdnem tökéletesre sikerült… picit nagy lett, de egy jó cp-s sohasem esik kétségbe… egy szalaggal és egy biztosítótűvel megoldottuk a problémát és a boleró szépen eltakarta a kis difit.

7. És meggyűlt a bajom a hajcsavarókkal is… szerencsére jó előre ki akartam próbáltam milyen legyen a frizura és mivel kiderült hogy analfabéta vagyok a hajcsavaróhoz gyorsan bejelentkeztem a legközelebbi fodrászhoz (2 percre Tőlünk) a nagy nap reggelére egy jó kis hajcsavarásra.

Szóval az első kisebb kétségbe esés szerdán (3 nappal az esemény előtt) tört rám. Csütörtökön este megjött az első tipikusan izgulásos gyomorgörcs és pénteken már elég ideges voltam, de még megfelelően összeszedett, hogy befejezzem a  ruhán az utolsó simításokat és mindent előkészítsek másnapra. A szombat délelőtt meg  leírhatatlan stresszes volt… Ezzel szemben Drágaságom egész héten teljesen szét volt esve az izgulástól. Akik láttak minket azt mondták olyan, mintha Ő lenne a menyasszony… szombaton már mindketten rohangáltunk fel-alá mint a mérgezett egerek…

A pénteki bevásárlást nagyon gyorsan sikerült intézni. Délelőtt cirka 2 óra alatt megvolt minden ami még kell és délután szép nyugis tempóban sikerült mindent befejezni és előkészíteni.

És eljövé a NAGY NAP! Ennek a napnak a menetrendjét már jó előre megterveztem és mindenre jó sok időt hagytam, hogy mindennel elkészüljünk:

Elvileg 7-re terveztem az ébredést, de kislányom már 4-kor felébresztett és egy jó órán keresztül nem hagyott aludni… majd fél 7-kor újra kezdte a bulit, ekkor már meg sem próbáltam vissza feküdni. Szerencsére a nap további részében nagyon jól viselkedett (gondolom érezte, hogy nem jó ötlet anyát piszkálni amikor teljesen idegbeteg). Sikerült aránylag nyugiban megkávézni és elintézni a reggeli teendőket a fürdőben.

8 óra: fodrász, hajcsavarás (majdnem 1 óra a forró búra alatt… összesen másfél órát töltöttem ott). Ezután otthon még feltűztem, és véglegesítettem a frizurát, majd felraktam a hajdíszt is.

Íme pár olyan kép amin valamennyire látszik a végeredmény:

10 órára ígérte magát anyósom, hogy segítsen a készülődésben. Még mielőtt megérkezett gyorsan átnéztem a ruhákat, hogy minden  tökéletes-e… találtam egy-két apró koszfoltot, azokat gyorsan kimostam. Anyós megérkezett, szépen sorban mindent kivasalt amíg Mi az öltözködéssel foglalatoskodtunk. Majd jött a sminkelés… szerencsére gyorsan tudok sminkelni, de most meggyűlt a bajom egy pattanással, ami úgy döntött előző nap, hogy muszáj előtörnie. Sehogy sem sikerült normálisan eltüntetnem… mire végeztem a kis gonosszal már nem volt erőm, hogy megcsináljam azt a jó kis kék szemsminket amit előre terveztem, így egy nagyon egyszerű natúrnál maradtam egy kis barnával. Utólag nem bántam meg, sőt jobb is így. Mire elkészültem anyós már indult anyámékért és hamarosan megérkezett Párom tanúja, hogy elvigyen minket a Polgármesteri Hivatalba. Még gyorsan felraktam a kölcsön ékszereket párom segített felvenni a cipőm (egyedül már nem megy) és fél órán belül indultunk is. Persze sikerült valamit otthon hagyni (már nem emlékszem, hogy mit), de szerencsére még a liftben leltárt tartottam, hogy minden megvan-e és így nem kellett messziről vissza menni.

Mire a Hivatalhoz értünk (Jó fél órával a megadott időpont előtt) a nap is szépen kisütött, gyönyörű volt az idő, a szél éppen hogy csak fújdogált, kifejezetten jól éreztem magam a ruhában és a cipő is kényelmes volt. Párom sugárzott, folyamatosan vigyorgott. A családjaink mér a téren voltak, kivéve apukámat. Kicsit aggódtam, hogy nem érkezik meg majd időben, de aztán szerencsére befutott.

Párommal és a 2 tanúval (az Én tanúm természetesen az Ikrem volt) negyed 2-kor be kellett mennünk elintézni a papírokat. Párom idegességében megjegyezte, hogy jól jönne egy feles. Amíg a násznép (szüleink és testvéreink) beültek a terembe, addig az Anyakönyvvezető gyorsan elhadarta, hogy mi fog bent történni. Konkrétan annyit mondott, hogy mi majd bevonulunk az ajtón és a másik Anyakönyv vezető fogja mondani mikor mit csináljunk. Azaz fogalmunk se volt, hogy mit is kell majd csinálni, ami enyhén belém állította az ideget. Hiába próbálom felidézni, hogy mi is történt bent, meg miket kellett mondani, nem emlékszem. Rettenetesen koncentráltunk mind a ketten, hogy nehogy valamit rosszul csináljunk. Amire emlékszem, hogy elfelejtettem bekrémezni a kezem, így nem jött fel a gyűrű az ujjamra. Gyertyát gyújtottunk, meg alá kellett írni egy nagy könyvben, adtunk virágot az örömanyáknak és az Anyakönyvvezető sokat beszélt. Valami szöveget is utána kellett mondani, ami a házassági eskü volt, de abból egy szóra sem emlékszem… a szertartás végén koccintottunk pezsgővel (amibe bele kortyoltam, de nagyon rosszul esett) és mentünk ki a térre fotózásra.

Pár kép a szertartásról:

A fotózás nagyon jó volt. Mind a ketten fel voltunk szabadulva. Dave egyébként végig fotózott a szertartás alatt is. Párat ide is felraktam…
A többi fb-n megtekinthető…

Pár kedvenc a fotózásról:

És ezután elmentünk enni a közeli Trófeába. Az a hely valami zseniális. Rengeteget ettem. Mondjuk a reggel fél 10 körül elfogyasztott 2 szelet vajas pirítós után nem ettem és inni sem sokat ittam (ilyesmire nem volt idő), úgyhogy minden nagyon jól esett. Újdonsült férjecském persze egy jó kis mézes pálinkával indított, így hamar teljesen felengedett. Mindenki rengeteget evett és ivott. Kíra lányom meg csodálatosan viselkedett. elégedetten mocorgott a pocimban ahogy kapta a finom kajcsikat és nem csinált nagy ramazurit. (Megjegyzem, vasárnap óta leállíthatatlanul nyomul folyamatosan… néha már ijesztő formákat vesz fel a pocakom…)

Íme a kép a kajcsi befejezéséről, a torta szelés és szétosztás összehangolt műveletéről:

Szóval minden rendbe ment, jól éreztük magunkat és délután 5 órakor már otthon pihentük ki a nap fáradalmait.  Mostantól minden kicsi lányunkról szól. Most már csak az Ő érkezését várjuk…

Megosztás a Facebook-on

Alapanyagok:

2db vékony és 1db vastag fehér gyertya
világoskék drótozott szatén szalag
fehér üveg gyöngy
drót
fehér cérna
tű

Készítés menete:

Először a fehér gyöngy rózsát készítettem el ez alapján: http://gyongyhobby.atw.hu/gyongyfuzes.htm (10db szirmot készítettem).

A világoskék szalagot felvarrtam a gyertyákra. Elkészítettem a masnikat és felvarrtam a két vékonyabb gyertyán lévő szalagra, ezután gyöngyöket varrtam fel díszítésnek. A vastag gyertyán lévő szalagra felvarrtam a fehér rózsát, majd a drótra további fehér gyöngyöket fűztem a gyertya kerületének megfelelő nagyságban és felerősítettem, ezután varrtam fel a masnit.

Amire figyelni kell, hogy a dísz ne a gyertya legaljára kerüljön (különben nem lehet majd bele rakni a gyertyatartóba), és hogy a varrások meg a drótozás ne látszódjon (praktikusan a masni tudja a legjobban eltakarni)!

És íme a kész gyertyák:

Megosztás a Facebook-on

Sziasztok!

Még pár kép a kislányomról, mert nem bírom nem közzé tenni…

Nem bírok betelni Vele…

Megosztás a Facebook-on