Két bal kéz

Hát, ez is elmúlt. Az óriási várakozás, számomra a nyár eseménye, az, ami május óta lebegett a szemem előtt, és szabad életem utolsó felhőtlen három napja, vagyis a 2009-es NyáriCon is a hátunk mögé került.

Jobban izgultam mint bármelyik karácsony előtt, már két nappal előtte mindent összepakoltam, és egy hete számolgattam vissza a napokat, amivel nem kevés embernek mentem az idegeire. Álmatlan éjszakáim voltak, komolyan, olyan rémálmaim voltak, hogy leizzadva ébredtem. Álatlában valamelyik cosplaytartozékomat hagytam otthon (többnyire a parókám vagy a zanpakuto-m), elkéstem, nem találtam a PeCsát, nem kaptuk meg az elővett jegyet, meg haosnló nyalánkságok.

Mivel busszal mentünk Pestre, ezért fontos volt, hogy minél kisebb legyen a cuccom. A cosplay helyén ugyebár nem spórolunk, szóval a három napi öltözéket és hidegélelmet préseltem bele egy egyszerű hátizsákba.

Szerencsére nem egyedül mentem, így segítettek a társaim eljutni a szállásig, ahol mind Hichigo-t, mind Howl biztonságba helyeztük. Szerencsére mindketten túlélték az út megpróbáltatásait.

Talán azért, mert még friss voltam, talán a kisebb tömeg, a kényelmesebb ruhák, vagy fene tudja miért, de én a pénteki Matsurit élveztem a legjobban. Az előadások nagyon jók voltak, a japán vendégek hihetetlenül jófejek voltak, és úgy az egész hangulat szuper volt. Az íjászok nagyon tetszettek, mindig is ez volt a kedvenc japán harcművészeti ágam, spontán beneveztem a haiku versenybe, kimonóbemutatót néztük, csóróság miatt szendvicsen éltünk, és meghallgattuk Nakagawa Karin kotokoncertjét, ami azt kell mondjam, hogy a három nap csúcspontja volt. Hihetetlenül kedves volt a csaj, azonnal megtalálta a közös hangot a közönséggel, és az a táncolás, nagyon muris volt. Imádtam. :) Itt egy kép róla, mert nem csak aranyos, de gyönyörű is volt:

A pénteki napon amúgy két nagyon pozitív élmény volt még:
Nem kellett sorbanállni az elővételi jegyért
a szekrény mélyéről összeguberált japánszerű ruháimat hagyományos öltözetnek ítélték, és a bejáratnál kaptam egy ingyenlegyezőt, ami mindhárom nap életmentőnek bizonyult.

A szombat már kifejezetten a fársztó napok közé tartozott, eleve nem nagyon tudtam aludni, és hogy a barátnőmnek ne kelljen annyit sorbanállnia, már fél kilenckor ott voltunk a PeCsánál. Ő beállt az ő sorába, én meg ácsorogtam a cosplaybejárat környékén. 9:30-kor sikeresen be is jutottunk, és mehetett az átvedlés. Amit nagyon de nagyon sajnáltam, hogy a sminkem nem sikerült. Egyszerűen annyira meleg volt, hogy már az öltözőben lefolytak az arcomra épített tollak, így még a zsűrizés erejére se tudtam ráimádkozni az arcomra az előre kivágott, szépen megcsinált tollacskákat. Nagyon sajnáltam őket, mert sokat dobtak volna a látványon, meg hát oda a munka egy része, viszont legalább nem kellett folyamatosan csekkolnom a képemet, hogy még egyben vagyok-e.
A délelőtt nagyrészét a hátsó udvaron, a fedett részen töltöttem, ahol árnyék volt, és folyamatosan járt a szél. Howl pulcsiján szelensére könnyen átjárt a levegő, így a szélben tudtam magam hűteni. Amúgy mindenki kérdezgette, hogy nincs-e melegem, és azt kell mondjam, hogy miután túléltem az öltöző fullasztó hőségét, már sehol sem volt túl meleg. Kivéve a galériát, ott rosszul lettem és ki kellett mennem. De meglepően jól viseltem a meleget, Howl sokkal hordhatóbb karakternek bizonyult mint a tavaszi Yuyama, vagy mint másnap Hichigo. Ja, és még egy apró adat: két kilót fogytam a három nap alatt. Ezt nem csak a három napi nem evésnek, de részben Howl mozgószaunájának is köszönhető. :)

Ami vicces, hogy népszerűnek is népszerű voltam, bár a fele bagázs Ryuuk-nak nézett a Death Note-ból, ami számomra azért volt kicsit fájó, mert ellenszenvezek az animével, és ha Ryuuk-nak néztek, akkor feltételeztek egy ritkaszar cosplayt, tekintve, hogy nem is hasonlítottam rá. Ami méginkább fájt, az az, hogy amikor megkérdezték ki vagyok, és én meg visszakérdeztem, hogy Miyazaki neve mond-e valamit, vagy az, hogy Studio Ghibli, a többség nemmel felelt. Szerencsére azért voltak pozitív élmények is, fotózásnál odajött hozzám egy fiú, és megkérdezte, hogy Howl vagyok-e, mert a barátaival ezen tanakodnak, és nem tudják eldönteni. :) Meg vasánap láttam egy Howl-t, mármint a szőke Howlt, csak nem volt parókája, és akkor kicsit sajnáltam, hogy afene, szombatnon miért nem futottunk össze vele.

Az idei craftmanship mezőny amúgy szerintem kifejezetten erős volt, voltak olyanok, akik nagyon szép munkát végeztek, és semmit se kaptak, viszont a zsűri még mindig nagyon igazságosan dönt, és egy szavam se lehet ellenük. Főleg nem, hogy én is kaptam egy jelölést a “Legjobb Technika” kategóriába, amire abszolult nem is számítottam, óriási meglepetés volt, és egyben nagy sikerélmény. Köszönöm szépen. :)

Vasárnap Hollow Ichigo-ként, azaz Hichigoként nyomultam, amit azt hiszem már nem kellett volna. Amúgy is hulla voltam, már kezdett nagyon kijönni a tömegiszonyom, és ez a cosplay egy igazán rossz választás volt. Soha, de soha többet nem vagyok hajlandó testfestéses karaktert csinálni. Főleg nem fehérre mázolni magam, nagyon szanvedtem benne. A várakozásokkal ellentétben a mell-lekötés kifejezetten kényelmes volt, egyáltalán nem fájt, nagyon jól tudtam benne mozogni, és hatásos is volt: egy csapat lány megkérdezte fiú vagyok-e vagy lány. :) Ami zavart, hogy eddig álítólag egy Hichigo sem volt, most meg kapásból voltunk hárman. Tucatárunak éreztem magam. Amúgy Howl tollaival is kicsit konzumcosplay-nek éreztem magam, mivel mindenkinek szárnyai voltak, vagy tollak álltal ki belőle, de segond. Ez egy ilyen con volt.
Visszatérve Hichigora, a kardomat többen megdícsérték, és megkérdezték hogyan csináltam, és a PeCsába mindig beengedték velem a biztonságiőrök (!). A hajam sajnos nem lett olyan mint gondoltam, de a nyelvfestés mindenkinek tetszett. Hichigot csak délelőtt voltam képes elviselni, délután lemostam a fehér fetséket. Naná, hogy délután akart mindenki lefotózni, no mindegy. A rossz idő miatt a fonott szandálomat fel se vettem, ismét fél hét felesleges munka, ismételten no mindegy. Igazából vasánap már túl fáradt voltam ehhez a körülményes cosplayhez, valami sokkal kényelmesebbett kellett volna csinálnom.

A peformance nekem kicsit felemás volt: az egyénikben nekem túl sok volt a tánci-tánci, a csapatban pedig volt 5-6 nagyon jó, és több átlagos. Mivel nem tudtam eldönteni melyik csapat tetszett a legjobban, én a takarítóbrigádra szavaztam, egyrészt meg murisak voltak, másrészt, mert sejtem mennyit melóztak egész nap cosplaysegítőként, és gondoltam elismerem ezzel a segítségüket.

Maga a con amúgy hangulatos volt, próbáltam minden cseppjét kiélvezni anélkül, hogy elverném az összes pénzem. :) Azért nem bírtam megállni, hogy vasárnap délután a maradék poszterekből ne guberáljak magamnak két D.Gray-man posztert, és a jelölés miatt megajándékoztam magam egy Vándorló Palota DVD-vel is. Ja, meg támogattam a magyar mangaművészetet, beneveztem egy Kiscsillagra, amit ma el is olvastam, és egyszerűen imádnivaló, mindenkinek ajánlom. Képeket ezúttal nem mutogato,kfőleg azért, mert még nincsenek.

Egyetlen egy dolgot szeretnék még megmutatni, egy tündéri csapatot, akik azonnal a szívembe lopták magukat:

D.Gray-maaaaaaan!!! Óriási kísértés volt halálraölelgetni Allent, nagyon aranyos volt, és az egész csapat szívderítő látványt nyújtott nekem, a mentehetetlen fanatikusnak. :) Egyre nagyobb ingert érzek arra, hogy minél sürgősebben nekiálljak a saját Crown Clown-omnak.

u.i.: képek remélem látszanak, Picasa nem szereti a külső linkeléseket, sokszor megszivat.

Megosztás a Facebook-on