Miután nagyjából kezd lecsengeni a SakuraCon, úgy gondoltam itt az ideje egy kcsit más, ám legalább anynira aktuális dolgoról írnom: nem tudom ti hogy vettétek észre, de szerintem kicsit minden cosplayer amolyan válságnak élte meg ez a cont. A legtöbb embert érte valamilyen atrociás, és sok dolog nem úgy sült el, ahogy kellett volna. Mivel más helyett nem beszélhetek, én inkább a saját problémiámat próbáltam megoldani, alaposan átgondoltam, hol is rontottam el, és igazából mi volt a probléma ezzel a connal/cosplay-el.
Végül a megoldást Okkiodo és Rogue blogjában találtam meg: görcsösen versenyezni akartam, és végül ez az egész D.Gray-man cosplay nem lett más, mint egy díjra ugratott versenyló. November óta készült a jelmez, bár az utolsó egy hónapban felé se szagoltam, és végül is csak azért vittem el a cuccot a conra, mert “muszáj volt”. Fél éves munkát nem dobhatunk ki a kukába! Erre hajtottam ősz óta! El kell mennem és versenyeznem kell!
Nos, nem ez a legmegfelelőbb hozzáállás egy olyan dologhoz, amit elméletileg élvezni kéne, és az lenne a lényeg, hogy jól érezzem magam a karakter bőrében, és hogy másoknak tetsszen, amit csinálok. Belegondoltam, és rájöttem, hogy igazából minden jelmezemben ott van a szeretet és az alkotási vágy. Ebből ez most valahogy kimaradt, pedig mennyire szerettem én ezt a mangát! Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy közben az anime befutott Magyarországon, tucatáru lett, és a manga is mélyrepülésben van, így a rajongás is abbamaradt. Nem tudom, igazából nem is lényeg, a végső konklúzió az, hogy nem szabad így hozzáállni a cospalyhez, és igenis szeretetből kell csinálni, és le kell szarni a versenyt.
Szóval leszokok a minden conra új cosplayt! felfogásról, és inkább a minőségre és a “jelmez iránti alázatra” fogok törekedni, mint amennyiségre és hogy minél nagyobb dobás legyen a dolog. Ezúttal tényleg az lesz a cél, hogy jól érezzem magam a cosplayben, és egy nagyon kedves karaktert fogok megszemélyesíteni. A jelmez lassan és komótosan fog készülni, nem érdekel melyik conra készül el, tökéletesnek kell lennie, és jól kell magam érezni a gyártsáa közben. Ennyi a lényeg.
Ami miatt még egy kicsit más lesz ez az új projekt, az az, hogy ezúttal most nem csak az én illetve a rajongók öröme a cél. Barátnőmet, aki a kezdetektől figyeli a tevékenykedésemet, sikerült rávennem, hogy öltözzön be velem. Igazából már kb. egy éve tervezgetjük, hogy majd egyszer közösen cosplayezünk, csak eddig nem sikerült megtaláltunk azt a jelmezt, amit mindketten szívesen felvennénk. Ezúttal sikerült kiválasztani a tökéletes szereplőpárost, és őszintén próbálom hinni, hogy meg tudjuk csinálni, és a vége nem ez a görcsös nyerni akarás lesz, hanem tényleg a cosplay öröme.
Ha beindul a projekt majd mesélek még róla, egyenlőre csak a tervezés fázisban vagyunk, aztán majd nyáron beindul a cosplay-üzem.
És hogy mi lesz addig a többi connal? Nem tervezek távol maradni tőlük, viszont új jelmez nem fog születni. Elvégre van pár „régi” jelmezem, amiket imádok, és a cospaly nem csak egy alkalomra szól. Ha minden összejön, és sikerülnek a vizsgáim, a HoldfényConon ismét Allen Walker leszek, a szombathelyi ChibiConra pedig Howl-t szeretném majd elvinni.
Zárásképp egy képet szeretnék még belinkelni, ami a SakuraConon készült, és az egyik nagy kedvencem:
10 responses so far ↓
benji // máj 6th 2010 at 09:53
Na végre, valaki aki nem egy alkalommal akarja felvenni a ruháit! Nekem különösen kedves, mikor viszontlátok egy-egy korábbi jól sikerült darabot.
Salome // máj 6th 2010 at 09:57
Majden elsírtam magam, amikor olvastam a bejegyzésedett, annyira meghatódtam.
Évek óta ezt a gondolkodásmódot próbálom erősíteni az emberekben, mert látom, hogy a versengés hova fajul és mennyire kifordítja az embereket önmagából.
Nagyon-nagyon köszönöm neked ezt a bejegyzést, és persze Okkidonak is az övét ezzel a témával kapcsolatban! :*
Most legszívesebben jól megölelgetnélek. ;)
AngelBridget // máj 6th 2010 at 12:02
igen, ez a helyes hozzáállás:) ez nagyon tetszik, néha én is úgy érzem, hogy muszályból csinálom a ruhát, de aztán eszembe jut a karakter akit megszemélyesítek és akkor meg azért vagyok rápörögve a ruhára, mert megakarom valósítani azt a karaktert akit annyira szeretek, pl. most Ciel-el is sokat melóztam nagyon és az adott erőt, hogy mennyire imádom ezt a karit… mondjuk én nem szoktam látni/hallani, hogy annyira rámennek a nyerésre stb. lehet hogy csak szerencsém van, hogy nem keveredtem olyanok közelébe…. engem pl. az idegesít, hogy mindig kérdezik kívülállók, hogy ezzel meg ezzel a jelmezzel nyertem-e, én meg már lassan belefáradva mondom, hogy nem azért csinálom hogy nyerjek, hanem azért mert ez a hobbym:) és imádom az érzést mikor egy kedvenc karit megelevenítek létrehozok, am én versenyezni a hangulat miatt szeretek, annyira jó a színpad mögött meg az öltözőben ismerkedni, most is aranydrága embereket ismertem meg:D
zoelyn // máj 6th 2010 at 13:48
Nem is tudod mennyire telibetalált nálam ez a bejegyzés. Én is pont emiatt a görcs miatt éreztem magam picit letörtnek a con után, mert nem így akartam. És emiatt muszáj átgondolnom nekem is, hogy hogyan tovább, igaz ez volt még csak az első komolyabb megmérettetésem. Szóval a lényeg, hogy köszönöm ezt a bejegyzést. :)
És még nem írtam ide, de szerintem is nagyon jó Allen voltál!
Lenalee // máj 6th 2010 at 13:51
Erda bevallom tökre bírom a hozzáállásodat. :) Szerintem semmi baj a versennyel, inkább a hozzáállásokban van a hiba. Mert ha szívvel lélekkel csinálsz egy ruhát, akkor szerintem megéri egy versenyen is indítani, de ne elsősorban nyerési szándékból. Nyilván mindenki azt mondja, hogy aki versenyzik, az nyerni akar, persze, de nem csak nyerni, hanem ha már időt és energiát fektetett bele, akkor valahogy kipróbálni magát. Nekem mindig az ókori görög olimpiázás jut eszembe, mert ott is az volt a lényeg, hogy kb fun-ból összemérjék a versenyzők az ügyességüket, de volt egy egészséges versenyszellem, illetve én így képzelem el. Bár ahol van emberi faktor, ott számolni kell a rosszindulattal, “vérszem a győzelemért” hozzáállással stb (csak hogy a negatívumokat emeljem ki). Úgy képzelek el egy ideális versenyt, ahol mindenki saját magát akarja próbára tenni, de nem a másikon átgázolva, de mondjuk esetleg a verseny keretein belül a másikat legyőzve, mert erről szól. A verseny nem rossz dolog úgy magában, csak mi emberek rontjuk el és toljuk el vmi más irányba… A legjobb példa erre az EC volt, mert hátul tényleg nagyon jó volt a hangulat, kb traccspartyztunk. :D (Igaz untuk a várakozást, de az most más tészta. XD)
Egyszóval mindenkinek magában kell(ene) rendeznie a dolgokat, de mivel mások vagyunk, másmilyen beállítottságúak, ezért vki nem tesz le a dobogóról mint célról, de annak az embernek mást fog jelenteni a verseny és boldogtalanabb lesz, ha éppen nem éri el a célt. Most őszre én is szusszanok, mind anyagi megfontolásból, meg hát van egy nagy tervem és most az alá rendelek mindent, mondjuk lesz két kis apróbb ruhám, mert igaz nem igényel nagy kaliberű craft teljesítmény, viszont imádom mindkét karaktert. ^^ És az a lényeg.
Sok sikert a tervetekhez, kiváncsi vagyok mik lesztek. :) És a HoldfényConon remélem jó sok fotó készül majd. ^^
Shina Ayame // máj 6th 2010 at 15:47
Szívemből szóltál! :) Gondolkodtam azon, hogy lehet én is kinyilvánítom a véleményem, mondjuk én inkább ez a magamnak való típus vagyok valamilyen szinten… fogalmazzunk úgy szeretem figyelni az embereket és a környezetemet. De Te most telibe találtad a gondolat menetem, viszont hála istennek én nem kerültem ilyen helyzetbe, hogy “jaj verseny! Nyernem kell!” (Soha nem így indultam neki…) 3 év kellet ahhoz hogy színpadra lépjek Zeroként, akit imádok és igen, csak magamért csináltam meg. A versenyzésem oka pedig egyszerű, és lehet ezért kinevetsz, de hallani szerettem volna a Zero rajongók sikolyait, amit azt hiszem sikerült el is érnem. Ennél nagyobb dicséret nem is lehetett volna számomra! :D Régebben sokat gondolkodtam azon hogy lehet soha nem lépek színpadra, verseny szinten, mert minek? Aztán jött a “tegyük próbára magunkat” - szitu. De akkor sem vérszemmel. Persze nem mondom azt hogy az ember orrát kicsit nem csábítaná a nyerés, de nem tudom… engem mindig is a saját örömöm és a barátaim foglalkoztatott. Sakurát is hányszor vettem már fel? :) De így hozzá fűzve annyit, igazad van, minden tiszteletem a tiéd ( amit sajnos nem sok mindenki érdemel ki ) és nagyon várom az új projektedet! (Csak nem az amit Con-on mondtál? xD)
Michiyo // máj 6th 2010 at 16:47
Szija!
Hitsugayával emiatt álltam le. Nyerni akartam, be akartam bizonyítani, hogy a történelem során enyém lesz a legjobb bankai Hitsu, legyőzöm Dei-t (bocsi) és vele együtt mindenki mást. 2 hetem volt már csak a conig, be tudtam volna fejezni… de magam is rájöttem, hogy szánalmasak a próbálkozásaim. Annyit idegeskedtem miatta, a kezem úgy remegett hogy varrni se tudtam egyenesen. Rájöttem: egy verseny nekem annyit nem ér meg, hogy megalázzam a drága kicsi Toushiromat, vagy hogy tönkremenjenek addig az idegeim. Máig nagyon szégyellem magam emiatt. Nem való nekem a verseny, úgy hiszem. Akkortól azért cosplayezek, hogy jól érezzem magam az adott karakter bőrében :D
Lona // máj 6th 2010 at 16:56
Szintén egyetértek! :)–én már egy ideje csak egy-egy con-on veszek részt versenyben, ezért van csak 4+1 random jelmezem :)
A válság rész is stimmel, de szerintem első körben lelkileg van ez így, többeknek az “új színpad” miatt volt gondja, nemhiába, megszoktuk már a jobbról bejövős Pecsás színpadot, és amikor készen van a műsorod, és ott derül ki, hogy pl: hátulról-középről van csak lehetőség felmenni, és ez ott és akkor derül ki mindenki számára, akkor bazi gyorsan kell átvariálnod az egészet, netán valami kimarad jelmez bemutatásából, és akkor az már elve csökkent is a harci kedven!
Ugyanakkor azon is el kell gondolkodnunk, hogy ez miért van így? Azt hiszem, pont Lenalee blogjában olvastam, hogy számára az oklevél jelenti az elismerést, nem a tárgynyeremény, és ezzel sokan vagyunk így, ugyanakkor szerintem ez egy kétélű fegyver, mert aki egyszer kapott egy kis kóstolót a rivaldafényből, az nehezebben fogadja el, ha már más, új emberek is megjelennek a porondon.-bár ez személyiségfüggő, nekem ezzel spec nincs bajom.
Én azokkal értek egyet, akik “alkotó módon” oldották meg a dolgot, vagyis csoportosan cépéznek! —no, és ez nem szorul magyarázatra sem, hiszen a fent szólók majd mindegyike nyomott már nem egy csoportos cépét! Vagyis szerintem “ez a megoldás Julcsa” :)—ezt pedig azokra a képekre alapozom, amelyeken a csoportosan cosplay-ezők arcát látom, amikor együtt van a csapat ^^—ez akkor is motiválja az embert, ha más már nem :)
Rogue // máj 7th 2010 at 11:18
Igazából mióta tegnap megmutatták nekem ezt a bejegyzést, csak ülök és nézek magam elé… Érzem, h ez most egy nagyon nagy dolog, és hogy valami most elindulhat talán. De semmi okosat nem tudok mondani, csak kavarognak bennem az érzések.
Azért írok mégis (bár talán kicsit értelmetlen), mert azt hiszem, szeretném megköszönni, h most a szíved adtad ennek a hobbinak. E nélkül azt hiszem, üres maszkabál lenne az egész. És mi nem babák vagyunk, hanem érző lények, emberek az álarc mögött, akiknek az álarc olykor a világot jelenti.
Köszönöm, Erda, sok kitartást, erőt és hitet ehhez az egész projecthez!!!
Erda Zin // máj 7th 2010 at 13:10
Kedves mindenki!
Nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket, rengeteget jelent nekem, hogy támogattok, és egyet értetek velem. Remélem szép lassan elsimultan az ellentétek a cospaly berkekben, és nem lesznek olyan heves ellentétek, mint amilyenek az utóbbi két nagyobb con körül voltak. Sok sikert mindenkinek!
Leave a Comment