De térjünk egy kicsit vissza a témához, utolsó bejegyzés óta ráadásul még egy komplett cp-t is csináltam, meg volt con is, és közben 5 hónapja már dolgozó jómunkásember vagyok. Ez utóbbi miatt rendesen megcsappantam időügyileg, de végülis így is sikerült egy cosplay-t összehozni, úgyhogy nincs semmi vész! Viszont a “How it’s made” sorozatot nem sikerül írni, nemtom mikor fogok tovább jutni az első résznél, van azért már 1-2 cp amit csináltam azóta.. Rá kéne szánni magam…….. Aki szeretné látni a többi cosplay-emről szóló “hogyan készült” cikket, az kommenteljen egy “Csinájjad má’ hülyegyerek!!!”-et

Tavalyi év végén sikerült munkát találni, programozóként dolgozom Pesten, ami azt jelenti hogy a pénz már nem tarthat vissza cosplay téren, lehet még nagyobban gondolkodni! Persze valószinűleg ugyanúgy folytatom majd a minél olcsóbb dolgokból való kreatívkodást, de már nem bizonytalanodok el, ha műbőrt kell venni.

A munka miatt változtattam a szokásaimon, jóval hamarabb kezdtem neki Shuyin-nak mint szoktam, és általában hétvégénként készülgetett. Mivel neki nincs olyan sok kiegészítője, és a kardja sem valami nagy cucc (Cloud keresztbe lenyeli ), a munka 90%-a szabásminta tervezés, szabás és varrás volt. Csupa férfias dolog. Itt van egy kis érdekesség, a szabásminta tervezése úgy történt, hogy semmilyen könyvet nem olvasva, senkitől se tanulva ahogy-esik-úgy-puffan alapon legyártottam egy ujjatlan kabát és egy rövid farmernadrág szabásmintáját. Nem is akárhogy, hanem hi-tech cosplayer módon 3D modellező progival. Ezt is leírom majd részletesen, ha egyszer eljutok ide a “How it’s made”-el… Hmmm…. Na mindegy, lényeg hogy kész lett, és sztem bár szerényebb mint az eddigi cosplay-eim, egész jól sikerült!

A fenébe is! Csináltam egy újabb cosplay-t, most update-elhetem a fejlécemet… Talán 5 év múlva meg is lesz. =)

Miután kész lett Shuyin, rögtön jött is con! Már megint! Aki nem úgy csinálja a cosplay-eit, hogy előző éjszaka is azon dolgozik, annak FULL RESPECT! Szóval másnap reggel indultunk a conra, ami szokás szerint baromi jó volt! Reggel monnyuk a buszmegállóban várva és elnézve az animés tömeget, max egy Conbínó tudott volna mindenkit elvinni, de nem késtünk el sehonnan. Nem akarok hosszas élménybeszámolót írni, egyrészt van egy rakás, másrészt el vagyok késve picit, harmadrészt lusta is vagyok.

Jó volt újra találkozni mindenkivel, már jó ideje nem voltam conon, lassan már elvonási tüneteim is voltak. Vasárnap többször is megkaptam, hogy “miért nem neveztem be az Eurocosplay versenyre?”, meg most is többen mondják hogy a következőre jelentkezzek.. Hátő.. Valahogy nemtom miért, de nem igazán vonzódom hozzá. Én conra az ismerősök és a magyar conok hangulata miatt járok, kint nem lenne szinte senki, meg valszeg jóval nagyobb lenne ehhez a “családias” hangulathoz képest.. Lehet szidni, de én ilyen vagyok!

Már gondolatban készülök is a következő cosplay-re (Talán el is kéne kezdeni hogy ne megint előző nap fejezzem be…), amit itt meg is lehet nézni, hogy bezony ő lesz az:

Meg kell majd tanulnom bal kézzel kardot forgatni. Már nem mintha jobb kézzel tudnék…

Addig is kicsit “pihenésképp” megterveztem egy szabásmintát. De ez nem ruhához lesz, hanem plüssmacskához! Méghozzá Chi-t akarom elkészíteni:

Aki nem ismerné, ez itt Chi a “Chi’s sweet home” című animéből. És mielőtt valaki megkérdezné: nem, ez nem egy kislánynak készül megrendelésre, hanem magamnak! Gyerekmese és kawaii plüss? Naés? Nekem teccik és kész! íme a szabásminta tervezéshez elkészített 3D modell:

(Ne nézze senki túl sokáig, mert még elszédül)

Kezdődjék hát az első rész, ami a 2007-es őszi animecon craftmanship kategóriájára készült cosplayről, Nicholas D. Wolfwood -ról szól!

Előzmények:

Az egész cosplayezés ötlete az ezt megelőző nyári conon jött, amikor is Angelust láttam táncolni hokage cuccban a színpadon, és hirtelen belém nyilallt, hogy ilyet én is akarok! Nekiálltam keresni valami jó alanyt kezdetnek, és mivel akkoriban épp a Trigunt néztem (ki hitte volna? ), Wolfwood ragadta meg a fantáziámat. A ruhakészítés abszolút távol állt tőlem, úgyhogy az öltönye tökéletes volt, és paróka se kellett hozzá, mert a hajam is kb-ra úgy nézett ki. Semmi különös az egész, az egyetlen kihívás benne a kereszt, ami viszont már az én asztalom

Mivel fogalmam sem volt először, hogy hogyan is kezdjek neki, elkezdtem keresgélni a neten leírásokat, hogy mások hogyan készítették a sajátjukat. Találtam fórumokon utalásokat egy bizonyos részletes tervrajzra, amit mindenki keresett, és hosszas keresés után sikerült is rátalálnom. Már csak az maradt hátra, hogy az egészet összehozzam…

Elkészítés:

Ruha:

Bár nagyon könnyűnek tűnt elsőre, végülis sikerült néhány hétig foglalkozni vele, és utolsó héten lett meg. Tudniillik nekem nincsen sötét öltönyöm, csak egy világosszürke és egy fehér… Először bátyáméval próbálkoztam, de az elég nagyon nagy volt rám. Következőnek egyik lakótársam ajánlotta fel a sajátját, de még az is túl nagynak bizonyult. Gondolkodtam, hogy talán nagyszülőknél nézek szét régi cuccok között, hátha találok valamit, de az sem volt jó megoldás. Végülis a zakó amit felhasználtam apué volt, a nadrág pedig anyué. Még akkor nem törődtem a részletekkel, a színe az öltönynek nem sötétkék volt, hanem egyszerűen fekete, de ezt gondolom mindenki megbocsátotta nekem. A zakó ujjaira még a con előtti éjszaka 11 órakor felvarrtam egy-egy kis papír keresztet jó nagy öltésekkel.

A fehér ing nem okozott ekkora problémát, az szerencsére volt nekem, és a cipő is a sajátom. Ez utóbbival nem is foglalkoztam, a véletlen műve hogy pont a barna cipőmet vettem fel.

Kereszt:

Először nem is akartam semmi extrát, a véletlen műve, hogy az lett belőle, ami. Az egész cosplay attól függött, hogy terveket tudok-e hozzá készíteni, és ugye rátaláltam azokra a “híres” tervrajzokra. Háááát, mit ne mondjak nem csodálom hogy egy embert sem találtam eddig aki rajtam kívül ezeket a terveket használta volna fel, én is elgondolkoztam rajta egy kicsit, hogy biztos ez alapján akarom-e megcsinálni. Végülis rászántam magam, tehát a tervrajzok adottak voltak. Ezeket egy Dai Nippon Giken nevű japán csapat készítette, akikről már rég nem lehet hallani. Ha esetleg érdekel valakit, itt egy link ahonnan még le lehet szedni a tervrajzokat: http://www.borzou.net/downloads/files/cross.zip

Kb. 20 képből áll, amik valahogy így néznek ki:

Japánul egy kukkot nem tudtam, de kilogikáztam, hogy minden milliméterben van, az “R14″ és hasonló feliratok a darabok nevei, amik az összerakási útmutatónál hasznosak, és minden darab mellett van egy szám+kanji, ami azt jelenti, hogy hányat kell belőle kivágni. Egyszer összeszámoltam az összeset, és kb 180 darab jött ki. Ezek a japók sose voltak normálisak. Monnyuk én sem..

Szóval megvolt pontosan, hogy mit kell kivágni, mennyi kell belőle, és hogyan kell összerakni őket. A kérdés már csak az alapanyag volt, amin hetekig filóztam. Valami olyan kellett, ami nagyon könnyű, egyszerűen megmunkálható, és nem túl törékeny. És ami a legfontosabb, hogy 5 mm-es lapokban lehessen kapni.

Gondolkodtam a hungarocellen, de nem igazán nyerte el a tetszésemet, majd sokáig a balsafa volt a kiszemelt áldozat. Majdnem tényleg ebből csináltam meg, de aztán rátaláltam a tökéletes alapanyagra: a habkartonra. Ezt reklámtáblákhoz szokták használni, ezért lehet jóóóóóó nagy méretben venni. Az egész két réteg kartonból, és köztük valami habosított izéből áll. A karton borítás miatt tartása is van az egésznek, és ragasztani is könnyű, a habnak alig van súlya, és az egészet simán viszi a tapétavágó. Egyszóval tökéletes volt, úgyhogy meg is rendeltem egy nagy, és két kevésbé nagy lapot. Még aznap felhívott valaki a reklámtáblás cégtől, hogy ilyen nagy lapokat nem tudnak szállítani, de van egy haverja, akinek van egy furgonja amibe belefér….       O_o

A furgonos bácsi meg is érkezett, és elhozta a habkarton lapokat, majd megkérdezte, hogy reklámozni akarok-e valamit… Khm.. Mondtam neki, hogy ez egy csöppet más célokra lesz felhasználva. A lapok tényleg jó nagy méretűek voltak: a nagyobbik kb akkora volt, mint a pingpong asztalunk, a másik kettő meg ennek a fele. A képen a nagyobbik tábla fele látható, már kivágtam belőle néhány darabot.

Az összes darab megrajzolása majd kivágása hetekig eltartott, és még nehezítette a dolgomat, hogy iszonyúan fájt az a hang, amit a vágása közben adott ki. Próbáltam mindenféle spéci vágási technikát kitalálni, hogy minimalizáljam ezt a hangot, meg néha felvettem egy fejhallgatót is, de hiába… Mintha sok sok órán keresztül húzigálná valaki a körmeit egy táblán.  X_X  Nem tudtam sokáig egyhuzamban vágni, néhány centiméterenként gyűjtöttem mindig egy kis lelkierőt.

Miután már nagy része ki lett vágva a daraboknak, nekiálltam összeragasztani őket az instrukciók alapján. Hungarocellek ragasztásához használt ragasztót sikerült beszerezni, és egy teszt után kiderült, hogy nagyon jól tart. Egy-két napnyi ragasztgatás után kezdett formát ölteni az egész, és láthatóvá vált a tervrajzok által használt módszer hátulütője: az igaz, hogy könnyű sok 5 mm-es darabot kivágni és egymáshoz ragasztani, de nagyon meglátszik a rétegződés oldalról.

Egyrészt nem tudok 100% ugyanolyan formát kivágni 16-szor, másrészt kilátszott a habosított izé. A tervrajz próbálja a lehető legjobban eltakarni ezt a rétegződést, de még így is maradtak részek ahol kilátszott. Ezt utólag papírlapok ráragasztásával takartam el, de mivel azoknál technokolt használtam és sietősen ragasztottam, hullámos lett a felszíne. Mindig tanul az ember valamit

Ekkor már eléggé összeállt az egész ahhoz, hogy a működése is feltáruljon előttem, mivel a mozgó alkatrészeket ragasztás előtt kellett belerakni. Nem valami nagy cucc, két kinyithatós része van: egy a rakétavetőnek, egy a gépágyúnak. Mindkettő ugyanazon az elven működik: átlós irányban csúszva nyílik ketté a fedele a cuccosnak.

Ezen a gyönyörűszép animáción látszik a működése, bal oldalt van ahogy kinéz, jobb oldalt pedig a belseje. Nem akartam a jobb oldali képen a másik fedő mozgását is belerajzolni, mert csak túlbonyolította volna a képet, de az egyszerűen ennek a tükrözése. A gépágyúnál, mivel az sokkal hosszabb, mindkét oldalhoz két ilyen csúszkálós bigyó van beépítve. Természetesen nem magától mozog, kézzel kell huzigálni, de még így is nagy sikert aratott.

Miután megvolt már minden tartozék, nekikezdtem a festésnek: a szürkéhez festékszórót használtam, a sötét színekhez pedig zománcfestékeket. Ennél a lépésnél nem volt semmi különös, nagy egyszínű részeket kellett festegetni, amibe nagyobbik unokatesóm segített be időnként. Miután ezzel megvoltunk, akkor csináltam egy jó nagy bakit: úgy gondoltam, hogy lelakkozom az egészet, legyen tartós, és hát elkezdtem lefújni az egyik ezüst darabot. Ennek az lett az eredménye, hogy a festék lassacskán kezdett lefolyni, és szörnyen nézett ki az egész. Utólag olvastam el, hogy a festékszóró is gyakorlatilag lakk, én meg szépen leoldottam ezt az átlátszó lakkal. Hát igen, mindig tanul az ember valamit Ráfújtam utána óvatosan megint ezüstöt, ami valamennyire eltakarta, de látszik a nyoma a bakinak

Végülis egész jól sikerült az egész. Miután minden a helyére került, és le is lett festve, az összkép brutális volt. Egyáltalán nem számítottam ilyen jó végeredményre, és ezért nagyon nagy köszönet a Dai Nippon Giken csapatnak, akik elkészítették ezeket a tervrajzokat! Tudom, hogy úgyse fogják eztet soha elolvasni, de akkor is. Enélkül még meg se közelítettem volna annak a színvonalát, amilyen lett a kereszt végül. Kicsit örültem is annak, hogy nem lettem helyezett, mert végülis nem teljesen az én érdemem ez a cosplay. Kiindulónak viszont tökéletes volt, megadta a kellő lendületet asszem.

Még egy kis bónusz dolog ide tartozik, amit az utolsó pillanatokban hoztam össze, és egyszerre volt jó szállításra, meg hatásvadászatra a színpadon. A fehér lepel a keresztre egy régi szakadt lepedőből lett elkészítve, amire iszonyatosan béna varrási technikával tettem rá a fekete szíjakat. Addig még ment a dolog, hogy a tűt szurkálom át az anyagon, csak nem tudtam mit tegyek, amikor a végére értem a varrandó résznek. Nyomtam hát oda egy kis technokolt, elvágtam a cérnákat, osz’ csókolom. A célnak megfelelt.

Pisztoly:

Eredetileg egyáltalán nem volt betervezve, két héttel a con előtt készültem el minden vágási és ragasztási munkával a kereszten, és maradt még rengeteg alapanyagom. Így hát gyorsan összedobtam Wolfwood pisztolyát is. Tervrajz nem készült hozzá, találtam jónéhány képet a pisztolyról, azok alapján csináltam meg nagyjából. Kinyomtattam egy képet amin oldalról látható, azt méregettem vonalzóval, és csináltam meg hozzá a darabokat.

Hasonló stílusban készült mint a kereszt, csak ez összvissz 6 réteg vastagságú. A végén a csúnya részeket pedig szintén papírral takartam el. Végül is már egy-két hónapja használtam ezt a technikát, annyira belejöttem, hogy a pisztolyt 2 nap alatt hoztam össze, és még arra is volt lelkierőm, hogy mozgathatóvá tegyem a tetejét.

A festése a kereszttel együtt történt, ugyanazokat a színek vannak mindkettőn.

Utózmányok:

Összességében nagyon jó volt végigszenvedni az egészet a reklámtáblától a fegyverekig, és a conon is felejthetetlen élmény volt Nicholas D. Wolfwood-ként járkálni, a színpadról nem is beszélve, ahol a hatásvadászatom bevált. Ez a cosplay indította el nálam a lavinát, abszolút megérte megcsinálni.

Készült amúgy egy templom is, méretarányosan az animéből, vagyis ráhúzható bárki fejére. Unokatesóm készítette poénból, és el is akartuk vinni a conra, de a kereszt alapól nehezen szállítható, és vonattal mentünk fel Mezőkövesdről, úgyhogy sajna itthon maradt… Egy képen rajta van a galériámban, ott meg lehet skubizni.

A galériában a “Birth of a Cross Punisher” mappámban van néhány válogatott kép a kereszt készítéséről, azokból is tettem be ide párat. Akit esetleg az összes kép érdekel valami fura oknál fogva, az innen letöltheti az összeset: http://web.axelero.hu/fej2/norbi/BoaCP.zip

A kereszt jelenleg a szekrényem tetején van kettészedve, porosodik szegény. Gondoltunk arra, hogy feltesszük a falra, de egy kicsit túl nagy ahhoz. A pisztoly az egyik polcomat díszíti, egy később elkészített UZI társaságában, a nadrágot visszaadtam anyunak, a zakóról pedig leszedtem a kereszteket, és visszaadtam apunak.

Ha sikerült eddig elolvasni, akkor gratulálok, kitartó ember vagy! A következő rész a 2008-as tavaszi animecon craftmanship kategóriájára készített cosplayemről, Cloud Strife-ról fog szólni.

]]> http://blog.cosplay.hu/hubberthus/2009/10/27/how-its-made-ep01-nicholas-d-wolfwood/feed/ http://blog.cosplay.hu/hubberthus/2009/10/08/abel-nightroad-es-a-mondocon-esete/ http://blog.cosplay.hu/hubberthus/2009/10/08/abel-nightroad-es-a-mondocon-esete/#comments Thu, 08 Oct 2009 19:57:22 +0000 Hubberthus http://blog.cosplay.hu/hubberthus/?p=28 Bár eredetileg most ősszel nem terveztem semmilyen conra menni (még mindig állást keresek, nincs munka, nincs pénz ), a Mondo Conra kaptam egy meghívást.
Mivel úgyis sokat vagyok mostanában Pesten, meg azért hát mégiscsak con :), ott leszek mégpedig Abel Nightroad képében.

Szegény Abel atya megsínylette a nyári megpróbáltatásokat (szószerint letéptem magamról a con végén mert siettünk), a jövő hét felújítással fog telni. Sajnos kaszám most nem lesz, azt alapból szállítani is nehéz, meg eléggé elkopott és a nád is megtört benne egy helyen, de a ruha meglesz!

Viszlát 17-én, ámen!

Miután sikeresen bebizonyítottam mennyire lusta tudok lenni, jöjjön egy kis beszámoló a 2009-es nyári animeconról, és a rá való készülődésről. Inkább az utóbbiról lesz szó, mert csak egy napra tudtam menni, és már 5 körül el is kellett onnan jönni…

A tavaszi con után végre sikerült befejeznem a sulit, diplomás munkanélküli lettem
Mivel Sieg (2009 tavasz) nem igazán úgy sikerült ahogy szerettem volna (egy hét alatt dobtam össze az egész cosplayt a szakdolgozat miatt…) és Abel Nightroad-ot alapból is egy ütős cp-nek szántam, a záróvizsga után egyből el is kezdtem a tervezést. Nem tudom ki hogy van ezzel, de az hogy egy cosplayt rohanva kellett összetákolnom iszonyatosan felnyomta bennem a pumpát, ordítani tudtam volna, és nagyon rosszul éreztem magam benne. Így hát jött a tervezés:

Ez után pedig lassacskán megindult az anyagbeszerzés, és ötletelés hogy mit hogyan csináljak meg. Amikor épp elkezdtem volna csinálni, jött egy hosszú családi nyaralás Lengyelország+Németország+Hollandia kombóval.. Nincs mit tenni, elvittem magammal a cosplay-t, és ott csinálgattam szabadidőmben, amiből nem volt valami sok.

Mikor hazaértem pihentem egy kicsit kettesben barátnőmmel, mert nem elég hogy 2 hetet távol voltunk egymástól, a legutóbbi alkalommal mikor nála voltam, épp Abel pisztolyát készítettem bőszen. Ez után rámtört a felismerés, hogy kb 3 hét van conig, alig kezdtem bele néhány cuccba, és con előtt 4 nappal indulunk a balatonra nyaralni a családdal. Kb ennyi volt meg:

Innentől kezdődött a cosplay gyártás éjjel-nappal minden egyes nap. A ruhámat kb 3 nap alatt varrtam meg amit elneveztünk “varró maraton”-nak, a kaszát másfél (!) nap alatt csináltam meg, az idő többi részét a páncéldarabkák tették ki, és közben segítem a barátnőm cosplay-ében is. Ő is segített, nem is kicsit, mert mikor nála voltam minden egyes nap elment boltba hozni nekem az éppen kellő dolgokat, miközben otthon csináltam a cp-t. Elég durva volt, szinte naponta váltogattuk, hogy éppen ki esik kétségbe mert nem lesz kész a cosplay-e conig, pedig az égvilágon semmi mást nem csináltunk 3 héten keresztül. Mikor eljött a balatonra indulás előtti nap, Hubberthus még javában festegetett, a bátyám ki is jött este szólni hogy: “Ööö.. holnap indulunk nyaralni, ugye tudod? Be kéne csomagolni.”

Mondanom se kell, a balatonon tovább folytattuk a cosplay készítését, és rám akkor is rámjött egyszer a kétségbeeshetnék. De gyorsan meglettek az utolsó simítások, a szemüveget is sikerült elkészíteni kemény 5 perc alatt, és a con pénteki estéjén meg is volt a ruhapróba a balaton partján lévő hotelszobában.

Szombaton reggel elindultunk a conra, és nagyon gyorsan be is jutottunk úgy 10 körül, kezdődhetett a felöltözés! Ennyi apró izét magamra szerelni nem kis türelmet igénylő munka, jó sokáig szenvedem vele, majd a vége felé barátnőm is besegített. Mint legutóbbi conon, most is alig voltunk páran a fiú öltözőben a méretéhez képest.

Öltözés után jött a zsűri, szegény Kana megszenvedett a be- és kijutással. Egyenként elmondtuk ki hogyan készítette a saját (és egymás) cosplay-ét, majd mikor kijöttünk gyorsan összecsavaroztam a kaszámat, és kimentünk gyakorolni a színpadi “produkciónkat”. Vicces volt zene nélkül próbálni Mantis vezénylésére: “Amikor a herélt csávó énekel, akkor mozgunk.”

A színpadra menetel előtt mikor megemeltem a kaszát, valami fura volt de még nem tudtam mi. Mikor mi következtünk, végre ez volt az első alkalom, hogy nem voltam ideges/nem volt hányingerem/nem zsibbadtak a tagjaim színpadra lépés előtt, szal igazán csak arra koncentrálhattam, hogy ki hogy merre mikor hogyan és milyen kúl pózban van. Ez után következett kint a fényképezés, ahol rájöttem mi olyan fura a kaszámon: Az egyik fogójánál eltört benne a nád, és ott nagyon könnyen elhajlik.. Mialatt kint próbáltunk, valaki lehet hogy nekiment véletlenül.

Fényképezkedés után újabb fényképezkedés jött, a csapatunk elment egy kicsit saját képeket készíteni. Közben turistalátványosság lett belőlünk, egy kis csapatnyi külföldi odajött minket bámulni és fotózni. Volt egy nagyi az unokájával, akik rendkívül kíváncsiak voltak, hogy mi mit is csinálunk, mondtuk nekik hogy a PeCsánál sokkal több ilyet láthatnak. Ami a legdurvább volt, hogy mielőtt készültünk volna barátnőmmel visszaindulni, odajött hozzám egy japán túrista közös fotót csinálni.

Sajnos mennünk kellett vissza a balatonra, úgyhogy barátnőmmel elmentünk 5 körül az öltözőbe, lekaptuk magunkról a cosplaycuccokat, és kirohantunk a sátrakhoz hogy legalább egy icipicit láthassuk magát a cont is. Barátnőm vett magának egy grimm mangát, és utána viharoztunk is el onnan, ami iszonyúan rossz volt.

Este a hotelszobában sms-ben tudtam meg, hogy két csoportos kategóriában is nyertünk, ami leírhatatlanul jó érzés volt. Onnantól kezdve vadásztunk a szombati fényképekre, és végre láthattam is valamit az egészből. Igaz hogy szemüveg volt rajtam végig, de az égvilágon semmit se láttam, mert nem volt benne -4 dioptriás lencse. Már ott helyben is ki tudtam venni valamennyire a többiek ruháját közelről, de így a fotókon méginkább látom hogy a Szekta csak egy van TEAM tagjai nagyon kitettek magukért. Személyes kedvencem Aoime, lenyűgöző volt az egész ruha és a fegyver is, de a többi csapattag se volt semmi! A cosplayes mezőny is elég magas szintű már, sok jól kidolgozott ruha volt, és tetszenek az egyedi ötletek is, mint például a “képkeretes” cosplay. Érdekes ötlet egy kentaurt is cosplay-ezni, ezzel kapcsolatban felmerült bennem egy kérdés: Ha valaki úgy cosplay-ezne kentaurt, hogy a “hátsó felében” egy másik ember van, az csoportosnak számít, vagy egyéni craft és a hátsó ember esetleg legjobb kiegészítő díj esélyes?

Vasárnap a balatonon sóvárogtunk az után, hogy bárcsak ott lehetnénk a conon, amikoris eszembe jutott, hogy Mac-ék szoktak élőben közvetíteni a conról. Barátnőm egyből ugrott is a laptophoz egy “miért csak most szólsz?!” felkiáltással, és az állam a földet súrolta amikor megláttam, hogy élő videóképet is adnak a színpadról. Az Inferno-sok előadása közben sikerült bekapcsolni, és sajnos csak 1 képkocka/másodperc sebességgel láttuk az ottani net miatt, de végre valami!!!!

Este a rádiós közvetítésen hallgattuk a cosplay eredményhirdetést, és nagyon örültem hogy a Borostás kistigrisek is nyertek. Tudtam mire készülnek, és utólag már youtube-on is láttam az előadást. Ange, te sem vagy azért teljesen százas!

A con utáni hetet ausztriában töltöttem, azt a nyaralást a barátnőm szülei szervezték, tegnap értem haza. Csöppet nyaralástúltengésem lett az utóbbi pár hónapban. o_O

Nnna, dijóhéjban kb ennyi történt az előző bolgbejegyzés óta

Van egy kis lemaradásom, a galériám terén is… Squall óta nem tettem fel egy képet sem. Lusta gyerek vagyok, ez van
Főként “hogyan készült” írományokat gondoltam ide, meg egyéb akármiket, ha épp rámjön az írhatnék.

Először is akkor megosztanám az én kis “cosplay naptáramat“, amit azért csináltam, mert már nem bírtam fejben tartani, hogy mikor mi akarok lenni
Legszívesebben mindegyik cosplayről felfedném a leplet, de nem tudom, hogy a csapattagok mennyire díjaznák ezt..