Két bal kéz

Hát, ezen is átestünk. A hétvégén rengeteg lámpaláz, nem kevés kavarodás, kiborulás, sok-sok sorban állás, egy kicsi kesergés, és nagyos sok öröm, nevetés, és vidámság kíséretében lezajlott a 2009-es SakuraCon.

Én és két társam már 15-én felutazott Pestre, hogy reggel kényelmesebb legyen a cihelődés, meg hogy kicsit kikapcsolódjunk úgy egyébként, értsd állatkertbe mentünk. :) A pénteki nap amúgy jó terepfelmérés is volt, körbejártuk a PeCsát, megnéztük hol kéne lennie a bejáratoknak, illetve lemértük az odautat, hogy szombat reggel minden simán mehessen.

A pénteki hőségből sejteni lehetett, hogy a hétvége is forró lesz, de azt azért nem hittem volna, hogy ennyire. Reggel már eleve a cosplayer felsőmben mentem, és mivel már két órával előbb ott voltunk, hogy a társaim beállhassanak az elővételes sorba, még a PeCsa előtt (röpke fél óra alatt) feldobták rám a sminket, meg leoperáltam a babafejről a parókát, megigazítottam az utazás alatt elszenvedett (drasztikus) károsodásokat, és magamra imádkoztam a cuccost. Ezzel el is ment másfél óra, kezdtek gyülekezni az emberek, én meg megpróbáltam belőni a cosplayer bejáratot, de mint kiderült ez nem csak nekem volt nehéz, a szervezők sem tudták hogy nekünk hol kéne bemennünk. Ez az egész nem zavart volna, ha nem azt mondják, hogy 9-től jegyet kapunk és 10-től bent lehetünk, ha nem több kilós, bazi nagy cuccokkal küldözhetnek egyik ajtótól a másikig, és ha tényleg megkapom azokat a fránya elővett jegyeket, nem csak az egyik felét (majd később kifejtem).

A cosplay átöltözés részemről nagyon gyors volt, tíz perc alatt magamra raktam mindent, igazából a smink meg a paróka lett volna időigényes, de azt ugye már előre megcsinálták nekem. Az elsők közti bejutás és a gyors öltözésnek köszönhetően elsők között jutottam be a zsűrihez is, ahol kedvesek voltak, nem nagyon kérdeztem, én nem nem nagyon beszéltem, és hát ennyi. :) Ami nagyon meglepett, és nagyon jól esett amúgy, hogy az egész conon mindenki, a segítők, a többi cosplayer, a zsűri, mindenki nagyon kedves volt velem. Megszoktam a közömbös embereket, és hogy átgázolnak rajtam, nagyon féltem, nem ismertem a terepet, meg minden, szóval ez a végtelen kedvesség nagyon jól esett, és igen hálás voltam érte. Próbáltam másoknak segíteni, bár nem igazán volt rá szükség, meg a várakozások közben eldumálgattam a többiekkel, és hát jó volt kicsit normális, barátságos emberek között lenni, szóval ez egy nagyon pozitív élmény volt az egész conon.

Amúgy a conon két dolog volt, ami kicsit meglepett:
Míg mások két órát álltak sorba az elővételes jegyükért, én két órát rohangáltam érte. Mivel a kétnapos jegy elfogyott, én szombat-vasárnapra vettem jegyet, de a cosplayer bejáratnál csak szombati karszalag volt, szóval azt mondták majd délután megkeresnek a jegyekkel. Miután lement a verseny, és már nagyon hulla voltam, és át akartam öltözni, gyorsan még kerítettem egy cosplay segítőt (értsd háromszor köbefutkároztam a PeCsát), vártam felsőbb döntésekre, keresgéltem elővételes pultot, és kiálltam, hogy szegény jegykiadó csaj legalább három emberrel konzultáljon telefonon, hogy most mi legyen. Összességében egy baromi fárasztó dolog volt, és roppant idegesítő is így délután négykor majdnem éhgyomorra (délben ettem egy műzliszeletet), szóval ezért az óriási fejetlenségért mérges voltam, de second.
A másik meglepő dolog az volt, hogy az összes pultnál ugyanazt árulták, ráadásul nagyon drágán. Lehet, hogy én vagyok zsugori, de hozzászoktam az 1700 ft-os, second hand Bleach-hez, és a 2000 ft-os magyar mangákhoz, szóval nekem 2500-3000 ft egy angol mangáért sok volt. Ráadásul amit én akartam venni nem is igazán volt (bár a D.Gray-man kötetek felett elcsorgattam a nálam egy ideig), szóval nem nyűgözött le a vásár, de ugye egy con-nak nem (csak) ez a lényege.

Nade visszatérve a cosplayre. Szóval lement a zsűri, én meg kimentem a masszív tömegbe a húszcentis uszályommal meg a három kilós hajammal. Rossz döntés volt. Nagyjából álltam a fal mellett, szorongattam az uszályom és nyújtogattam a nyakam, hátha meglátom a főbejáraton át érkező társaimat. Végül csak megtaláltuk egymást (azért elég feltűnő jelenség voltam), aztán jöttek a fényképezések, ami megint egy nagyon jó érzés volt, mármint hogy az embereknek tetszik az, amin én hónapokon át szenvedtem.

Az idő túlnyomó többségét kint töltöttem, mivel ott legalább járt a levegő, illetve volt helyem, és nem kellett attól félnem, hogy egy magasabb ember egyszerűen beletenyerel a parókámba vagy valami.
A színpadi kifutózás egész jól sikerült, mivel alig volt fél perc a számom, nem kellett sokan kint ácsorognom, egyedül mosolyogni felejtettem el, de üsse kavics.
A hivatalos fotózás megint egy kellemes meglepi volt, asszem a fotósnak tetszett a séróm, lőtt rólam egy portrét is, meg egy srác megkért, hogy pózoljak neki egy külön sorozatot egy fa tövében, szóval ez igazán kellemes meglepetés volt.
A legnagyobb poén az volt, hogy megkérdezték, hogy múltkor nem én voltam-e a hentai-ból cosplayező, ami egyrészt elég vicces volt, tekintve, hogy (azt hiszem) Yuriko Dizzy cosplayéről volt szó, másrészt megint jól esett, hogy valaki kinéz belőlem egy olyan profi cosplayt, mint amilyenek Yuriko szokott csinálni.
Ja igen, és volt még egy nagyon kedves emberke, aki megjegyezte, hogy követte a blogon a cosplay születését, neki is külön szeretném megköszönni a dolgot, ezek szerint nem hiába tépem itt a szám :D

Összességében Yuyama egy marhaismeretlen karakter, akinek legalább két kiló a haja, és még rohadt füllesztő is, de jó móka volt őt alakítani. Azért ez a cucc nem éppen con-kompatíbilis, a szoknyámat végig a kezemben kellett fognom, és a tömegben nem nagyon mertem közlekedni, de nem bánom. Azt egy életre megjegyeztem, hogy ilyen bonyolult parókát nem szabad buszon/metrón/villamoson szállítani, mert annyi lesz neki, illetve hogy egy látványos haj el tudja vonni a figyelmet a ruháról, a legtöbb embert a séróm mozgatott, nem is a jelmezem, no de mindegy.
Még egyszer szeretném megköszönni a rengeteg kedvességet amit kaptam, óriási élmény volt, de tényleg.

Pár kép a cosplay.hu galériájából leszedegetve (igen, nagyon hülye pózok)

Apró megjegyzés, hogy felkerült egy új oldal a blogra, ezúttal magamról, illetve újrarendeztem a „cosplay álmok” oldalt, egyes ruhák lekerültek, mások fel, illetve várható egy új „aktuális projekt”.

Béke veletek!

Megosztás a Facebook-on