Két bal kéz

Amikor az embernek van dolga, csak úgy pörögnek a hetek. Az előbb még a nyári con miatt aggódtam, most meg atyaég, mindjárt itt az őszi! Ráadásul előtte-utána még rengeteg más program is közbejött, az őszi levélhullással megszaporodtak az animés rendezvények: Cosplay.hu party, Mondo Con, Halloween, Miskolci Con, Anime Karácsony… az ember azt se tudja hova kapja a fejét.

Először is térjünk rá a hétvége eseményeire, megjártam a nagy Budapest cityt, és eljutottam a Moonlight Meido-ba. Meglepően könnyen odataláltam, és örült a fejem, hogy nem kellett 300 ft-ot kiadnom BKV jegyre, mivel a pályaudvar egy köpésre volt. :) Maga a teázó hangulatos,  nagyon jó ötlet volt telefesteni a falat, nagyon szépek lettek a képek. Én is akarok ilyet a szobám falára. :3
Amire azonban rá kellett jönnöm, az az, hogy én még mindig nem ismerek úgy a társaságból senkit sem, és továbbra is antiszociális vagyok, így semmi értelme elmennem egy ilyen kaliberű rendezvényre. Félreértés ne essék, a hangulat nagyon jó volt, jó volt látni az ismerős arcokat, csak valahogy kívülállóként szemléltem az eseményeket, természetesen teljesen önhibámból. Azért jó volt elcsevegni egy-két emberrel, és a cosplay beszélgetés is tanulságos volt, kíváncsi leszek mi lesz majd az előre elhintett tervekből, érdekel mi fog kisülni a dologból.
Ami még élményszámba ment, az a szombat éjjeli hazaérkezésem volt: szombat fél 11-kor a buliból/buliba menő fiatalok között magányos szigetként álltam a tesóm régi vizsgaruhájában, full zakó, mellény, nyakkendő, minden. Alig voltam feltűnő jelenség, bár az már zavart, amikor egy lány sokatmondóan megbámult a trolin, és nagyon úgy tűnt, hogy nem esett le neki, hogy a saját neméhez van szerencséje.

Najó, ennyit a partyzásról, legközelebb az ŐsziConon fogok rontani a levegőt, MondoCon túl hirtelen lett beharangozva ahhoz, hogy el tudjak menni. Ősszel viszont ugye van megint új cépé, ami gőzerővel készül, és ígértem egy kis work in progresst, szóval íme a retteget nadrág készítése:

Úgy kezdődött, hogy nincs elég anyag. Vettem, de nem eleget. Alig kaptam ideggörcsöt. Vissza a boltba, nézelődés, alkudozás, számolgatás, végül vettem még egy métert, amiből a felső hivatott volt kijönni. Szóval amint túlestünk eme apró félreértésen, jött a szabás, ami nem volt egy könnyű dolog, mert nagyon kellett játszani a fektetéssel, hogy kijöjjön egy darabból a gatya.
Utána jött a festés. Vonszul bal lábán van egy erősen Kingdom Hearts stílusú fehér kacskaringós minta, amit fekete anyagra kellett elkövetnem. Mivel nekem ez a kézenfekvő, eleve a festést választottam, úgyis volt otthon fehér fedőfestékem. Jaja, csak kiderült, hogy a fedőfesték mindent csinál, csak fedni nem fed. Átfestettem a mintát először. Aztán másodszor. Aztán harmadszor, negyedszer, végül az ötödik réteg után elfogadható volt a dolog. Két nap festegetés után végül eljutottam odáig, hogy már csak a szamárvezetőt kell kimosni a gatyából, aztán össze lehet varrni. Rutinosan levastalam a mintát, bedobtam a mosógépbe öblíteni az anyagot. És akkor jött a terror. A két napi festegetés miden bevasalás és kímélő program ellenére megadta magát:

Alig voltam sík ideg. Lement a szokásos hiszti program (sírás, szitkozódás, csapkodás, ezek keveréke, majd durci), aztán jöhetett az ötletelés, hogy hogy is tovább. Festésről szó sem lehetett, így jött a Yuyamánál bevált módszer: a minta kivágása más anyagból, és felvarrása kézzel. Én a szürke felsőrész anyagát választottam erre a célra, és újabb két nap hülyéskedés után sikerült menteni a menthetőt.

Közben készült a ruha többi eleme is, a cipőkkel ismételten szenvedtem egy sort, mivel a lábbeliben nem tehetek jelentősebb kárt, és mellesleg totál elfelejtettem, hogy Vonszulnak még egy viszonylag bonyolult cipője is van. A cucc a jól bevált dekorgumi-polifoam párosból készülget, még sjó sok festegetés, és idegeskedés hiányzik ahhoz, hogy késznek lehessen mondani:

És a páncélzat kész lett:

Most jön a hogyan rakom én fel mindezt magamra játék, de emlékszem, hogy volt otthon egy jó hosszú tépőzárunk, majd abból alkotok valamit.

Reméljük elkészülök, és odaérünk majd a conra, utazásunk elég kalandos lesz, és korántsem mentes a buktatóktól. Mivel nem érnénk oda időben a pár bejegyzséssel ezelőtt emlegetett hajnali IC-vel, ezért előtte nap felmegyünk pestre, megalszunk ott, hogy a sokkal jobb Budapest-Székesfehérvár vonalon közlekedve tudjunk majd eljutni a conra. Megint marhadrága lesz ez a kis hétvégi kiruccanás. És marhafárasztó is. De reméljük megéri majd.

Megosztás a Facebook-on