Két bal kéz

Mit csinál a kezdő cosplayer amikor neki kell állni a ruha megvarrásához?
A, a legkönnyebb résznél kezdi
B, hívja az anyukáját
C, azt se tudja mihez kapjon
D, kétségbe esik

A helyes válasz: mind a négy külön-külön majd egyszerre.

Szóval valamikor december végén, a két ünnep között, amikor már megkaptam a karácsonyi szeretetcsomagban az összes hozzávalót, gondoltam itt az idő, hogy össze is üssek valamit. A biztonság kedvéért a legegyszerűbb(nek tűnő) részekkel kezdtem, vagyis a felsővel, a kézelővel és a tabival (tradicionális japán zokni, ez esetben kicsit fullextrás, mivel hosszúszárú).

A felső, na az könnyű volt. Tekintve, hogy nem sok látszik belőle az obi miatt, és egy egyszerű fekete pántos izé, én az egyszerűbb végét fogtam meg a dolognak, és egy fekete toppot beáldoztam a szent cél érdekében. Szóval a felső hozzávalói egy trikó, kb. két méter csipke meg fölös egy óra volt. Mint kiderül csipkét bevarrni tényleg nem nehéz, még akkor sem ha gyűrődnie kell, és én, aki életében egy gombot ha felvarram, szóval még én is tök simán meg tudom csinálni.
A fehér fodor a pántokra és a nyakkivágásra került, amivel összességében baromi giccses lett a dolog, de szerintem majd úgyis elveszik a ruha többi giccse között. A felsőhöz tartozik még egy fekete nyakpánt is, ami ugyancsak töménytelen csipkéből és egy fekete szaténszalagból készült. Ez eddig úgy nézett ki a dolog mintha valami gothloli hacukát varrogattam volna, de legalább bajom nem volt vele, és még a varrógép közelébe se kellett mennem. Higgyétek el, ez mindenki számára jó hír.

A tabi története egyrészt sikersztori, mivel csak egyszer rontottuk el (de akkor nagyon), másrészről viszont nagyjából semmi közöm nem volt az elkészítéséhez. Mivel én nem tudok varrni, illetve az elméletet ismerem csak gyakorlatom nincs, anyukám varrta a zoknikat. A szabásmintát és a szabást én készítettem, az összeállítást viszont teljes egészében anyum csinálta, és be kell vallani, nem kis meló volt. Olyan hat-hét óra alatt készült el a pár, sokat kellett töprengeni hogy is kéne csinálni, de végül is jól sikerült. Egy dolgot sajnáltam, de nagyon: a varrógép közelébe se kerültem, és nagyjából csak néztem ahogy anyu csinálja. Erről szólna a cosplay? Nem hiszem.

A kézelővel úgy voltam, hogy hát az majd könnyű lesz. Hát egy fenéket. Addig oké, hogy az ember varr két hosszú csőt, amit ha felhúz a kezére akkor feszül és de szép. Aztán rá kell jönni, hogy ebbe bele kellett volna varrni egy fehér betétet, és még piros zsinór is kell rá!
A fehér betétet a legyezőszövet maradékából vágtam ki, ami nagyon jól tart, abba viszont nem gondoltam bele, hogy ezt bele is kell varrni az immár összeállított kézelőbe. Szenvedés volt. Pokoli szenvedés. De megcsináltam. Igaz kicsit csúnya lett, de én azért büszke vagyok rá. Hogy miért? Mert életemben először dolgoztam úgy a varrógéppel hogy nem lógott a nyakamon egy hozzáértő, teljesen magamtól filóztam ki hogy is kéne megcsinálni, és teljesen egyedül oldottam meg a problémát. Szerintem ez egy óriási előrelépés a tabi után, még ha háromszor tovább is tartott mint az ésszerű lett volna.
A vörös zsinórok felvarrása ezek után már sétagaloppnak tűnt, de természetesen nem az volt. A sodort zsinór ugyanis bomlik. Mit bomlik, felfut mint a nejlonharisnya, és soha az életben nem tudod visszaállítani az eredeti állapotokat. Miután jó tíz centinyi zsinórt hagytam kárba veszni a tudatlanságom miatt, rájöttem, hogy a végeket le kell kötni és ragasztóval le kell ragasztani, így nem tudnak felbomlani, és még dolgozni is lehet velük. Szóval jött a kötözgetés, ragasztgatás, aztán a felvarrás. Egyikre megcsináltam, huh, demenő. Másikra felvarrtam, áááá mégjobb. Felvettem a kettőt: totál aszimmetria. Le az egésszel, kezdeni előröl. És ez még háromszor. Nem szórakoztató kikapcsolódás.
Mégis, mikor befejeztem, elégedett voltam. Rrrrrengeteget szenvedtem vele, sokat bakiztam, sokszor újrakezdetem ezt meg azt, de elkészült, és egész mutatós lett a sok apró kis részlettel. Eddig a kézelők a kedvenceim a kosztümből.

Ezzel a három ruhadarabbal nagyjából kivégeztem a kosztüm, fekete, testhezálló és csipkés részeit. Előnye volt, hogy viszonylag gyorsan viszonylag látványosan előrehaladt a projekt. A neheze azonban még jócskán hátra van.

Tanulságok:

• Előbb gondolkodj és utána szabj
• Kétszer is gondold meg milyen sorrendben illeszted össze a részeket
• A sodort zsinór bomlik
• A sodort zsinór akkor is bomlik ha nem akarod tudomásul venni
• A sodort zsinórra nem lehet csomót kötni
• Masnit sem
• Ragasztóra viszont kezes bárány lesz

EDIT: oldalak részhez felkerültek a vágyott cosplayek.