(öncélú, felesleges bejegyzés következik)
Miért szokott cosplayezni egy ember? Általában azért, mert szeret egy karaktert, és fel akarja ölteni magára a ruháját. Oké, oké, de miért kell felmenni vele a színpadra, műsort csinálni, vagy egy szál vattával kidekorált melltartóban rohangálni a PeCsában? A külső szemlélő számára a válasz egyszerű: mert a cosplayerek magamutogató egoisták. Igazuk van?
A miért szeretsz cosplayezni kérdésre szerintem mindenki valami olyasmi választ adna, mert jó móka. De mi abban a poén, hogy felöltjük magunkra egy karakter kinézetét? Hogy lépten-nyomon lefotóznak a conlátogatók, hogy versenyeken nevezünk vagy fotózásokon veszünk részt? Valóban csak erről szólna? A cosplayer tulajdonképpen csak önmagát akarja fényezni, és reflektorfényben lenni?
Részemről a cosplay legszörnyűbb egy perce amikor végig kell vonulni vele a színpadon, merthogy én színpadfóbiás vagyok. Régen jártam drámakörökbe, és értek olyan negatív tapasztalatok, amik miatt a színpad közelébe sem szívesen megyek. Mégis, a cosplayben benne van az a különlegesség, a feltűnőség, ami vonzza az emberek szemét. Az emberek megállítják, lefotózzák, dicsérik. Lehet, hogy minden cosplayer egy kicsit erre vágyik? Hogy fényezzék, azt mondják szép lett, és fotót kérjenek tőle?
Bevallom, én száz százalékban a sikerélmény miatt csinálom. Az elmúlt év(ek)ben leérettségiztem, nyelvvizsgákat szereztem, voltam kitűnő tanuló is, lett jogsim, sőt, felvettek az egyetemre, mégis, a legnagyobb sikerélményeimet a cosplay adta. Mert magamtól meg tudtam csinálni ezt meg az, vagy pár ruhaanyagból összeállítottam egy komplett jelmezt. Nem tudom miért, de ez nekem több elégedettséget ad, mint egy újabb papír a fiókba. Van kézzelfogható eredmény, meg tudom mutatni mi az amiért vért izzadtam, melyik varrást csináltam meg ötször, és hol szabtam el.
És hogy mindazzal amit alkottam el kell menni conra? Egyrészt imádom viselni a jelmnezeim, másrészt pokolian utálom. Utálom azt a macerát, amit a jelmez viselése jelent, a sminket, a sokszor erőltetett mosolyt és azt, hogy egész nap a parókámra kell vigyáznom. És igen, szeretem amikor odajönnek, és elismerik a munkám, vagy fotót akarnak. Élvezem a szeretetet, amit másoktól kapok. Egoista magamutogató lennék? Nem hiszem.
A cosplayben az a jó, hogy hiába fotóznak, nem engem, hanem egy adott karaktert. Igen, ott vagyok a színpadon, meg a képeken, de igazából nem én vagyok az. A cosplayer sok mindent megmutat magából (van aki túúúl sokat is), és mégis semmit sem önmagából. Legalábbis én így látom. Szerintetek?
10 responses so far ↓
blanca // aug 5th 2009 at 20:24
egyetértek veled. :)
bár én néha azt érzem, hogy a határidő, a “versenyszellem” kicsit kivesz a készülés öröméből, mikor gyakran csak muszájból ülök a varrógép elé. de az valahogy mindig visszaadja, amikor megdicsérik.
a színpaddal én is hasonlóan vagyok. évekig zenéltem, rengeteget léptem fél közönség előtt, és soha nem izgultam ennyire. na igen, akkor ott volt egy zongora a színpadon, amihez leülhettem, cp-ben meg nem tudom mit kezdjek magammal. amikor megváltoztatták, hogy nem kell beszélni a színpadon - az felért egy világmegváltással. :) azóta csak csoportosan voltam fent színpadon, úgyhogy már előre félek a mostanitól. nem akarok színészkedni, de mégsem lehetek csak úgy “önmagam”, mert a cp nem erről szól. dilemma. :)
Lona // aug 6th 2009 at 08:58
Nagyon érdekes dolog, amit írsz. Én is színpadfóbiás vagyok, minden egyes alkalommal, ha fel kell mennem a színpadra,
remeg a gyomrom, és arra gondolok, hogy 2000
ember néz, és milyen ciki, ha elbaltázom, stb.–ezért is szeretem a bábokat! Sőt, szerintem mindenkinek ki kellene próbálni, aki hasonlóval küzd. No nem a viselhetőség miatt, mert simán lehet akár 40 fok is a jelmez alatt, hanem azért, mert senki sem lát!! :) Fura dolog az, amikor felveszel valamit, amire nem gondolnak az emberek, hogy felvennéd, és ha nem szólalsz meg, csak pózolsz, satöbbi, akkor azt látod a báb kémelő nyílásán keresztül, hogy veled szemben álló ember nem nagyon tudja elképzelni, ki lehetsz! XD persze utólag mindenki csodálkozik, és egy jót mosolyog a kérdésen, vagy csak legyint egyet, hogy “Ez gyagyás az tuti!”. De ez csak egy játék részemről, igazán az ad erőt, hogy ismerem a többi cosplayert, és tudom, hogy ők is hasonlóan vannak ezzel a dologgal, csak mindenki olyan karaktert választ, amely neki a legjobban tetszik.
Még egy fontos dolog,-szerintem-amivel nem árt tisztában lenni:- magunkra vesszük a cuccost, lefotóznak az emberek a parkban, vagy tapsolnak, amikor felmész a színpadra, de nem árt tudni, hogy az ováció, a fotózkodni akarás nem a mi személyünknek szól, hanem a figurának, akit megszemélyesítünk adott pillanatban! Nyilván , minden ember megnézi a cosplayesek ruháit, mérlegeli, hogy szép-e az adott munka stb., de a fangörlök rajongása nem a jelmeznek szól, nem is a készítőjének, hanem a figurának. Fontos, hogy helyére tudjuk tenni a lelkünkben a dolgokat. Én szívesen fotózkodom, és bohóckodok, de nagyon szeretem azt is, ha valakit érdekel, hogy mennyi idő ment el egy-egy munkafolyamatra, eszmét cserélhetünk, kaphatok új tippeket, számomra ez fontos.
Gondolom, te is így vagy ezzel, szóval nó para! A színpadon minden okés lesz, minden mozdulatot begyakorolsz, hogy álmodban is menjen, aztán ha felkászálódsz a színpadra, akkor hajrááááá!!!
Mantis // aug 6th 2009 at 09:06
Én szeretek szerepeket játszani és színészkedni/előadni - és egy performance erre nekem tökéletesen megfelelő lehetőség, minden egybe. Nemcsak maga a szereplés, hanem minden velejáró munka - háttérmunkák, vágás, szerkesztés, ruha- és kiegészítőkészítés, tánc/szöveg írása-betanulása-betanítása, próbák vezénylése, mozgás, sminkelés, stb. A cosplay számomra egy tágkörű hobbi, különböző dolgokat és területeket egyesítve, hogy egy nagy egységben nyilvánuljon meg végül a nyilvánosság előtt.
lenalee // aug 6th 2009 at 09:55
Huhh nem egyszer vetődött fel ebszélgetések alatt, hogy a cosplayer kinek is csinálja a jelmezét. Én állítom, hogy a cosplayer saját magának csinálja elsősorban, de erre megkaptam, hogy akkor azt felveheti otthon és nem kell kivinni a Conra. Így azt hiszem, ez egy kicsit összetett dolog lehet. A Con adja meg azt a légkört, amiben kiteljesedhet szerintem az az érzés, hogy “én vagyok X.Y.”, mert más emberek visszajelzéséből is ezt kapjuk, és akkor jobban meg lehet élni a karaktert. Otthon nem kapnánk ennyi visszajelzést, meg otthon egyébként is a saját kis álmodozásunkban vagyunk -már aki szokott- és a Conon, ahol más hús-vér emberekkel hoz minket a belépti díj, ott felerősödik szerintem ez. De ezt szerintem saját magáért csinálja a cp-s. ^^( Nem tudom, hogy mennyire érthető amit írok. :P ) A jelmez kivitelezéssel is elsősorban magának akar szerintem megfelelni, és az csak jó, hogy másoknak is esetleg tetszik. Itt is a visszajelzés fontos, mert első körben felismerik, hogy ez az X.Y. és másodkörben meg a jelmezét lehet látni, hogy mennyire hiteles vagy mennyire jó. Persze fontosnak tartom a véleményeket, bár elég a nagy szám, viszont craft versenyen még soha az életben nem indultam. xD De már nagyon várom, a színpadi mizériát is, és aki kicsit fóbiás, az szerintem tényleg nyugtassa meg magát, hogy nem, ez nem én vagyok, hanem a karakter akinek beöltöztem. Végülis ilyen álarc lehet, mert ahogy írtad, Te vagy, de mégsem. :) Szerintem tök jó ez az állapot, nekem nagyon bejön.
Meg aztán a cosplay tényleg egy hobby, amit önszántunkból csinálunk, nem egy nyelvvizsga, amit oké magunkért teszünk le, de ott lebeg felettünk a “muszáj” tábla, mert jó ha van még egy papír. Viszont abban a dologban sokkal édesebb az elismerés, amit örömmel csinálunk (akkor is, ha a végén már herótunk van a varrógéptől, mert akkor is leülünk és csináljuk :D).
Salome // aug 6th 2009 at 11:01
Szerintem a dolog ennél sokkal összetetebb. Nagyon sookféle ember van, mindenkit más motivál, mindenkinek más-más része tetszik a dologban.
Vannak, olyanok akik maguknak állítanak fel célokat, és e szerint készítik el a ruhájukat, vannak akik minnél brutálisabbak akarnak lenni, vagy minnél kevesebbet vesznek fel, hogy mindenki rájuk nyáladzzon.
A cím egy része igaz, a cosplay-hez igenis párosul a feltűnési viszketegség és a magamutogatás, lehet ez ellen tiltakozni, de aki nem akarja megmutatni magát, az nem rak fel magáról képeket, és nem megy fel a színpadra.
Persze, hogy mit és miért akar megmutatni, abban hatalmas különbségek vannak.
Az egoizmus viszont egy egészen más tészta, és a cosplay-eseknek csak elég kicsi részére jellemző. Akire viszont igen, annak a cosplay nagyon ártalmas, és betegessé fajulhat az elismerés utáni vágy. Ilyenkor van, hogy az emberek olyasmiket is megtesznek, amit én személy szerint gerinctelen dolognak tartok. Szerintem vannak köztünk, akik tudnának mesélni a fenyegető levelekről random kiscsajoktól, a vádaskodásokról és fúrkálódásokról.
Engem sokkal jobban aggaszt a magamutogatásnál, az egyre inkább előtérbe kerülő sznobizmus, elitizmus, és a másik cosplay-es lenézése, akármilyen okból. Pl. már megint ugyanazt a karaktert csinálja; hogy merészel kiállni, ha nem tökéletes rajta a ruha; a csapattársaim mindegy mit vesznek föl, mert úgyis mindenki engem fog nézni és fotózni; olyan überbrutál leszek, hogy mindenkit lealázok.
Na ez a hozzáállás, ami szerintem egy sokkal nagyobb probléma annál, hogy olyan emberek, akik soha nem jártak a cipőnkben, mit gondolnak!
shina_ayame // aug 6th 2009 at 13:10
Egyet értek veled és én is hasonló képen érzek. Mi másról szólna ha nem erről? Aki meg ezt nem érti meg. Vessen magára. Ha élvezi az ember akkor miért ne? Mindig lesznek emberek akiknek nem fog tetszeni és erre már volt is példa már erre (az a pár fiatal bátor emberke akik követeltek színvonalas csinos női cosplayeket,ők rendesen “beolvastak, h nekik van joguk és mi egymás, meg h egoisták vagyunk) és ha egoisták vagyunk? Szívünk joga, és igen élvezem én is amikor felismernek, oda szaladnak hozzám, h egy fotót vagy ölelést, meg mi egymást kérnek. és ez szórakoztat és siker élménnyel tölt el.
Salome: engem is jobban aggaszt az amit írtál. Én pl épp ezért nem versenyzek. Egyre több az ilyen. és lehet épp ezért csak 2 ember van akire azt mondom példa képem a magyar cosplayesek közül.
rogue // aug 6th 2009 at 13:49
Huh, hát megint mire észrevettem a bejegyzést, már szinte nem maradt mit mondani. :) Azért nyilatkoznék annyit, h részemről a cosplayben a készítés az egyik lényeg. Teljesen kikapcsol, imádok elmerülni benne, a folyamatokban. Hihetetlen érzés, mikor látod, h a kezeid között születik meg valami, amire álmodban sem gondoltál, h kiléphet az animéből/mangából, pláne nem általad. Ez most magamutogatás lenne? Szerintem inkább az érzés, amiről te is írtál, Erda, h valami kézzel foghatót hozunk létre. A másik pedig, amiért nekem fontos és kedves hobbi a cosplay: egy kicsit kiléphetek önmagamból. Egy kicsit más lehetek, egy kicsit elfelejthetem a mindennapos gondokat. Tény, h a jelmez alatt akkor is én vagyok, de mikor valaki odajön, és teszem azt Kurenainak szólít, akkor egy kicsit én is ő leszek, és nem lesz másra gondom, mint hogy ennek megfelelően szépen mosolygojak a képen. Az az igazság, h nekem minden con egy kicsit Hamupipőke bálja… Nem szeretem önmagamat, nem szeretem azt, aki vagyok, de a cosplaynek hála nem is kell a con alkalmával teljesen önmagamnak lennem. Bár herceggel nem fogok találkozni egy ilyen eseményen, kicsit nagyobb önbizalommal és kicsit boldogabban fogok a tükörbe nézni. Na, igen. Ez egy kicsit tényleg a hiúság vására. :)
Erda Zin // aug 7th 2009 at 20:53
rogue: szívemből szóltál. Sikerült kifejezned azt, amit nekem ezzel a bejegyzéssel nem nagyon. Ámen. :)
songa // aug 14th 2009 at 21:23
Egyetértek, még annyit arról, hogy “nem én vagyok teljesen az akit fotóznak”, hogy ezért szeretem úgy csinálni, hogy valamennyire én legyek; amikor karaktert választok, valami meglegyen belőle itthon, stb. Nálam ez alapkövetelmény és jól is érzem magam tőle:D
blackroseloli // szept 13th 2009 at 17:22
hát ez egy elég bonyolult dolog O__O sztem a cosplayer nemcsak megtestesítí(XD) a karaktert, hanem ad valamit magából is…ezaz én szerény véleményem…vagyis én így szoktam…ezért van amikor a cosplay képeim között vannak olyanok amiken abszolut lolis pózba vagyok O_-
de tényleg a cosplayer elkészítí a kedvenc karaktere ruháját felveszi és egyúttal felvesz valamit a karakter tulajdonságaiból is …nemtom…nemtom jól kifejezni magam…a lények h a cosplayer azért magából is ad
Leave a Comment