Hubberthus cosplay

Nálam most a con úgy kezdődött, hogy a május 6-t és 9-t kivettem szabinak, aztán péntektől indult a kihagyhatatlan véghajrá. Monnyuk legalább most nem nyaralás közben a Balaton partján ütöttem be a ringliket, de ez se vót semmi. Péntek estére már csak a paróka belövése maradt hátra (a paróka maga két nappal előtte érkezett meg, vész esetére már be volt készítve Cloud haja), amivel egy fél órát elszórakoztunk Gabival, de utána hagytuk a fenébe, és mentünk aludni, lesz ami lesz. A készítést most annyira nem is részletezem, lesz arról is egy “Hogyan készült” (talán valamikor ebben az évszázadban).

(more…)

Megosztás a Facebook-on

Ha már ennyire belelendültem jöhet is a folytatása a Cloud Strife-ról szóló “How it’s made”-nek.

Az első részben leírtam hogyan készült el a ruha minden extrával, valamint a paróka. Már csak egy dolog maradt, a lényege az egész cosplay-nek. Juj de izgi!

A Kard (Fusion swords):

Tervezés:

Ezt a fázist már egyből con után el is kezdtem amilyen hamar csak lehet. Megalkotni sem olyan egyszerű hat egymásba illeszthető kardot, nemhogy még meg is tervezni az egészet! Az egész a lehetetlenség határán mozgott, ki akartam próbálni hogy képes vagyok-e megalkotni ezt a brutál cuccot. Ha nem sikerül akkor legfeljebb nem lesz szétszedhető, és összeragasztom az egészet, de végig az volt a cél, hogy a közönségből minél több “aztak****va!” felkiáltást hozzak ki ezzel.

Szóval akkor tervezés. Először is szükségem volt valamilyen forrásra amiből dolgozni tudok. Max kinyomtatok egy csomó képet a filmből, de kell valami ahonnan méretet tudok venni, amihez viszonyítani tudom amit épp csinálok. Szerencsére valaki készített egy rajzot, ami az összes kardot ábrázolja oldalnézetből, és nagyon jó méretarányokkal is:

Csak apróbb hibák vannak rajta, mint például hogy a “recés” kardokon a recék valójában nem szögletesek, hanem félkör alakúak, meg a szétnyithatós kard belseje is furcsán van rajzolva. Igaz, hogy ez utóbbit igen nehéz kikockázni a filmből, de a fenti rajz szerint középen lukas az egész, a filmben meg látni hogy van egy középső része. Ez a kettő teljesen ellentéte egymásnak. Tudom tudom, szőrszálhasogatás, de megvalósítás szempontjából nem mindegy hogy tartja-e az egészet valami középen vagy csak úgy lóg a levegőben.

Ami szépen látható a képről is, meg a filmből is (többször oda-vissza megnézve kikockázva ), hogy van a legbelső kard ami szétnyitható, erre jön oldalról egy másik, aminek a markolata a pengébe van építve, másik oldalról csatolható a szétnyithatósra a két “recés” elöl-hátul, majd végül a két kicsinek a markolata felhajtható, és elöl-hátul rácsatolható az egészre. Pofonegyszerű.

A tervrajz a kép jóvoltából már meg is volt két dimenzióban, hozzá kellett hát adni egy harmadik dimenziót is, hogy pontosan megkapjam az adatokat. Elég pontosan kellett dolgozni, és megtervezni hogy mit mi fog megtartani. Mert ugye nekem nincsenek spéci energiamezőim meg mittomén amik egybetartják nekem a kardokat.

A háromdimenziós tervezést 3D-s progival (Blender) oldottam meg. A kép alapján mindegyik kardnak megalkottam a háromdimenziós változatát, majd ezeket egymáshoz illesztve addig formáztam az egészet, mire pontosan illeszkedtek egymáshoz a darabok, és nem voltak olyan helyek ahol átmennek egymáson. Ez fontos, a 3D-s progiban simán átmehet egymáson két kard, de élőben bizony nem fog sikerülni! Itt egy kép a Mesterről alkotás közben:

Már nem emlékszem a körülményekre, akkor se voltam túlságosan normális. Miután ezzel megvoltam, még generáltam egy videót, hogy lássam mi hogy merről fog rácsatolódni az egészre. Meg tök jó is volt nézni hogy milyen kúl.

Ez alapján már el tudtam képzelni, hogy a csatlakozásokat hova kellene tenni ahhoz, hogy minden stabilan megálljon a helyén. Emellett pedig a 3D modelleket méretarányosan készítettem el, tehát készítés közben csak le kellett olvasni onnan a méreteket, nem kellett közben semmit számolgatni, tutibiztos hogy azt fogom megkapni, amit a képernyőn látok.

A szétnyithatós kard:

Kezdődhet hát a kivitelezés! Elnézést az alfejezet címéért, de nincs hivatalos neve a kardoknak, úgyhogy elneveztem szépen őket, és ezt az elnevezést fogom használni.

Úgy terveztem hogy ez lesz a központja mindennek, az összes többi kard erre fog rácsatlakozni, tehát valami masszív anyagból kéne a belsejét megcsinálni, ami legyen monnyuk fa. Kéne tehát egy hosszú vékony léc, ami valamennyire masszív is. Van otthon nálunk jó sok faanyag, felkészültem hát hogy méretre vágok egyet, erre találtam egy első ránézésre pont jót. Eredeti rendeltetése kerítésdarab lehetett, viszont a vonalzóm is azt mondta hogy ez bizony mostantól kard lesz.

Annyira megörültem neki, hogy hozzáfogtam a már addig elkészített keresztvas alapot, és büszkén körberohangáltam újdonsült kardommal a kertben. Összvissz annyit kellett módosítani a lécen, hogy levágtam egy kicsit a végéből. Ja igen, a keresztvasról azért nem írok mert kiderült hogy túl kicsi, és csináltam később egy nagyobbat.

Naszóval megvolt az alap, de kellett hozzá a körítés hogy ne úgy nézzen ki mint egy kerítés, háháhá! Három részből áll a körítés: penge, keresztvas, markolat.

A penge a legfontosabb rész, kezdjük ezzel. A tervük megvan, simán meg tudom csinálni kartonból, viszont hogyan oldjam meg, hogy szét lehessen őket nyitni? Valami sín kell, amin oldalra kicsúsznak, meg valamiben meg kell akadniuk hogy ki ne essenek a sínből. Hogyan lehetne ezt megcsinálni? Nem kellett hozzá nagy agyalás, kitaláltam hogy fúrok lyukakat a lécbe, és ezekben a lyukakban hurkapálcák fognak mozogni. A hurkapálcákat meg a két félpengéhez ragasztom, és készen is van! Fa fog fán csúszni, de kicsit nagyobbra csinálom a lyukat, és akkor nem fog beleragadni.

Hogy ne essen le a két félpenge, összekötöm őket két helyen damillal, és már kész is. Nem tudnak túlságosan szétnyílni, a damilt meg úgyse veszi észre senki, sima ügy… Egy frászt! Mi van ha csak az egyik pengét húzom oldalra? Az szépen kiesik, meg amúgy is hülyén néz ki! Pláne hogy a gravitáció miatt is simán kihúzódhat az egyik oldal. A két pengének egyszerre kell mozognia, vagyis ha az egyiket húzom kifelé, akkor a másiknak magától kell húzódnia ellentétes irányba. Ó, he…

Na jó, szóval akkor hogy a fenébe csináljam meg hogy összhangban legyen a penge két fele? Valahogy biztosan meg lehet mechanikusan csinálni! Kis agyalás után rájöttem hogy mit kell mivel min keresztül összekötnöm ahhoz, hogy ez megtörténjen. A gond csak azzal volt, hogy ehhez a hurkapálca végét kellett damillal összekötnöm egy másik hurkapálcával, méghozzá úgy, hogy a hurkapálcán lévő csomó is szabadon tudjon mozogni a lyukban. Óóó, he…

Fogtam hát a mini fúrómat, és fúrtam a hurkapálcákba milliméteres lyukakat. Majd ezekbe a lyukakba bekötöttem damilokat, végigvezettem ahogy kell, és utána kioldottam őket mert rossz lett, igazítottam az egészen, bekötöttem, kioldottam, bekötöttem, letört a hurkapálca vége, fúrtam, bekötöttem….. majd végül kész lett. Működött is, mert ahogy húztam az egyik oldalt, a másik oldal automatikusan ment a másik irányba. Yeah!

A mechanika agyalása közben készítettem el a két fél pengét kartonból, ismét bevetve a Titkos Papírhajtogató Technikát. Ezt a részét imádtam a dolognak, mert kiskoromban megtetszettek az ilyen “vágd ki, majd a fülek segítségével ragaszd össze” stílusú “modellek”, méghozzá annyira, hogy egy idő után saját magamnak rajzoltam meg a kivágandó dolgokat, egyszóval ez a papírhajtogatós dolog a specialitásom, kiegészítve a 3D modellező programmal pedig olyan szögletes (minimális mértékben ívelt is lehet) formákat csinálok amilyeneket csak akarok. Annyi extrát vetettem még be a pengéknél, hogy hosszában az “élükbe” tettem hurkapálcát, ha véletlenül meglendíteném és találkozna valamivel akkor ne csak karton legyen ott.

Szóval a pengék megalkotása nem volt gond, a mechanikával való szerencsétlenkedésem közben pedig valamikor hozzáragasztottam a pengéket a damilos hurkapálcákhoz, és így már a pengék csúszkáltak oldalirányban.

És ez olyan szépen működött, hogy elborult elmém borult még egy picikét, és kitalálta, hogy ha már félautomata a pengék nyitása… mér ne lehetne teljesen automata? Csak annyi kell, hogy a damilokat megtoldom, levezetem egészen a kard nyeléig, és így két csoportra választva: ha az egyik csoport damilt húzom meg akkor szétnyílnak a pengék, ha a másik csoport damilt húzom meg akkor meg összecsukódnak a pengék. Jól hangzik, mi? Tudod még egyáltalán követni?

Már csak valami kellett a markolatra, ami a damilokat felváltva tudta húzni ahogy akarom. Két verziót találtam ki: egy forgatógombosat, és egy tológombosat. A tológombot csináltam meg, egyszerű mint a pofon. Na jó, kicsit nehezebb azért, legyen két pofon. A markolatba fúrtam egy lyukat, abba ment egy rúd, a rúd két végéhez pedig a két csoport damil. Amelyik irányba toltam a rudat a lyukban, úgy nyíltak szét és csukódtak a pengék. És ez működött!! Igaz, hogy a sok súrlódás miatt elég nehézkesen, de működött! Fogtam volna a kardot a kezemben a színpadon, és “magától” szétnyílt volna a penge! Szép álom… Sajnos a festés ölte meg a dolgot. Adott egy plusz réteget a pengéhez, amitől a súrlódás túllépte a határt, a gomb egyszerűen nem működött, mozdítani sem lehetett. így hát kiszedtem belőle, és a “félautomata” változat mellett maradtam.

Na de folytassuk olyan dolgokkal amik el is készültek. Tehát a szétnyithatós penge megvolt, le is lett fújva krómezüsttel, a középen lévő deszkára pedig ragasztottam egy díszítő jellegű papírréteget, hogy ha szétnyílik a penge ne csak egy hosszú rúd látszódjon belül, hanem mintha lenne is ott valami. Plusz tettem még a középső részre két-két fadarabot, ami első ránézésre dísz, de amúgy ezek segítenek sokat majd a többi kard rácsatolásánál.

A keresztvas volt az egész cosplayben a legeslegelső dolog amit megcsináltam, majd útközben kiderült hogy elméreteztem, úgyhogy újra megcsináltam. Wolfwood-ból maradt hátra még jó sok habkarton, azt használtam fel hozzá. Kivágtam négy téglalapot, és összeillesztettem őket, majd mivel ez így még elég instabil volt, megerősítettem egy plusz réteggel, végül a harmadik réteg lett a díszítés, amivel megcsináltam a domború “mintát” a keresztvasra. Mindenhová ahol kilátszott a habkarton belseje, ragasztottam papírt. Az utolsó simítás a “csavarfejek” körben, ezeket meg ki gondolta volna, szintén habkartonból csináltam.

Ezt így még nem lehetett volna a kardhoz illeszteni, úgyhogy került az “aljára” egy újabb téglalap, aminek a közepébe egy pont akkora lyukat vágtam, amilyen a kerítésdarab keresztmetszete, így át lehetett dugni rajta, és jó masszívan ott állt a keresztvas, mert még rá is szorult a fára rendesen. Utolsó simításként került még bele egy kis díszítés, majd le lehetett fújni ezüst színnel.

Végül jöjjön a markolat. Ez egy nagyon jó kis rész, egyik kedvencem, sokáig emlegettem. Adott egy téglalap keresztmetszetű fadarab, amire rá kéne tenni egy kör keresztmetszetű dolgot. De vajon miből legyen az a henger amit ráteszek? A karton gyenge, simán behorpadna, valami erősebb dolog kéne. Körülnézegettem itt-ott-amott a mindenféle összegyűjtött fura cuccok között, és megtaláltam a tökéletes alapanyagot: szennyvízcsatorna. Csak le kellett fűrészelni belőle egy darabot, és csodák csodája, pont rá lehetett húzni a kerítésdarabra, hogy egy kicsit még szoruljon is. A kerítés és a szennyvízcsatorna tervezői biztos nem gondolták volna hogy ez a kettő ilyen jól fog passzolni.

Csak annyi dolgom volt, hogy fúrjak néhány lyukat, facsavarral rögzítsem a csatornát a kerítéshez, majd az egészet bevonjam egy papírral, amire kinyomtattam a markolat mintáját. Tökély. A markolat legvégére tekertem még egy kis kartont, amit ezüsttel befújtam, és a tövébe is kellett egy kicsit vastagabb hengeres rész. Ez még egyszerűbb volt mint maga a markolat, hiszen egy mezei vécépapír guriga is megtette, jó volt a vastagsága is, nem kellett semmilyen teherbíró képesség, csak méretre vágtam, lefújtam ezüstre, odaragasztottam a markolat tövébe, és gyönyörűen mutatott.

A dupla markolatos kard:

Ez az a kard, amelyiknek a markolata bele van építve a pengébe, és a nagy összerakott kardon a két recéssel szemben van. Azért “dupla markolatos”, mert az egész kard keresztmetszete egy V alak, aminek az éle a penge éle, a nyitott végét pedig rá lehet rakni a szétnyithatós kardra. Emiatt pedig a markolat is félbe van vágva.

Tervezgetés közben lett látható, hogy ez a kard brutálisan vastag, egyrészt a szétnyithatós közepének van kis vastagsága, amire megy rá a szétnyithatós penge, és arra még rá a dupla markolatos, ettől kb 6-8 centi vastag lett az egész. így utólag belegondolva talán lehet hogy az egészet túl vastagnak csináltam, de így legalább stabil volt, meg lett egy jó brutál fílingje.

Szóval a tervek megvoltak, pengén kívül alig van valami ezen a kardon, úgyhogy ezt csináltam meg a leggyorsabban. A szögletes penge nem kérdés: Papírhatogatós Technika, kiegészítve hurkapálcával. A trükkösebb része a markolat volt, amit bele kellett építeni a pengébe.

Az egyértelmű volt, hogy valami erősebb anyag kell, és hosszabb mint a markolat rész, hogy mélyen beletolhassam a pengébe, különben nem tartaná meg stabilan. Úgy döntöttem, hogy keresek egy farudat, amit szétvágok hosszában, és beragasztom a helyére. Hosszas keresés után ilyet nem találtam, volt viszont két vékonyabb rúd, ami pont beleillett a két markolat helyére. Változtattam hát a terveken, és félbevágott rúd helyett két vékony farudat használtam fel. Ja igen, ezek a farudak egy régi ruhaszárítóból voltak.

Beillesztettem a rudakat a helyükre, tekertem köréjük egy kis kartont is hogy szoruljanak, telenyomtam rendesen technokollal, hogy ott is maradjanak, majd lefújtam az egészet krómezüsttel. Ezután kerültek rá a rudakra a papírok a mintával, és kész is volt az egész. Gyors volt, mi? Gondolom tudod már mi jön: Egy fenét volt ez kész!

Az egy dolog, hogy megvan a kard, de hát hogyan megy rá a szétnyithatós kardra? Valahogy stabilan oda kell rögzíteni úgy, hogy ne essen le róla. Ráadásul odapróbálva kiderült, hogy a keresztvas alja nem engedi oda a dupla markolatost a helyére. Ehh… Najó, kivágtam egy kis darabkát a keresztvas aljából, és így már odafér a helyére a dupla markolatos.

Eddig okés, hogy marad ott? Minimum két ponton kellett rögzíteni valahogy, és szorulnia is kell, hogy ha meglendítem a nagy kardot, ne essen szét. Itt jöttek képbe a kis fadarabok, amiket a szétnyithatós kard belsejére tettem. Ezt a kardot teljes egészében azok a fadarabok fogták oda. Gondolkodtam, hogy mi olyan dolog létezik a világon, amit ha betolok a helyére, akkor beleszorul? Megerőltetve kis agyacskámat kitaláltam, hogy erre a LEGO technik rudak nagyon jók! Bizony bizony, a kardomat részben legók tartják egyben! A legórudakat a markolatok közelébe ragasztottam, a kis fadarabokba pedig belefúrtam a legórúd profilját, így azt szépen bele tudtam tolni, és szorult is.

Ezzel megvolt a kard alsó felének rögzítése, kellett még valami a felső részéhez, és akkor nagyon szépen ott marad. Hogy még jobban ott maradjon, a felső illesztést kicsit elforgatva tettem oda. Ez azt jelenti, hogy először a kard felső részét kellett a helyébe tolni egy kis lyukba a fadarabkában, ami 45 fokos szögben állt, majd az alsó résznél a legót betolni a helyébe, ami odaszorult. Ez végig ott tartotta ezt a kardot a helyén.

A recés kardok:

Talán ez a kettő a legszolidabb az egész készletben, egy penge és egy markolat. Egyik különlegessége, hogy csak egyik szélükön van penge, a másik oldalt tompa, és ott vannak a félkör alakú bevágások. Itt megkérdezhetné az ember, hogy akkor minek vannak azok ott? Ha legalább az éles fele lenne recés, akkor még értelme is lenne… Jójó, tudom tudom: fantázia, játék, dizájn satöbbi. Másik különlegessége ennek a két kardnak, hogy egymás tükörképei, és ha egymás mellé illesztem őket, akkor az egész keresztmetszete egy V alak lesz, ami pont illeszkedik a szétnyithatós kardra, és a dupla markolatos kardhoz.

Emiatt a két kardnak külön-külön fura keresztmetszete van. A recés rész az normális, de a penge az egyik kardon az egyik irányba, a másikon meg a másik irányba áll. Suhintani vele lehetetlen, mert az aerodinamikája miatt a légellenállás erősen elhajtja valamilyen irányba. Igen tudom, fantázia, játék, meg Cloud amúgyis olyan bazierős, hogy simán ellentart a légellenállásnak.

Ennyi felvezetés után jöjjön akkor az elkészítés. A penge rész itt is alap, csak egy picike extra volt hogy a félkörívek miatt nem teljesen szögletes formája van, de azt még simán meg lehet papírból csinálni. Ha még nem írtam volna elégszer: a Titkos Papírhajtogató Technikát vetettem be hurkapálcával kiegészítve.

A markolatnak fura formája van, egyrészt ovális a keresztmetszete, másrészt kb 2 centinként vált véknyabbra és vastagabbra. Az ovális alak nagyon egyszerű, összefogok két ruhaszárítós rudat és körbetekerem őket, ez gyorsan el is készült. A vastagságváltás is egy egyszerű dolog, csak kissé hosszadalmas kivitelezni. Vágtam kartonból csíkokat, és feltekertem a markolatra, miközben oda is ragasztottam, így megoldva a vastagítást. És persze mindezt 2 centinként újra meg újra.

Ezután beletoltam a markolatot a pengébe, és természetesen telenyomtam technokollal hogy jól ott maradjon benne. Száradás után jöhetett a festés, ami a pengénél a szokásos krómezüst festékszóró, a markolatnál pedig fekete zománcfesték volt. A két kard tehát önmagában megvolt, jöhetett az agyalás hogy hogyan illesszem őket a szétnyithatós kardhoz, hogy ott is maradjanak.

Eredetileg itt is hasonlót akartam mint a dupla markolatos kardnál, de itt nem tudtam volna olyan egyszerűen eltakarni a rudakat amikkel a helyére illesztem. A recékkel álcázhattam volna, de nem tűnt annyira jó ötletnek, úgyhogy itt átváltottam egy másfajta illesztési módszerre, ami éppenséggel a patent volt. A kardok felső részébe ragasztottam egy-egy fadarabot, amihez mini szögekkel odaszögeltem egy-egy patentot. Az ellenpárokat meg odaszögeltem a kis fadarabokhoz, amik a szétnyithatós kard közepében voltak, és így már a recés kardok felső részét oda tudtam pattintani.

Az alsó részt egyszerűbben oldottam meg, mivel itt segítségemre voltak a kardok markolatai. Ha a recéseket a helyükre illesztettem, a markolatuk belelógott a keresztvasba. így hát tettem két rudat a keresztvasba, a recés kardok markolataiba meg fúrtam lyukakat, és így azokat rá lehetett csúsztatni a rudakra, majd végül a tetejüket odapattintani a patentok segítségével, és ott is maradtak. Persze annyira nem bíztam ám én magamban, az idő nagy részében volt az összeszerelt kardon két befőttes gumi, nehogy má’ szétessen nekem.

A kis kardok:

Ez a két kis kard, amiket oldalt lehet az egész szerkezetre csatolni egész jó kihívás volt. Van egy kedvenc jelenetem a filmből, amikor motorozás közben harcol Cloud az alagútban. Itt van egy pár másodperces rész (kikockázva vagy lassítva a jó, mert amúgy alig látszik), amikor Cloud feldobja az egyik kis kardot, az szétnyílik a levegőben, majd elkapja. Nem elég, hogy a pengéhez képest elfordítható a markolat, de ugyanazon a tengelyen elfordítható egy kicsit a negyedkör alakú “keresztvas”. Nem egy egyszerű mechanikáról van szó, és ha még eddig nem említettem volna: a Titkos Papírhajtogató Technikán belül a külön specialitásom a Papírból Készült Mechanikai Izék Készítése.

Így hát nagy izgalommal vágtam neki a munkának, és a penge részt szokás szerint (akkor is leírom mégegyszer!) a Titkos Papírhajtogató Technikám segítségével csináltam meg. A tengely alapja a penge része volt, erre kerültek rá sorban a mechanikai elemek. A mechanikáról tervek nem készültek, úgy csináltam ahogy épp jól esett, úgyhogy nem tudok konkrétumokat mutatni, csak találgatni hogy valószínűleg hogy oldottam meg. Meg erről már végképp el is felejtettem közben képeket csinálni..

Tehát volt a kartonlap, ami a penge része, erre ragasztottam a forgási tengely közepére egy hengert kartonból. Elkészítettem szintén kartonból a markolatot, aminek a belső végéhez ragasztottam egy másik kartonhengert, ami kicsivel nagyobb volt, mint az előző, így rá lehetett csúsztatni. Ennyi elég is volt, hogy a markolat forogjon, egyszerű mint a pofon.

Persze így körbeforog az egész. Egyik irányban a penge megfogja, ami jó is mert addig kell forgatni, de másik irányban nincs semmi ami megállítsa. Semmi gond, kartonból hajtogattam egy kis akadályt a markolat elé, és máris nem forgott tovább. Már csak annyi a gond, hogy ez így nagyon csúnyán néz ki.

Az “eredeti” kardon a tengely elég vastag, én viszont egy nagyon vékony tengelyt csináltam, úgyhogy lehet egy kicsit csalni. Csináltam egy akkora hengert kartonból, amekkora az eredeti tengely, kivágtam belőle egy akkora darabot amilyen vastag a markolat, majd a markolathoz ragasztottam. Legvégül pedig az egészet lefedtem egy kartonpapírból kivágott körlappal, amit a legbelső hengerhez ragasztottam. így az egész mechanika szépen el lett rejtve.

A markolat készen volt, jöhetett hát a negyedkör alakú “keresztvas”. A mechanika szinte teljesen ugyanaz volt mint a markolaté, és pontosan felé ragasztottam, hogy ugyanakörül a tengely körül forogjon. A különbség annyi volt, hogy itt két irányban kellett akadály, különben teljesen körbeforgott volna, ami nem jó.

Maga a negyedkör habkartonból lett kivágva, a fekete mintánál pedig bevágtam, hogy térhatású legyen. Az egész tengely tetejére ragasztottam kartonból kivágott díszt, a pengére pedig a csavarfejek szintén habkartonból voltak. Ezek után már csak a festés maradt hátra (tulajdonképpen közben festettem, mert a mechanika miatt utólag nem lehetett festeni), ami a szokásos krómezüst festékszóró és fekete zománcfesték volt. Amiatt, hogy az egész kartonból készült, elég instabil lett a fogása (ha oldalra döntve kitartottam, akkor lehajlott a penge), de attól még jól néz ki.

Természetesen ezt is rögzíteni kellett valahogy az egész szerkezetre, hogy végül meglegyen a teljes brutális kard. Itt már nem váltottam technikát, ugyanúgy illeszkednek ezek a kardok is, mint a két recés, vagyis a tetejüknél patentokkal, az aljuknál pedig kis rudakkal.

A tetejükbe utólagosan szereltem egy-egy kis fadarabot, amibe oda szögeltem egy-egy patentot, a párjukat meg természetesen a szétnyithatós kardon lévő kis fadarabokra szögeltem. Mivel itt a markolat nem volt fix, mint a recéseken, ezért a lyukakat a rudakhoz nem a markolatba fúrtam, hanem a tengelybe.

így a kis kardokon ha a markolatot felhajtottam, a lyukak pont jó helyre kerültek, rátoltam a kardokat a rudakra, majd megnyomtam a pengét, és a patentok bepattantak. Persze előtte még szerencsétlenkedtem egy kicsit, mert a patentot a hátoldalon vakon kellett eltalálni.

A kardtok:

Ez egy olyan dolog, ami nem készült el, és eddig nem is írtam róla, de megérdemli a megemlítést, hiszen belekezdtem. Nem a combokon lévő kardtokról van szó, azok a két kicsi kardhoz valók. Ez a többihez való négy-az-egyben kardtok, ami Cloud hátán van. Átlósan van benne két-két tok, amikbe bele lehet tolni a nagy kardokat. Találtam ehhez is egy nagyon jó kis rajzot, ugyanaz rajzolta mint aki a másik rajzot is.

Unokatesóm kezdte el csinálni, de végül is nem lett belőle semmi, elkészült négy ovális kartonhenger, és ezzel vége is lett. Ismét egy dolog, amiben unokatesóm segített és nem lett a cosplay része. (Az első Wolfwood mini-temploma volt)

Utózmányok:

Ezzel a cosplay-el teljes mértékben megelégedtem, képes voltam olyat csinálni amit eddig még soha (varrtam ), meg a mechanikát is meg tudtam szépen csinálni. (Persze azért tettem rá a biztonság kedvéért két befőttes gumit az összetett kardra, nehogy szétessen ) Voltak dolgok amik nem sikerültek, javítani kellett rajta, meg ki lett hagyva, de így is ütött mint állat.

Meg egyszer volt amikor jócskán kellett javítani rajta. Készen voltak már a nagyjából a kardok, és mivel pár napra elmentem valahova, eltettem őket láb alól, fel a szekrény tetejére. Bizony, leestek onnan, méghozzá a kardok csúcsaival lefelé. Szerencsére csak a szétnyithatós kard egyik fél pengéjének a csúcsa görbült el baromira, a többin csak kicsit látszott az esés. Azóta semmit sem rakok a szekrény tetejére… (Nem-e? Hát Wolfwood keresztje hol van? Mindegy..) A kard egyébként most a kereszt felett van, két szögre van akasztva a falra a szekrény fölé.

Eredetileg úgy terveztem, hogy a színpadon fogom összerakni a kardot, az mégiscsak hatásosabb mintha szétszedem, de végülis arra jutottam hogy az túl sok idő lenne. Összerakni nehéz, figyelni kell hogy minden a helyére kerüljön, viszont bárki hipphopp szétkapja. Még így is elég sok időbe telt, meg szerencsétlenkedtem azzal is hogy a kis kardokat a tokba rakjam, de sikerült! Mivel a szétkapkodáshoz kellett mindkét kezem, és ekkor még mondani kellett mindenfélét a ruháról, megegyeztünk Tifával hogy ő fogja elmondani melyik hol szerepelt, mire volt felhasználva.

Az összhatás is nagyon jó lett, ez lesz mindig az egyik favorit csapat, az első “.. csak .. van TEAM”.

Azóta sem csináltam ilyen nagyszabású mechanikus kütyüs cosplayt, pedig azonnal lett egy-két új ötletem, csak hát vagy ezért, vagy azért nem tudtam őket megvalósítani. Juteszembe, ezt az oldalt szokta nézni valaki?: Cosplay Naptár

Szóval ez nagyon jól sikerült, köszönöm a szervezőknek a helyezést, köszönöm a csapattagoknak a segítséget, *hüpp* köszönöm a családomnak a szurkolást, *szipp* köszönöm a fotósoknak a sok képet, *hüpp hüpp* köszö.. *szipp* wááááááá! *brühühühü*

Najó, a következő rész a 2008-as őszi conra készült cosplay-emről, Squall Leonhart -ról fog szólni!

Megosztás a Facebook-on

Na, sikerült újra kb 8 hónapja semmit sem írnom, ez egyre jobb lesz. Érdekes hogy cosplay-eket gyorsabban hozok össze mint ahogy a “How it’s made”-ek megjelennek, de hát a lustaság már csak ilyen.. Köze volt még a szünethez annak is, hogy 3 hónapig kimentem Finnországba dolgozni, ami miatt mellékesen még nem tudtam menni conra és animekarácsonyra sem, vagyis ugrott a Devil May Cry-os Nero cosplay is. A Chi plüss sincs még készen (de már egész jól áll, már csak egy mancsot és a fejét kell összeoperálni), torlódnak itt a dolgok rendesen.

De nem beszélek (vagyis írok) többet mellé, íme a “How it’s made” sorozatom második része, ami a 2008-as tavaszi animeconra készült cosplayről, Cloud Strife -ról (Final Fantasy VII - Advent Children) szól!

(more…)

Megosztás a Facebook-on

Lassan 7 hónapja nem írtam semmit, talán lehetne kicsit blogolni is.. Bár ez még nem vészes, van oldalam amihez már 2 éve nem is nyúltam, ráadásul megszűnt az extra.hu miatt =)

De térjünk egy kicsit vissza a témához, utolsó bejegyzés óta ráadásul még egy komplett cp-t is csináltam, meg volt con is, és közben 5 hónapja már dolgozó jómunkásember vagyok. Ez utóbbi miatt rendesen megcsappantam időügyileg, de végülis így is sikerült egy cosplay-t összehozni, úgyhogy nincs semmi vész! Viszont a “How it’s made” sorozatot nem sikerül írni, nemtom mikor fogok tovább jutni az első résznél, van azért már 1-2 cp amit csináltam azóta.. Rá kéne szánni magam…….. Aki szeretné látni a többi cosplay-emről szóló “hogyan készült” cikket, az kommenteljen egy “Csinájjad má’ hülyegyerek!!!”-et

(more…)

Megosztás a Facebook-on

Sokan érdeklődtek, hogy hogyan is készültek a jelmezeim, minden egyes alkalommal kaptam jónéhány kérdést, és az első két cosplay készítéséről fel is raktam még anno néhány képet. Most hogy van ez az überkúl blog, gondoltam írok egy kicsit arról, hogyan is készült el az Abel cosplay. De aztán tovább gondolkodtam, és arra jutottam, hogy senkit se kéne kihagyni a jóból, úgyhogy ezennel elindítom a “How it’s made” sorozatomat!!! (Hűűű de eredeti cím! Remélem a Discovery channel nem fog perelni… *scared*)

Kezdődjék hát az első rész, ami a 2007-es őszi animecon craftmanship kategóriájára készült cosplayről, Nicholas D. Wolfwood -ról szól! (more…)

Megosztás a Facebook-on

Bár eredetileg most ősszel nem terveztem semmilyen conra menni (még mindig állást keresek, nincs munka, nincs pénz ), a Mondo Conra kaptam egy meghívást.
Mivel úgyis sokat vagyok mostanában Pesten, meg azért hát mégiscsak con :), ott leszek mégpedig Abel Nightroad képében.

Szegény Abel atya megsínylette a nyári megpróbáltatásokat (szószerint letéptem magamról a con végén mert siettünk), a jövő hét felújítással fog telni. Sajnos kaszám most nem lesz, azt alapból szállítani is nehéz, meg eléggé elkopott és a nád is megtört benne egy helyen, de a ruha meglesz!

Viszlát 17-én, ámen!

Megosztás a Facebook-on

Második blogbejegyzés, yeee!

Miután sikeresen bebizonyítottam mennyire lusta tudok lenni, jöjjön egy kis beszámoló a 2009-es nyári animeconról, és a rá való készülődésről. Inkább az utóbbiról lesz szó, mert csak egy napra tudtam menni, és már 5 körül el is kellett onnan jönni…

(more…)

Megosztás a Facebook-on

Eljött ez a nap is, belevetem magam a blogolásba.

Van egy kis lemaradásom, a galériám terén is… Squall óta nem tettem fel egy képet sem. Lusta gyerek vagyok, ez van
Főként “hogyan készült” írományokat gondoltam ide, meg egyéb akármiket, ha épp rámjön az írhatnék.

Először is akkor megosztanám az én kis “cosplay naptáramat“, amit azért csináltam, mert már nem bírtam fejben tartani, hogy mikor mi akarok lenni
Legszívesebben mindegyik cosplayről felfedném a leplet, de nem tudom, hogy a csapattagok mennyire díjaznák ezt..

Megosztás a Facebook-on