elfunny

A 2010-es őszi Mondoconra azért eme csodálatos karakterrel készültem, mert nagy álmom volt egyszer Shirogane bőrébe bújni. Persze a karakter ismét csak hímegyed, sajnos van az animefiguráknak egy olyan rossz szokásuk, hogy ha lányegyedek, túlságosan alulöltözöttek, és némi egészséges önkritikát gyakorolva nem feltétlen mutatnék jól outfitjeikben, így maradnak a srácok. (Igaz, itt sem Aya-chan, sem Ruru-chan ruhája nem olyan vészes, nekem mégis a fehér, hosszú hajú Shirogane karaktere fogta meg a fantáziám, és hittem úgy, hogy teljesen tudok majd vele azonosulni, és jól érzem majd magam a bőrében. Nem is tévedtem :D)

De hogy ki is ez a karakter pontosan?

Shirogane a Monochrome factor című manga, és a belőle készült anime egyik főszereplője. (Bár meg kell jegyeznem, az anime szinte a legelején rögtön el is tér a mangától, és később sem kerül vele nagyon köszönő viszonyba, míg az animében hemzsegnek a BL poénok, addig a manga teljesen BL mentes - legalább is amíg olvastam, az utolsó pár fejezetről, amit azóta fordítottak le, és még sajnos nem volt rá időm , nem nyilatkozhatom, de gyanítom, keleten a helyzet változatlan, s a manga felesleges BL-esítéstől mentes.)

Maga a karakter az Árnyvilág trónjáról letaszított uralkodó, aki a mi világunkban keresi a párját. (Nem, nem szó szerint, hanem csupán olyan értelemben, hogy a mi világunkban az összes árnyék, az Árnyékvilágban egy leképeződés, s ugyanolyan élő pár. Mintha az árnyak világában mindenkit nem “árnyék”, hanem “fény” követne.) Természetesen az ő “párja” a Fény világának, világunknak királya, aki különös körülmények között elhunyt, s most egy földi fiúban reinkarnálódott. Igen, bonyolultan hangzik, de az elgondolás valóban érdekes.

Hogy miért is tetszett meg a karakter: menthetetlenül teszi a bugyutát, miközben sosem mond semmit, jól terelve el a figyelmet a lényeges dolgokról, de közben elvárja, hogy megbízzanak benne. Igen titokzatos, s az animével ellentétben, a mangában kijön belőle a “rosszabb” énje is, elég konok tud lenni, s néha kifejezetten félelmetes, ahogy valami szörnyűséges fenyegetést előrevetítve mosolyog az emberre. Egyszóval tipikusan nehéz eset, ergo Elfunny máris szereti (na jó, azért nagyrészt bejátszott a hosszú, világos haj fétisem is :P)

Mint látható, nem egy halál bonyolult cp, de annál izgalmasabb azokat a részeket is viszonylag normálisan elkészíteni, amelyek nem látszanak.

Na, de hogy is készült a ruha?

Valóban nem volt túl bonyolult. De még így is rengeteget segített egy már hivatalosan is elkészült ruha, amit természetesen jó áron meg is lehetne vásárolni (hát, én nem tettem).

Mit tettem helyette? Feltúrtam anyámmal a régi burdáit szabásmintáért. Végül kiegyeztünk egy női, megfelelő gallérral ellátott ing, és egy női hosszabb kabát mellett. Természetesen a szabásnál még hosszabbra hagytuk az anyagot, hogy elérjük a megfelelő hosszt. (Ennél a résznél még halmozottan igénybe kellett vennem anyám szakmai tapasztalatát, tekintve, hogy nem nagyon vagyok otthon a szabásban, de végül a segédkezekkel összehoztam, és ügyesen megrajzoltam a szabásmintát és ki is szabtam mindent. Anyám meg még ügyesebben összevarrta a varrógéppel, mert szorított az idő. Így két kabátka készült el, egy alulra, a fehér, és egy felülre, a fekete. (Sajnos külön nincs róla képem, mert elfelejtettem hazavinni a fényképezőt, de majd a végeredményen tökéletesen lehet látni, hogy nagyjából leutánoztuk a fentről belinkelt képet, csak kevésbé erre való anyagokkal. Komolyan, életemben nem gondoltam volna, hogy sima, minta nélküli fekete anyagot ilyen piszok nehéz bárhol is találni, már épp kezdtem kétségbeesni, mikor végre találtam a Máthé textilben. O.o)

Erre a két ruhadarabra sokkal több szót nem is érdemes fecsérelni, valóban olyan egyszerű volt, mint amilyennek tűnt (bár megjegyzem, a ruha egyik része sem okozott gondot, még a bot sem, pedig attól tartottam.)

A következő darab a kesztyű volt. Mivel már Neuronál elkövettem egy “kesztyűhackelést”, itt már különösebb meglepetések nem értek, és mivel most sztreccsesebb anyaggal dolgoztam, még csak olyan körülményesnek sem kellett lennem, mint ott, szóval ez is ment csont nélkül.

Ismét csak két darabban szabtam ki a kesztyűt, mert jobban mutat, és kényelmesebb sokkal, ha a hüvelykujjunknak való “ujjat” külön “heggesztjük” a többihez

Innentől kezdve nem volt különösebb dolgom, összevarrtam és már el is készült. (A teljesalakoson szintén meg lehet tekinteni, külön nem tartottam érdemesnek befényképezni, mert mindenki el tud képzelni egy egyszerű, fehér kesztyűt.)

A következő “kiegészítő” ruhadarab szintén roppant egyszerűen elkészíthető, ez nem más, mint a nyakkendő (komolyan, imádtam csinálni, imádom viselni, tisztára megérte, és ha találok valami jó anyagot, szerintem csinálok magamnak egy rahedlit *.*)

A szabásmintát szintén internetről szereztem be, feltúrva a google találatait egy jobb darabért. Nem bonyolult, de ha már van elképzelésem róla, illetve egy jó leírás mellé, akkor meg már végképp nem olyan nagy ördöngösség. Hogy méretarányosan is megfeleljen, ahhoz pedig egy már kész, boltban vásárolt nyakkendőt használtam fel, és azt hajtogattam, rajzolgattam körbe. (Ha minden igaz, és jól emlékszem, egyébként a gimis “egyen-nyakkendőnk” volt a szerencsétlen áldozat :3)

Így nézett ki a szabásminta:

Ezután már csak formára kellett hajtani, a varrást könnyítendő, levasalni, s középen összevarrni, és kész is volt a nyakkendő.

Az alábbi képen a levasalás utáni, összefércelés előtti állapotot láthatjátok, de már határozottan formája van.

(Egyébként azóta szerencsétlent baleset érte, ugyanis sikeresen “kivasaltam” - értsd: szétégettem -.-” Igaz, még viselhető, csak ne akarja senki látni a hátát xD)

Hogy ez is megvolt, jöhetett a makrancosabb kalap. Miért is makrancos, mert kör alakú hatást kelt, miközben illeszkedik a fejre, és valljuk be, a fejem még mindig ovális felülnézetből is, és nem kör alakú… Arról ne is beszéljünk, mennyire nem akarta a karimája úgy állni, ahogy kellett volna neki (tudom, rossz a technikám :/ :P)

Első körben úgy gondoltam, csinálok egy kartonpapír alapot, mert az volt az eredeti elképzelésem (amit meg is valósítottam), hogy dekorgumiból fogom összevarrni a kalapot, és azt vonom be a fekete anyaggal. Az alapot szándékosan oválisra, a fejemhez illeszkedőre csináltam, mert akkor még úgy gondoltam, ezt a karton alapot is meghagyom, hogy a kalap rendesen megmaradjon majd a fejemen. Épp csak azt nem számoltam hozzá, hogy a paróka majd megnöveli a fejméretem jelentősen.

Íme a kartonból készített alap:

Itt pedig már akkor, mikor elkezdtem bevonni a dekorgumival. Itt igyekeztem kikerekíteni a formáját, hogy meglegyen a látvány, viszont így, míg nem volt bevonva, olyan ormótlanul nagynak tűnt, végül a fekete anyag sokat slankított ám rajta, és a végeredménnyel személy szerint meg voltam elégedve.

Annyi problémám volt még, hogy a karima, mint említettem, kissé lógott, olyan “löttyedt” volt, ami nekem határozottan nem tetszett, így erőszakot alkalmaztam rajta, és a külső és belső felébe is drótot fűztem, amely végre megtartotta.

A végeredmény pedig az egész alakos képen megtekinthető. Szerintem jó lett, határozottan, bár talán nem hajnali 4-ig kellett volna vele szerencsétlenkedni. (Bár nem is lenne cp, ha nem az utolsó pillanatban készülne el -.-”)

A következőkben végre sor kerül a legizgalmasabb kiegészítőre, Shirogane botjára, amely egyben rejtetten kard is. Az animében nem kerül elő, de a mangában a botját folyamatosan karddá alakítja, amit persze én annyival nem fogom tudni produkálni, hogy végighúzom a boton a kezem, de úgy gondoltam, belerejtem a bot nem hivatalos üregébe a pengét. Határozottan büszke vagyok a végeredményre, hiszen nem csak jól néz ki, de iszonyat stabil is lett.

A pengét egy fa díszlécből faragtam (valójában dörzspapírral dörzsöltem.) A technikai részhez képest jó lett, de nem kívánom senkinek, majd letört a kezem…

Ezután lefestettem ezüst színű metálfestékkel, és bár nem lett olyannyira tökéletes, de nekem elsőre igenis megfelelt. Persze, ha újra nekiesnék, lehet, más megoldást választanék, de végül is nem néz ki rosszul.

Ezután készült el a bot feje, ami valójában is egy halálfejet formáz. Ezt modelezőpasztából csináltam, majd lefestettem elefántcsontszínű festékkel, ezzel mintegy eltűntetve a modellezőpaszta repedéseit is. A képen még a festetlen verzió látható. A pasztába egyébként tűztem még drótot is, aminek a segítségével végül a “pengéhez” erősítettem a fejet, amin egyébként is hagytam egy üreget, ahova beszúrhattam a díszlécet (pengét).

Itt már ráerősítettem a díszlécre, valamint a díszlécet újságpapírral kikerekítettem, hiszen a bot teteje elvileg kör alakú, és illeszkedik a bot aljába, amely ugye egy üreges papírhenger volt.

Itt már a lefestett, kész verzió látható, így nézett ki a penge, erre jött a már emlegetett papírhenger.

A réz kupakot szintén lefestettem metálfestékkel, majd a botot bevontam fát imitáló ragasztóizébizével. (Fogalmam sincs, mi a neve O.o) Az aljára, mivel elvileg a fémes rész hosszabb, ezüst színű keményebb lapot ragasztottam, amit bármelyik papír-írószerben be lehet szerezni.

A paróka is érdekes volt, hiszen ennyire hosszút nem lehet kapni, így pótlásokat kellett a fonatba fűzni, ami azért volt kissé nehezebb, mert ezeket a póthajakat kis fésűkre fűzik, amit el kellett tűntetni, nem állítom, hogy tökéletes lett, de legalább frankó hosszú fonatom lett. *.* Komolyan, ha lett volna még időm, eskü rendeltem volna még póthajat, mert valljuk be, igen sovány lett a fonat alja, de azért így is megtette. A hajdísze úgy készült, hogy banyek, elfelejtettem! Így a koliban feltúrt arany színű papírból készült, meg is sínylette a napot, de volt, vészmegoldás volt, duplán megfelelt

Mint látható, és ahogy mondtam is, nem volt nagy ördöngösség, ennek ellenére imádtam,és azt hiszem, méltó próbálkozás volt ez a karakterhez, és nem kell szégyenkeznem miatta. Az még meglepőbb volt, mennyire népszerű volt a karakter ahhoz képest, hogy az anime egész friss, így akadt pár fotózkodásra vágyó rajongóm is :3