~Tazzie~

Boldog Új Évet kívánok ezzel a dallal!

Nem túl jó minőségű a felvétel, mert homemade… De valami személyessel szerettem volna meglepni a Barátaimat és a Tazzie cosplay Facebook követőit.

A dalválasztás azért esett a Tangled-re (Aranyhaj és a nagy gubanc), mert pár nagyon kedves barátom nagyon szereti ezt az animációt (többek között Aoime és Rouge), valamint itt a cosplayes körökben is kedvelt.

A dal:

 http://www.youtube.com/watch?v=Eg_aai7dv…

Megosztás a Facebook-on

Szombat

Reggel fél hétkor keltünk, pizsiben lerohantam Rhysahoz a hajszárítóval, aztán vissza föl a szobába és sietve készülődtünk. Mint kiderült, rosszul emlékeztem a találkozási időpontra. Rhysa már kabátban volt, amikor mi még pizsiben… De nem volt baj, hogy később készültünk el, mert a szállítás ismét személygépkocsikkal történt és ugyanolyan lassan haladt. Igaz elvileg volt reggeli a szobához, de én csak egy lattet ittam a kávégépből. Utólag megnéztem a számlát és nem volt benne az árban a reggeli, szóval erről vhogy elfeledkeztek. Mivel a szálláson már kisminkeltem magam, ezzel is időt spóroltam. Arra már nem emlékszem, hogy a parókát is felvettem-e vagy sem. Odaérve a helyszínre lifttel vittek fel minket és kiderült, hogy az előző napi party helyszíne az öltözőnk is egyben. Ez nem kicsit sokkolt, de remekül át tudtam öltözni az abroncsos alsószoknya alatt, a német versenyző (Ursula – A kis hableány) meg segített lehúzni a nadrágomat. xD A fűzőmbe a WC-ben bújtam bele és Gergő húzta meg a hátamon. Mondjuk ebből a szempontból jó volt, hogy koedukált öltözőt kaptunk, mert így végig bent tudott velem lenni és segített mindenben. Az abroncsomba bele kellett tuszkolni az előzőleg eltávolított abroncskarikákat, ez elég sokáig tartott és elég kínos volt, hogy annyi helyet foglalok el a többi versenyzőtől. Miután felöltöztem, sokat ücsörögtem a földön, nagyon fáradt voltam és éhes, de mindig odajött hozzám egy szervező megkérdezni, hogy jól vagyok-e stb, meg beszélgetni egy kicsit. Nagyon odafigyeltek ránk, mindenki nagyon örült nekünk, hogy ott vagyunk és mindenben a rendelkezésünkre álltak. Szokatlan volt ez a figyelmesség, de nagyon jól esett.

Igaz volt egy zsűrizési beosztás, de teljesen hasztalannak bizonyult, mert abban a sorrendben mentek az emberek, ahogy sikerült magukra ölteniük a jelmezüket. Három turnusra voltunk osztva, én a másodikba kerültem és a legvégére, így 14h körül kerültem volna sorra. Szörnyen izgultam a zsűrizés miatt, Gergőnek meséltem a jelmezről, hogy gyakoroljam, egyszerűen nagyon ideges voltam. Rhysanak Yuriko segített, Őt előttem zsűrizték le, majd megkérdezték, hogy készen állok-e a zsűrizésre. Mondtam, hogy igen, kinyitották a kétszárnyú ajtót előttem (simán befértem volna az egyiken is, mert össze tudom fogni a nagy szoknyát :D) és bementem. Egy hasonlóan nagy terembe léptem, mint az öltöző, csak kevesebben voltak bent. Nem nagyon tudtam körbenézni, mert rögtön rám repült 5-6 ember. Körbevettek, fogdosták a cuccomat és elkezdtem beszélni. Körbejártak, felemelték a ruhát, hogy megnézzék a viszályán is a varrást, megtapogatták a gyöngyöket, a festést és kérdezgettek pár dolgot. Megnézték a paróka rögzítését, hogy milyen cipő van rajtam (benéznek a szoknya alá is) egyszerűen a jelmez minden négyzetcentiméterét átvizslatják. Ami nagyon tetszett, hogy a referencia kép ki volt nyomtatva a progress képeimmel együtt és összehasonlítgatták a jelmezemmel. Nekem nagyon tetszett ez a zsűrizési mód. Goldy viccesen konstatálta a jogarom súlyát. xD Hip-hopp elreppent az az öt perc, ami minden versenyzőre jutott. Amennyire féltem a zsűrizéstől, annyira jól éreztem bent magam.

A terem egyik felében zajlott a zsűrizés és a másikban egy felállított fotó stúdió volt, ahol több fényképész készített képeket. A kísérők egyébként bejöhettek a zsűri szobába, akár fotózhatnak is, mivel az öltöző és a zsűri részleg is egy hosszú erkéllyel vannak összekötve és szabad az átjárás.

A fotózás után megkaptam az EuroCosplay emlék pakkomat és visszamehettem az öltözőbe. Ott kibújtam a szoknyámból és felvettem a farmeromat, hogy eljussak a mosdóba, vmint lelógtam megnézni a rendezvényt. A segítők megkérdezték, hogy miért öltözöm le stb, de a WC-re való eljutás jogos és vicces érvnek bizonyult. Miután gyorsan körbejártam, visszatértem az öltözőbe és visszaöltöztem. Még mindig nem ettem semmit, pedig már 16:30h is elmúlt. 17h-kor kezdődött a performance és nagyon hosszadalmas volt a várakozás. Szegény Rhysat osztották be utolsónak, én meg a 30. voltam, szóval sereghajtók lettünk.

Szerencsés voltam, mert kerítettem magamnak egy széket, egyébként elég zsúfoltan voltunk ott hátul, a spanyol lány paravánja pedig folyton a nyakamba akart borulni.

Itt is nagyon figyelmesek voltak a segítők, mert vizet osztottak. A színpadi szereplésemet elrontottam, mert nem ott kellett volna állnom, ahol. De mindegy. Itthon Enji megígértette velem, hogy Neki, Kanának, Aoimenek és Roguenak küldök egy „szivecskét” a színpadról, szóval meghajlásnál eleget tettem az ígéretemnek:D

Performance:

http://www.youtube.com/watch?v=Pz2sAy-i0Jg

Az eredményhirdetésre nem kellett sokat várnunk. Petrosnak nagyon szurkoltam, mert egyszerűen odaáig voltam a cuccáért, meg vissza. Nagyon örültem, hogy 2. lett.

Átöltöztünk, ismét kivettem az abroncsot az alsószoknyából és elcsomagoltam. Elég sok ideig tartott ismét összecuccolni. A csapat egyik része hazament, a másik pedig elment a Chinese Palace-be, ahol asztalokat foglaltak a búcsúvacsorához. Ez már önköltséges volt, ezért is csak egy részünk vett részt ezen. A dán lányokkal (Hikaru és Serenity jelmezek) és az írekkel (Manó király és a másik lány nem tudom minek öltözött) ültünk egy asztalhoz. Azt reméltem, hogy végre ehetek rendes kaját, de nem sikerült vmi finom vegetáriánus vacsit választanom. Miután nagy nehezen rendeztünk egyenként a számlát, nemzetközi cp-s társaink szóvá tették, hogy mi az, hogy ennyi borravalót számláznak ki, sokallták, de ezt csak egymás közt beszélték, ami azért volt fura, mert ezek szerint nem csak a mi közép-európai tárcánk érezte meg, hogy Londonban járunk.

Megint várni kellett az autós szállításra, de ehhez már hozzászoktunk. Közben szóba elegyedtünk a bolgár versenyzővel, akitől megkérdeztük, hogy holnap kijön-e az Expora, de mondta, hogy nem. Megtudtuk, hogy meglátogatja majd a segítőjét, akinek előző este csavar állt a szemébe, amikor a jelmezét javították és kórházba került. Ez a hír sokkolt minket, a srác magát hibáztatta a történtekért és eléggé maga alatt volt szegény.

Vasárnap

Összeszedtük magunkat és kezdődhetett a gyereknap. Rhysa a bőröndjével várt már lent, mivel a szervezők voltak olyan kedvesek és másnap is elszállították a versenyzőket és kísérőiket a helyszínre. Ami jópofa volt a személygépkocsis „járatban”, hogy Gergővel mindketten kipróbálhattuk, milyen az anyósülésen utazni egy angol kocsiban.

Egyébként autóval 10 perc volt a hotel és az MCM Expo útvonal, bár mindegyik sofőr gyorsan hajtott.

Nagyon élveztem az Expot, jó pár dolgot vettem. Gondolom sokan úgy gondolják, hogy kint a cosplayek színvonala sokkal jobb, mint itthon. Azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem, csak jóval több az ember, de az arányok kb ugyanolyanok, mint Magyarországon.

Rengeteg program volt kint, mindenféle konzol és ami nagyon jó volt, hogy kipróbálhattam a Final Fantasy XIII-2t.

Egyébként olyan progik is vannak, mint a pankráció, ami szerintem mókásan bugyuta volt, de jól szórakoztunk. xD Robotharc is volt, de azt lekéstük sajnos. Hírességekkel is lehetett találkozni, de nekem legemlékezetesebb Warwick Davis volt. Az új könyvét lehetett megvenni és azt dedikálta, de a felesége (aki gondolom menedzseli) azt mondta, hogy nyugodtan fotózkodhatunk Vele, nem kell könyvet venni. Nagyon kedves asszony volt, megkérdezte, hogy honnan jöttünk, meglepetésemre tudta hol van Magyarország, és nagyon érdeklődő volt. A színész már kevésbé, gondolom eléggé unta a dolgot.

Yuriko aznap versenyzett a helyi cp versenyen, Rhysa segített Neki, ott volt még Szmöre és Kid is, meg még egy srác, akinek nem emlékszem a nevére, egy ideig együtt lógtunk a magyar delegációval, de aztán Gergővel ismét külön váltunk. Amikor el akartunk búcsúzni Tőlük, nem találtuk Őket sehol, pedig a cosplayversenyt is néztük egy darabig.

Aminek nagyon örültem még, az az, hogy találkoztam egy Deviant Artra commentelő angol cosplayerrel, Emmával, aki szombaton segítő volt, vasárnap pedig Abel Nîghtroadként jelent meg. Mindig nagyon kedves dolgokat ír nekem, ezért nagyon funny volt személyesen találkozni.

A Londoni Expo és az EuroCosplay nekem nagyon szép emlék és ha tehetem, kipróbálnám magam a sima cosplay versenyen is. Londonban nagyon szép pár napot töltöttünk Gergővel, de ennek már nincs túl sok köze a cosplayhez.

Megosztás a Facebook-on

Kicsit nehézkesen akart megszületni a második rész, de most nekiálltam folytatni, hogy még „idén” publikáljam.

Hoztam a formám, és még az indulás előtti napon is dolgoztam a jelmezen, és mivel kifutottam az időből, nem tudtam előre kipostázni Londonba (de talán így szerencsésebb is volt, mert szegény Rhysa pórul járt ). Csütörtökön két bőröndöt pakoltam be, egyikben volt maga a jelmez, a másikban a civil ruháim. Az abroncsot pedig úgy tudtam szállítani, hogy az alsóbb karikákat kiszedtem az alsószoknyából. Összehajtogatni sehogy sem tudtam volna, mert 2-3 gyűrű van egy „sínben”, hogy kellően kitartsa a nehéz felső szoknyát. Ez tárolásnál is praktikus egyébként.

Péntek

A Barátom Testvére vitt ki minket a reptérre és aznap alig hittem el, hogy eljött ez az idő, ami annyira távolinak tűnt. A reptéren találkoztunk Rhysaval és a kis csoporttal, akik kikísérték. Miután elbúcsúztunk Gergő Bátyjától, befóliáztuk a bőröndjeinket és becsekkoltunk. A várakozó helyen pedig kiderült, hogy fél órát késik a gépünk. Leültünk és várakoztunk, ami kb így nézett ki:

Miután hívtak minket az adott kapuhoz, azzal szembesültünk, hogy a tömeg legvégén vagyunk, és a reptér buszra is nagy nehezen tudtunk csak felzsúfolódni. Mivel fapados járatot választottunk ki, harcot kellett vívni a helyekért. Hárman fértünk volna el egymás mellett, de sajnos szabad helyet nem találtunk, így mi Gergővel együtt ültünk és Rhysa pedig egy sorral előttünk talált ülőhelyet. Én nem nagyon bírom sajnos a repülést, általában rosszul vagyok. Rhysa ekkor repült életében először és gondoltam, hogy majd támogatom, vagy bíztatom stb, de Neki meg sem kottyant ez az egész, nem is félt, ellenben én borzalmasan rosszul éreztem magam… Amúgy szeretem látni a felhőket, meg ilyesmi, de sajnos elnyomott az álom és Anglia felségterülete felett nyitottam ki a szemem. Hát majdnem bőgtem a meghatottságtól (tudom szánalmas), hogy végre eljutottam Angliába, bár még hátra volt a landolás. Miután földet értünk, extázisba estem és nyargaltam a csomagokhoz. Már csak mi hárman ácsorogtunk a csomagszállító szalag mellett, de a jelmezes bőröndöm még sehol sem volt. Mint kiderült a felragasztott szalagból, eléggé átvizsgálhatták, de Rhysaét is.

Kimentünk a transfer buszhoz, de pont az orrunk előtt ment el. Nagyon mérges voltam és a menetrendet nézegettem, hogy mikor jön a következő. Közben azon bosszankodtam, hogy minimum fél órát kell majd itt fagyoskodnunk, de én ugye magyar fejjel gondolkodtam. Tíz perc sem telt bele és előállt egy újabb járat, felszálltunk és tökre élveztem, hogy van biztonsági öv az üléseken. xD Másfél órát utaztunk Victoria Station-ig és vadul néztük az „igazi angol házikókat” és a fordított kreszt. Miután leszálltunk a Green Line járatról, körbe néztünk, hogy jó, most itt vagyunk, de merre kell mennünk? Kaptam kölcsön egy tök jó utikönyvet az egyik legjobb barátnőmtől és hamar az lett a Bibliánk, meg kinyomtattunk még egy underground térképet is. Először TravelCardot kellett vennünk és egy kis kérdezősködés után már meg is vettük. Aztán elindultunk megkeresni a megfelelő vonalat, Gergő két bőröndöt hurcolt maga után, Rhysa meg én egyet-egyet. Egy idősebb férfi mosolyogva odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit keresek, hová szeretnék eljutni és ez volt az első meglepetésem, hogy a metropolisban ilyen kedves emberek vannak, pedig azt hinné a tursta, hogy itt ridegek és tudomást sem vesznek másokról. Útbaigazított minket és robogtunk a megfelelő vonal felé, hogy eljussunk az MCM Expo welcome partyra. A peronőr hölgy rögtön megkérdezte hová tartunk, majd tájékoztatott minket, hogy ez egy hosszabb utazás lesz. Ez volt a második kedves élmény és eldöntöttem, hogy itt akarok élni. Nagy nehezen odataláltunk a megfelelő helyre, mert az MCM Expo-nak csak egy részén volt a Con, más rendezvények is voltak párhuzamosan, de ez nekünk teljesen új volt. A beléptetésnél vártunk egy kicsit, aztán bementünk megkeresni az EC-s pultot, ahol lepakolhattuk a cuccokat. Elvezettek minket a party terembe, amiről másnap kiderült, hogy nem más, mint a koedukált öltözőnk.

A teremben voltak már páran és kicsit kényelmetlenül éreztük magunkat, mert nem tudtuk, hogy most mi van. Mindenki a kísérőjével beszélt, vagy ült, a szervezők meg egymással diskuráltak jókedvűen. Volt kaja-pia, és egy szabad asztalka, amin semmi nem volt. Mivel Facebookon megbeszéltük, hogy minden versenyző visz az országára jellemző édességet, Rhysaval fogtk magunkat és kipakoltuk a motyót arra az asztalra. Felcimkéztük a Pilóta kekszet, Duna kavicsot, Túró Rudit és dianás cukrot, hogy ezek a magyar édességek, aztán ezzel elindítottuk a candy swapping-et.

A mennyiséggel személy szerint bajban voltam, mert nem tudtam mennyi édességet illik ilyenkor vinni, azt meg nem akartam, hogy „fukar balkáninak” gondoljanak és kicsit túlzásba estem. xD Ha jövőre lesz ilyen, akkor bőven elég 2 csomag akármi. Először egyébként a dán lányok jöttek oda és velük elegyedtünk szóba, aztán szépen lassan többen is odagyűltek. Sajnos egyedül lenni egy ilyen rendezvényen nem könnyű, mert ha nem ismerkedős beállítottságú az ember, akkor egyedül ücsöröghet egy széken. A welcome party meghívás egyébként a kísérőkre is vonatkozik. A partyn mi csak édességeket kóstolgattunk, ami nem volt túl jó, mert egész nap csak két szendvicset ettünk és este meg cukros dolgokat, jól lakni nem laktunk. Emellett Rhysaval mi lettünk az ügyeletes ital-borítók, mert mindenhová kiborítottuk az italainkat, a földre is és az asztalra is. És íme Gergő szerzeménye: egy kis falat sajt és egy spárga XD

Egyébként a társaság kb 90%-a (ha nem több) nagyon jól beszélt angolul. Az emberek egyébként nagyon nyíltak voltak, volt egy ilyen nagyon jó alaphangulat, amit még Gergő is átérzett, mert azt mondta, hogy még kísérőként is nagyon jó itt lenni és szivesen megpróbálná az EC-t, mert már ezért megérné kijutni. Tényleg hatalmas élmény volt, hogy egy csipet Európa gyűlt össze abban a teremben.

Mivel az ETAP hotel messzebb volt, ezért a szervezők biztosították a szállításunkat. A bőröndjeinket is elvitték, aztán kisétáltunk a hidegbe az Ibis hotel elé, ahová eredetileg szerettek volna minket elszállásolni, csak nem volt elég hely. Ott kellett várakoznunk, James egy szál pólóban kísért minket, én meg jégkockára fagytam. A szállításnál szembesültem a szervezetlenséggel, mert azt hittem, hogy majd egy buszt fognak bérelni, de nem. Személyi autókkal szállítottak negyven akárhány embert. Ez nem lett volna baj, de ha jól emlékszem., két autóval vitték az embereket, szóval sokat kellett várni. Másfél óra múlva kerültünk sorra és már nagyon fáradtak és éhesek voltunk, mert azt hiszem már éjfél is elmúlt. Mi Gergővel abba az autóba kerültünk, amiben a két portugál lány utazott és az egyik nagyon nem volt szimpatikus, ő eléggé idegesített.

A hotelbe érve be kellett jelentkezni, majd elintéztem, hogy abban a szobában maradhassunk, mert vasárnaptól szólt oda a foglalásunk. Felmentünk a szobába, örömködtünk egy sort és úgy gondoltunk, hogy muszáj valami normális kaját ennünk. Mivel előzőleg már Google Earth-ön bejártuk a terepet, tudtuk, hogy TESCO is van a közelben, no meg az ablakunkból láttuk is a tetejét, fogtuk magunkat és elmentünk vásárolni. Előtte beugrottunk Rhysahoz, aki egy másik emeleten kapott szobát, hogy kell-e Neki vmi. Szegény akkor megmutatta, hogy ripityára tört az előre kiküldött fegyvere. Tényleg borzalmas állapotban volt, ezért nagyon felnézek Rhysara, hogy nem roskadt magába és volt annyi lelki ereje, hogy nekifogjon és megjavítsa. Miután megjártuk a TESCO-t, Rhysanak elvittük amiket kért és elmentünk aludni. Nekem csak kisebb károsodások lettek a jelmezemen, de azt másnap ragasztóval tudtuk orvosolni.

Megosztás a Facebook-on

EuroCosplay 2011 part I.

Végre sikerült rávennem magam, hogy megírjam az élménybeszámolót. Ma három hete épp a reptéren voltunk hulla fáradtan a három bőröndünk kíséretében és totálisan be voltunk sózva. Mikor már Rhysaval is találkoztunk, egyre csak azt éreztük, hogy olyan hihetetlen ez az egész, hogy realizálódott, ami eddig csak ilyen távoli dolognak tűnt.  Az EC izgalma mellett  még az is munkálkodott bennem, hogy régi vágyam volt eljutni Londonba. Nagyon szeretem azt a várost és nagyon örültem, hogy az EuroCosplay kapcsán lehetőségem nyílt odalátogatni. Sokat dolgoztam, hogy a verseny után még pár napot kint tölthessek. Szerencsés vagyok, mert a Barátom is elkísért, végig asszisztálta velem az egész időszakot és mindenben számíthattam Rá. Valamint ez jelentette a „közös nyaralásunkat”, szóval fantasztikus élmény volt. Igyekszem olyan dolgokra is kitérni, ami talán a jövendőbeli EC-s versenyzőket is érinthet.

Előkészületek

Elsődleges brit kontaktunk James Funnel volt, aki mindenben a rendelkezésünkre állt. A Facebookon egy rejtett EC csoportot hoztak létre (igaz kérésre) és hónapokkal a verseny előtt már ismerkedhettünk a többi versenyzővel. Ezen a felületen James mindenben kikérte a véleményünket, egyszerűen nagyon figyelmesek voltak a szervezők. Kezdve a pólóméretünkkel (mert minden versenyző kapott egy EC-pakkot emlékbe, a tartalmáról majd később), hogy a Welcome Partyn milyen innivalókat szeretnénk inni, hogy francia vagy két külön ágyas szobát szeretnénk. Persze elmondták, hogy az igények teljesítése nem 100%-os, de mindenre törekedtek és azt mondhatom, hogy a gyakorlatban majdnem mindennek eleget is tettek.

Nekem volt pár problémám és mindig James-t kerestem fel hol a Facebookon, hol e-mailben. Mindenre egy nap alatt válaszolt és nagyon készséges volt.

Gergővel kinéztünk egy hotelt és sok agyalás után végülis a Barking Etap Hotelt választottuk, hogy ott fogunk megszállni az Expo után. Legnagyobb örömömre a véletlen úgy rendezte, hogy a szervezők is ide és a mellette lévő Ibis Hotelbe foglaltak az EC-versenyzőknek szállást, mert az MCM Expon volt egy másik rendezvény is és az ottani szállodában nem volt nekünk hely. Engem az Etapba osztottak be, így majd’ kiugrottam a bőrömből, hogy megspórolunk egy költözködést. Nagyon szerencsésen alakult, mert a recepciónál leszerveztem, hogy ugyanabban a szobában maradhassunk. Egyébként a segítőknek nem kell fizetni a szobát, szóval nem főre van leosztva, hanem szobánként. Így Gergő is spórolt két éjszakát, ami elég sokat jelent, mert Londonban horror árakon mozognak a szállás díjak. A segítőknek még jár egy ingyen MCM Expo Pass is és ugyanúgy vonatkozik Rájuk a party-meghívás, a hotel-MCM Expo közti szállítás a verseny ideje alatt, egyedül reggelit nem kapnak és az utazási költségüket sem állják (nyilván). Mondjuk ahogy néztem a számlát, reggelit az alapján mi sem kaptunk, pedig elvileg járt volna. Mondjuk szombat reggel egy falatot sem bírtam lenyelni, szóval ez mindegy is volt. Egyébként az Expo Pass-t e-mailben küldik ki, ki kell nyomtatni és magaddal kell vinni, ott helyben pedig kapsz egy műanyag tasakot és úgy rögzíted, ahogy tudod.

Áftör dö szeleksön (hogy a jó öreg viking-orosz akcentussal írjak – kifejezés by Enji )

Yuriko átküldött egy pakkot, ez két dokumentumból áll:

- Versenyszabályzat

- Kitöltendő form

Ezt érdemes a továbbítás után megnyitni 1-2 nappal, hogy legyen idő átgondolni mindent. Van benne színpad méret, zsűri részéről pontozási %-ok, és sok minden mellett még az, amit a versenyzőnek kell kitöltenie. Az egyik az utazási dokumentum, melyben ki kell kalkulálni a várható költségeket (kezdve a repjegytől a szállítási költségekig mindent). Ezt el kell küldeni a szervezői e-mailcímre (minden elérhetőséget megadnak a doksikban) és utazás előtt 1-1,5 hónappal átutalják a pénzt. Szóval érdemes frissíteni pl a repjegy árat, mert azok naponta változnak és általában drágulnak az utazás időpontjához közeledve és elég akkor elküldeni a dokumentumot, amikor arra felszólítják az embert, szóval így az utalási periódus előtt. Persze ha saját erőből meg tudja venni az ember előre, akkor nem kell változtatni az áron.

Valamint úgy érdemes megadni a költségeket, hogy a saját bankunk szerinti árfolyammal számoljunk. Ha valaki még nem csinált ilyet, akkor a bankszámlaszám megadásánál két kódra kell figyelni: IBAN CODE és a SWIFT/BIC CODE (ezeket a bankotok honlapján megtaláljátok, vagy ügyfélszolgálaton megkérdezhetitek).

Mindenről egyébként meg kell őrizni a számlát és továbbítani kell a szervezőknek (e-mailben vagy ott helyben egy scant leadni). (Kivéve a helyi közlekedést, mert erre is utalnak pénzt.) Mi Rhysaval csak a Luton-Victoria Station transportot kalkuláltuk bele a public transportba, mert nem tudtuk mennyibe kerül egy jegy stb. Londonban heti Travel Cardot vettem, mert az nekem jobban megérte, most a heti 1-4 zónás TravelCard 39.40 pounds volt.. Igaz van ún. OysterCard is (bővebb info erről: http://www.tfl.gov.uk/tickets/14836.aspx), de nekem egyszerűbb volt egy TC-t venni. Nem tudom ki járt már Londonban, vagy mennyit tudtok róla, de úgy érdemes venni ezeket a Travel Cardokat, hogy megnézitek melyik zónába mentek, vagy hol van a szállásotok és csak addig, mert felesleges egy 1-6 zónásat venni (ami drágább is), ha max a 4-ig utaztok ki. Igaz van olyan is, ahol benne van rengeteg látványosságra „ingyen” belépő, de egy Barátnőm azt mondta, hogy a Szülei csak 10 pounds-t spóroltak ezzel, mert 5 nap alatt nem lehet megnézni az összeset.

A másik papíron a performance tervet kell feltüntetni, lehetőleg pózokkal és idővel feltüntetve meg a fénykéréssel. De erre is írnak egy példát, hogy megkönnyítsék a dolgot.

Vgbbbísd,kÍxh (-> Ezt Philip, a kiscicánk üzeni Nektek xD Imád kockulni, mindig belegépel a dolgaimba, vagy zárolja a laptopot, vagy éppen alszik egyet rajta.)

Jelmezválasztás

Egyértelmű volt, hogy ugyanazzal a jelmezzel nevezek, mert egy újabbra sem időm, sem pénzem nem maradt. Tökre örülök, mert a London Comic Con MCM Expo Official Guide-ban megemlítenek az EC kapcsán egy cikkben. Nem akarom sztárolni magam, de örültem neki.

„The qualifiers, held throughout the last year have been fierce, we’ve seen War Machine from Italy, gorgeous Trinity Blood costumes from The Netherlands and Hungary, and even a massive Gundam from Latvia! They have all been hard at work over the last couple of months preparing something more special for this weekend.”

Hát ugyan különlegesebbel nem készültem, de feljavítottam a jelmezt és kicseréltem pár dolgot.

- A műgyantából öntött rózsafüzért újra megcsináltam, új szilikon mintát készítettem és most egy speckó anyagból öntöttem, ami egyáltalán nem törékeny

- A jeweled collart és a karkötőket újból megcsináltam, máshogy rögzítettem egymáshoz őket, mert az első megoldásom nem bizonyult strapabírónak

- Javítottam a szoknyán is, a derékrészen, kitisztítottam a koszt (benzinnel jött csak ki)

- A kesztyűket újra meg kellett varrnom, mert sajnos a festék összefogta őket (benzinnel sem jöttek ki), mert az alapozó festék nem volt kompatibilis a spray-jel.

- A jogar foglalata le lett csiszolva, gittelve, újrafestve-strasszozva

- A jogar szára ki lett cserélve, rövidebb lett és máshogy festettem le, a végén lakkoztam

- Az országalma újra lett festve, lakkoztam

- A piros alsószoknyát mosás-vasalás után újra strasszoztam

- A fűzőt nagynehezen kitisztítottam…

- A gallért és a nyakékes részt máshogy rögzítettem, hogy ne forogjon a nyakam körül, meg kevésbé billenjen hátra

Folyt. Köv.

Megosztás a Facebook-on

Hát, eléggé ég a fejem, hogy a beharangozásommal ellentétben nem Tifaként jelentem meg a HoldfényConon. Sajnos nem készültem el vele, pedig nem tartozik a bonyolult cosplayek közé. Sajnos csak a kiegészítők (fülbevaló, könyökvédő, és a bakancspanel) lettek készen és a műbőr szoknya. A kis páncélszerű elemeket a Barátom készítette el, hogy időt spóroljon nekem és nagyon hálás vagyok Neki, hogy így támogat(ott). Be fogom fejezni, de sajnos nem most, mert ez is időbe telik és jelenleg négy jelmezen dolgozom. Igaz egyszerű, de nekem ez is sok időbe telik, hogy mindent úgy tudjak megvarrni-kivitelezni, ahogy azt szeretném. Így meg lehet vetni, hogy egy ilyen egyszerű cosplayt sem tudok összehozni, de ismerem a munkatempómat és emiatt nem szeretném még jobban túlvállalni magam.

Szóval az őszi tervek.

Már többen emlegettük, hogy most mi is One Piecelünk, mert imádjuk, szeretjük és mert együtt cp-zni FUN. Perona bőrébe bújok majd, már nagyon-nagyon várom, mert iszonyatosan vicces karakter. Első látásra megfogott a karakter-designja, viszont megismerve a figurát, iszonyatosan megszerettem. Nagyon imádom, egy csapásra a kedvenc női szereplőm lett a One Piece-ből. Szóval az Őszi MondoConon Peronaként fogom borzolni a kedélyeket. ^^ És hát két One Piece cosplayben segédkezem, Brook varrást igénylő részét csinálom, valamint egy komplett Franky cosplayt. Sajnos Frankyvel már most nem vagyok elégedett, mert az időszűke miatt egyszerűbb megoldásokhoz kell folyamodnom, mint ami lehetőség van a jelmezben. Azért remélem a többség örül majd egy Frankynek, akárhogy is sikerüljön. ^^”

Ghost princess Perona

Franky (Aniki) - Suuupppaaaaaa

Brook

A negyedik pedig Esther, mivel sok dolgot javítanom kell rajta, vagy éppen újrakreálni. Nem nagyon mennék ebbe bele, mert már most nagyon stresszelek. xD De mindegy is, ez senkit sem érdekel.

Szóval ősszel mindkét nap Perona leszek. AnimeKarácsonyon pedig magamra öltöm Esther apáca ruháját, amit nyár végére kellett volna elkészítenem, de mivel egész augusztusban dolgoztam, nem maradt rá sem energiám sem elegendő időm (és így Tifa sem készült el).Nem akarok róla áradozni, de most olvasom a TB novellákat és még jobban imádom a karaktert. xD

Esther

Sokat agyalogtam a tavaszi craft tervemen, mert nagyon sok jelmez maradt még megvalósítatlanul. Asukatól (NGE) kezdve Cheza-n (Wolf’s rain) át, C.C.-n (Code Geass) keresztül a game-ket (Lineage II, Soul Calibur, Aion, stb…) is beleértve és még azokat amiket sosem jegyeztem ide le… Szóval valamit nem tartottam elég “craftosnak” (ez csak nekem fontos, hogy kiéljem az alkotási vágyamat), valamit performance-ra szánnék, valamit meg csapatban kreálnék inkább, így summa summarum kikötöttem Lightning mellett. A páncélos verzióját szerencsére nem csinálták még meg olyan sokan mint a másikat, így kevésbé érzem majd kommersznek magam. xD Bár Esthert is sokan cosplayezték, mégis megcsináltam és asszem ez a fő a cosplayben, hogy azért csináld, mert szereted és mert jó és heeehaaa (by Ivankov).

Lightning és Serah

A perf napon meg még kérdéses, mert még tervekkel és időpontokkal variálgatunk a csajokkal. De egyelőre úgy fest, hogy vagy az eredetileg Puella Magi Madoka Magica és Akemi Homura bőrébe bújok, vagy ha nem, akkor egy másik project egyik szereplőjeként.

Akemi Homura

Megosztás a Facebook-on

Igaz még szeretnék Estherről postolni, de nem nagyon van motivációm, szóval majd ha kedvem lesz, megosztok egy-két dolgot. Már sokszor leírtam, hogy idénre csak két tervet hagyok meg az októberi megmérettetés miatt. Esther apáca ruhájához megvan az anyag, már ki is mostam, szóval csak a szabásmintát kell megkreálnom és csuhéjj. Peronához is megvettem az alapokat (azok is száradnak), egyedül a piros lakkot hagyom még későbbre.

Viszont nem lehet Con úgy, hogy nem vagyok jelmezben. Ezért fejben átpörgettem a wanna be egyszerű cosplayeket, amik azon kívül hogy egyszerűek, olcsók is. Nos ilyen nem nagyon van, mert az ún. egyszerűre is kell költeni ha igényes jelmezt szeretne az ember. Na és akkor a paróka gondokról ne is beszéljünk. A barátaimmal is beszélgettünk arról a nagy kérdésről, hogy vajon minek öltözhetnék be. A Barátommal is megvitattuk és van egy karakter, aminek nagyon szeretne látni és ráadásul nekem is tetszik a nőszemély, valamint a kiegészítőjét Gergő akarja elkészíteni, mert imádja azt a cuccot és így rám maradna a varrást igénylő rész. Ez sem bonyolult jelmez (bár annál inkább jól néz ki), de annyit kellene költenem rá, amennyit most erre nem szeretnék. Nem fedem fel, hogy milyen karakterről van szó, mert a Barátom nem szeretné.

Viszont találtam egy olyan karaktert, akit kedvelek is, melegem sem lesz benne és minden alapanyag megtalálható a “maradékos” dobozok mélyén. Egyedül a paróka hiányzik, de úgy döntöttem, hogy Akemi Homurához megrendelem a nyáron a parókát és az jó lesz ehhez is. A HoldfényConra pedig Tifa Lockhart Dissidiás cuccában libbenek be a Final Fantasyből. Ma megvarrtam a (mű)bőr miniszoknyáját, az anyagmaradék még Gwendolynból maradt meg.

Megosztás a Facebook-on

Sajnos erről nincs annyi fázis képem, mint szükséges lenne, de remélem érthető lesz a leírás alapján is. A gallér alapja drótváz. Először papírból megcsináltam a “szabásmintát” és celluxszal a drótokhoz ragasztottam, hogy leteszteljem a formát. Mikor meg volt, két részben kiszabtam az anyagból a gallért, majd ezt összevarrtam, egyedül a nyaki rész maradt még nyitott. Bevarrogattam rajta a drótmerevítők sínjeit, lyukat hagyva a felső részen, mert úgy terveztem, hogy a drótok végére húzom fel a rózsabimbókat és így megtartják a formájukat.

A fényképen a gallér hátulja látszik, amiről nincs referenciakép, de úgy gondoltam, hogy a 3D-s festés és a strasszok beleférnek koncepcióba. Alapvetően lyukacsosnak látom a gallért, ezért felrajzoltam a mintákat és cikk-cakkal kivarrtam őket. Ez sok időbe telt, mert 5-6-szor kellett átvarrni a kontúrt. Miután az összes mintát körbevarrtam, körömvágó ollóval kivágtam a közepüket.

Ezután felvarrtam egy csipkedíszítést a belsejére és felvarrogattam az oktaéder alakú piros köveket is, amik minden rózsabimbó alatt vannak. Sajnos a gallér hiányos. Mivel a piros kövek között fehéreknek kellene lenniük, azaz én látom őket a képen, de erre már nem volt pénzem, így most őszre pótlom. Igaz a csipke miatt nem feltűnő, de engem zavar, hogy nem olyan ahogy elképzeltem.

Miután a dekorációs résszel végeztem, ráhúztam a drótvázra. A két szélső drót kivételével, a drótpálcákat egyenként hajlítottam rá a nyaki részre, mert különben kivitelezhetetlen lett volna a folyamat.

Miután a drótok a helyükre kerültek, a nyitott nyaki részre felvarrtam egy takaró részt. Ez egy beszegett szalag/pánt szerűség volt, amit aztán kézzel kellett felvarrni.

A rózsabimbókat egyenként süthető gyurmából formáztam, igaz az eredeti terv teljesen más volt, de végül mégis ehhez kellett folyamodnom. A bimbócskák alját kilyukasztottam a sütés előtt, hogy szépen felüljenek a drótvégekre. A rózsabimbókat 3D-s glitteres festékkel is átkentem, naivan azt hittem, hogy kicsit áttetsző réteget fog képezni rajta a feldolgozott anyag, mert az Abel pelerinjén lévő keresztet is 3D glitteres ezüsttel kontúroztuk át és megdöbbenésünkre áttetszőre száradt meg (így le kellett festeni ezüst akrillal, de ez egy másik történet^^). Ez a festék viszont tele volt csillámmal, amitől szerintem extra giccses lett az egész, de Conon mondták páran, hogy ez tetszik Nekik. Ennek csak örülni tudok. ^^ Pillanatragasztóval rögzítettem a méretre vágott drótvégekre.

Megosztás a Facebook-on

Végre olyan napra ébredtem, amikor úgy érzem, hogy végre úgy tudok mindent leírni a Con-os élményeimről, hogy nincs bennem negatív érzés.

Furcsa belegondolni, hogy egy hete viseltem az álomruhát, viszont annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam átadni magam az élménynek. Még így a Con után is repülnek a napok, csak sajnos fellélegzés helyett most a vizsgaidőszak árnyéka vetül rá a napjaimra és nem lehet szusszanni sem.

Bevallom a héten háromszor is nekifutottam a blogírásnak, de nem tudtam folytatni és így vártam amíg felfogom a történteket és amíg megnyugszom minden tekintetben. Lehet a tegnap töltött fel, mert nagyon szép estém volt, nagyon jól éreztem magam pár emberrel.

Sok mindent szeretnék megosztani, mert sok érzés és gondolat kavarog még mindig bennem, viszont már át tudtam magam adni a jó dolgoknak és ezen a szemüvegen keresztül tudok élménybeszámolót írni.

(Harangoznak, szép nap van. )

Először is, a legfontosabbat szeretném leírni, ami a legintenzívebben van bennem. Elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy bizalmat szavazott nekem a Zsűri és a Közönség annak ellenére, hogy tavaly Okkido ugyanezzel a karakterrel képviselte Magyarországot az Euro Cosplayen. Köszönöm, hogy vállalták a rizikót, hogy esetleg nemzetközileg lesz valaki úgy gondolja, “hogy a magyarok csak Esther királynőket képesek küldeni?!”. Biztos lesz ilyen hozzáállás. Bevallom sokáig nem szerettem volna jelentkezni erre a rangos megmérettetésre, mert féltem a reakcióktól, hogy a fejemhez vágják (nem pont a Zsűri, hanem a közönség, más cosplayesek) majd, hogy ez mennyire unalmas és szinte ugyanaz a ruha és ehhez hasonlók és hogy biztos azért választottam ezt a ruhát, mert a Trinity Blooddal minden áron nyerni akar az ember. Pedig ez nem így van.

Sokáig nem akartam emiatt jelentkezni, mert nekem tényleg az a fontos, hogy Esther lehettem, igaz a királynői ruhájában, de nem tehetek arról, hogy szeretem az ilyen ruhákat és elvarázsolnak. Nekem a cosplay wannabe élmény, és szeretek sok féle stílust, de ez az, ami a legközelebb áll hozzám. A Trinity Blood az egyik kedvenc mangám és Esther a kedvenc szereplőm, akkor miért ne öltözhetnék be a királynői verziónak? Azért mert mások unják? Sajnálom hogy csak most tudtam megvalósítani a ruhát és nem akkor, amikor szerettem volna, de gyűjtenem kellett rá és az alapanyagokat is folyamatosan szereztem be. Sajnos még diák vagyok és nincs állandó keresetem, ezért az alkalmi munkáimból (is) fedeztem a költségeket.

És hogy mégis miért neveztem? Mert a készítési folyamat alatt eljutottam oda, hogy valószínűleg ez a jelmez lesz az életemben az, amire a legtöbb időt, energiát és pénzt fordítom/fordítottam és így megérdemel a jelmez és a bele feketett munka annyit, hogy színpadra vihessem még egyszer egy ilyen rangos előselejtező versenyen, mert sosem lehet tudni mi lesz. Nem számítottam ilyen megtisztelő eredményre, mert igaz kevesen voltunk a mezőnyben, de úgy gondoltam, hogy még egy hasonló ruha nem fog kijutni. Ezért is vagyok borzasztó hálás a Zsűrinek és a szavazó Közönségnek, hogy mindezek ellenére bizalmat szavaztak nekem. Sosem éreztem még ilyesmit, leírhatatlanul hálás vagyok. Ez az érzés munkálkodik bennem és átformálta a cosplayes terveimet is. Szeretném tökéletesíteni a ruhát, a kiegészítőket, sok munkám lesz még vele, de nem bánom. Szeretném méltó képpen képviselni Magyarországot. Ezért pár tervet elcsúsztatok és idén a javítási munkálatok mellett már csak két jelmezt készítek el. Peronát a One Piece-ből és Esther kék apáca ruháját a vizsgák után. Illetve lehet lesz még egy harmadik terv is, egy csapatos, de még meg kell beszélnünk a részleteket a Lányokkal.

Szombat

Sok helyen láttam, hogy észrevették mennyire szomorú a Trinity Blood csapat. Csak a magam nevében beszélhetek, hogy sajnos nem tudtam élvezni az átlényegülést és nem tudtam magam átadni a wannabe élménynek, nem is nagyon éreztem a Con-hangulatot. Ez nagyrészt betudható annak, hogy nem aludtam egy percet sem, mert szégyen szemre még volt mit csinálni a jelmezen. Nagyon mérges vagyok/voltam magamra, mert időben kezdtem el a munkálatokat és úgy terveztem, hogy a Con előtti héten már semmi dolgom nem lesz. Ezt a munkatervet sok minden befolyásolta és hát így alakult. Nagyon hálás vagyok a Barátomnak, hogy végig virrasztott velem és támogatott, nem csak lelkileg, hanem segített is ebben-abban, amit éppen kértem Tőle. Szóval a fáradtság miatt voltam levert.:S

A színpadon:

http://www.youtube.com/watch?v=6Nms7l3ob2M

Szegény Gergőt nagyon sajnáltam amikor leesett a szárnya, mert ha jól teszik a helyére, akkor bombabiztosan áll Rajta. Nem hibáztatom a Segítőket, mert nem tehetnek erről, csak muszáj leírnom, hogy a szárny rögzítése nagyon jól volt kitalálva és nagyon sajnálom, hogy leesett.

Igazából a szombatom fénypontja az volt, amikor páran a Con-hagyomány szerint elmentünk a Burger Kingbe enni. Akkor nagyon jót beszélgettünk. Voltak amúgy jó pillanataim szombaton, csak sajnos a közérzetemre tényleg rányomta a bélyegét a kialvatlanság.

Vasárnap

Kora délután értünk ki Gergővel, mert egy-két dolgot még meg kellett csinálnunk, valamint a Tesóját is fel kellett vennünk, Akit Gergő elhívott videózni/fotózni. Sajnos nagyon kevés kép született, mert javarészt videózott, de még így is kevés az összevágni való anyag, ezért rá kell még szánnunk egy napot.

A nap meghatározó élménye az EuroCosplay volt. Borzasztóan izgultam. :S Egyszerűen jobban, mintha vizsgáznom kellett volna. Aoimevel annyira rosszul voltunk az izgalomtól, hogy a színpad mögött gubbasztva vártuk a verseny kezdetét, szorongatva egymás kezét és mintha 40 fokos lázunk lett volna. A színpadon szörnyen leblokkoltam, pedig ez nem jellemző rám. Egyszerűen mindent elrontottam; a performance részt és az interjút is. Örülök, hogy a performance része sokaknak tetszett, nem tudtam, hogy mit fognak majd szólni az ötletemhez, de úgy tűnik működőképes. ^^ Most nem tudtam rá sokat készülni, de az angol változatot tükör előtt fogom gyakorolni, hogy pontosak legyenek az időzítések és a mozgások is.Sajnos a koronát nagyon rosszul tettem fel, túlságosan hátra rögzítettük, ami nem volt jó, mert billegett is a fejemen, meg a lógó dísz sem ott volt, ahol annak lennie kellett volna. :S

Az eredményről…

Amikor Zsú kimondta a nevemet, nem is fogtam fel, hogy ez most az eredmény. A Többiek küldtek fel a színpadra, mert nem nagyon voltam magamnál. Sok érzelem és gondolat dúlt bennem, de remélem nem hitte azt senki, hogy esetleg nem örülök az eredménynek, csak ez olyan pillanat volt az életemben, amikor annyi érzelem szabadult fel bennem, hogy nem igazán tudtam kezelni a körülmények és sokk miatt. Nagyon sokat jelentett, hogy olyan emberek voltak mellettem és vettek körbe, Akiket kivételes embernek tartok és ha nem lenne Con és cosplay, akkor sosem ismerhettem volna meg Őket. Szegényebb lennék.

A performance (csetlésekkel botlásokkal):

http://www.youtube.com/watch?v=DoahD1EFk3I

Köszönöm szépen, ha Valaki végigolvasta a betűhalmot, remélem hamarosan pótlom az in progress bejegyzéseket is Nem teljesen ilyen bejegyzést szerettem volna írni, de ilyenre sikeredett. És nem utolsó sorban, de szeretnék itt is gratulálni Minden Jelöltnek és Nyertesnek!

Megosztás a Facebook-on

Nem bírtam ki és ma muszáj voltam kipróbálni a sminkcuccokat. Mivel már alig van idő Conig, nem tudom mennyit fogok postolni előtte, ezért is tettem a képek közé olyat, ami “többet” mutat. Sajnos mivel éjjel szállt meg az ihlet (pontosabban festek még egy szoknya szirmot és azt találtam ki, hogy ha befejezem, jutalomból sminkelhetek. Hát a “LOL, mégse!” elv érvényesült, by Yuriko-post on FB xD, szóval mivel éjjel álltam neki, ezért nem jók a fények. :S

Mucival :3

A korona még nincs kész

Megosztás a Facebook-on

Először egy kis félig off-témával indítanék. Leadtam a versenyjelentkezést az Eurocosplay selejtezőre, de ismételten hoztam a formám. Szegény Szervezőket szerintem a sírba kergetem, mert összesen három részletben bombáztam Őket. Nem szeretem magamban, hogy rossz viszonyban vagyok a határidőkkel, általában az egyetemista betegségben szenvedek, miszerint az utolsó utáni pillanatban kapcsolok és leszek aktív. -___- Első körben a mailben pár képet tudtam csak csatolni, mert a g-mail elkezdett sztrájkolni, mindezt persze utolsó napéjfél előtt egy kicsivel. Azt úgy elküldtem és következett a második mail, amiben már minden képet csatoltam, de hohó, kellene a hang is. Sajnos a hangvágó progival aznap éjjel ismerkedett a Barátom, így kicsúsztam a jelentkezési határidőből. Azóta kiderült, hogy végülis kitolták a jelentkezési határidőt, úgyhogy most megragadom az alkalmat a kampányolásra: JELENTKEZZETEK!

Igaz sokáig nem akartam jelentkezni, ebben olyan 85%-ra voltam biztos. Aztán meghánytam vetettem magamban a dolgokat és arra jutottam, hogy ha már életem álom cosplayeről van szó, ami valószínűleg a legköltségesebb az összes közül (még egyszer nem szeretnék ennyit költeni egy jelmezre) és ennyi időt szántam rá, akkor megérdemel a jelmezem annyit, hogy még egyszer színpadra vihessem, ráadásul egy rangos verseny-válogatón. Úgy gondolom, ha sok munkát fektetünk valamibe (főleg olyanba, amit szeretünk csinálni), akkor megér ennyit. Szóval nekem már nem számít, hogy azt gondolják “uncsi a csiri-csáré TíBí”, már nem számít, hogy nem én leszek az első Esther királynő, mert az a lényeg, hogy nagyon szeretem a karaktert, kiélhetem a hercegnő-komplexusom és egyébként is wannabe-élmény és perfezhetek egyet a színpadon. És végülis nem ez lenne a cosplay lényege? Annak öltözöl akinek akarsz, azt adsz elő, amit a karakterben szeretsz, a színpadon egy kis időre a figyelem Rád vetül, mert ettől a két tényezőtől lesz teljes az egész wannabe-élmény, az egész Con-varázs erről szól a cosplayernek (ha épp versenyzik).

A hangot végülis tegnap (hétfőn) sikerült megcsinálni, így a 3. mail- hullámban elküldtem azt is. Ha eddig nem hullott ki a haja a Szervezőknek tőlem, akkor sosem fog. xD

És most pedig tádádádááá jön a nem túl izgalmas szoknyák bemutatása. Igaz az abroncsos alsószoknyáról már postoltam, de azóta át kellett kicsit alakítani. A legalsó karikát feljebb kellett varrni, valamint vágni kellett az egész aljából, mert nagyon hosszúra sikeredett. Abroncsos alsószoknyát nem öröm varrni (átalakítani még kevésbé), főleg ha duplán-triplán van a sínben az abroncs. A Nap is lemegy mire azt kihúzza az ember, meg amíg visszatömködi (ugye eleve kivehetők az abroncsok, így később kisebb helyen tudom majd tárolni). xDA körben futó tüllt is le kellett bontani, majd ismét felvarrni.

A wheel farthings: csupán azért varrtam piros nehézselyemből, mert egy elrontott szoknyafélből maradt meg az anyag és így nem kellett vásznat vennem, amiből eredetileg terveztem.

Erre még egy tüllszoknya réteg jön:

A képeken kissé feljebb van a szoknyaderék helye, mint ahogy rajtam van, szóval az nincs ennyire fent.

És ez a nagy rózsás szoknya alatt lévő piros nehézselyem szoknya, aminek csak az alja fog kilátszódni. Az alját fodrosra szegtem, ahogy a képen látom, igaz sok cosplayer máshogy képzeli el. Én még 3D-s festést szeretnék az aljára, de arra most sem időm, sem pénzem nincs, így MondoConra nem készítem azt el. A kis fodrokat cikk-cakkal varrtam át kb 5-6-szor, hogy megakadályozzam az anyag foszlását. Ez rengeteg időbe telt.

Megosztás a Facebook-on