Két bal kéz

Igazából a már emlegetett győri con után, október közepén jutott eszembe először, hogy idén lépjünk túl az álmodozás szakaszon és készítsük el életem első cosplay-ét.

Több mint egy éve álmodozom, hogy igen, őt de jó lenne megcsinálni, meg ez a ruha de szép, de sosem jutottam el odáig, hogy akkor most mindezt át is ültetem a valóságba. Hogy miért?

• Először is még sosem voltam AnimeConon, elsőre pedig nagy feladat lett volna azonnal cosplayversenyen indulni.
• Másodszor nem egy köpésre lakom Budapesttől, így nem tudom bármikor tiszteletemet tenni a méltán becses fővárosban, és általában többe kerül az odautazás mint az ottmaradás.
• Oké, hogy én eljutok Pestig, de hogy viszem fel a ruhát és az egyebeket?
• Ha fel is jutok, kérdés, hogy szerzek-e jegyet, és ha szerzek eljutok-e a cosplayversenyig, és nem késem-e le (előre foglalt jegyekért órákig sorbaállni ugye nagy élvezet)

Most, hogy meglátogattam a nyári Cont és tapasztaltam, úgy döntöttem 2009 tavaszán talán lesz hozzá elég energiám, kitartásom és szerencsém, hogy eljussak a Tavaszi Conra. És ha már egyszer eljutok, miért ne indulnék azon a régóta áhított cosplay versenyen?

Így tehát elindult a nagy álombontogatás, kinek a ruháját is lehetne szépen megcsinálni. Persze mindezt úgy, hogy közben a chrafmanship szabályainak is megfeleljünk, ami mint kiderült nem is olyan könnyű.

• Először is nem alakíthatok ellenkező nemű karakert, mert azért (állítólag) pontlevonás jár. Ez háborított fel a legjobban, mivel ha már egyszer cosplay, szerettem volna kibújni a nememből is, de hát így akkor ugrott is az első komolyabb terv, ami amúgy Adzsite volt az Árnybíróból, a nagyon szép 11-es kötetbeli ruhájával. (ez amúgy azért is ugrott, mert nem találtam színes képet)
• Utána ott volt, hogy ha tényleg craftmanshipre akarok jelentkezni, akkor nem biztos, hogy a legegyszerűbb L “kosztümöt” kéne megcsinálni, mert fehér pulcsit és farmert tényleg midnenki tud venni a boltban (amúgy ő határozottan nem szerepelt a listámon). Így ugrott az összes diáklány, mivel a mi sulinkban a matrózblúz kötelező (tehát van gyári), és rakoztt szoknyát varrni nem nagy kihívás (najó, nekem az)
• Utána jött a haj kérdése. Olyan karaktert keressünk, akit ki lehet hozni a saját fejszőrzetemből, vagy vegyünk paróklát? Mivel jó ha van öt centi hajam, és amúgy sem valami kezes amikor formázásról van szó, végül a paróka mellett döntöttem (aminek beszerzése külön kihívás).
• Nem akartam olyan mainsteam animékből cosplayezni, amikből amúgy is lesz nyolcvanmilliárt cosplayer, így kiesett a Bleach, Naruto, Fullmetal Alchemist, Hellsing, Death Note és szinte az összes Animaxon játszott anime.
• Nagyon szerettem volna a kedvenc animéimből cosplayezni, de sajnos ott a legtöbb szereplő vagy férfi, vagy olyan testi adottságokkal rendelkezdnek (értsd mellekkel), amik nekem nincsenek

Tehát midnezt figyelembe véve, az egész dolgot jól átgondolva, először Haydee-t szemeltem ki a Gankutsuból, onnan is a szép operaházi ruháját.

Neki is láttam az anyagok összenézegetésének, a többi cosplayer megoldásainak végigolvasásának. Szerencsére a Gankutsunak van egy olyan sajátos grafikája, ami miatt nem szeretik cosplayezni, de azért itthon is elkezdték adni, így azért ismerik az emberek, így tökéletes választásnak tűnt.
A ruha nagyon szép, áttetszően fényes anyagával kapcsolatban pedig segítséget kértem a copslay.hu fórumán. Készséggel ki is segítettek és kaptam tippeket is, meg minden, ja meg egy privit, melyben kiderült, hogy valaki más is pont ezt a ruhát, pont tavaszra szeretné elkészíteni, sőt már neki is állt. Na mondom, szuper. Amúgy is kicsit nehéznek éreztem a dolgot, de szerencsére még semmit sem vettem meg hozzá, hát készséggel lemondtam (az amúgy meseszép) kosztüm elkészítéséről.

Amint túltettem magam az első kudarcomon (ami azért érintett különsen érzékenyen, mert még az előtt kudarcot vallottam, mielőtt elkezdhettem volna az egészet), valósággal vérszemet kaptam, és elkezdtem ultraismeretlen animék és ultraritka karakterek után kutatni. Szerencsére (?) ezekből épp elég akad, és nem egyszer igazán elismerésre méltó animék tűnnek el az ismeretlenségben. Így jutottam el a Le Chevalier D’Eon (cím) Lia de Beamont-jától (karater) Tenjou Utenán, és a Druaga Tornya Fatináján át a Bakumatsu Kikansetsu Irohanihoheto-ig, és Yuyama Kakunojo-ig.

Ez a vicces kis cím (amit azóta se jegyeztem meg, de a conra ígérem meg fogom) egy nagyon alaposan megterevezett történelmi fantasyt rejt maga mögött, remek grafikával, egész jó, bár kicsit érthetetlen alapsztorival és egész kellemes karakterekkel. Mondhatni semmi különleges, de nem is kell annak lennie, a lényeg, hogy az anime elég ismeretlen (értsd: jó ha tizen megnézték kis hazánkban) és a főhősnő testi adottságai jól igazondnak az enyémekhez. Azám, de Yuyamának sem akármelyik arcát akartam megformázni, hanem a csilli-villi, az egész anime alatt egyetlen egyszer látható színésznő kosztümjét, ami azon kívül, hogy az egyik DVD borító és számos wallpaper témájává vált, egyáltalán nem lényeges az animében.

Yuyama ruhája egyedi, gésás, viszonylag egyszerű, nagyon random a színezése (gyakorlatilag olyan anyagból csinálom amilyenből akarom), és talán még az olcsóbb kosztümök közé is tartozik.
Jójó, egy paróka kell majd, és igen, nekem kell majd ilyenre belőnöm, és majd azokat a bizgettyűket is le kell gyártanom, de maga a ruha tényleg egyszerű(nek tűnik).

Az egészet a legyező beszerzésével kezdtem, ami úgy volt, hogy felmésztam az egyik on-line aukciós portálra, és rendeltem egy fali legyezőt. Ez jelenleg a falamon díszeleg (díszelegjen amíg még tud…), később pedig le lesz fejtve róla a szövet és helyére menő házikészítésű szövet fog kerülni.

A ruhát szaténból szándékozom majd megalkotni, az öv bőrből lesz, a felső majd egy átalakított top lesz, a kesztyű és a zokni pedig… bármi ami fekete és nyúlik.
Aztán majd meglátjuk.

Talán így elsőre nem tűnik kiforrotnak a terv (nem is az), viszont már jóval túl van az eddigi álmodozásokon, és úgy tűnik, ha minden simán megy, és én se unok bele, 2009 tavaszán magamra ölthetem első cosplay kosztümöm, és indulhatok első craftmanship versenyemen (ha el merek indulni)