Gondoltam én is írok pár dolgot magamról. 
Ars poeticám: Megszülettem. Ez győzelem, vagy vereség? Élek. A kérdés csak az; hogyan.
Ebből talán páran sejthetik, hogy szeretek írni. Egyaránt érzem közel magamhoz a szellemesebb, vagy éppen vicces irományokat és a nagy gondolatokat megfogalmazó sorokat. Persze ezeket olvasni szeretem, hogy nekem sikerül-e ilyesmit alkotnom, az egy másik dolog. Minden esetre törekszem rá.
Alapvetően nem vagyok egy komoly ember a hétköznapokban, imádok hülyéskedni, nevetni és nevettetni, mert elfeledteti az Élet nehézségeit. Sokakat megtéveszt a mentalitásom, nem gondolnak mögötte tartalmat.
Nem akarok senkit sem analizálni, de valahogy mégis elemzem az embereket. Fontos számomra az őszinteség és az igazság, valamint a harmónia. Egyfajta idealista vagyok sok gondolattal és érzéssel.
Nem szeretem megbántani az embereket. Utálom a szemüveget. Imádok enni. Csoki. Sokszor sodródom, míg talpra nem állok. Koffeinfüggő vagyok. Nem szeretek szembesülni a problémákkal. Marcipán. Állítólag maximalista vagyok, szerintem nem. Szétszórtság. Lustaság. Pizza. Éneklés. Állatszeretet. 10 éve vegetarianizmus. Beszélgetés. Csokisfánk. Hercegnő-komplexus (kislányként tomboy voltam, talán most pótlom a királylánykodást xD). Nutella. Esztétika, filozófia, művészetek. Kritikus vagyok. Színház. Színészet. Függöny.
Elvégeztem a Shakespeare Színiakadámiát, így Színész II. végzettségem van, sajnos nem tudtam sehol sem elhelyezkedni, ezért B tervként mentem Pécsre egyetemre. Azóta pár darab jött és ment, de sajnos semelyik sem volt tartósabb. Néha gyerekdarabokban tűnök fel, mint nyuszika, vagy mackó, számomra nem degradáló, mert igaz nem egy tragika szerep, de ez a gyerekekről szól, nem a magasművészetről. Szeretek szinkronizálni, de sajnos nem tudtam bekerülni a “körbe”. Hét évig tanultam zongorázni, mert Apukám szerint egy lánynak ez az általános műveltsége része. (gondolhatjátok milyen gyerekkorom volt xD) De emellett megengedte, hogy lovagolni járjak. Fontos számomra a sport, kisgyerekkorom óta csinálok valamit. A legmeghatározóbb a kosárlabda, lovaglás és a karate volt.
Alkotó beállítottságú vagyok, gyerekként sokat rajzoltam, de továbbtanulásnál Apu nem engedte, hogy drámatagozatos vagy rajztagozatos gimibe menjek. Így életem középiskolai évei a legpokolibb évek voltak. Nem csak a kereskedelmi suli miatt, hanem sok múlt az embereken is.
Szóval rajz, ének, színészet, írás, varrás-craft. Ezeket szeretem csinálni, bár legkevésbé a rajzhoz értek. ^^” A Szüleim már elfogadták a cosplay-mániámat, meggyőződésük, hogy így élem ki az exhibicionizmusomat, amiért nem tudok színpadon játszani. Lehet ez is közrejátszik, de meghagyom Őket ebben a tudatban. 
Szeretem készíteni a ruhákat és a kiegészítőket, valahogy jó terápia a bosszúságok ellenére is. A Barátaim nem nagyon értik meg, hogy miért költök ilyesmikre, azt javasolják, hogy ha ennyire szeretek varrni, akkor tervezzek jelmezt és varrjak másnak ruhát. De én nem tudok varrni és nem pénzért akarom csinálni. A cosplay nem erről szól, ez egy alkotó hobby.
Undorodom szerencsétlen békáktól és félek szegény madaraktól (főleg a baromfiktól). Ők nem tehetnek róla, hogy van ez a stiklim.
Jelenleg master hallgató vagyok az ELTE BTK-n.
“Nem akarok rinocérosz lenni.”