Két bal kéz

Holdtündérnek lenni nehéz dolog. De még milyen nehéz, amikor az embernek csak egy alapötlete van, meg egy kis passzéja,, akciós kék anyaga, és lelkesedése. A lehetetlen azonban nem létezik, egy kis szabás-varrás, szitkozódás, és rrrrrengeteg bontogatás után csodákra képes az ember.

Usagi, és a többi sailor harcos ruhájában az a nehéz, hogy feszül, így nem lehet egy kicsit itt-ott elszabni. Ezt a problémát én passzéval, azaz nagyon nyúlós „trikóanyaggal” akartam megoldani, amiből Yuyama fekete ruharészletei is készültek. A zokni és a kézelő varrásakor semmilyen problémám nem adódott az anyaggal, úgy vitte a varrógép mint a sicc, és még bomlani se bomlott, hát gondoltam szuperkönnyű dolgom lesz.
Azám, csak hogy elfelejtettem, hogy engem néha csak úgy megutálnak az anyagok, és azért is kiszúrnak velem. Úgy látszik ennek a fehér anyagnak sem voltam szimpatikus, mivel össze-vissza nyúlt a varrás során, és nagyon csúnyán vitte el a gép. Passzét passzéval még csak-csak el tudtam varrni, mind a két réteg szétnyúlt, és kész, de amikor passzét a nem nyúlós kék anyaggal kellett varrnom, na az lehetetlen volt. Épp ezért, a ruhámban majdnem annyi a kézi varrás, mint a gépi, a kék és fehér anyagok találkozásánál mindig kézzel kellett öltenem.

A ruha másik rafinériája a tömések voltak. A vállak és az „öv” furcsán pufi hatást keltenek, amit én egy kispárna beáldozásával akartam elérni, de aztán rájöttem, hogy a tört szivacs ehhez túl durva anyag. Így elindult a hajtóvadászat normális tömőanyag után. Bejártam a város összes lakástextil, ágy, és barkácsboltját, és sehol, még az Obiban sem lehet normális tömőanyagot kapni. Végül végső elkeseredésemben besétáltam az első szembejövő kínaiba, és ta-dam, lássanak csodát: akciós párna 625 forint, és pontosan az a tömőanyag van benne, ami nekem kell. Ráadásul ezért a pénzért még kaptam egy tök szép anyagot, és négy gombot is. ^^

A dressz megvarrásában tehát nem is a szabásminta hiánya volt nehézség, hanem az, hogy tömni kellett, és nyúlt az anyag varrásnál. Végül lassan de biztosan elkészültek a kék és fehér részek, és egy nap alatt össze is tudtam varrni a szoknyácskát és a fehér részt. Azt hiszem kezdem megbecsülni az én rozoga, vén varrógépemet. Nem akarok még egyszer ekkora felületeket összeölteni kézzel. Az eredmény végül is szerintem megérte a fáradozást, a dressz egész pofás lett, bár még a piros masnik hiányoznak róla. Én elégedett vagyok vele, tekintve hogy ez volt az első ruha, amit tényleg szabnom kellett. Rendesen megdolgoztam a(z amúgy bénácska) matrózgallérral, és igenis agyalnom kellett a szoknyán, de azt hiszem sokat tanultam belőle.

Eddig így néz ki, a neheze azonban még hátra van: jönnek a kesztyűk, az egész jelmez mumusai. Reméljük nem rontom el, már elég kevés fehér anyagom van…

Megosztás a Facebook-on