Ezen rövid évecske
Én is menő kislány leszek és vissza térve hamvaimból én is összeírogatom, hogy abban a kevés fél évben mit tettem és az elkövetkezendő pár hónapban mit fogok.
Még mindig szeretném megtanulni az “In Progress” bejegyzések írásának művészetét, ugyanis egy rendes cosplay blog elvileg nem szájtépésnek létezik, hanem cosplayes folyamatok leírásának.
Ezen kívül… mostanában nem voltam és nem is leszek aktív cosplay terén. Nem halálos betegség, lelkisokk, tanulás vagy munka miatt, hanem mert nagyon nem vagyok otthon. Így egyedül a nyári CONok maradtak nekem, már ha azok olyan időben lesznek, amilyenben én is itthon tartózkodom. Ennek az esélye 0, de egy próbát megér.
Azt mondja visszatekintés… nem látok semmit.
Hogy is mondjam, indítás volt a nagy kedvenc cosplayel, Shirahimével:
Véleményezés már volt róla, ez a “kedvenc karakter állatkodik és akkor mi még ráteszünk egy lapáttal” cosplay, ráadásul úgy, hogy nem viszünk mellé váltóruhát. Okos kisláááány.
Az utána listában következő megint csak a sarazás, mert nekem nincs jobb dolgom Miyavi koncert után és verseny előtt, mint hidegbe felmászni a hegyekbe egy szál alsógatyában és fehér torna pólóban, amit az Ady-s molyok szétrágtak. Jah meg persze, megint a szívbajt hozni az ártatlan turistákra a zöld hajammal. De hát ez becsület karakter volt, no meg az első kedvencem a csapatból.
Véleményezés erről volt az “Eddig” pontok alatt, de ügyes Kingus valahogy kitörölte az egészet, szóval… Áh, hagyjuk. A lényeg, hogy megpróbálunk kisfiúnak meg példaképnek kinézni.
Hohoo. És itt jön A cosplay, amiről én azt hittem, hogy A bukás lesz. Véleményezés az alábbi HELYEN található.
A nyertes, újságcikkes, paródiás (még mindig nem örülök neki) előadás, ami sok munkába telt és aminek a díjához 1 hónap kellett, hogy elhihessem: tényleg megérdemeltük. Lehet aggódni, nem adom fel, az új koreográfiában próbálok túltenni magamon, reméljük sikerül nyaktörés nélkül. Viszont abból paródiát már nem fogadok el. Ha kell, visszarepülök csapkodni.
Utána már semmi komoly nem történt csak egy casual Mantis szülinapi értelem, ami ha érdekel valakit ránézésre: Buzis próbáltam lenni, nem szép.
Bár az év vége nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, sajnos nincs választási lehetőségem. Következő cosplayem vagy valami KR, vagy ADK, esetleg Kuroshitsuji lesz. Még én sem tudom. Rá kellett jönnöm, hogy bármit is ígérek, úgyis megváltoztatom a körülmények miatt.
Nem mellesleg Boldog Karácsonyt és Új évet Kívánok mindenkinek !!!
Adieu ~
Hmm hmm hm
“Majd még keményebben dolgozom.“
Szerintem a legICbb kép ~
Próbálok gondolatokat összeszedni. Fejben egész jól megvan a költői hangú elvont műremek a CONról csak épp nincs az, aki olyat végigolvasson.
Vasárnap annyi minden manó történt és olyan sűrűn, hogy alig emlékszem a szombatra.
A lényegesebb persze a craft volt, amin… és háh meglepődhettek, legjobban az Otaku Forum Group tetszett! Nagyon nehéz ruhákat választottak és szerintem jól is csinálták meg őket =) Való igaz, hogy a Trinity Blood-os csapat (jó szokásuk) messze verte a mezőnyt (elnézést kérek, de ők tényleg tudnak), viszont a szívemhez közelebb tud állni valami és jobban tud tetszeni, amit még talán én is elérhetek (ez most halálosan úgy hangzik, mintha alacsonyítanám az Otaku-sokat, pedig pont, hogy őszinte dicséret akar lenni).
Amin nevettem, az szombati napi öltözetem dicsérése volt és az hogy lefotóztak, pedig teljesen civilben cosplay nélkül voltam és meg is dicsérték a ruhámat.
A másik nap. Hűha. Nemjóóó. Reggel azt hittem a legyezőmbe dőlök, ugyanis laza indítás képpen a két virágom közül az egyik eltűnt. Nos ezt igazán nyugodtan és bölcsen kezeltem, hisztizve dobáltam szét a szobám minden egyes darabját… ezt abba hagytam mikor rájöttem, hogy a tevékenység az egészségemre káros.
Jah, el kell mesélnem, hogy… eddig péntek 13.at egyszerű napnak tartom… most sikerült véresre törni aznap a lábamat és belelépni a porcelánba.
Szóval miután életemben először hülyén kezeltem egy versenyt, bementünk a színpad mögééééje. Nah aszondja ott konkrétan eldöntöttem, hogy most jön az öngyilkosság meg valami saját rituálé hozzá, ugyanis veszettül megijedtem attól, hogy több profi táncos csapat is volt, láttam őket gyakorolni. Be kell valljam még most is ámulok és bámulok, de ezekre később térek vissza…
Nos valamelyik perf alatt ment az It’s my life, arra rózsaszínben zúztam magamnak egy jót, feszültség levezetés. Aztán jött az újabb nyugtató, mégpedig az, hogy beszélgetni kezdtem az Otaku Forum Group-al és ritka szimpatikus, normális és kedves embereket ismertem meg egy rövid beszélgetés alatt (tessék elhinni, hogy én ritkán mondok ilyet xD).
Fel színpadra, próbáljunk minél kínaibb fejet vágni és tipi-topizni meg olyat csinálni, amilyet nem tudunk: szép, cuki kislánynak lenni. A végén levő táncnál viszont nagyon megijedtem és megéreztem a lábam, valamint a hátam, a két kritikus pontot, a végén levő kis színjátszásnál szinte biztos voltam abban, hogy nem tudok majd állni.
A performance-ban mindkettőnknek (még nekem is!) nagyon sok munkánk van, remélem a történet is érthetőre sikeredett =)
Mikor lejöttünk, úgy éreztem: jó volt. Kimentünk, fotóztunk… én elsősorban leültem.
Ezek után… nem is tudom mi történt. Ahogy jöttek a dicséretek egyre vegyesebb érzéseim lettek és minél többet mondták, hogy jó volt, annál bizonytalanabb lettem. De a Princess Tutu performance-os lánytól egyenesen megtisztelő volt, hiszen ő volt az, akitől a legjobban, valljuk be, megijedtem és akinek a tánca a legjobban tetszett, mert valljuk be, hogy nagyon tudta, amit csinált.
Érzem, hogy kezdek össze-vissza és még inkább kivehetetlenül írni. Jah valamint akiket ki szeretnék emelni, azok a DOGS -os lányok. Beszélgettem Heine-t alakító lánnyal és ő mondta, hogy sosem tanult táncolni, csak kiskora óta a tükrös szekrény előtt gyakorolt, úgyhogy a tiszteletem másik fele ehhez a csapathoz megy.
És még egy, csak hogy még hosszabb legyen a bejegyzés: ismét Otaku Forum Group. Ügyes választás volt a Ghost szám, hiszen Gackt is volt, gép is volt, minden, ami passzolt a Vocaloidhoz (bár végülis, mi meg pont Vocaloid számra táncoltunk xD).
Nya szóval, rizsa vége. De muszáj leírnom az eredményhirdetést. Becsüccsentünk a negyedik sorba valahova és én röhögve közöltem, hogy “Mibe, hogy csak jelölést kapok? Amilyen a mai szerencsém gyerekek…”
Való igaz, kaptunk is jelöléseket én meg már nevettem kínomban, mikor is a Legjobb Előadásnál valami ritka érdekes történt. Az A betűnél leizzadtam, aztán nem vettem észre, hogy a mi csapatnevünk mondják. Mantis úgy kapott el és rángatott ki… a következő díj meg már a hihetetlenség csúcsa volt.
Nem dicsekedni akarok… de én még soha életemben nem kaptam ilyen elismerést és feltehetőleg nem is fogok, ezért örülök neki ennyire, remélem nem tűnök nagyképűnek… nem akarok annak tűnni.
Ezért szeretném megköszönni mind a zsűrinek és a közönségnek is a díjakat, szavazatokat =) Örülök, hogyha tetszett, mert a performance lényege a szórakoztatás =)
Ennyi lenne, hát nem ilyenre terveztem, de ez sikerült.Helyesírási hibák voltak, vannak, lesznek. Éljen a humán tagozat!
Azt már meg se merem kérdezni ki ismeri fel a bejegyzés elején levő idézetet, ami számomra az egyetlen mondat, ami eszembe jut, mikor vissza nézem a performance-t. =)
Adieu ~
Menni fog az…
Kimostam egy négyes dolgozatomat.
A kisasszony csak napfényben és reflektorfényben sötét barna, de a célnak megfelel.
Öt perce. És nincs aranyom.
Ciki lett volna csak két kép. Majd jön még egy szoknya is, de csak…. hovaabűnberaktamamásikgépet.
És Disneyt hallgatva dolgozom… zseniális ~ <3
Jah és udvarias módon, mindenkinek sok sok sikert a hagyományos utolsó hetes hajtáshoz ~ =D
Igen, ez olyan időtöltős helyzetjelentés volt. =3
Haja, mint a hó…
Elmúlt hónapi gondolataimról rövid összegzés…
Az unalmas részt a végére hagytam. Legeslegelőször: voltunk fotózni, felvettem egy parókát, összeszedtem pár ruhát a szekrényből és megengedtem barátnőmnek, hogy gyakorolja rajtam a fotózást.
Van is pár kép.
Folytatás…
Ahogy láttam, mindenki összegezte a 2010es cosplayeit (még év elején), kommentárokkal. Nos ez nekem hárommal arrébb (Eddig), a jövőm pedig csak eggyel, de valóban írtam oda újakat (Tervek).
Azt mondja, a legutóbbi cosplayről magyarázattal tartozom, tehát róla:
Kedvenc doujinom készítőjétől van a rajz.
És ez alapján is spróbáltam elkészíteni. De sajnos többet nem tudok írni, készítésről és hasonlókról, úgyhogy belegondoltam, hogy a kb büdös nagy időelütésnek jó a blog =D
A tisztázás része a dolognak. Nem, nem lesérült öreg Hófehérke voltam, hiába okozok ezzel csalódást mindenkinek, hanem egy 14 (vagyis már négy napja 15) éves fiú sportoló, tükörbuzi, Biblia miegymás karakternek. Ezért sem volt mellbevarrás a fölsőn és nem, nem az én mellem ilyen kicsi, hanem le voltam kötve. A karkötés el…baltáztam, mert lehetetlen nálunk szép fehéret szerezni, de ígérem megpróbálok.
Visszatérve egyik fentebbi mondatomra, a leírásokkal kapcsolatban:
… gondolkodtam, hogy lehet kéne csinálni leírásokat, azzal a pár fotóval, ami van a Vasegérről.
De kicsit félek, mert ezek cseppet sem azok a profi technikák, amit az ember logikusan csinál, hosszas számolás és tervezés után, hanem úgy hívják, hogy “Uramistenkétnapseaconigésnincsfülemfarkam” … tehát rögtönzött, lehet, hogy ostoba ötletek, amikből senki sem tanul vagy tud meg újat, így egy komplett bekezdés után, amit valaki végig olvasott, kénytelen vagyok arra jutni, hogy hagyom a leírást, előrébb nem jut vele a világ (bár akkor minek csináltam ugye blogot).
Helyzetjelentés rész, fényképező nélkül csak annyi, hogy megy a nagy előkészülés a tavaszi conra, megvan minden alapanyag, a fél óra röhögés, hogy minden ügyesebb táncos cosplayer akkor szervez táncos perfet, mikor szerény kis sérült bénaságom is (itt nem őket szidom, hanem saját, ostoba szerencsémet), és teljes lelki erővel rajta vagyok az ügyön, bár a hajjal gondok vannak.
Oh és büszkén mondhatom, hogy ebben az évben három zseniális koncertet tudhatok magam után (Negative, Girugamesh, Miyavi) , zsebpénzem utolsó fillérjével támogattam, amit támogatni kellett (bocs, én nem japánul tanulok, én jótékonykodok), úgyhogy siker az van …
Helyesírási hibák… tudjátok.
Adieu
(franciávalmondjukpontnincs)
Tyű…
… MondoCON. Eredetileg tegnap akartam írni, ilyen dolgot, mert akkor volt édesapám, a barátnőm (Lucy - Rem) és egy általam igen tisztelt táncos születésnapja is, nem is beszélve az állatok világnapjáról. De aztán valahogy ma lett rá energiám, ergo a felére már nem is emlékszem az egésznek.
Craftszerkezet. Először természetesen köszönettel kezdünk Lenaleenak azért, amiért adott parókát és foglalkozott vele. Igen, az egész az ő érdeme, nagyon szépen köszönöm neki. Utána a többi. Igen, tudom, hogy leginkább úgy néztem ki, mint egy indiai gyári munkás az évi egyetlen szabadnapján, bocsánat, hogy minden voltam csak szolis drogos zombi és cuki nem. Ami érdekes volt, hogy azok az évfolyamtársaim, akikkel a héten több órám is van (tehát látnak eleget) és kijöttek CONra, konkrétan annyit mondtak “Tök jó lett a cpt, de ez nagyon nem Miya” Hmm, ez van. xD
Én személy szerint látom a fejlődést magamban, ha csak a ruhát nézem, ehhez már sokkal kevesebb segítséget kaptam, mint az eddigiekhez és itt haljak meg ha a kiegészítőket nem teljesen egyedül csináltam, pedig tervben az volt, hogy azokhoz kérek segítséget. Szerintem egy bejegyzést szentelek fogalmam sincs miért a készítésére, akkora nem nagy cucc ( jó az én mércém szerint igen, de amúgy nem, ha például egy fegyverhez hasonlítjuk) szóval nem kell kiegészítőkre külön-külön bejegyzéseket szentelnem.
Magáról a CONnapról nem sok élményem van. Amire emlékszem az a színpadon való téblábolás, meg a szarrá fagyás, finoman fogalmazva. Jah magyarázat a telóra (amiért köszönet Tifának, nekem nagyon bejött az a telefon), hogy Iron Mouse egy pont ugyanolyan tolja a rizsát = kimagyarázást Galaxiának kb. minden nyomorult epizódban, amiben szerepel.
Magáról a karakterről annyit, hogy ebből a társaságból alapvetően ő a kedvencem, mind személyiségre, mind külsőre, mind mindenre, még akkor is, ha sokkal később ismertem meg, mint hogy meghívtak a cosplayre (amin be kell vallanom, igen meglepődtem).
A másnap. Szóval a perf napja. Én személy szerint nagyon jól éreztem magamat, még akkor is, ha hülyének számítok, hogy ezt a karaktert választottam a csapatból (de hát Marui foglalt volt, és személyiség ide vagy oda, őt annyira nem is kedvelem, max Kiriyama miatt), mikor Lucy megtudta, emlékszem furcsállva fogadta, hogy pont egy újgazdag, sznob, viszonylag komoly karaktert választok, akit ha megerőltetem magam se tudnék jól alakítani. Nos, el kell árulnom, hogy én sem tudom miért bírom Yagyuu karakterét, szóval ennyiben maradhatunk. A Legjobb karakteralakítás jelölésnek nagyon örülünk, főleg hogy egy olyan képet tettek be oda, amin épp valaki másnak (másik anime beli csapat jövőbeli kapitányának) a túlmenő pózát lopjuk. Ez nem fikázás, még külön örülök is neki, mert így sikerült emlékezetessé tenni a jelölést =D
Bakenak köszönöm, hogy elviselte egész nap a D1 fanulásomat és hagyta, hogy magammal rángassam, szerintem eszméletlenül jó Niou volt, nekem különösen tetszett =D
Önvéleményezés még: valóban úgy néztem ki ezzel a fejjel, mint jól nevelt osztályelső kisfiam, de szintén mikor Lucy véleményét kértem ki, hogy kire hasonlítok jobban: a karakterre vagy az őt alakító színészre, csak dúdolni kezdte azt a számot, amit az a fiúbanda énekel, amiben a színész is van… de azért nekem nem volt bajom a semmivelse, csak a jobb fenekem sajog. xD
Más nem igazán jut az eszembe, ez kivételesen gagyi élménybeszámoló lett xD
Szóval Shoujou Rikkaidai, Just tarundoru it és Gekokujou daze hmmm hmmm hmmm….
Adieu ~~ =)
Világtalkálkozó III.
Vagyis a negyedik, de a bejegyzéseim szerint a harmadik. Ezt a bejegyzést szeretném képekkel tele nyomva leírni, mert…. az olyan húdeszínespoénoshumoros.
Bebizonyítottam, hogy esőben is lehet vidáman körbe-körbe rohangálni gyerek karaktert cospalyelve és nagyszájúnak és jókedvűnek lenni (az nem számít, hogy valójában baromi fáradt voltam és egy-két képen kómás vagyok ). Megvarrtam a Seychelles ruhát, szóval ősz is kipipálva. A ruha anyagot kértem a szülinapomra, és szerintem nem sikerült negatív módon… a ruha. A hajam no comment. utálom is magam érte rendesen, hiszen Hetalia cosplayben szeretnék valami minőség szerűt mutatni. Mondanám, hogy majd ősszel, de… az olyan satu dolog.
A felsőt egy régi, buggyos hastánc felsőm alapján készítettem el, a szoknyából nem kört vágtam ki, hanem egyszerűen kiszabtam és betoldásokkal oldottam meg, hogy olyan szééép pörgőőős szoknyácska legyen *-* Virágocskákat is festettem rá, amik ahhoz képest, hogy kézügyességem a mínuszon van, egész jól sikerültek. A masnik egyszerű szatén szalagok, köszönöm Yekaterinának és Russiának, hogy megkötötték.
A meet eleje mivel kezdődött? Na mivel? Azzal, hogy elgyalogoltunk Roshiával a francba átöltözni… meg Twisterrel. Hát az egy külön halál volt. Az embernek annyira eszébe jutott a United Nations szakkifejezés… aztán meg az, hogy húdecsúnyánHongKongfoggyőzni. Volt Hong Kong… és nagyon tetszett =) Nagyon nagyon =) És most kedves voltam mindenkivel (míg az eddigi szentek nem, muhahaha ~ ).
Állítólag sok képen sandán nézek… most halál komolyan… az milyen nézés? xD (humán tagozatos oltja magát) Mutatnék még képeket a ruhámról, de van pár olyan crack pariniges, hogy eyha-tyűha, bár, dA-n van HongKong x Seychelles fanklub (úristenazégben X_x), és ugyebár tudjuk, hogy az élet a dA-n folyik (érti aki érti).
De a színeink tényleg marha jól néznek ki együtt. Ezt a képet azért kellett mert No. 1 HK fannak tartom magam és mert a kedvenc női karakterem Seychelles, míg a férfi ugyebár a sunyi kínai.
Akkor… volt valami, amit láttam. Nem tudom olyan szépen leírni, mint Reisuto, hogy milyen élmény volt…előbb olyan, mint mikor hirtelen lezuttyansz a lépcsőn, aztán olyan…. ÖRÖKBEFOGADOMHAZAVISZEMNYAMM. Drága jó Russiánk eldöntötte, hogy ő most nyárias cosplayt vesz fel (höhö, erre nem szar lett az idő?)… méghozzá Sealandet. Annyira aranyos volt benne, nagyon jó volt bunkó kisgyereknek! Félreértés ne essék, nem szidom, inkább dícsérem, hogy milyen jól adta a karakterét, és örültem, hogy végre van egy közös cosplayünk (igazából nem vágom a rokoni kapcsolatot, de van, mert az én karakterem - Seychelles - nevelőapjának az öccse, de a nagybátyja nem lehet, mert fiatalabb nála). Jó volt vele rohangálni körbe-körbe az esőben, nevetni és idétlenkedni. Aztán Hong Kong is beállt hozzánk és készítettünk Iggy nevelmények című képeket (csak én tudok hülye szavakat kitalálni - köszönöm).
Ohh a karikák a szemem alatt… angol zászló befigyel.
Gratulálunk England a kölkökhöz…. jut eszembe erről. Iszonyatosan, szívfájdítóan sajnáltam, hogy nem volt ott Bake, Danila és Mantis. Tudom más dolguk volt meg minden, de… örültem volna nekik. Nem baj, remélem majd legközelebb <3 Lényeg a lényeg, hiányoztak!! Nem volt apánk(=England), nem volt őtökéletességünk(=Prussia) és nem volt …. hamunk (találdki) xD
Külön köszönettel tartozom Reisutonak, amiért nem fojtott a Dunába, mikor megkértem, hogy készítsünk pár FranSey képet, ugyani ő rühelli azt a párost és előttem még Seychellest egy ostoba libának tartotta, aki egyedül a yaoi párosok szétrombolására való (emlékeim szerint így volt anno). Én szeretem ezt a párost, de persze nem úgy, hogy “ohh Francis miatta ajó útra tér és ő az örök szerelme” … ne hülyítsenek… Francis? Egyszerűen csak aranyosak együtt… Francis a nevelő szerepében, Seychelles pedig az, aki rá és Angliára istenként tekint, amiért annyira különböznek tőle a világos hajukkal, bőrükkel, szemükkel. Nem mondanám, hogy Francis beleszeretett volna Seychellesbe, de a lány csodálata elmélyülhetett…. nah jó ez felejtős xD
meg az a fajtája is tetszik, ahogy Reisuto látja… vagy leírta vagy valami ilyesmi.
Ezt Ellinor Kiss Meme-je alapján készítettük és én hülye nem vettem észre, hogy Dennyboy a háttérben befigyel T_T
Hümm… ami még eszembe jut az az, hogy soksok pont Kankynak, mert megint Belásan volt para és az a szerelés nagyon jól állt neki <3 És köszönöm a Belastoniát (igen nagy Belastonia fan vagyok =$) . Ezt bizonyítja még egy HoldfényCONos animációm:
A Hong Kong fanságom megint egy másik vicc:
Asszem ennyi… a sok marhaságot nem lehet egyenként leírni. És… egyszerre szeretünk és utálunk Iggy !!!
A HetaCsapat cukija (hogy hívhatnak engem cukinak? T_T) kilép. Mármint a beszámolóból… helyesírási hibák lesznek és vannak. Majdcsak javítom…
Világtalálkozó II.
Nekem a második…hivatalosan a III. de én az elsőre ugyebár nem tudtam menni.
Nos… jobb volt, mint amire számítottam. Alapból elveszve éreztem az egészet, pénteken gondolkodtam is azon, hogy nem megyek és ma reggel se volt túl sok kedvem hozzá.
Természetesen rögtön az elején rossz helyre informáltam el Oroszországot és Izlandot is (<- bosszú a hamuért).
Úgy indultam meg, mint valami jobb turista. Nagy hátizsák a hátamon, melyen kis cetlike lógott (múlthéten járta meg Brüsszelt), fejemben maffiózós kalap és a vörös paróka. A cucc durván casual volt, inkább ilyen Feliciano inspI’ Romano, de hát én is csak 3 napja tudtam meg, hogy nem sűrűn lehetek az, aki lenni akarok.
Rengeteg dolog történt és nagyon szorosan követve egymást. Az én drága, antiszoc pokrócomra települt be mindenki, tehát bőven kaptam a meet életéből, de valamiért igen hamar bekapcsolódtam, bármennyire is az volt, hogy: Nemakaroknemakaroknemakarok!!
Nem tudom milyen sorrendben történt: RussiaxUkraine képek, mindenféle képek, közös képek, kontinensek, konfliktusok, mekizés, megfulladás és a csúcspontja az egésznek: Mantis felvette Russia ruháját és ezzel valami hullámot indított el. Felpróbáltuk a rendes egyenruhákat és fótózkodtunk (minden ruha nagy volt rám ^^”) . Be kell valljam, mikor megtudtam, hogy IggyxHong Kong történt, kicsit letörtem (kicsit??) …. ők kb, mint Russia és Amerika együtt…
Szerveződés, kergetőzés, márúkájtézés, kánkánozás. Múltkor kisebb helyen voltunk, így eléggé korlátozott volt, hogy mennyire hülyülhetünk és milyen távolságban…itt viszont…hát annyit mondok, még mindig izomlázam van.
Iggy drága többször is elkapott, Mantis, mint Izland hamuzott, mert Russia pénzezett (én megmondtam az indulásnál : RussiaxIceland ). Aranyos mikor a meet ilyen furcsa párosokat hoz össze (nálunk Italy x Ukraine volt xDD). A következő június végén lesz, de addig túl kell élnünk:
Képregényfeszt.
HoldfényCON
HetaMovie (szövetséges ruhák föntebb - Kína a kukás gokartos, Franciaország a meleg autószerelő, Amerika… nosigen… Anglia a Forma 1-es pilóta és nagy meglepetésünkre Oroszország a normális katona - egyébként ez a Hidekaz féle rajz, a movie-s sokkal szörnyűbb)
moi moi (mégjóhogyNorwayakaroklenni)
CONCONCON - KolKolKol (?)
Nohátnohát… hamarabb túl lettem rajta, mint gondoltam. Menjünk csak szépen, sorban, lassan és részletesen, mert olyan marha sok időnk van =)
Szombat:
Fél cosplayben beesés a Hungexpo elé, a paróka totál kócos. A hotelban mindent elrendeztünk, drága Hidanommal, aki Ciel volt. Furcsán éreztem magam a ruhámban…
Megjöttek a Hetaliások. Oroszország, Dánia és Kína. Istentelenül cukik voltak, sajnáltam, hogy nem úgy tudtam vegyülni közéjük, mint szintén ország. Főleg, hogy… egyszerűen a Kína énem automatikusan bekapcsolt Russiát látva… de ez nem volt elég. Megérkezett France a maga gyönyörű katonai egyenruhájába, ami ritka jól állt neki. Ő borosta nélkül is pont ugyanolyan, mint a rajzolt Francis, egyszerűen tökéletes.
Még mielőtt bejutottunk volna, találkoztam Michiyoval, a régi Halibelemmel és egy lánnyal, akit igazán csak pár napja ismertem meg (Shaneka-chan), mikor is kiderült, hogy régóta várja a Suiseiseki cosplayemet. Megdicsértek. Ez esett a legjobban. Ritka boldogan mentem be a CONra =)
Pár pillanatra Ukraine egyik barátnője volt Seychelles. És igazán tetszett, pedig a kiscsajjal kritikus vagyok és ő az a karakter, akit nagyon nehéz jól (=élethűen) cp-zni. Reisuto kedves volt, utálja a karaktert, de fotózkodott vele a kedvemért, valamint Bake is. Olyan tipikus “apai szerető öleléssel” , és én ezt imádom a Hetaliában =)
A Craft… juuujdeeszméletlenülnagyondenagyonüygesekvoltak ~ Csak ennyit tudok mondani, mint béna ember =D Persze, voltak ilyen cikis jelenetek, hogy valakiket nem ismertem fel (mmint nem karaktert, hanem személyt), akikkel véletlenül másnap perfem volt, de nem cikiii~
Utána fényképezés. Szép képek lettek, de nem olyanok, mint amilyeneket akartam. Valahogy, nem jön át a képekről az, ami Souseiseki és Suiseiseki kapcsolatát jellemzi. Cuki tesós képek, meg minden… de az a ragaszkodás… az hiányzott.
Vasárnap
Felöltöztünk. Izgultunk. Variáltunk a sorrendel. Izgultunk. Felléptünk. Én pánikoltam (szokásos fellépés utáni hisztirituálé, kb 7 éves korom óta rossz szokásom). Különösebb hatása nem volt rám. De Hinaichigonak (Panni) igen. Szombaton nem tudtam adni a karakter jellemét, vele viszont igen. Gonoszkodás, nevetés. Süti nem volt, de nem baj.
Aztán állítólag fotózkodtunk… csak a fél napom ment rá, ami kicsit rossz érzés volt, főleg abban a szauna ruhában. Nagyon rosszul éreztem magam benne, mert nem volt egy könnyű (itt: súlyra értem) ruha, ráadásul rengetegszer letapostam/letaposta Lucy/letaposták mások. Jól esett, hogy sokan fotóztak, hacsak hobbiból is, de jól esett. A kannám mondjuk…
Röviden és tömören, szétesett, ráadásul a szállítója inkább vigyázott az ollóra, mint rá. Szinte félek, hány képen fogom viszontlátni, hogy lóg le róla minden vacak, le van kopva, satöbbi. Nem fotókhoz készítették.
A sminkem…. ööö… wááááow =O Mai napig meglepődök, ha fehér lesz a bőröm, számomra ritka szokatlan (de legalább ezzel egészjólviszonylagállítólag jól állt Ukraine parókája).
Bake…. előbb Sebastian *system error* majd ismét IggyKalóz *orrvérzés* egyszerűen… szóhoz sem jutottam, de komolyan. Tényleg éreztem azt, a cosplayt bámulva, amit Seychelles érezhetett, mikor a vagány kis szőke épp valakik elől menekülve partra szállt hozzá (igazából nem tudjuk mi az az érzés, de jól hangzik a mondat).
Sajnálom így utólag, hogy keveset voltam vasárnap a Rozenesekkel és szégyellem is, de szabályszerűen fájt azt a ruhát hordani, elmondhatatlan, hogy abban a pár órában, míg kint vártunk, hogy fotózzanak, mennyire rosszul voltam. Sajnos nem tudom miért…talán a meleg. Meg nem is éreztem a saját cosplayem elég jónak a többiekéhez. A paróka világos volt és kócos, a kanna kopott és esett szét… nah hagyjuk.
Hazaérve megkönnyebbülés volt drótkefével levakarni a sminket (isteni smink volt és köszönöm, hogy segítettetek Kana és Aoime) és leszedni a műszempillát. Vissza kaptam az én kis szemeim alakját xD
Tanulságok:
- A műszempilla nemjó
- A nagy szoknya kényelmetlen
- A bársony rohadtul meleg
- Előbb ruhaanyagot veszünk, aztán parókát
- Időben kezdünk el mindent
- Nem választunk nagy kiegészítőket
- A hosszú haj nem jó, főleg ha göndör
Más hirtelen nem jut az eszembe… eléggé összeszedetlen, tagolt, drámai szöveg lett, kivételesen xD
pá
Világtalálkozó
Igen, gondolom a farsangosoknak feltűnt, hogy befoglaltunk egy helyet és másokkal nem is nagyon álltunk szóba, ez van.
Eredetileg nem akartam Chibitariát felvenni, mivel otthon hagytam a masnim és a babacipőm, szóval egy darabig civilben csücsülgettem ott. Végül aztán isteni csapásra megkérdeztem Hangaryt és Furansut, hogy örülnének e egy Chibitariának, mire rávágták, hogy: Persze!
Tehát mini olaszosodtam (Kankoku…Itaria…csak hetare karaktereknek vagyok, jó ^^”), mire mindenki (jó Hetaliás révén) elkezdte húzogatni a szoknyámat.
Remek érzés volt abba a kis családba tartozni, animés rendezvényen, programon, etc még nem éreztem ennyire jól magam =D
Főleg, hogy ez a társaság (mindenféle yaoi fanatizmus, hülyeség, vodka-kérés mellett) tudta az országok történelmi hátterét (ezzel is voltak csúnya poénok…tífusz kehhe) és értelmiségi beszélgetések is zajlottak (igaz ritkábban).
A remek programjaink közül pár:
Kezdetnek a szervező kiosztott köztünk olyan ajándékokat, amelyekről nem is álmodtunk és nem is kaphattunk volna jobbat (Furansu 2x önmagát húzta LOL). Ezek után Furansu rákényszerítette a házasságra Igrisut (vége sikerül Nii-sannak!!), majd kimentünk a széteső játszótérre képeket készíteni, átvonatoztunk egy döbbent kocsisor előtt cosplayben, mindenki elfoglalta Chibitaliát, főztünk Igrisuvel, - vonat vissza - , megfagytunk az orosz nyári időben, Furansu és Roshia párbajoztak a legerősebb ország címéért wasabival éééés még be is próbálkoztunk a farsangos cp versennyel, deee fogalmam sincs az eredményekről és mikor mentünk fotózkodni, volt egy olyan érzésünk, hogy nem ország lesz, sajnos a Hetaliát kevesen ismerik….vagy kevesen értik.
Mantist szomorú módon nem tudtam meggyőzni Japának, pontosabban lecsúsztam róla, de ha valaki szeretne lenni szólhat (igazából már van egy, de ő nem mer nagyon színpadra kiállni és gyűjti a lelki erőt - gondolom én xD).
Hetaliával kapcsolatban még: fogok majd pár képet készíteni a befejezett Kankoku- val, de ennyi, nem perfezek vele (időhiány), “just for fun” nak méég viszont felveszem. Kankokuról meg az jut eszembe, hogy szerintem nem baj, hogy az a szinkronszínésznő, aki az ő hangja lett volna, Seesheru-é lett, bár azt sajnálom, hogy Kankoku-ként nem hallhattam.
egyik kedvenc kép: Furansu & Chibitaria
moi moi
Petitalia et une perruque
Megvarrtam a picurka felsőjét is. Végül külön készítettem el és gombokat fogok varrni az elejébe, mert valahogy így jön ki normálisan, sajna még nem tartok ott, hogy egy galléros ruhát ilyen apróságok nélkül megcsináljak. Mindegy, a felét úgyis eltakarja a kötény. Az ujjának az aljából még le kell vágnom egy kicsit, mert hosszú lett, a gallérra pedig lehet varrni fogok csipkét. Ez a darab is gyűröttke, de ez csak azért mert nagynénémnél varrtam és még onnan elkavartam hazáig csak egy fél nap volt (valójában egy óra, de akkoris).
És megjött a paróka, hát világosabb, mint a képen (ez a szín a kipirult kreol bőrhöz pont nem illik xD de majd az alapozó), de szerintem jó xD komolyan fogunk kinézni, Lucy sötét én világos LOL
Íme két kép róla :
A kómás fejért, könnyes szemekért elnézést, de megfáztam és eléggé le vagyok amortizálva tőle. A második meg rossz pózeres, de a paróka hossza miatt készítettem azt a képet.
És végül olyat csináltam, amire nem gondoltam volna az életben. Rajzoltam….képességeimhez mérten egy egész jó Seychelles lett =D kacsintós mert nem tudtam egyforma szemeket rajzolni x’D
jajj de jó is fölösleges helyzetjelentéseket írni Kesesese ^^”
moi moi
Törpicur
Már vagy mióta ígérgetem arról a szerencsétlen abroncsszoknyáról a képet, de nincs normális fényképezőm, úgyhogy szemét sunyi dög vagyok, bocsánat T.T … már csak azért is mert lenyúltam Puroisen-sama blogjának nevét
Viszont a másik… azt leszámítva, hogy megtanultam, hogy az információ, olyan, mint az energia, nem vész el csak átalakul, kiderült ez igaz a karácsonyi ajándékokra is. Az egyik részét már láthattátok, remélem jól állt.
A következő/fele/:
Ez még csak a szoknya fele, sőt talán annyi se, még kell hozzá a cipzár (nem tudom, hogyan máshogyan lehet hordható képessé varázsolni egy ilyen ruhát), meg a felső, a fejkendő és a kötény. Az alsószoknyát a maradék tüllből fogom szerintem elkészíteni, plusz a maradék Gilbertből (a kötényt pedig a maradék Koreából). Azt meg hogy ki a cosplay, a ruhadarabokból és a blog címből ki lehet találni.
Második…nem akartam még csipkére is költeni, így is elég költeni valóm lesz a nyelvtanulásos utazások miatt, tehát körbe szaglásztam a lakásba és (mint már írtam) találtam olyat, ami szélességre pont jó, bár szerintem mintára nem.
Utóiratként pedig remélem az APH meetbe nem nagyon zavar be a farsang,bár arra is menni fogok, de lehet a többiek nem =(
a képek mobillal készültek, amint lesz rendes fénygépező, normálisabb minőségben is láthatóak lesznek
moi moi ^^”"”