♣ Egy részem
Posted by matsuri in Nincs kategorizálva
A család és barátok nagyon fontosak az ember életében. Ők alapozzák meg azt, hogy az illetőből milyen ember lesz, és mit fog értékesnek tartani. Ha valakivel nagyon jó barátságba kerülsz, akkor lassan elmosódni látszik a határ barát és családtag között, míg a legjobb barátok szinte a testvérekké válnak.
De van, amikor szomorú fordulatok miatt az embereknek el kell válniuk egymástól… de hát, hogy állhatna bármi is egy ilyen barátság útjába, mint a miénk Zsófival? 
Együtt kezdtük a gimnáziumot, francia tagozaton. Az első évben nem igazán barátkoztunk, de aztán elválaszthatatlanok lettünk. 
Nagyon megsínylettük ezt az osztályt. Mi lettünk a két kívülálló, akikkel senki nem foglalkozott, és gúnyolódtak rajtunk… mi pedig viszonoztuk. 
Aztán tényleg eljött az az idő, amikor kitessékelődtünk az osztályból, lelkileg nem bírtuk már… én másik tagozatra mentem, Zsófi pedig oda ment gimnáziumba, ahol lakik.
Szerencsére nem nagy a távolság, röpke fél óra az út (ha több lenne, az sem zavarna xD).
Nemrég kaptam tőle fényképeket, amiken utolsó napjainkat töltöttük egymás mellett az iskolapadban. Egy szép nyár kezdete volt.
Akkor még a hajam is hosszú volt… szerintem újra megnövesztem xD
“Zsóóófi mondja beeeee!”
“Pózolj Petra, lekaplak!”
“Neneneee, szemüveg nélkül! Na, most már jó :)”
“Most nézz úgy, mint Sadako a Ringuból!! Khirályság :D”
“Jesszus, emellett a barom mellett kell ülnöm!?”
Zsófi szeret engem
Jéé, énis őt? O_o”’
A mosoly, amit még a leglehetetlenebb
helyzetben is ki tudott magából préselni. ^^
Hiányzol, szivi… Dehát, ahogy a franciák mondják, “C’est la vie!”.
DE MI NEM HAGYJUK MAGUNKAT!!!
Volt a nyáron 1-2 nagyobb összezörrenséünk, de ha már 3 éve bírjuk egymást, akkor ezután sem lesz másképp xD
Ezt nemrég írtam, nem csak neki címezve, hanem minden más barátomnak, akik segítettek valaha az életemben, és ott voltak nekem, mikor szükségem volt rájuk:
“Lépten-nyomon körüljár a magány,
S én komor szemem forgatván
nem látom a célt, mi felé indultam,
hosszú éveket tudom, hiába vártam.
Ám jött valaki, megérintett,
az életbe visszavezetett.
‘Barát’, az volt az igazi neve,
most együtt tartunk célunk fele.”
read comments (0)