Haja, mint a hó…
Elmúlt hónapi gondolataimról rövid összegzés…
Az unalmas részt a végére hagytam. Legeslegelőször: voltunk fotózni, felvettem egy parókát, összeszedtem pár ruhát a szekrényből és megengedtem barátnőmnek, hogy gyakorolja rajtam a fotózást.
Van is pár kép.
Folytatás…
Ahogy láttam, mindenki összegezte a 2010es cosplayeit (még év elején), kommentárokkal. Nos ez nekem hárommal arrébb (Eddig), a jövőm pedig csak eggyel, de valóban írtam oda újakat (Tervek).
Azt mondja, a legutóbbi cosplayről magyarázattal tartozom, tehát róla:

Kedvenc doujinom készítőjétől van a rajz.
És ez alapján is spróbáltam elkészíteni. De sajnos többet nem tudok írni, készítésről és hasonlókról, úgyhogy belegondoltam, hogy a kb büdös nagy időelütésnek jó a blog =D
A tisztázás része a dolognak. Nem, nem lesérült öreg Hófehérke voltam, hiába okozok ezzel csalódást mindenkinek, hanem egy 14 (vagyis már négy napja 15) éves fiú sportoló, tükörbuzi, Biblia miegymás karakternek. Ezért sem volt mellbevarrás a fölsőn és nem, nem az én mellem ilyen kicsi, hanem le voltam kötve. A karkötés el…baltáztam, mert lehetetlen nálunk szép fehéret szerezni, de ígérem megpróbálok.
Visszatérve egyik fentebbi mondatomra, a leírásokkal kapcsolatban:
… gondolkodtam, hogy lehet kéne csinálni leírásokat, azzal a pár fotóval, ami van a Vasegérről.
De kicsit félek, mert ezek cseppet sem azok a profi technikák, amit az ember logikusan csinál, hosszas számolás és tervezés után, hanem úgy hívják, hogy “Uramistenkétnapseaconigésnincsfülemfarkam” … tehát rögtönzött, lehet, hogy ostoba ötletek, amikből senki sem tanul vagy tud meg újat, így egy komplett bekezdés után, amit valaki végig olvasott, kénytelen vagyok arra jutni, hogy hagyom a leírást, előrébb nem jut vele a világ (bár akkor minek csináltam ugye blogot).
Helyzetjelentés rész, fényképező nélkül csak annyi, hogy megy a nagy előkészülés a tavaszi conra, megvan minden alapanyag, a fél óra röhögés, hogy minden ügyesebb táncos cosplayer akkor szervez táncos perfet, mikor szerény kis sérült bénaságom is (itt nem őket szidom, hanem saját, ostoba szerencsémet), és teljes lelki erővel rajta vagyok az ügyön, bár a hajjal gondok vannak.
Oh és büszkén mondhatom, hogy ebben az évben három zseniális koncertet tudhatok magam után (Negative, Girugamesh, Miyavi) , zsebpénzem utolsó fillérjével támogattam, amit támogatni kellett (bocs, én nem japánul tanulok, én jótékonykodok), úgyhogy siker az van …
Helyesírási hibák… tudjátok.
Adieu
(franciávalmondjukpontnincs)
