elfunny

Majin Tantei Nougami Neuro - 2010 tavaszi Sakuracon, craft

Sokan kérdezhetnék joggal, mi fog meg egy hozzám hasonló korú lányt egy ilyen karakterben, mi visz rá, hogy ilyen gyönyörűséges rondasággá változzak animecon alkalmából (megjegyzem, pályafutásom tele van hasonlókkal, mert én már a Ho-ho-ho-horgász című általános iskolai perfomance-unkban is hínár voltam ^^, vagy a bika a bikaviadalon :D)?

A kérdésre egyszerűbb válaszolni, mint az ember sejtené: Neuro unikum, mind jellemre, mind megjelenésre. Persze az anime nem ér a közelébe a mangának, de már az is kellemes légkört teremt, és az ember (én legalább is mindenképp) csak miatta néztem végig az anime-t. Maga a karakter annyira jól eltalált, laza, ha kell, szemét, ha kell, hűvös, tárgyilagos, de egyben fenyegető és mérhetetlenül intelligens (bár sokszor csal, hiszen mégis csak démon és nem egyszerű ember), van egy halom felesleges kütyüje, amiknek a fele nem arra való, mint aminek első ránézésre gondolnánk, s bár egész végig halálra szekálja Yakot, mégis fontos számára, és meg merem kockáztatni, hogy nem csak azért, mert alibit nyújt neki, tökéletes fedősztorit, és nem is azért, mert finom kis rejtélyt tartogat (bár ez sem elhanyagolható egy folyton éhes démon számára, aki rejtélyekkel táplálkozik). Kicsit olyan ez a karakter számomra, mint egy nagy testvér, egy bátyj, aki folyton szekálja a húgát, de mégis segít neki felnőni, megtalálni a helyét az életben és igenis megóvja, ha kell, bár nem nyíltan, de annál odaadóbban. (Igaz, a mangát még csak elkezdtem, így nem tudhatom, belevitt-e az alkotó valódi gyengéd szálakat, azért akik láttuk/olvastuk, megegyezhetünk benne, hogy azért mindvégig benne feszül egy ilyen jellegű esetleges vonzalom is, ami nem feltétlenül szerelem, de mindenkép elfogadó és megértő szeretet már az elején is.)

Egyszóval megfogott, és úgy éreztem, nekem kötelességem népszerűsíteni ezt a karaktert, és mivel egy emberke el is kérte a címét az animének, (meg gondolom páran leírták a szavazólapról), teljesítettem a küldetést, ha nem, hát nagy baj legyen, jót szórakoztam, még rajongóim is akadtak (bár azért még mindig nem tudom megemészteni, hogy nekem is sikítoztak, mikor színpadra léptem, nem gondoltam volna sosem, egy fél pillanatra sem volt ilyen tervben. Zavarba is jöttem, csak a pírt takarta a maszk )

Na de ne szövegeljek annyit, térjünk a lényegre, hogy is készült (képekért, minőségükért, de még tartalmukért sem vállalok felelősséget xD):

Maga a jelmez három fő részből állt:

1. Öltöny és a hozzá való kiegészítők

2. A maszk (madárdémon alakját választottam, mert miért ne XD)

3. Karom (amiből csak az egyik készült el, pedig két fajtát terveztem, de kicsit kifutottam az időből -.-’)

1. Ruha

Maga a ruha igazából egy egyszerű öltöny, alatta pedig egy fehér mellény. Nem volt olyan nagy dolog, előkapartattam anyámmal egy régi Burdát, ami külön kiadás volt csak férfi ruhákkal, és volt benne öltöny szabásminta is. Igaz a mellény alját át kellett kicsit rajzolni, de nem volt nagy dolog egyenes helyett két háromszögszerű formát oda rajzolni, meg az öltöny gallérját kellett kicsit módosítani, bár az úgy történt, hogy már amikor kész volt, varrtam oda még két plusz háromszöget, hogy megfelelően kiálljon

(Neuro, ez volt a jelentkezésnél a bemutató képem)

(Az öltöny egyben, már a színpadon.

(A kiálló kis hozzátoldott rész a gallérnál.)

(A fehér mellény, ami nem is látszódott.)

Miután a szabásminta alapján szétszabdaltam a királykék szövet anyagot, meg a fehér szövetet a mellénynek, már csak össze kellett varrni, amit anyám és a varrógép közreműködésével tudtam le. (Remélem, legközelebb már egyedül is képes leszek rá, de sajnos még hadilábon állok az itthoni ipari varrógéppel, erre pedig a kis varrógépem nem bizonyult alkalmasnak, kézzel meg nem lett volna olyan szép.)

Ezután már csak a háromszög alakú gombok maradtak, amiket dekorgumiból csináltam. Tapasztalat: ideiglenes megoldásnak kitűnő és gyors, viszont hamar szétment. A craft versenyt még kibírta, de estére rendesen hagytam el belőle. Mondjuk hozzá kell tennem, sajnos kicsit össze is kellett csapnom, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy a megoldás nem bizonyult tartósnak, ellentétben a többivel, ahol dekorgumit alkalmaztam. (Tanulság: még ha ilyen kis “apróság” is, nem szabad utolsó éjszakára hagyni, mert hajnali négykor már nincs türelme az embernek, ha hétkor szeretne kelni ^^)

(A kicsit balesetes, leharcolt gomb Bár ez még egyben van)

A ruha szekcióba tartozik még egy fehér sál (szintén nem látszott a nagy fejem miatt), ami nem volt nagy dolog, megfelelő méretre vágás után letűztem a fehér szaténszerű anyagot (már nem emlékszem, konkrétan mi volt a neve az anyagnak, érteni meg nem értek hozzá, csak ránézésre vettem. Ezt a kis varrógéppel követtem el, és ezen sikerült megtapasztalnom, hogy érdemes a kis drágát használni. Tűzni lehet vele, de nagyon mást… hát, határeset. (Azért érdekes volt, mert a varrógépet nem pedállal,hanem gombbal lehet irányítani, na már most minimum még egy kézre lett volna szükségem a letűzéshez, ezt végül gémkapcsokkal pótoltam Azért van itt “technológia” xD)

(Tűzés megkönnyítésére használt gémkapcsok :P)

(A kész sál immáron felpróbálva)

Valamint még egy balkezes fekete kesztyűt kellett összebütykölnöm, amit már a conos jegyelővételes sorban követtem el, és ezer hálám és köszönetem a sok segítségért Móninak, Évinek, Zsófinak és Áginak, nélkülük az agyam is elhagytam volna, nemcsak a kesztyűt és a hozzávalókat szórtam volna szanaszéjjel. (Azért az egyetemista csigavér megvolt a szokásos “az utolsó pillanatra lettem kész” feelinggel.)

2. A maszk (a madárfejszerű képződmény)

Na, itt volt aztán gányolás, nem is kevés

Első körben szükségem volt valami alapra, aminek a segítségével elkészíthetem a drót alapot (mert hogy én így képzeltem el a dolgot, lehet, hogy meg lehetett volna valósítani egyszerűbben is…). Gyors terepszemle, mi lenne megfelelő, és legfőképp teljesen költségmentes? Metró! Hát persze!

Két hónap ingyenes metró újság gyűjtemény bánta a hadműveletet (meg a koliszoba tisztasága). A módszert Ági-féle “papírmasénak” neveztem el (nem, nem neveztem el, csak most felvágok), a lényeg annyi volt, hogy az újságot a megfelelő alakúra próbáltam gyűrni, majd cellux-szal adtam a szájának, hogy úgy is maradjon. Pozitívum, hogy bármikor ott lehet hagyni, nem kell várni, míg megszárad, így nincs is esélye deformálódni, valamint nem is törik/reped/egyéb. Arról nem is beszélve, hogy könnyű volt formázni. Bár az tény, hogy egy csomó cellux megy a levesbe…

(Íme, amikor még az egész csak kezdeti stádiumban volt)

Amikor végre elkészült az alap, kezdődhetett a drót merevítés rárögzítése. Mert hogy ugye a vastagabb dróttal nehéz bánni, így formára és méretre vágva ráragasztottam erre az alapra, és utána vékony dróttal összefűztem, vicces hálót fonva (teljesen pók hangulatom lett tőle - mondjuk a végére már roppant mód untam, közel egy hétig minden szabadidőm erre ment rá). Egyébként meglepően stabil lett és merev, abszolút tartós.

Ezután már gyerekjáték volt a maradék dolog. Filcből vágtam rá anyagot, és rávarrtam a drótra (miután kibeleztem a felesleges újságmennyiséget belőle, s csak azt hagytam rajta, ami közvetlenül a dróthoz volt ragasztva). Itt is volt egy kis gikszer: nem volt elég az anyag, így a hátulját már konkrétan dirib-darabokból fércelgettem egybe. Szerencsére sikerült kigazdálkodni, mert már lehetőségem sem lett volna venni, tekintve, hogy másnap már con szombatja volt. Szemet és az orrot egyszerűen csak kivágtam, a fogakat pedig szintén dekorgumiból kivágva készítettem el, és varrtam bele, mikor a száj belső részét, a vörös filcet varrtam össze a külső sárga filccel.

A kis vacak a maszk oldalán (talán toll lehet eredetileg, vagy nem tudom, nem bírtam rájönni) egyszerű karton, amit meg kellett volna merevíteni egy kis dróttal, mert össze-vissza nyaklott, legközelebb erre is ügyelni fogok.

Szarv: Ennek is celluxos újság volt az alapja, s ugyanolyan fehér anyaggal borítottam, mint amiből a mellényem is készült. Ezután fehér dekorgumiból varrtam rá sávokat, és összességében szerintem egész jól sikerült, és el is bírta a maszk (sőt, körülbelül ez egyenlítette ki az egyensúlyt végül). Bár így utólag, lehet, hogy valami modellező gyurma vagy hasonló anyag jobb lett volna, de őszintén szólva ez is olyan vészmegoldás volt. (Basszus, ennek még szarva is van - con előtti éjszaka, hajnali három xD)

Látható, nem volt nagy ördöngösség.

3. Karom

Őszintén szólva ezzel töketlenkedtem a legtöbbet, nem azért mert annyira nehéz volt, hanem mert sok mindent ki kellett kísérleteznem hozzá.

Ennek kapcsán készítettem először kesztyűt, hiszen az tűnt és bizonyult is a leglogikusabbnak, ha egy lila kesztyűt készítek alapnak.

Őshibák, amikre egy teljesen kezdőnek érdemes figyelni (saját tapasztalat):

- a csuklód vékonyabb, mint a tenyered (szét kellett szabnom az első kesztyűm alját, mert ezt elfelejtettem figyelembe venni – epic fail! )

- az ujjakat inkább szabd hosszabbra, mert Murphy törvénye itt is működésbe lép, és tuti nem lesz elég nagy

- figyelj oda, a kesztyű melyik felére vágod a lyukat a hüvelykujjnak, nekem sikerült egy csomó egyoldalas kesztyűt gyártanom (no comment… hiper epic fail! :D)

Végül lila filcet sikerült csak szereznem (semmi más alkalmas anyagot nem találtam, ami lila lett volna), de nem jártam rosszul, mert roppant könnyű volt belőle normális kesztyűt készíteni (viszont a sok fel-le húzgálástól a kesztyű alja elkezdett szétfoszlani :/) Természetesen a kesztyű ujjait levágtam, (lyukas kesztyű :D), hogy rá tudjam majd operálni a karmokat.

Ezután következhetett a fehér dekorgumi. Körcikkelyeket vágtam ki belőle érzéssel, hogy nagyjából körül érje az ujjaim (hozzámértem a kezemhez azért, de eléggé bevált módszerré vált a hasra ütés, mint mértékegység). Két réteggel dolgoztam, mert Neuro karmai is két “ízből” épültek fel. Egyébként olyan, mint az ember ujjpercei, csak kicsit hosszítani kellett. Csak másfélszer akkora lett az ujjam, mint szokott. (Majdnem meg is vakítottam vele magam - tehetséges vagyok ^^) (Ismét figyelmeztető tapasztalat: a dekorgumit könnyen szakítja szét az erősen meghúzott cérna, csak óvatosan )

A karom manikűrözését egy lila zselés tollal végeztem, bár tapasztalnom kellett, hogy kenődik, ezért adnom kellett a szájára hajlakkal (Sajnos egy kicsit elkentem, ez közelről látszik, messziről szerencsére nem, így maradt, már úgysem lett volna időm újat csinálni)

A sárga díszítések pedig ismét csak dekorgumiból voltak, ahol ismét csak “zseniális” felfedezést tehettem: ha nem klasszikusan varrom rá a filcre a dekorgumit, hanem oldalt “döföm” keresztbe, akkor nem látszik a varrás, és nem rondítja el a dekorgumi díszítést.

Összességében sokat tanultam, és igazán tanulságos volt elkészíteni ezt a jelmezt. Tény, sok mindent meg lehetett volna oldani szebben, de én így is elégedett voltam vele, első saját alkotásként nem sikerült rosszul, ráadásul itt még nem voltam elég bátor ahhoz, hogy csak úgy random kísérletezgetni kezdjek, így maradtam a berögzött tűvel cérnával dróttal cellux-szal bármit felfogásnál

Ha végigolvastad, hős vagy, de komolyan xD